Üzenem az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek,
És nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad...
Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska is rágja le vetését,
Ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
S nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad...
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
S a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
A gyilkos vasat rég felfalta már
S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad...
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlővé teszik is a földdel,
Nemzedéknek őrváltásain
Jönnek majd újra boldog építők,
És kiássák a fundamentumot,
S az erkölcs ősi hófehér kövére
Emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
Ki nem habarccsal és nem embervérrel
Köti meg a békesség falát,
De szentelt vízzel és búzakenyérrel,
És épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentől való,
És Istentől való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
A kő marad...
És üzenem volt barátaimnak,
Kik megtagadják ma nevemet:
Ha fordul egyet újra a kerék,
Én akkor barátjok leszek,
És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
És leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
A víz szalad, de a kő marad,
A kő marad...
És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak,
Hűségesnek és alávalónak,
Annak, akit a fájás űz, és annak
Kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok,
S a víz szalad, és csak a kő marad,
A kő marad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése