Napjainkban életem zarándok utakról szól.
Nyugtalanul keresem a lehetőségét, hogy közel kerüljek az Úrhoz.
Nagy távolságokat kell bejárnom.
Azután nagy magasságokat kell megmásznom.
Legtöbbször barátok felé kell nyújtanom a kezem, hogy vállalkozásom sikerrel járjon.
Így volt ez szombaton is, amikor ferences közösségünkkel Szilágynagyfaluba zarándokoltunk.
Hogy szemléletemmel nem vagyok egyedül, mutatja, hogy a zarándokhelyen nagy embertömeg gyűlt össze.
Új barátommal, Attilával végigmentem a keresztúton, feljutottunk az Egység Keresztjéhez.
Azután bejutottam az ideiglenesen felállított imasátorba.
Csillik János Atya igazi karizmatikus személyiség.
Szavai jóleső melegséggel töltöttékel szívemet.
A rendezvény meghívott vendége Debora volt, a szicíliai Manduriából.
Tanúságtételét nagy érdeklődéssel hallgattam.
Az úton, Irmuska Nővérem már szólt néhány szót, e szicíliai asszony életéről.
A sátorban összezsúfolódott ezerfős tömeg néma csöndben, nagy tisztelettel hallgatta Őt.
Érkezésekor a mellettem álló hölgy bökdöste az oldalam:
Érintsd meg Őt!
Nem tettem.
Elragadtatott szavai megérintettek, de nem csodára vártam.
Számomra a csoda az ünneplő, önfeledten éneklő embertömeg volt.
Attól mozdult meg bennem valami, amitől legszívesebben magamhoz öleltem volna a világot.
Nem múlt el bénaságom, szemem nem látott sokkal jobban, de az én csodám erőt adott.
Bátorított, hogy a magasságok azért vannak, hogy leküzdjük azokat, feljussunk Istenünkhöz.
Erre törekszem a hétköznapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése