Férfiemberként időnként odaülök a televízió elé, hogy nézzek egy igazi futballt.
A napokban Ilus Néninél néztem egy meccset.
A 87 éves mama, a zümmögés hallatán hozzám fordult.
Valami baj lehet a televízióval, szerelőhöz kell vinned!
A tévével semmi baj.
Próbáltam elmondani, mi is az a vuvuzela.
A helyzet, minden esetre gondolkodásra késztetett.
Nem így vagyunk- e a mindennapokban.
Valami állandóan jelen lévő zavaró zaj megakadályozza, hogy szót értsenek egymással az emberek.
Nem értjük egymás szavát, vagy félreértjük, gyanakvással fogadjuk, még barátaink szavait is.
Valódi, személyes kapcsolataim beszűkülése miatt gyakran kommunikálok internetes közösségi oldalakon.
Régóta feltűnt, milyen sokan nem vállalják fel nevüket.
Különböző fantázianeveken jelennek meg.
Így barátom fideszes jános, vagy Árpádsávos Sándor, mert mindenkivel szóba állok, aki hajlandó velem beszélgetni.
Még akkor is, ha időnként olyan gondolatokkal szembesülök, ami távol áll tőlem.
Nem nézem, mikor kibe köthetek bele, szóvá csak akkor teszem külön véleményemet, ha sértő, vagy rasszista nézetekkel találkozom.
Beszélnünk kell egymással, mert emberek vagyunk!
Én ma úgy látom, a társadalmi beszélgetés vuvuzelája lelkeinkben rejlik.
Valamikor, valamiért lelkeink vezetését rossz vezetőre bíztuk.
Ettől aztán, ha hangot adunk neki, gyakran zajként hat másokra, vagy hamisan szól.
Egy idő óta, magam már kerülök minden pártcsoportosulást.
Nem lépek bele semmibe, mert már életemben annyi mindenbe beleléptem, máig szagolhatom bűzét.
Egy személyre bíztam lelkem vezetését, akitől életet kaptam, immár másodízben.
Lehet, hogy ezért tudok olyan sok emberrel szót érten i?
Nevetségesnek tartjuk, hogy a futball világbajnokságon tiltakoznak a vuvuzelák ellen.
Nem kellene magunknak is mindent megtenni vuvuzeláink ellen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése