A Pusztaszeri út és a Szépvölgyi út kereszteződésében van a Daubner cukrázda és itt szokott egy hajléktalan asszony reggelente újságot árulni!
Mindenkinek van egy kedvenc "hajléktalanja", akit rendszeresen támogat, nekünk Ő volt!!
És így múltidőben!!!
Ez a hölgy nem csak a hajléktalan újságot árulta, de saját verseit is odaadta kézírással, kifogástalan helyesírással!
Sok éves kapcsolat és beszélgetés következtében mindent tudtunk már róla, és mindenféle "jóval" láttuk el, amikor csak lehetett.
Egyszer büszkén mutatta az újságban megjelent versét is, ami nekünk kéziratban már régen megvolt!
A hölgy neve Táncos Katalin volt, mert már hosszú ideje csak múltidőben beszélhetünk róla!
Amikor ezt itt olvastam, bizony könnyek jöttek a szemembe, Katinéni miatt és nem egy plagizáló erkölcsi n/h/ulla miatt!
Most már biztos, hogy előkeresem a kéziratot!!!
Bár ez már Katinénit nem támasztja fel!!!
Tánczos Katalin inkább hasonlít egy rőzsegyűjtő anyókához, mint egy fővárosi koldushoz. A bőszen tülkölő autósok még csak nem is sejtik hogy a hozzájuk baktató néni verseket ír.
– Tizenegy évig laktam Óbudán, de el kellett adni a lakást. A férjem rákos lett, és nem tudtam tovább fenntartani – sóhajt Kati néni. – Leköltöztünk vidékre. Nem sokkal később meghalt a férjem, a lakást pedig odaajándékoztam egy ötgyerekes családnak, és kivettem Pesten egy albérletet. Eleinte egy étteremben dolgoztam, de elvesztettem az állásomat és kitettek onnan is.
„Az én miatyánkom" című könyvemet a napokban adják ki. Most, 15-én lesz a könyvbemutató. A hajléktalanok életéről szól. Talán a sorsom is jobbra fordul, ha megveszik az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése