A napokban levelet kaptam egykori kollégámtól, akivel a régi hadseregben szolgáltam együtt.
Azért nem írtam, hogy barátom, mert az ilyen ember távol áll tőlem.
Íme a levél:
Kedves Ismerőseim,Barátaim !!
Nem lettem árvizkárosult,de saját hibámból elég rossz anyagi helyzetbe kerültem.
Eveszitettem /ellopták?/ a pénztárcámat a múlt hónapban,melyben nagyobb összeg volt.
Ez igen nagy veszteség számomra mert szinte semmimet nem tudtam kifizetni.
Nincs autóm,nincs lakásom semmim sincs.Egy családnál lakom,még dolgozom is 4 órában,de nem tudom,hogy
meddig ,ugyanis egyenlőre a betegségem nem tudják gyógyitani.
Nem tudok mindent leirni mert képtelen vagyok.
Az a kérésem,hogy a lent megadott számlaszámra /OTP / aki tud segiteni kérem küldjön legalább
500-tól 1000- forintot. Kb. Januártól szépen vissza küldeném mindenkinek,folyamatosan.
Számitásaim szerint megtudnám oldani jelenlegi helyzetem.
Hitelt felvenni nem tudok mert már igy is sok a tartozásom.Nagy szégyen ez nekem mert a saját hibámból
kerültem ebbe a helyzetbe,de megszeretném oldani!!!TALPRA SZERETNÉK ÁLLNI !!
Ha nem jön össze legfeljebb meghúzom magam egy hajléktalan szállón.
Ha nem ismerném, megszánnám.
Nem akarom népszerűsíteni ezt a mentalitást.
Csupán azt szeretném bemutatni, hogy ne legyenek illúzióink a mai magyar társadalom szolidaritását illetően.
Mondhatnám, hogy egyedi a példa.
Nem az, mert ez már a második hasonló tartalmú levél.
Mit lehet mondani erre?
Beteg a társadalom, beteg az ember, akinek mások nyomorúságáról ez jut eszébe.
Amikor a bajban valaki annak örül, hogy nem csak ő nyomorog.
Az emberi butaság, gonoszság szemléletes példája.
Én továbbra is azon az úton járok, hogy nézzem, kinek hol segíthetek.
Bemutatom a jó példákat, de nem megyek el szó nélkül az ilyen riasztó esetek mellett.
Kívánom Bélának és mindenkinek, soha ne kerüljön bajba.
Soha ne találkozzon érzéketlenséggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése