Konferencián vettem részt tegnap, melynek címe:
Noé új bárkájában.
Mindenek előtt megemlékeztünk a szovjet kivonulás 20. évfordulójáról.
Minden magyarnak mást jelent az évforduló.
Számomra, a szovjetektől való gazdasági, politikai, katonai függőségtől való elszakadásnál többet jelent a lélek szabadsága, amely nélkül nem lehet igazi ünnepről beszélni.
Pálfordulás címmel jelent meg egyházmegyénk újságjában cikk Csík József testvéremmel, aki tanúbizonyságot tett rendszerváltás utáni pálfordulásáról.
Ahogyan az egykori párt és KISZ- titkárból hithű katolikus, ferencessé lett, szerintem érett.
A cikk egyenlőre elektronikusan nem elérhető számomra, nem idézhetem.
Amint tehetem, közreadom.
Ám egy gondolat mégis:
A kommunizmus embertelensége mérhetetlen károkat okozott.
Nemcsak a testet, de a lelket is megnyomorította, istentagadásra kényszerítette, kit erőszakkal, kit csábítással.
Az elmúlt húsz év alatt sokan megtértek, visszatértek az egyházhoz.
Számtalan esetben váltott, vált ki felháborodást bennünk hívőkben, ha megpillantjuk őket a templomban.
Mit keres itt?
Teszik fel a kérdést felháborodva.
Mert alig van család, aki ne tudna mesélni fájdalmas történeteket azokról az időkről.
De Isten irgalma fölötte áll az igazságosságnak, és a megítélés sem a mi tisztünk.
Nem tudhatjuk, kiben milyen változás, küzdelem ment végbe.
Megtérésüknek örülni kell.
A lélek szabadságát mutatja, hogy ezt ma, szabadon megteheti.
Magam is Józsi Bácsihoz hasonló életpályát jártam be.
Egyazon közösség tagjai vagyunk.
Nem vagyunk hittérítők, de mindketten a saját környezetünkben életünkkel, szavainkkal, tetteinkkel teszünk tanúbizonyságot Isten végtelen irgalmáról, szeretetéről.
„ megkövetek mindenkit, akinek ártottam!”
Mondja Józsi Bácsi.
Mert a lélek szabadságához ez is hozzátartozik.
Nem csak ezen a napon, hanem mindennapjainkban.
Hogy Noé új bárkájában otthon érezzük magunkat.
Bármilyen víztömeg vesz körül, bármilyen sokszínűség is jellemzi a bárkában együtt utazókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése