Kedveseim!
Élvezem a vélemények kifejtését és megoszlását is! Persze, hogy nem vagyunk, vagytok ellenségek! Kinek jutna ilyen az eszébe? Hadd szólaljon meg mindenki akinek mondanivalója van, azt reakciónak, dialógusnak, kommunikációnak tekintsük, ne győzködésnek!
Hogy én is tovább gondoljam (nem győzködési, hanem "hangos gondolkozási" szándékkal) - szóval: nekünk Jánossal tetszik az ötlet. Miért? Mert a kérdés az (bár nekem nem), hogy a tüzijátéktól ünnep-e aug. 20-a? Szerintem a kelleténél többen vannak, akik elfelejtették, vagy nem is tudják, hogy ez bizony lényeges tartalmát tekintve Szent István királyunk, a keresztény állam megalapítójának az ünnepe! Ettől ünnep! Illetve attól persze, hogy egy szent ünnepén mindig az Örök Élet győzelmét ünnepeljük, tekintve, hogy az ő halálának napját, vagyis az égi születésnapját ünnepeljük. Hitünket fejezzük ki, hogy ő már üdvüzült! Mellékes körülmény, hogy Szt. Istvánnak aug. 15-én lenne ez a nap, de azt egy nagyobb ünnepp felülírja, ezért - elismerve Szt. István nagyságát, külön ünnepet rendelt el számára az egyház. DE! Az Ünnep Istennek, a halál felett is győzedelmeskedő, a földi halálon átívelő szeretetének az eseménye. Találkozási pont Ég és Föld között. Természetes, hogy az ünneplés módja elsősorban a hálaadó és hazánkért könyörgő szentmise. Hitvalló formája a Szent Jobb körmenet. Harmadsorban - és egyben a legköltségesebb formában - a tüzijáték. Ami szép, nagyon jó össznépi esemény, nem is törölném el.
De Attila jó szülipani példájának mintájára és is azt mondom: le lehet mondani szeretetből, szolidaritásból az arany karóráról, ha azzal az éhező testvéremet tudom segíteni. Most szerintem is erről van szó! Mert ilyen helyzet azért nem adódik hála Istennek minden évben! Ez egy hirtelen és váratlan, ráadásul hosszú ideig tartó katasztrófa.
Az ünnepről pedig szerintem sem szabad lemondani, csak most más módját lehetne találni.
Szeretettel. Mária
Kedves Attila!
Én azt gondolom, hogy kettőnk véleménye olyan távol esik egymástól, és ez a kérdéskör alapvetően más alapokon való értelmezésből fakad, hogy értelmetlen dolog egymást győzködnünk..
Én elfogadom, hogy valódi megoldásnak gondoljátok az ötleteteket, nektek is van lehetőségetek elfogadni, hogy én pedig mást gondolok erről. Természetesen nem várom el, hogy el is fogadjátok, de függetlenül attól, hogy elutasítotok, vagy elfogadtok, az én véleményem az, ami.
És nem gondolom, hogy ettől még ellenségek volnánk.
Amúgy pedig Böjte Csaba idézett gondolatai szerintem nincsenek összefüggésben az általunk kétféleképpen értelmezett helyzettel.
"Van kiút az önzés láncreakciójában túl-hevült és felrobbanni készülő világunk számára!
A szeretetből tudatosan vállalt lemondás, és szeretetből vállalt szolidaritás.
Az evangéliumi egyszerűség, szegénység útja mindannyiunk számára nyitva ál!"
(Böjte Csaba: Kevesebb pátoszt és több áldozatot)
Ezzel együtt teljesen egyetértek Veled, hogy az ünnepekről nem szabad lemondani.
Meg kell ünnepelni, de én sem nem rendeznék "candel light dinner"-t ahogy puccosan mondják, a szülinapomra,
ha tudnám, hogy a Nővéremék közben otthon éheznek. Más megoldást keresnék.
Szeretettel
Egyetértek az adakozással, hogy ne mondjunk le az ünnepekről, és talán az említett összeget egyéb területekről is el lehetne vonni, viszont úgy érzem, ezekben az időkben nem helyénvaló félórás tűzijátékra közel negyed milliárdot szánni. Szerintem ez jelenleg luxus kategória, és igazi, erőtadó ünnepi ajándék lehetne vidék számára ez Budapesttől.
Nekem meglepő, hogy így magadra vetted a beszélgetést és felmerült benned,
hogy más azt gondolhatja, ellenségek lehetnénk más véleményünk miatt. De
ebben a csoportban még akkor sincsenek ellenségek, ha máshol már rég "állna
a bál". Keresztény embernek - olyan kereszténynek, aki értik mi a valódi
kereszténység és nem "csak templomba járók" - egyértelmű a lemondás és az
önkorlátozás, különösen olyan helyzetben, amikor a közvetlen közelükben
vannak emberek - akik egyébként nem önszántukból, de - látványosan
nélkülöznek. Ott nincs ellenségeskedés, hanem összefogás, szolidaritás,
együttérzés van. Ekkor bár az adott ünnep külsőségei eltűnhetnek (ld.
tűzijáték), az ünnep viszont mégsem veszít egy cseppet sem értékéből. Miért?
Mert ezek az emberek magukban is ünnepként élik meg az ünnepet. Az nem
csupán parádéból, nem tűzijátékból, táncból, más kultúrából áll, hanem
személyes találkozásból. Ebben egy tűzijáték csak szemfényvesztés
milliókért. Ebből a hozzáállásból könnyű lemondani.
Azt mondod, hogy "Jövőre is lesz olyan gond, aminek nevében le lehet mondani
pl. a tűzijátékról, vagy valami másról, és máskor is. Mindig. És az emberek
hajlamosak sanyargatni magukat, vagy hagyni, hogy mások sanyargassák őket.
És sanyargatásból van elég." Valóban igazad van, eleget sanyargattak
bennünket, ahelyett, hogy a létező reális problémákat egyiket a másik után
orvosolták volna. az így felhalmozódott problématömeg már-már
elviselhetetlen. Így joggal érezheted, hogy hagyják meg azt a kis
szórakozást, vidámságot, ami még elérhető számunkra.
Viszont itt két gondolat jut eszembe:
1. Pár éven belül olyan válsághelyzet fog előállni a világban, amilyet
még nem láttunk soha, mióta ember az ember. Nem kell majd azzal törődni mit
vesz el a kormány tőlünk, mert világunk működtetéséhez szükséges erőforrás-,
nyersanyag-igény és a rendelkezésre álló erőforrások közötti hiány veszi
majd el tőlünk a létfenntartáshoz nem fontos elemeket. Utalok itt az MTI
egyik nem régi hírére, ld.: A vártnál előbb olajhiány köszönthet a világra
Idézet a
cikkből: "... az amerikai védelmi minisztérium egy friss tanulmánya, amelyet
a hétvégén ismertetett a Defence Talk katonai hírportál" szerint "a világon
2015-ben már naponta 10 millió hordóval kisebb lesz a termelés a
szükségesnél, a 2030-as években pedig, az akkori napi 118 millió hordós
igénnyel szemben csak 100 millió hordót fognak kitermelni". Ez a hiányzó
mennyiség 2015-re a mai magyarországi olajfogyasztás valamivel több mint
50-szeresét teheti majd ki, amit nem kell ecsetelnem, hogy mit jelenthet
Magyarország számára.
2. Ezért a kormány olyan intézkedéseket léptet életbe, amelyek
egyértelműen a fosszilis függőségünket hívatott csökkenteni. Pl. januártól
energiahatékonyságát fogja javítani. Ez még csak a kezdet, mert ők is érzik
a fenyegető veszélyt.
A fentieket figyelembe véve pár év múlva nem lesz lehetőségünk "úri
huncutságokért" felemelni szavunkat, az ünnepek nem pénzköltésről fognak
szólni. Akkor majd nem csak a borsodiaknak lesz egyértelmű, hogy mit jelent
az önkorlátozás fogalma és nem csak ők törekszenek majd együttérző közösségi
megoldásokra. Remélem.
Viszont engem nagyon érdekelne, hogy Te miért gondolod úgy, hogy véleményünk
különbözik. Nálad miért nem kelti fel a szolidaritás érzését egy több
százmilliós spórolás egy olyan ünnepen, ami mindannyiunknak Szent Istvánról,
államalapításról, kenyérről szól? Mielőtt úgy éreznéd, hogy támadlak a
kérdésemmel, szeretném megerősíteni, hogy tényleg érdekel! Lehet, hogy mi
vagyunk elvakultak és érzéketlenek milliók szórakozása iránt, csak ezt nem
látjuk.
Konkrétan a kérdésre válaszolva a kezdeményezés nem marad kormány visszhang
nélkül. Bizonyára hallottátok, hogy a kormány megfontolás
spórolást, mert pár nap alatt százezres virtuális tábora lett az ötletnek.
Üdvözlettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése