Nem vagyok a szavak embere.
Ha meggyőződésem szerint valami rossz, tenni kell ellene, nem azt keresem, kinek mit kell, vagy nem kell tennie, sokkal inkább foglalkoztat, magam mit tehetek?
Így vagyok ezzel ma is, Trianon 90. évfordulóján.
Siránkozhatnék, vagy rézhatnám az öklömet.
Vagy mondhatnám:
Porszem vagyok, semmit nem áll módomban tenni.
Parlamentünk, kormányunk a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította e napot.
Örülök.
Arra gondolok, a keresztény magyarok ezt már megtették, idén 443. alkalommal Csíksomlyón a Hármashalom Oltárnál.
Nap- mint nap tesz érte Böjte Csaba Testvér, aki nem törődve az őt ért támadásokkal, összegyűjti az erdélyi gyermekeket, Otthont ad immár kétezer gyermeknek, szeretetet, gondoskodást ad számukra.
Lehetőséget, hogy megismerjék a magyarság történetét, kultúráját, nyelvünket, keresztény értékeinket.
Gálospetriben e kis Érmelléki erdélyi falucskában azért maradhatott fenn a magyar iskola, mert idén szeptemberben gyermekekkel népesült be a Szentháromság Otthon.
A napokban kaptam meghívást a gyerekektől tanévzáró ünnepükre.
Csaba Testvér szentmisével köszönti a nebulókat és azokat, akik segítik az otthon működését.
Nem várt senki más törvényére, az Ő törvénye Assisi Szent Ferenc Regulája.
A mai napon emlékezzünk a magyarság elválaszthatatlan összetartozására, azokra, akik életüket teszik fel a Szolgálatra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése