2010. június 18., péntek

Elmélkedés a nyelvről



Ha abból a sztereotíp bölcsességből indulok ki, miszerint a szem a lélek tükre, azt kell mondanom:
A nyelv a lélek keze.
Simogathat, segítően felemel, vagy elutasítóan eltaszít.
Esetleg üt.
Nem törődve azzal, hogy másoknak sérülést okoz.
Vigyázz a nyelvedre!
Mondjuk a gyermeknek, ha illetlen dolgokat mond.
Magunk azonban hamar megfeledkezünk atyáink, anyánk intéséről.
Gyakorta megütközöm a médiából áradó verbális szennytől.
Közszereplők szájából egy közönséges, durva szó megengedhetetlen.
Az emlékezetes öszödi beszédből is inkább a nyelvi közönséges modort éreztem sértőnek, tartalmát már régóta tudomásul vettem.
Az életben minden durvaságot elutasítok.
Magam úgy vigyázok nyelvemre, mint a szemem fényére.
Amióta gyakran megfordulok Erdélyben, azt látom, az erdélyi magyarság, Trianon sebeitől vérezve őrzi nyelvünk tisztaságát.
Nekünk is több figyelmet kellene forgítanunk a nyelv higienére.

Nincsenek megjegyzések: