Böjte Csaba: Vigasztalást üzen Pünkösd

A mai, kissé hitehagyott világban a bátorító, erősítő, vigasztaló, lelkesítő szónak és viselkedésformának nagyon fontos szerepe van – emeli ki Böjte Csaba. A ferences szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával az egyház születésnapjának ünnepéről, pünkösdről s annak mai vonatkozásairól beszélgetett a Magyar Nemzet munkatársa.

A szerzetes arra is felhívja a figyelmet, a Szentlélektől, a pünkösd hangulatától átjárt embernek fel kell vállalnia és meg kell oldania reális problémákat. Hozzátette azt is, ostorozhatunk bizonyos jelenségeket a közéletben, a közellátásban, a politikában, de a Kárpát-medencében szerinte soha nem voltak olyan jó lehetőségeink, mint ma.

– Pünkösdkor Jézus Krisztus mennybemenetelét (is) ünnepeljük. Mit üzen ez az ünnep a Kárpát-medencében élő magyaroknak?
– Vigasztalást, örömet és derűs jövőbelátást üzen a pünkösd ünnepe mindannyiunknak. A mi Jézus Krisztus urunk soha nem jött bemutatkozni, hogy ő kicsoda, általában az emberek mondják róla, hogy kinek tartják őt. Van azonban egy hely, ahol Jézus arról beszél, hogy nem baj, ha ő elmegy, mert Isten, a mennyei atya új vigasztalót küld helyette az emberiségnek. Jézus tehát gyakorlatilag önmagát és a Szentlelket is vigasztalónak nevezi. Azt gondolom, hogy a mai, kissé hitehagyott világban a bátorító, erősítő, vigasztaló, lelkesítő szónak és viselkedésformának nagyon fontos szerepe van. A Szentlélek Úristen és maga Jézus Krisztus a mi igazi vigasztalónk.




– Pünkösd valósága: az igazi Krisztus-vallás életté teljesedése. Húsvét a felajánlott élet, pünkösd pedig a megvalósult élet. Miként ültethető át ez a köztudatba?
– Szent Péter és a többi apostol a Szentlélek jelenlétében példaértékű lendülettel áll ki, hogy szolgáljanak neki, segítsenek, éljenek. A ma emberének is így kellene viselkednie. A kereszténységnek a lényege éppen ebben rejlik: nem csupán teológiai eszmefuttatás, hanem az élet maga. A megvalósult élet. Szent Péter a Szentlélektől megerősödve odamegy a béna emberhez, s azt mondja neki: „Kelj föl, és járj!” És a béna elindul. Azt gondolom, hogy a Szentlélektől, a pünkösd hangulatától átjárt, átitatott embernek fel kell vállalnia és meg kell oldania reális problémákat – a teljes interjút a Magyar Nemzet szombati számában olvashatják.

Hír Tv

Böjte Csaba: Összekapcsolódik a Kárpát Medence népeinek sorsa

Az árpádházi királyok szerették a legyőzött ellenfelet

Szívből remélem, hogy amit a huszadik század elvett a Kárpát-medencétől: a békés, testvéri együtt gondolkodást, a bizalomból fakadó békét, azt a huszonegyedik század elhozza, visszaadja.
Örömmel és hálás szeretettel köszönöm a magam és a gyermekeim nevében a magyar kormány döntését, mellyel befogadó szeretettel utat nyit az ország határain túl élő testvérek számára. Remélem, hogy ez az integráló, a sokféleségben egységet kereső lelkület nem fog leállni a trianoni döntés által határon kívül maradt és továbbra is ott élni akaró magyarok befogadásával.

A Kárpát-medence, - de bármelyik más térség - felvirágzása mindig is összeköthető a bizalomból fakadó befogadó, integráló, a másikban testvért látó lelkülettel. Árpád vezér nagysága, országalapító ereje pont e bizalomból fakadó, az itt élő családokat egy asztalhoz ültető magatartásából ered. Képes volt akkor, amikor Olaszországban a városállamok egymás ellen háborúztak, vagy amikor a német fejedelemségek egymást ostromolták, egy hatalmas, egységes nagycsaládot megálmodni.

Annyira jó tudni, hogy a honfoglalás korából nem kerültek elő felégetett városok, tömegsírok, mivel ezek mind-mind azt bizonyítják, hogy a honfoglaló törzsek és a honfoglalás előtt itt élő emberek, képesek voltak összefogni, békében élni, közösen jövőt álmodni. Az évtizedekig tartó nyugat-európai kalandozásokra is csak azért kerülhetett sor, mert otthon a hátországban béke volt, és a harcosok családjaikat hosszabb időre is magukra merhették hagyni. Ha polgárháborús feszültségek lettek volna, akkor mindenkinek otthon kellett volna maradnia, hogy egymást kölcsönösen sakkban tartsák.





Az árpádházi királyok tovább vitték ezt a befogadó lelkületet, ők minden embert ajándéknak, áldásnak tekintettek, még a legyőzött ellenséget is. Szent Lászlónak - Erdély védőszentjének- életében olvashatjuk, hogy a betörő kunokat legyőzi Beszterce környékén, és mikor a katonái elkezdik lemészárolni a legyőzött ellenséget, akkor azonnal leállítja őket, mert tudja, hogy az otthont, hazát kereső emberekkel több, gazdagabb lehet a Kárpát-medence. Éppen ezért papokat hív, hogy tanítsák, készítsék fel a közös otthon építésére a legyőzött ellenséget, majd befogadja, bizalommal és sikerrel letelepíti őket az ország belsejébe.

Ez a lelkület, ez a szellemiség győzedelmeskedett nagyon sokszor a történelem folyamán, és nyomában mindig felvirágzás, gazdagság, erő költözött a Kárpát-medencébe. Nemcsak kisebb csoportokat, hanem nagyon népes közösségeket, a bajban lévő horvát népet is befogadja a magyar korona. Milyen sok mindent köszönhetünk egymásnak?! Hány szálon kapcsólodott, kötődött össze az itt élő családok, népek története?

Nándorfehérvárnál, akárcsak oly sok más csatatéren, az összefogás, a bizalom diadalmaskodott, hisz e térség fiai együtt álltak ki a Kárpát-medencét elpusztítani akaró erőkkel szemben. Maga az erdélyi fejedelemség is, nagyon nehéz történelmi időszakban, a horvát Szapojai Jánosnak és az ugyancsak horvát származású Martinuci Györgynek köszönheti létrejöttét. A történészek szép feladata, felsorolni az összefogás életet teremtő erejének, megannyi bátorító eseményét.

Együtt, közösen, könnyebb és eredményesebb házat, hazát építeni. Ez a szép Árpád vezéri álom fakult meg és dőlt össze Trianonnal. Hiszem, hogy nem az itt élő népek érdeke volt az, hogy egymást megtagadva, szülőföldjeinket megtöltsük vérrel, testvéreink sírjaival. Biztos, hogy mindannyian kevesebbek, szegényebbek lettünk azáltal, hogy megtagadtuk a testvéri összetartozást. Egészen biztos, hogy a világ nagycsaládjai között e térség darabocskákra szabdalva, és egymásnak feszülve nem képes a helyét, szerepét eredményesen felvállalni.

Trianonra sajnos a kettős állampolgárságról szóló magyar törvény nem végleges gyógyír, az ott felszakadt gondokra, kérdésekre, e térségben élő népek csak együtt adhatnak választ! Én szívből remélem, hogy amit a huszadik század elvett a Kárpát-medencétől: a békés, testvéri együtt gondolkodást, a bizalomból fakadó békét, azt a huszonegyedik század elhozza, visszaadja és akkor az itt élő népek jókedvű munkával, közösen, mindannyiunk örömére tündérkertté tehetik ezt a földet.

Reménnyel telt szívvel, Csaba t.

Böjte Csaba húsvéti üzenete

011-04-22 11:15:00
Él az Isten, és az emberek szívében az Ő szeretete

Böjte Csaba húsvéti üzenete

Strasbourgból a kedves Gál Kinga EU parlamenti képviselő hívott és jelezte, hogy azt amit mi csinálunk, nagyra értékeli az Európai Parlament, és engem kineveztek európai díszpolgárrá.
Kedves Testvéreim!

Istennek legyen hála, hazaértem Dévára!

Március 9-én, farsang utolsó napján indultam útnak, és azóta minden nap legalább egy helységben hírdettem a mi Urunk irántunk való végtelen szeretetét. Volt olyan nap is, hogy három helységben volt szentmise, előadás. Előbb Argentínában, utána a Szent László ereklyéjével volt egy hatalmas körút Erdélyben, 25 állomás, melybe besegítettek a jó ferences testvérek is, majd Budapesten és Debrecenben voltam egy-egy háromnapos lelkigyakorlatot tartani. Közben a lelkigyakorlatok mellett délelőttönként sikerült egy-egy lelkinapra eljutni még öt más helységbe is. Csodálatos élmény látni, hogy mindenütt mennyi imádságos szeretettel, jósággal készülnek az emberek a mi Úrunk Jézus Krisztus feltámadására.

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom e hatalmas út tapasztalatait, akkor csak annyit mondanék:

Él az Isten és él az emberek szívében az Isten szeretete!!!

Közben a házainkban ellenőrzés volt. Ennek az ellenőrzésnek az érdekessége, hogy maga a munkaügyi miniszter úr kérésére (hozzá tartozik a gyermekvédelem is), egyetlen nap több otthonunkba is kiszálltak a bukaresti ellenőrök, és ha már ott voltak, akkor fel is hívták a figyelmünket a hibáinkra, hiányos papírjainkra. Tény az, hogy itt-ott traffipaxba szaladtunk, a megengedettnél gyorsabban szerettük a gyerekeket. Büszkén mondhatom, hogy olyasmire nem hívták fel a figyelmünket, amit Isten és a népünk előtt kellene szégyellnünk. A valóság az, hogy el sem tudják képzelni Bukarestben, hogy valaki önként, szeretetből bemegy egy-egy eldugott kis falu iskolájába, és ott összeszedi azokat a gyerekeket, kikkel senki nem bír, és szeretettel, állami támogatás nélkül gondozza őket, foglalkozik velük, ahogyan a mi kedves kollégáink teszik. Gondolkodtam, hogy megszakítom az utamat, hogy bemenjek Bukarestbe, hisz a területen lévő ellenőrök csak a főnökük nevében cselekedtek, de végül a jó Istenre bíztam a kérdést, és én alázattal végeztem a naptáramba jó előre beírt programokat. Úgy döntöttünk Robival, hogy egy busz gyerekkel bemegyünk húsvét után Bukarestbe emmauszi úton, - magához a miniszter úrhoz-, de hát őt a napokban korrupció gyanúja miatt elmozdították az állásából. Így megvárjuk az utódját.

Most ahogy hazaértem, . Tudjátok, sokszor a jót félve csináltuk az elmúlt évtizedek alatt, sosem tudtuk, hogy mit fognak szólni hozzá a hatalmasak, de most ez a kitüntetés igazából azt jelenti, hogy jó úton járunk. Kicsik vagyunk és csodálatos szép terveinket sokszor csak botladozva tudjuk véghez vinni, sokszor a jószándékunk kevés, és itt-ott csak kapufát rúgunk, de Istennek legyen hála a pályán vagyunk, és ez az elismerés azt jelenti mindannyiuknak, hogy jó pályán vagyunk. Nincs más út, ezért nagy-nagy szeretettel kérlek, hogy tartsatok ki gyermekeink alázatos szeretetében.

Nagy a jó Isten hatalma, a szeretet győzelmében vetett hitem nagyon megerősödött e hosszú nagyböjti út után!! Ezért élő hittel, nagy nagy bizalommal kívánok mindnyájatoknak egy csodálatos Húsvéti ünnepet. Krisztus feltámadt, él és szeret!!


Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.

Déva, 2011. április 21
Forrás: mindennapi.hu

Böjte Csaba: Jézus nem dobta be a törölközőt

Debrecen – Három napig a ferences rendi Böjte Csaba tart lelkigyakorlatot a debreceni Szent Anna Székesegyházban. A rászoruló gyermekek támaszaként is ismert szerzetest a húsvétról és Jézusról kérdeztük. Interjú.

Nagyböjtben három napon keresztül Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tart lelkigyakorlatot a debreceni Szent Anna Székesegyházban. Az első alkalomra vasárnap került sor, ám aki még át akarja élni az élményt, a szerdán 18 órakor kezdődő szentmisén megteheti. A rászoruló gyermekek segítésére létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját a második lelkigyakorlata előtt kérdeztük.
Dehir.hu: Lelkigyakorlatot az év más időszakaiban is szoktunk tartani. Mennyire más ez a nagyböjti időszakban?

Böjte Csaba: Az ember ilyenkor igényli, hogy ne csak a tél romjait pucoljuk el magunk körül, s néhány virágot vagy facsemetét ültessünk, hanem érezzük a szükségét annak is, hogy a lelkünket is tehermentesítsük a bűnöktől, megtérjünk, újrakezdjünk, s esetleg a szükséges pályamódosításokat is elvégezzük. Három gondolatot szeretnék a hívekkel megosztani Debrecenben, az első nap a céljainkról, Jézus Krisztus céljairól beszéltünk, a második nap arról hallhattak a hívek, hogy hogyan, milyen eszközökkel valósítsuk meg ezeket a céljainkat, a harmadik este pedig arról beszélek, hogy kikkel tehetjük ezt. Jézus sem egyedül váltotta meg a világot, hanem társakat gyűjtött maga mellé. Az egyházmegye védőszentje Szent László, ezért minden egyes elmélkedésben Szent Lászlót is fókuszba helyezzük, hogy ő bizonyos kérdésekre milyen választ adott.

Dehir.hu: Nagyhét misztériuma, csodája az a fajta keresztút, amivel Jézus megérkezik a keresztre, kínhalált hal értünk. A lelki vezető hogyan tudja vezetni az embereket, akik ott ülnek a padokban, hogy ők is megérkezhessenek?

Böjte Csaba: Jézus Krisztus ezért jött közénk, hogy megváltsa a világot, ezt tudatosan vállalja, nem fut el előle, nem dobja be a törölközőt, nem hisztizik, hanem hosszan járja akár a Golgotát is, nem megy át kutyába, nem duzzog sértődötten. De bosszúért sem liheg húsvét napján, amikor feltámad, hanem megy tovább a szeretet útján. Én azt gondolom, ez mindannyiunk számára egy nagyon erős üzenet, hogy mi is a magunk feladatát hasonló elszántsággal végezzük el. Mi se dobjuk be a törölközőt a nehézségek láttán! Ne kezdjünk el veszekedni, civakodni, ne menjen el az energiánk azzal, hogy elkezdünk például anyázni, duzzogva ne üljünk félre egy sarokba sebeinket nyalogatva, hanem Jézus példájára emberei méltóságunkat megőrizve feladatunkat higgadtan, nyugodtan teljesítsük! Ez lenne az ideális, s azt gondolom, ennél szebb példa, mint a nagyhét szertartása, nemigen van. Rólunk szól az egész történet. Mikor valaki megnősül, munkahelyre áll, gyereket vállal, igazából az az ő golgotája, az az ő mindennapi keresztje. Ha Jézus számunkra, keresztények számára az eszménykép, milyen jó lenne, ha tudnánk is járni az ő útján!

Dehir.hu: Csaba testvér, amikor megérkezik a kereszt tövéhez, letérdel, miként tud erőt meríteni a napi találkozások alkalmával?

Böjte Csaba: Ugye most gyerekeket nevelek. 63 helyiségben több mint 2 ezer 200 gyermek van, több mint 300 világi munkatársam van, így akad gond is bőven, de nekem nagyon fontos Jézus példája. Ha kisebb-nagyobb nagypéntekek, nagycsütörtökök vannak, ha egy-egy gyerek döntéseivel, butaságával engem is besodor egy nagypénteki krízisbe, olyan jó tudni, hogy Jézus az ilyen esetekben hogyan viselkedett. Ő egy olyan csodálatos iránytű, aki a döntéseimet nagyon sokszor meghatározza.

Dehir.hu: Húsvét ünnepe hogyan telik ennek a 2 ezer 200 gyermeknek?

Böjte Csaba: Idén úgy ment a nagyböjti felkészülés, hogy én elkértem Győrből Szent László ereklyéjét, s ezt vittem el minél több otthonunkba, s Szent László jelenlétében próbáltunk egy belső tavaszi nagytakarítást eszközölni. A húsvétot mindenki a maga közösségében fogja ünnepelni.

Dehir.hu: Hogy van még mindig erő önben utat mutatni?

Böjte Csaba: Én mindig is azt mondtam, hogy jó dolog jónak lenni. Mindig azt ajánlom a fiataloknak, hogy merjenek anyák és apák lenni. Én ugye nem a test és a vér kívánságából lettem apa, hanem Szent József-i értelemben, úgy érzem Isten akaratából lettem ezeknek a gyerekeknek az „apjuk”, de ez egy nagyon jó dolog. Jó dolog egy gyerekhez lehajolni, én úgy érzem, megfiatalodok a gyerekek között, így bátran merem ajánlani ezt az utat mindenkinek. Olyasmi egy gyermeket nevelni, mint egy kutat ásni; ugyan te ásod a gödröt, de mégis a víz nélküled fakad fel benne, s te is olthatod szomjadat általa.
Forrás: dehir.hu

Böjte Csaba: Parancsolatok- a szabadság útjelző táblái

Böjte Csaba boldogságmondásai a tízparancsolatra

I. parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Boldog az az ember, aki egyedül a leghatalmasabb Úrnak, a világ teremtőjének szolgál, akit megszólíthat, társának, barátjának tarthat, és vele élheti a mindennapjait.

II. parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd!

Boldog az az ember, aki Isten nevét szeretettel és tisztelettel veszi szájára, aki csendesen, nyugodtan meg tudja oldani a maga gondjait, feladatait, aki ura önmagának, háborgó érzelmeinek és szavainak.

III. parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!

Boldog az az ember, aki a hét egy napján – Jézus Krisztus feltámadásának emlékére ez a nap a vasárnap – megáll, az Ég felé fordítja szemét, a hét százhatvannyolc órájából legalább egyen a nagycsaládjával, az egyházközségével, a közösségével a szentmisén imádkozik, erőt merít, hogy ne kizsigerelve, kimerülve, hanem derűsen, feltöltődve folytassa a mindennapi munkát.

IV. parancsolat: Atyádat és anyádat tiszteld!

Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne.

V. parancsolat: Ne ölj!

Boldog az az ember, aki tiszteli az életet, bármilyen formában jelenik is meg.

VI. parancsolat: Ne paráználkodj!

Boldog, aki Isten gyönyörű ajándékaként éli meg hitvesével a testi szerelmet.

VII. parancsolat: Ne lopj!

Boldog az az ember, aki más tulajdonát tiszteletben tartja, aki a rábízott anyagi javaknak nem szolgája, hanem bölcs őrzője, gyarapítója és továbbajándékozója.

VIII. parancsolat: Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

Boldog az az ember, akinek igaz, vigasztaló, áldó szavaiból, tetteiből bizalom, élet fakad.

IX. parancsolat: Felebarátod házastársát ne kívánd!

Boldog az az ember, aki csak az után vágyakozik, ami az övé, mert a hűség biztonságot, bizalmat és teljességet ad.

X. parancsolat: Mások tulajdonát ne kívánd!

Boldog az az ember, aki megelégszik azzal, ami az övé, és a munkát, a becsületes fáradozást az élet értékének tekinti.

(forrás: Iránytű a Végtelenhez c. könyv)

Böjte Csaba a tavaszi munkálatokról

Miénk itt a tér – tegyük rendbe!

A tegnapelőtt Gyergyószentmiklós külterületén, három utca találkozásánál, egy szépen megtísztitott háromszögbe elültettünk hét kis tölgyfát.
Boldog vagyok! Nagyon boldog, mert nagyon sokfelől jeleztetek vissza, hogy a bontakozó tavaszban milyen sokfelé beindult a terek, parkok, patakok medreinek kitakarítása. Több fényképes beszámolót is küldtetek, Isten fizesse! Akárcsak a tábortűzben a gallyak, az ágak, lángukkal, tüzükkel egymást is lángra lobbantják, úgy együtt könnyebb égni, meleget, fényt árasztani. Adja a jó Isten, hogy szívünk egyik legmélyebb vágyát, egy szép, rendezett, tiszta élettér kialakítását tudjuk megvalósítani.







Az első lépés a megtisztítás, a rendrakás! A második a szép tavaszban a terek feldíszítése virágokkal, bokrokkal. Persze ehhez már engedély is kell, egyeztessetek a polgármesterekkel, tanácsosokkal, tájépítészekkel, hátha kis festékkel, néhány paddal, facsemetékkel a segítségetekre sietnek.

A jól végzett munka örömével, a harmadik lépésben szervezhetnénk egy-egy kis ünnepséget, melyben a hatóságokkal is egyeztetve nevet adnátok annak a kis parknak, zöldövezetnek amelyet rendbe raktatok. A tegnapelőtt Gyergyószentmiklós külterületén, három utca találkozásánál, egy szépen megtísztitott háromszögbe elültettünk hét kis tölgyfát. Ott volt a kedves plébános úr, a polgármester úr és a közeli utcákban lakó emberek. Imádsággal, énekkel Szent László oltalmába ajánlottuk a facsemetéket. Jó elképzelni, hogy milyen lesz majd 10-20 év múlva a Szent László téren, ez a kis tölgyfaliget.

A negyedik lépés, – ez hosszú, de nagyon szép feladat – a gondozás, egész évbeni rendben tartás. Természetesen ha az első három lépés szépen, szervezetten megtörtént, könnyebb dolgunk lesz, mert nehezebb a szemetet eldobálni rendezett környezetben, mely egy köztiszteletnek örvendő személy nevét viseli, mint egy gazos senkiföldjén. Könnyebb lesz rendet tartani és a munkához társakat találni, mert az együtt végzett becsületes munka öröme megszenteli a lelket, és közösséget teremt.

Hiszem, hogy egy ilyen szép rendezett kis zöldterület néhány paddal közösségeket, barátságokat is fog szülni, és ebben a felbolydult világban ez nagyon fontos. A fák, a bokrok, ahogyan cseperednek, ahogyan ágaik összehajolnak – hiszem, hogy ugyanúgy a közelben lakó emberek is szépen egymásra találnak, végül is ez egy nagyon fontos cél. Szülőföldünk szép tereit lakjuk be, töltsék meg az emberek! Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel - énekeltük annak idején. Miénk itt a tér, mert mi szedtü krendbe, mi gondozzuk, mondhatjuk szeretettel, büszkén!

Sokszor a városunkban, falvainkban vagy azoknak szélein ott árválkodnak terek, minden nap látva, mégis elfeledve, sokszor szemétkupacok alatt. Nagyon fontos, hogy a személytelen, gazos, mondhatni senki földjét a magunkénak érezzük, megtisztítsuk és névadással, imával megszenteljük, hisz szülőföldünk egy kis darabjáról van szó. Apró cseppekből lesz a tenger...

Merjetek elindulni, és meglátjátok, hogy mennyi társatok lesz szép, nemes céljaitok valóra váltásában.

Szeretettel, Csaba t.

Csikszereda, 2011. IV. 7
Forrás: mindennapi.hu