2009. augusztus 31., hétfő

Medjugorje üzenete


A Medjugorjei történések megértésében nagyban segít bennünket dr. Frane Franic spliti érsek egyik, 1983-ban tett kijelentése, miszerint a medjugorjei esemény két év alatt nagyobb hatást fejtett ki a hitéletre, mint a háború után eltelt 40 év "szokványos" lelkipásztori mûködése. Tizenöt évvel az események után beszédes statisztikát is felállíthatnánk: közel húszmillió zarándok, a tömegkommunikáció, többféle újság, telefonszolgálat, videoszalagok, rengeteg könyv áll a medjugorjei események szolgálatában, s ezek szerte a világban terjesztik a Szent Szûz üzeneteit, s egyre bővül azoknak száma, akik nyitott lélekkel rezonálnak a Boldogasszony szavaira, s igyekeznek követni útmutatásait. Úgy tűnik, a Szűzanya kézbe vette és irányítja a világ evangelizálását.
Négy medjugorjei üzenetrôl tudunk: a béke, a megtérés, az imádság és a böjt. Égi anyánk ,,Béke Királynéjának'' nevezte magát, s munkáját azzal kezdte, hogy az emberek számára egyértelmûvé tette a szív békéjének fontosságát. A Szentírásban igen sokat olvasunk a lélek, és a szív békéjérôl. A liturgiában, különösen a szentmisében gyakran találkozunk ezzel a fogalommal. A Bibliából tudjuk, hogy Jézus Krisztus ránk hagyta békéjét (Jn 14,27). A hívô ember megérti, hogy a lélek krisztusi békéje az Isten hatékony munkálkodásának alapja. Ebbôl a békébôl növekedhet a krisztusi szeretet, az egység, ebbôl merít erôt a tanúságtevô keresztény, ez a béke segítheti elô a szívek, a nemzetek, az etnikumok és az Egyházak egymásra találását és alkotó együttélését. ,,Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban'' (Fil 4,7). A lélek békéje nélkül nem növekedhetünk a hitben, nem lehet bensôséges kapcsolatunk az Istennel. A tanúságtevô, komoly erôfeszítésekre és cselekvő szeretetre képes élet feltétele a béke. (Az idôközben lezajlott délszláv háború egészen sajátos fényben világítja meg Medjugorje békére szóló felhívását.)

A Szent Szűz ez alkalommal nem csupán figyelmezteti és kegyelmi ajándékaival árasztja el a világot, de immár másfél évtizede közöttünk maradt, hogy tanítson és neveljen bennünket, s ez igen feltűnő Medjugorjéban. A Boldogasszony immár csaknem két évtizede nap mint nap eljön. Tanít, mit kell tennünk, s üzeneteit havonta szétküldik szerte a világba. Lehetetlen észre nem venni a pedagógiai szándékot. A Szent Szűz -- mint jó anya a gyermekeit -- úgy vezet, irányít és segít bennünket. Tudja, hogy a nevelôi munka hosszú idôt vesz igénybe, de végzi ezt a munkát hôsies türelemmel, és gyönyörû virágoskert nyílik körülötte. Ez a virágoskert egyre színesebb, nagyobb és gazdagabb lesz, s illatozása reményt kelt bennünk, hogy a Napba Öltözött Asszony mosolya elôbb-utóbb beragyogja a Földet (Szeretetláng).

Szent István királyhoz


Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha országunk istápja!
Hol vagy István király? Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben teelőtted sírván.
Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei,
Búval harmatoznak szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen vitézlő karjai,
Nem szünnek iszonyú sírástól szemei.
Virágos kert vala híres Pannónia,
Mely kertet öntözé híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek István király vala:
Behomályosodott örvendetes napja.
Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk árva maradékid.
Tekints, István király szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet régi országodra.
Reménységünk vagyon benned s Máriában,
Mint magyar hazánknak hív királynéjában.
Még éltedben minket ennek ajánlottál,
És szent koronáddal együtt feláldoztál.
Névtelen (16. sz.)

Juhász Gyula: Béke


Lágy lilába öltöztek a fűzfák,
Fák fölött a béke kékje leng,
Enyhe bánat madara repült rám
S bennem régi vers zenéje zeng.
Messze, mint az álom, él a város,
Itt a Tisza bűvölete már,
Itt meséim erdejében járok,
Itt az idő örök csendje áll.
Itt reménnyé épül annyi emlék
És emlékké szépül a remény,
Feledünk itt hűtelen szerencsét
S kikötünk az álmok szigetén.
Itt fölöttem tűnhetnek az évek,
Én túlnézek tűnő éveken.
Szívem árad át e békességbe
És e békesség a szívemen.

Juhász Gyula: Megint a Tiszánál


Egy nyaram elmúlt, fénye elapadt
És téged, szent folyóm, nem láttalak.
Talán azért is voltam oly beteg,
Mert nem ringattad fáradt képemet.
Hisz habod párna, szőke, lágy selyem,
Melyen hold nyugszik és álom terem.
Ó ez a hold és ez az éjszaka,
A csöndesség és békesség maga.
A csöndesség, mely mégis halk zene,
Azúr világok víg üzenete.
S e béke úgy legyinti lelkemet,
Mikéntha gyöngyvirággal verne meg.
Ó tiszaparti holdas éj, te mély,
Szívembe csöndet és békét zenélj.
Sződd át ezüsttel rajta a borút,
Feledjen el világot s háborút!

Juhász Gyula: Távolok zenéje


Mulassatok! Tiétek mind a rózsa,
Amit letéphet az ifjonti kéz.
Mulassatok! Minden gyönyör tiétek,
Miket szívem csak álmokban idéz.
Ó álmok árnya, álmok vágya, násza,
Tűz, amelyen szívemet égetem
S minden elég oda,
Mit el nem értem: élet, szerelem.
Nem voltam fiatal soha!
Daloljatok! Tiétek mind a nóta,
Mely szerelem, bor mellett megterem.
Daloljatok! A legszebb dal tiétek,
Melyért eladnám hazug életem:
Az élet dala, melyben diadalmas
Erővel zeng az izmos ifjuság
S a jövő mámora...
Ó meddő életem, hiú tusák,
Nem voltam fiatal soha!
Beteg vagyok. Úgy száll e dal felém most,
Mint életemben mindíg a zene:
Nagy messzeségből, boldog messzeségből
Sötét magányba tévedt izenet.
Beteg vagyok. Én más zenére vártam,
Mely diadalt fog harsogni nekem,
Mely ritmusával égbe fölragadja
A föld rögébe süppedt életem!
Perc és év száll tova...
És minden, minden, minden azt dalolja:
Nem voltál fiatal soha!

Juhász Gyula: A kis Tisza hídján


A kis Tiszán át karcsú híd vezet,
Borongva állok a zöld víz felett,
Mely szilaj ifjúsággal, boldogan,
A mármarosi bércről most rohan.
Előtte az út hosszú és szabad,
Új tájon várja az új pillanat,
Kitárul előtte a végtelen,
Öleli büszkén és szerelmesen!
A hídon bús, kaftános raj mozog,
Ünnepi estén itt imádkozók,
Monoton dallam zsong a víz felett,
Kopottan, fázón ünnepel Kelet!
Ifjú Tisza, vad vággyal törtető,
Te fiatalság, szépség és erő,
Elnézem elmélázva a habot,
Mely tiszta zöld, acélos és ragyog.
S a másik Tisza jut eszembe már,
Mely Szeged táján oly merengve jár,
Iszapos, álmos, csöndes ott szegény
És rozsdás emlékek a fenekén.
És ahogy állok e zöld víz felett,
Valami nagy nyugalmat érezek:
Tisza! Vár ránk a tenger, a halál,
De ifjúságunk itten újra vár!

Szabó Lőrinc: A Tiszabecsi tiszteletes


A béke Te voltál, nagybátyám, derék,
derűs, magyar pap! A rettenetes év
vitt el, ez a 44/45.
(Elibe tettél vagy hetvenötöt!)
Egész Szatmárból integetsz felém:
"Isten hozott, szerelmetes öcsém!" -
mint régen: szinte minden faluban
te fogadsz, te, csókkal és boldogan.
Ma is látom vastag bajuszodat,
fejeden lengő, nagy szalmakalap,
úgy állsz a templom s a méhes között,
körötted a falu, Tiszabecs, tücsök,
harangszó... Bátyám, jókedvű Mihály,
általad élt, lélegzett a határ,
s ha rád gondolok, az egész biblia
mosolyogni kezd, mosolyognak a
mezők, ég-föld, a csizmás magyarok
s fent a nagytiszteletű angyalok.

2009. augusztus 30., vasárnap

Tisza- Túra 2009


Laci sógoromtól megkaptam a Nevelőotthon nyári vízitúrájának fotóit.
Ebből szemezgetek és teszem ezt még néhányszor, hiszen a Tisza mentén annyi csodás látnivaló van, hogy mások számára is nagy élmény lehet, ha már maga nem tehette meg ezt a távot kajakban, evezővel.
Ítigykedjünk!

Valahol Európában


Az új tanév alkalmából, ma a dicső elődökről emlékezem, felidézem a nyár szép pillanatait is.
Mindenekelőtt Ádám Zsigmondról kell szólnom.
Van- e Magyarországon valaki, akiben nem hagyott mély nyomot, a bejegyzés címével megegyező filmklasszikus.
Az erdélyi magyar gyermekeknek ott van Böjte Csaba, nekünk, itt Magyarországon van egy Ádám Zsigmondunk.
Ki volt Ő ?
Ádám Zsigmond (Egyek, 1906. jún. 19. – Bp., 1962. máj. 25.): a mo.-i gyermekvárosok egyik szervezője, pedagógus. 1931-ben tanítóképző intézeti tanári oklevelet, 1947-ben a debreceni egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1930 óta részt vett a munkásmozgalomban. Csurgón (1931), Miskolcon (1932–37), Bp.-en (1937–46) tanítóképző intézeti tanár; 1942–43-ban Ukrajnában munkaszolgálatos. A II. világháború után a Pedagógus Szakszervezet megbízásából az elhagyott gyermekek ügyével kezdett foglalkozni, 1946-ban a Hajdúhadházán létesített otthonnal megteremtette az első mo.-i gyermekvárost, amelynek vezetője is volt. 1949 után különféle intézményekben dolgozott mint gyermekvédelmi szakértő és pedagógus. Az általa elindított és irányított társadalmi akció teremtette meg a lehetőséget a fóti gyermekváros megépítéséhez. 1958-ban a soponyai gyermekváros megszervezésével és igazgatásával bízták meg. Öngyilkos lett. – F. m. A problematikus gyermek (Bp., 1942).
Életrajzi adataiból kitűnik, hogy a Tiszadobi Gyermekváros elődje Hajdúhadházon alakult.

Sík Sándor: A megszedett gyümölcsfa/ egy anyának/


Magad maradtál, mint a megszedett
Cseresznyefa, gyümölcstelen.
Előtte még a hosszú nyár,
De rajta már
Piroska gyöngy több nem terem.
Sértetlen áll és teljességesen,
Dús még a lomb, a törzs sudár.
Vajjon úgy érzi-é,
Hogy immár senkié?
Hogy életének nincs értelme már?
A forró éjben, míg a hold
Részvéttelen fogy és telik,
A szívszorító éji ég felé
Harmat módjára öntené
Magányossága néma könnyeit?
Nem, nem, hiszen a fák törvénye ez:
Kiserked a gyámoltalanka ág
S máris kinő az egyik jobb felé,
A másik bal felé,
Az anyatörzstől elfelé, tovább.
Visz, visz magával elfelé, tovább
Minden zamatot, minden illatot.
Fanyar golyók, csak színesedjetek,
Csak édesedjetek,
Az anyatörzs áldása rajtatok.
Csak vigyétek az áldást a szedőnek,
Kinek a kertész nyári kedve szánt.
Elereszt immár reszkető karom
S eztán majd békén eltanulgatom:
A legnehezebb anya-tudományt.

A fel nem fedezett tudásról


Ma, szeptember elsején, közösségünk szentmiséjén az oltár díszei között krizantém és érett gyümölcsök is megtalálhatóak voltak.
László Atya az új tanévhez kérte az Úr áldását.
Magam, csak elmélkedésemben készülök az új tanév új lehetőségeire.
„ A tudás nem tudása: Bűn!”
Ancsel Éva, a szocialista Magyarország jelentős marxista filozófusa mondotta egykor.
Odafigyeltem rá, mert egyetértettem vele.
Hála Istennek, a tudásszomj ma is olyan erős bennem, mint egész életemben.
Ha a szülők felelősségére gondolunk a nevelésben, ebben látom legnagyobb feladatukat.
Csecsemőkortól úgy kell alakítanunk személyiségüket, hogy az eredendően bennük lévő kíváncsiságot tudják egy életen át ébren tartani, kielégíteni.
Isten a többit ajándékul majd megadja hozzá.
Imádkozzunk és tanítsuk meg gyermekeinket imádkozni!

2009. augusztus 29., szombat

Reményik Sándor: Szeresd az Istent, s tégy amit akarsz


Fölény - de nem bánt.
Nem héjázik fent.
Derű - de égi.
Józanság - de szent.
Bent a világban,
Mégis kívül rajt:
Hódítni lelket
Jézusnak óhajt.
De tapintattal
Tágasságot ád -
Lélek ne hordjon
Semmilyen igát.
Mikor búcsúzik:
Nincs szemébe könny -
Egyszer mindenki
Úgyis visszajön.
Advent idején
Temetőbe jár -
Sírok közt röpköd
Mint a fénybogár.
Az új halottól
Vídám-kedvesen
Kérdi: hogy aludt
Első éjjelen?
S szól az Élethez:
Engem nem zavarsz - -
Szeresd az Istent,
S tégy, amit akarsz!

Láthatatlan sebek


Nem véletlenül választottam Szent Ferenc Virágoskertjéből a következő legendát.
Magam is sokat szenvedtem, szenvedek a szemem miatt.
Amikor agyvérzésemet követően ráébredtem súlyos következményeire, legszívesebben a Tiszának mentem volna.
Egyre azt kérdeztem magamtól, az Égiektől:
Mit vétettem, hogy ilyen súlyos böntetést mért rám az Úr?
Szent Ferenc csodáját elolvasva, már tudom, hogy látásom, erőm egy részének elveszítése együtt jár egy sokkal értékesebb adománnyal.
Jobb ember lehetek.
Nem annyira az örök élet ígérete, vagy a hosszú élet motívál.
Csak annyiból fontos, hogy hosszú ideig szerezzek örömet, szolgáljak másokat.
Látásom sérülését szent sebnek Stigmának tekintem.
Bár életem első 53 évében csak annak a létezését fogadtam el, amit láthattam, megfoghattam, érzékeltem, ma már képes vagyok ezen túllépni.
Van, ami szemmel láthatatlan, mégis fontosabb.
Például a Hit.
Nem kell senkinek bizonygatnia Isten és az Ő szeretett fia: Jézus létezését, hiszen nap- mint nap érzem azt.
Ez fontosabb, mint szemmel látni.
Talán a kiesett látótérben azok a dolgok vannak, amik nem fontosak.
Szent Ferenc példáját követem.

Szent Ferenc csodái


Szent Ferenc csodát tesz a rieti pap szőlőjében
Amikor Szent Ferencet utolérte súlyos szembaja, Ugolino bíboros, a rend pártfogója, az iránta érzett gyengédségtől indítva, levelet írt neki és meghívta magához Rietibe, ahol kitűnő szemorvosok voltak. Amint Szent Ferenc a levelet kézhez vette, előbb Szent Damján kolostorba ment, hogy Krisztus választott jegyesének, Szent Klárának lelki tanácsokat adjon, s hogy majd onnan induljon a bíboroshoz. Ám a rákövetkező éjszaka szembaja annyira súlyosbodott, hogy már a fényt sem látta, s mivel így lehetetlen volt útra kelnie, Szent Klára nádból egy cellácskát állított neki a szabadban, hogy nyugodtabban pihenhessen. Szent Ferenc azonban részben a betegségével járó fájdalma, részben meg a rengeteg egér miatt, amelyek szüntelenül háborgatták, egyáltalán nem tudott nyugodni sem éjjel, sem nappal. Minél tovább tűrte a gyötrelmeket, annál inkább meggyőződéssé érlelődött benne a gondolat, hogy a szenvedéseket Isten fenyítékül küldi reá bűneiért.
Teljes szívvel és lélekkel kezdett tehát hálát adni az Úrnak,[28] és fennhangon kiáltotta: - Jó Pásztorom, Uram Jézus Krisztus, aki nekünk, méltatlan bűnösöknek a testi gyötrelmekben és szorongattatásokban helyezted el irgalmadat, adj nekem, juhocskádnak kegyelmet és erőt, hogy semmiféle betegség, kínlódás vagy fájdalom el ne téríthessen Tőled. - Míg így könyörgött, egyszer csak a következő égi szózatot hallotta: - Ferenc, felelj nekem! Ha az egész föld arannyá változna, minden hegy és domb drágakövekből állna, a tengerek, folyók és források vize balzsamból lenne; te pedig egy másik, ezeknél becsesebb kincset találnál, mint ahogy becsesebb az arany a földnél, a balzsam a víznél, és értékesebbek a drágakövek a hegyeknél és szikláknál; és ha te szenvedéseidért cserébe ezt a sokkal értékesebb kincset kapnád meg, nem kellene e sokkal jobban örülnöd neki? - Szent Ferenc azt felelte: - Uram, nem vagyok én méltó ilyen óriási kincsre. - Az Úr pedig így végezte szavát: - Örvendj, Ferenc, mert az örök élet kincse az, amit én tartogatok számodra, és mostantól kezdve fölruházlak vele. Betegséged és szorongattatásod pedig ennek az örök boldogságot adó kincsnek a záloga.
A boldogító ígéret birtokában Szent Ferenc túláradó örömmel hívta társát így szólván neki: - Menjünk hát a bíboroshoz. - Ebből még vigasztaló szavaival megerősítette Szent Klárát, gyöngéden elbúcsúzott tőle, majd megindult Rieti felé. Amikor Rieti határába ért, akkora néptömeg közeledett feléje, hogy emiatt nem akart mindjárt bemenni a városba, hanem a várostól mintegy két mérföldnyire fekvő templomban rejtőzött el. Amint a polgárok megtudták, hogy az említett templomba vonult vissza, seregestül szaladtak látására, a templomhoz tartozó szőlőskertet egészen összegázolták, és a termést is alaposan megdézsmálták. A papnak persze fájt a szíve a szőlőért, s bánta már azt is, hogy Szent Ferencet befogadta a templomba. Gondolatát Isten kinyilvánította Szent Ferencnek, aki erre magához hívta a papot, és azt kérdezte tőle: - Drága atyám, hány akó bort hoz neked ez a szőlő, amikor legjobb a termés? - Azt feleli a pap, hogy tizenkettőt. Mire Szent Ferenc így folytatja: - Kérlek, atyám, viseld el türelmesen még néhány napig itt tartózkodásomat, mert nagy nyugalmat ad nekem ez a hely. Engedd meg azt is Isten szerelméért és szegénységem kedvéért, hadd szedje a nép a szőlőt. Én meg viszonzásul Jézus Krisztus nevében megígérem, hogy szőlőd ebben az évben húsz akó bort fog hozni neked. - Szent Ferenc azért tartott itt pihenőt, mert előre látta, hogy a lelkek bőséges gyümölcsöt fognak teremni. Sokan ugyanis azok közül, akik fölkeresték őt, az isteni szeretettől mintegy megittasodva távoztak, s végleg hátat fordítottak a világnak.
A rieti pap megbízott Szent Ferenc ígéretében, s hagyta, hogy a látogatók szabadon dézsmálják szőlejét. És halljatok csodát! A szőlőt teljesen letarolták, a termést is leszedték, alig maradt egy két fürt mutatóba; mégis mikor eljött a szüret ideje, s a pap összeböngészte, és kádba gyűjtötte a maradék gerezdeket, Szent Ferenc ígérete szerint húsz akó kitűnő bort préselt ki belőle. Nyilvánvaló volt e csoda jelentése. Miként ugyanis a letarolt szőlő Szent Ferenc érdemei által bőségesen hozott bort; ahhoz hasonlóan a bűn miatt meddő keresztények, Szent Ferenc érdemei és tanítása által, gyakran bőségesen termik a bűnbánat jó gyümölcseit.
Krisztus dicséretére. Amen.

2009. augusztus 28., péntek

Hogyan kell imádkoznom


Már egy ideje gondolkodom, vajon jól imádkozom- e?
A minap rátaláltam Bőjte Mihály ofm, székelyudvarhelyi ferences Testvérem honlapjára, blogjára.
Őt hívom ma segítségül:
. Mi is a Jézus ima?
A név ismétlése
Név mantra
Név mindig arra a személyre utal, aki azt a nevet viseli, több mint egyszerű megnevezés, hogy annak érdekében, hogy másoktól meg tudjuk különböztetni.
Próbáljunk meg egy pillanatra befele figyelni. Gondoljunk egy szeretett személyre – Mintha valami megváltozna bennünk. Valami megmozdul, megváltozik a hangulatunk, az érzelmi világunkban lejátszódik valami.
Jézus nevének ismételgetés – úgy hogy más - más jelentést adsz a szavaknak, más - más érzelemmel próbálod imádkozni, különféle beállítottsággal imádkozod. Vagy számodra fontos, mély jelentéssel bíró szavak toldasz be.
Mondhatod hangosan, félhangosan, magadban (mentális ima)
Elmélkedj úgy, mint egy madár!
A történet egy fiatal Istenkeresőről szól, aki meg akart tanulni imádkozni és elmegy egy lelkivezetőhöz, akit Szerafim atyának hivnak.
Szerafim atya, ifjú barátunkat elvezette a remeteségéhez közel esô kis cellába, ahol két gerlice élt. A két kis állat turbékolása elôször kedvesnek tûnt, de hamarosan idegesítette a fiatalembert. Mindig azt a pillanatot választották ki, hogy kedves szavakat turbékoljanak egymásnak, amikor ô aludni akart. Megkérdezte az öreg szerzetest, mit jelent ez az egész komédia és sokáig fog-e még tartani. Korábbi tanácsai, hogy imádkozzon mint a hegy, az óceán, a pipacs még csak hagyján (bár el lehetne tûnôdni, vajon mi van ebben keresztényi), de hogy a szerzetes most ilyen epekedô szárnyasokat ajánljon neki elmélkedése mesteréül, na hát ebbôl elege volt!
Szerafim atya elmagyarázta neki, hogy az Ószövetségben az elmélkedést olyan szavak fejezik ki, amelyeknek gyökere a ,,haga'', amit görögül a mélété-meletan, latinul a meditari-meditatio szóval adtak vissza. A szótô eredeti jelentése: ,,félhangon mormolni''. Ezt a szót használták az állatok kiáltására is: pl. az oroszlán ordít (Iz 31,4), a fecskefióka csipog, a galamb nyögdécsel (Iz 38,14), a medve dörmög.
Amikor boldog vagy, anélkül hogy odafigyelnél, dudorászol, néha jelentések nélküli szavakat mormolsz, és ez egyszerû örömmel, derûvel tölti el egész testedet. Amikor elmélkedsz, mormolsz, mint a gerle és hagyod, hogy feltörjön belôled a szív éneke, mint ahogy már megtanultad, hogyan engedd felszállni magadban a virág illatát... Amikor elmélkedsz, énekelve veszel levegôt. Egyelôre ne tölts most idôt azzal, hogy a jelentésén gondolkozol; azt javasolom, hogy csak ismételd, mormold, dudorászd a ,,Kyrie eleison, Kyrie eleison''-t, Uram Irgalmazz, Jézus Krisztus, Uram irgalmazz.
Ez nem nagyon tetszett a fiatal embernek. Otthon esküvôi vagy temetési misén hallotta ezt a könyörgést: ,Uram, irgalmazz!'' Szerafim atya elmosolyodott:
-- Igen, ez az egyik jelentése, de van több más is, például: ,,Uram, küldd el Lelkedet!'', ,,Legyen felettem és mindnyájunk felett a te gyengédséged!'', ,,Áldott legyen a te Neved!'' stb., de ne törekedj túlzottan arra, hogy megértsd ezt a könyörgést, magától feltárul majd neked. Most csak légy fogékony és figyelmes arra a rezgésre, amit testedben, szívedben éleszt. Próbáld békésen összhangba hozni lélegzésed ritmusával. Amikor gondolatok gyötörnek, nyugodtan térj vissza ehhez a könyörgéshez, lélegezz mélyebben, tartsd magad egyenesen és mozdulatlanul, akkor megismered a békét, amelyet Isten bôségesen ad mindazoknak, akik szeretik Ôt.
Néhány nap alatt hozzászokott a „Jézus nevével való imádsághoz.” Jézus Krisztus Isten fia, irgalmazz nekem bűnösnek. Úgy kísérte, ahogy a méheket a zümmögés, amikor a mézet csinálják. Nem mindig ismételgette ajakkal. A zümmögés egyre bensôbb, a rezgés egyre mélyebb lett. Az „Uram irgalmaz” -- aminek már nem gondolt értelmére -- néha ismeretlen csendbe vezette ôt, és úgy érezte magát, mint Tamás apostol, miután felfedezte a feltámadt Krisztust. ,,Uram irgalmazz, Jézus Krisztus!'' Én Uram, én Istenem!
Isten nevének segítségül hívása nyomán lassacskán nagy tisztelet támadt benne minden létezôvel szemben. Ugyanakkor tele volt imádattal az iránt, aki ott rejtôzik minden létezés gyökerénél.
D. A Jézus ima hatásai
A Zarándok Elbeszélései – Bencés kiadó, 1994, 52 old.
Vándorolni kezdtem, faluról-falura. Ám nem úgy vándoroltam már, mint előbb, kényszerűséggel. Jézus Krisztus nevének segítségül hívása vidámított az úton, és az emberek jóságosak voltak hozzám, mintha mindenki szeretne engem.
Szent Ferenc: Jó napot, jó emberek. Pax et Bonum
Zarándok: Most aztán így vándorlok, szüntelenül mondom a Jézus-imát, amely értékesebb és édesebb a számomra a világon mindennél. Megyek naponta tizenkét vagy még több versztányit is, és nem érzem, hogy megyek, csupán azt, hogy imádkozom. Ha csípős hideg járja át tagjaimat, még feszültebben mondom az imádságot, és csakhamar teljesen átmelegszem. Ha már-már elfog az éhség, gyakrabban hívom segítségül Jézus Krisztus nevét, és elfelejtem, hogy ennem kellene. Ha megbetegszem, vagy ha hasogat a hátam vagy a lábam, az imádságra figyelek, s máris nem érzem a fájdalmat. Ha megbánt valaki, csak arra gondolok, milyen édes a Jézus-ima, azonnal eltűnik a megbántás és a harag, s mindent elfelejtek. Valahogy úgy bolondos is vagyok, semmire sincs gondom, semmi sem köt le, nem nézek semmiféle hiúságra, legszívesebben mindig a magányban lennék. Szokásom szerint csak egy dolog sarkall, hogy szüntelenül imádkozzam. S amikor vele foglalkozom, mindig nagyon vidám vagyok. Csak az Isten tudja, mi fog még történni velem….. , de hála az Istennek, most már világosan értem, mit jelentenek a szavak, amelyeket az Apostol levelének olvasásakor hallottam: “Szüntelen imádkozzatok!”
Olykor a legnagyobb boldogságot tapasztaltam, amikor segítségül hívtam Jézus Krisztus nevét, s megtudtam, mit jelent az Ige, amit Ó mondott: “Az Isten országa köztetek van” (Lk 17,21).Amikor ezeket s más hasonló vigasztalásokat átéltem, rájöttem, hogy a szívbeli imádság következményei háromféleképpen nyilvánulnak meg: a lélekben, az érzelmekben és a kinyilatkoztatásokban:
A lélekben az ember például érzi az Isten szeretetének édességét, a benső nyugalmat, a lélek elragadtatását, a gondolatok tisztaságát, a boldogító Istenre való gondolást.
Az érzelmekben: a szív boldog remegését, könnyedségét, –kellemesnek találja az ember az életet –, nem fog rajta betegség, szomorúság.
A kinyilatkoztatásokban: az értelem megvilágosítását, behatolását a Szentírásba – megérti, és elismeri a belső élet édességét – megbizonyosodik Isten közelségéről, irántunk való szeretetéről.
2. A Jézus imába rejlő pszichológiai okok – Anthony de Mello nyomán
A tudatalatti a fészke minden rejtett kényszerűnknek, szenvedélyünknek, védekezése mechanizmusunknak. Lelkiségünk nagy része a tudatosságra, és annak megszentelésére irányul. De ez csak a jéghegy csúcsa, mi lesz a jéghegy többi részével? Valahol gyökeres orvoslásra lenne szűkségünk.
A lélek dolgai nem tartoznak teljesen az értelem, a tudatosság és a logika fogalmi körébe, nem igen engedelmeskedik ezeknek a törvényeknek. Az emberi értelem okosságot ad, de bölcsességet nem – ehhez valami más-, több kell.
A Jézus ima képes megszentelni a tudatalattinkat – vagy úgy is mondhatnánk, hogy meghívjuk Jézust, hogy teljes egészében váltson meg bennünket, beengedjük őt egészen az életünkbe, nem csak a bejáratig, az ajtóig. „Az ajtó előtt állok és kopogok”
Az ima új felelőségeket hoz magával.
Azzal a tudattal járulunk Isten elé, hogy ő emésztő tűz, mintegy ítélet elé járulnunk, azért fordulunk hozzá, mert hűtlenségünk ellenére szeretjük őt, mert jobban szeretjük, mint az Isten nélküli biztonságot. Hogyha megnyílunk feléje, akkor ő is megnyílik felénk. Nem azért állunk Isten elé, mert jogunk van eléje állni, hanem mert irgalomra szorulunk.
„Jézus Krisztus Isten fia irgalmazz nekem bűnösnek.”
Az imádság erősíti az immunrendszert
Aki imádkozik, az lelki és testi egészségét erősíti

Mai imádságom


Dsida Jenő:

A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz
bogárra, hegyre, völgyre,
virágra, főre, szétmáló göröngyre, -
Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz
csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,
selyemszőttes az álom,
pehelykönnyű és szinte-szinte semmi
s én erőtlen kezem
még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba,
ami az Óceánnak
legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!
Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz
csak gyönge, nagyon gyönge.

1924

Szent Ferenc után szabadon


Ma reggeli lelki békémet némiképpen kizökkentette Ágnes telefonhívása.
A kórházból, munkahelyéról hívott, mert a szomszédasszony megkérte, szóljon nekem, mert mosni készül, a madarak pedig összeszemetelik az erkélyét.
Nem először teszi, már hívott minket a fodrásznál is.
Eltöprengtem, vajon, nem vagyok normális, vagy a „ hiba másnak a készülékében van.”
Én egy ideje Szent Ferenc példáját követem, Ő húgocskáinak tekintette az ég madarait.
Én is etetem, itatom Őket.
Nem próbálok mindenki kénye- kedvének megfelelni.
Egész életemben attól szenvedtem.
Már szabad vagyok.
Teszem, amit lelki békém megkíván.
Más is tegye azt.
Attól, hogy madárijesztő szomszédságában élek, még nem kell madarakra lődöznöm!
Hívom Őket, nekem fütyülnek, én pedig másokra!

2009. augusztus 27., csütörtök

Mindennapi áldozataink


A ma hajnali gondolatok az áldozatról szóltak.
A magam élete is azt példázza, hogy áldozatok, áldozatvállalás nélkül nem létezik sem boldogság, sem szeretet.
Krisztus szenvedéstörténete is arról szól, hogy akit igazán szeretünk, azért vállalnunk kell a legnagyobb áldozatot is.
Nem kerülhetjük meg saját szenvedéseinket.
De áldozataink eredménye mindig egy” földi mennyország”.
Ma reggel Arankával beszéltem.
Tudom, milyen körülmények között készíti elő az új tanévet.
Felajánlottam segítségemet.
Erdélybe nem mehetek, hogy a gyermekeken segítsek, de itt van Tiszadob, a nevelőotthon.
Én ezekért a gyermekekért szeretnék áldozatot vállalni.
Imádkozom, hogy kívánságom meghallgatásra találjon.
Az én lelki üdvömért!

Szent Mónikáról


Szent Ágoston napja előtt édesanyjára, a keresztény anyák védőszentjére gondolok.
Bőjte Mihály ofm így ír róla:
Kitartó, bizakodó imádságos életével példaképként áll előttünk. Megérte, hogy fia a vallásos életben zarándok társa lett, ezért sokan kérik a pártfogását. Hisz sokan vannak, akik feladatuknak tekintik a családjukért, gyermekeikért való imádkozást. Megható, amit itt az udvarhelyi templomunkban tapasztalok, ahogyan egy imacsoport tagjai, szerdánként egy hangon és lelkesedéssel az imában hangosan kérik Isten áldását házastársukra, gyermekekikre, unokáikra. Ilyenkor mindig szent Mónika jut eszembe, és hogy ma is élnek Mónika lelkületű emberek.
Bejegyezte: Bőjte Mihály dátum: 11:05 DE
Édesanyám már az angyalok között egyengeti lépteimet, ezért a mai napon azokra az anyákra gondolok, akik nevelőotthonokban gondoskodnak gyermekekről.
A szeretet mellett arra kérem Őket, segítsenek agyermekeknek, hogy rátaláljanak Jézus Krisztus szeretetére, az isteni kegyelemre.
Erre kérem Szent Mónikát!

2009. augusztus 26., szerda

Jókedvre hangolva


Tegnap orvosnál voltam, kiírattam a gyógyszereimet.
Nyugtatót és hangulatjavítót nem kértem, inkább elővettem Romhányi József verseit.
Szórakozzatok Ti is velem!
Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba
Születtem Dolhán,
egy kutyán,
tizenkettőben, Gezarol után.
Atyám
paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám
egy cipész vérét kicsikarva,
átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentősen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó,
mint jó
suba betakart,
de többet akart
ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem előtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült,
s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnő bokáit,
fogtam
magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag
tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem,
megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott.
Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
- Ez a kis út nagy dráma
a kántorné életében.
Én megértem!
Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban
tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sűrűn vakarózott,
szavamra,
valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem.
Az elnökre.
Felnyögve
kaparászott utánam,
s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében
addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított
fővárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznőt szeretett.
Így kaptam szerepet
az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
"Sohase engedd kinyomni magad!"
Színésznőm illatos szoknyáján hintázva
jártam a színházba.
Az öltöző pad alatt
én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én művésznőm, felelőtlen fruska,
ráerőszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípős darabot.
...S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatűnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.

Romhányi József: Lepketánc


Lepketánc

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.
A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
- Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.

Reményik Sándor: Az én lelkipásztorom


Láttam az Igét sas-szárnyon repülni,
Elzúgni izzó Illés-szekeren, -
Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam,
Testté az Ige mégse lett nekem.
Gyönyörködni jártam a templomokba,
Mint a hangversenyekre, tárlatokra,
A lelkem minden szent beszéd után
Csak muzsikával, képpel lett tele,
A nagy poézis fergeteg-szele
Az építő szó boltíve alól
Süvöltve tört ki, s úgy markolt belém.
Csak ezt lestem, csak erre vártam én.
Égett a szívem pogány csipkebokra,
Szent szél szította szándéktalanul, -
A láng szomjazta a forgószelet,
S a tűzből született egy költemény
A "Christi imitatio" helyett.
Jöttek ragyogó s zordon vértezetben,
Jöttek óriás prédikátorok,
És ostoroztak, és égbe ragadtak, -
Csak ezt a szócskát: "én bűnös vagyok",
Nem bírták velem úgy értetni meg,
Ahogy Te tetted, én "kicsi papom",
Általad lett a templom menedékem,
És vigasztalásom, és otthonom.
És Te tetted, hogy megértettem én,
Hogy mégis több az Evangelium,
Több, mint a leggyönyörűbb költemény.
És Te tetted, hogy fordulok magamba,
S a szent vacsora után legalább
Jobban vigyázok tettemre, szavamra.
Te tetted, ha türelmesebb vagyok,
Tudván: nagy dolog a kicsi dolog.
Ledobhatatlan keresztem alatt
- Ezt is Te tetted - már meghajolok.
Te tetted ezt, - a bús nevelő-évek,
Szakadások, törések, temetések
Csupán a segítségedre siettek.
És látod, látod: ezt ismét Te tetted,
Hogy bennem lassan életté remegnek
A szók: "Kegyelem és békesség nektek".

Lelki szemeteink


Az ifjúgárda egyenruhák, munkásőr egyenruhák sutba dobásával azt hihettük, többé már semmi, senki nem fenyeget bennünket.
Környezetvédőnek vallom magam.
Tudom, hogy a hulladékban van újrahasznosítható és van égetnivaló.
Lelki szemeteinktől már nem ilyen könnyű megszabadulni.
Mindig akadnak, akik újrahasznosíthatónak állítanak be égetnivaló szemeteket.
Például a Magyar Gárda fekete öltözete mellett már megjelentek a Roma Gárda fekete ruhái is.
Félelem még nincs bennem, csak igény, hogy rendőrségünk, igazságszolgáltatásunk tegye a dolgát!
Megfizetjük érte.
Vagy megfizetünk érte?
Fizessenek a guberálók!

2009. augusztus 25., kedd

Szent Ferenc a madaraknak prédikál


Jézus Krisztus alázatos szolgáját, Szent Ferencet nem sokkal megtérése után, mikor már jó néhány társat gyűjtött és vett föl a szerzetbe, az a probléma foglalkoztatta, mit kell tennie: - kizárólag a szemlélődésnek szentelje e magát, vagy olykor olykor prédikáljon is? Nyugtalanul vágyott arra, hogy megtudhassa ebben a kérdésben Isten akaratát. Mivel azonban alázatossága nem engedte, hogy önmagában és imádságában bízzék, elhatározta, hogy mások imája révén fogja kifürkészni Isten szándékát.
Magához hívta tehát Masseo testvért, és ezt a megbízást adta neki: - Fiacskám, menj el Klára nővérhez, és mondd meg nevemben: legjámborabb társnőivel könyörögjön Istenhez, hogy kegyesen mutassa meg nekem, mi lenne jobb, ha prédikálnék is olykor olykor, vagy ha egyedül csak az imádságnak élnék. Aztán menj el Szilveszter testvérhez s ugyanezt mondd el neki is. - Ez volt az a Szilveszter, aki még világi pap korában Szent Ferenc szájából aranykeresztet látott kinőni, amelynek csúcsa az eget érte, szárai pedig átfogták a földet. Olyan jámbor és szent életű szerzetes lett, hogy minden kérését teljesítette Isten, sőt nemegyszer beszélgetett magával az Úrral. Szent Ferenc nagyon megbízott benne.
Elindult Masseo testvér, és Szent Ferenc utasításának megfelelően előbb Szent Kláránál, azután meg Szilveszter testvérnél járt. Szilveszter testvér megértvén a kérdést, nyomban imádságba mélyedt, s hamarosan meg is kapta a választ, amely ekképpen szólt: - Mondd meg Ferenc testvérnek, hogy Isten őt nemcsak önmagáért választotta ki, hanem azért is, hogy a lelkek javán munkálkodva, sokan üdvözüljenek általa. - Masseo testvér ezután betért Klára nővérhez, s megtudta, hogy ő és egyik társnője ugyanazt a feleletet kapta Istentől, mint Szilveszter testvér. Visszament tehát Szent Ferenchez, aki nagy szeretettel fogadta, megmosta lábát, asztalt terített neki, és megvendégelte. Az étkezés után az erdőbe hívta, letérdelt előtte, lehúzta csuklyáját, kezeit mellén keresztbe tette, és így kérdezte: - Mit parancsol az én Uram Jézus Krisztus? - Masseo testvér ekkor elmondta Szent Ferencnek, hogy mind Szilveszter testvérnek, mind pedig Szent Klárának azt adta tudtára Krisztus: - Menj prédikálni, mert nemcsak önmagadért, hanem mások üdvösségére is téged választott ki az Úr.
Szent Ferenc megismerve Krisztus akaratát, fölállt, és nagy lelkesedéssel így szólt: - Menjünk akkor Isten nevében. - Maga mellé vette Masseo és Angelo testvért, ezt a két jámbor lelket, s olyan buzgalommal indultak neki, hogy nem néztek se utat, se ösvényt, és így jutottak el Cannario városkájához. Szent Ferenc itt mindjárt prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét. Azok azonnal engedelmeskedtek, ő meg olyan hévvel beszélt, hogy a férfiak és az asszonyok mindnyájan ott akarták hagyni otthonukat, hogy kövessék őt. Szent Ferenc erre így szólt hozzájuk: - Ne hamarkodjátok el a dolgot, maradjatok csak itt; én majd előírom nektek, mit kell tennetek lelketek üdvéért. - Akkor határozta el, hogy minden ember üdvösségére megalapítja a harmadik rendet.[25] Nagy lelki békében és megtérésre készen maradt ott a városka népe.
Ők pedig nagy buzgalommal igyekeztek tovább, s amint a Cannario és Bevagna közti úton Szent Ferenc fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: - Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak. Letért a mezőre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetőkhöz, mire a fákon ülők is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Mint később Masseo testvér elmesélte a massabeli Jakab testvérnek, amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával súrolta, meg megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.
Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege:
Húgocskáim, madarak! Ti igen sokkal tartoztok a Teremtőnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni Őt. Mert kétszeres, sőt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; megőrizte Noé bárkájában fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegőért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok: - inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szőni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeiből, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtőtök. Őrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bűnétől, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.
Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csőrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon: - mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörűségük telik a Szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsőítette a Teremtőt.[26]
Miután befejezte prédikációját, a kereszt jelével megáldotta, és útra bocsátotta őket. Erre az egész madársereg csodálatosan énekelve a magasba emelkedett, és a levegőben a szent kereszt jele szerint négy felé oszlott: - az egyik csapat kelet, a másik nyugat felé, a harmadik csapat dél, a negyedik észak felé szállt. Azt példázták ezzel: - amint Szent Ferenc, Krisztus zászlóvivője a madaraknak prédikált, és a kereszt jelével a világ négy tája felé küldte őket, úgy Krisztus keresztjének tanítását, Szent Ferenc által megújítva, az ő és társai közvetítésével kell szétvinni az egész világon. A testvérek pedig, akiknek a madarakhoz hasonlóan semmijük sincsen, egyedül Isten gondviselésére bízzák magukat.
Krisztus és szegényke szolgája, Ferenc dicséretére. Amen.

Szép gondolat


Istent mindenek fölött

A Jóistenen kívül semmi sem maradandó, semmi, semmi! Az élet elmúlik, a szerencse forgandó, az egészség megromlik, a jó hírnév kikezdhető. Jövünk, s elmegyünk, mint a szél… Minden elmúlik nagyon gyorsan, minden elsiet, elsodródik.
Ó, Istenem, Istenem! Mennyire sajnálom azokat, akik szeretetüket a teremtett dolgokra pazarolják! Ezt teszik, mert túlságosan szeretik önmagukat, de nem ésszerű, bölcs szeretettel; szeretik önmagukat és a világot, úgy, hogy önmagukat keresik, inkább a teremtményeket keresik, mint Istent. Ezért sohasem elégedettek, sohasem nyugodtak, mindig nyugtalanok, vigasztalanok és zaklatottak.
Vianney Szent János

Tökéletes boldogság


. Szent Ferenc megmagyarázza Leó testvérnek, miben áll a tökéletes boldogság
Egy alkalommal Szent Ferenc Leó testvér[19] társaságában Perugiából jövet az Angyalos Boldogasszony kolostora felé tartott. Kemény tél volt, úgyhogy az Isten hidege majd megvette őket. Egyszer csak Szent Ferenc odaszólt Leó testvérnek, aki egy kicsivel előtte ballagott, és azt mondta neki:
- Leó testvér, bár a kisebb testvérek életének és jámborságának példája az egész földön a lelkek épülésére szolgálna is, mindazonáltal írd és szorgosan jegyezd föl, nem ebben van a tökéletes boldogság.
Tovább haladva, Szent Ferenc másodszor is szólította őt:
- Leó testvér, ha kisebb testvérünk visszaadná is szeme világát a vakoknak, meggyógyítaná a sántákat, kiűzné az ördögöket, hallókká tenné a süketeket és járókká a bénákat, megszólítatná a némákat, s ami még nagyobb dolog, feltámasztaná a négynapos halottakat; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság.
Ismét tovább haladva valamicskét, Szent Ferenc hangosan fölkiáltott:
- Ó, Leó testvér, bár kisebb testvérünk jártas lenne minden nyelvben, kisujjában volna minden tudomány és betéve ismerné az írásokat úgy, hogy jövendölni tudna, s nemcsak a jövőt tudná megfejteni, hanem megmondaná a lélek legrejtettebb titkait is; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság.
S még egy kicsit tovább menve, Szent Ferenc ismét erősen kiáltott:
- Ó, Leó testvér, Isten Juhocskája, szóljon bár a kisebb testvér az angyalok nyelvén, ismerje a csillagok járását és a gyógyfüvek erejét, tárjanak föl előtte a föld minden kincsei, s ismerje bár a madaraknak és halaknak és minden teremtett állatoknak fajtáit és az embereknek és a fáknak és a köveknek és a gyökereknek és a vizeknek természetét; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság.
És még egy darab utat megtéve, újból fennhangon szólt Szent Ferenc:
- Ó, Leó testvér, bár kisebb testvérünk oly jól tudjon prédikálni, hogy az összes hitetleneket Jézus Krisztus hitére térítené; írd, hogy nem ebben van a tökéletes boldogság.
Már jó hét mérföldnyi úton tartott ez a beszéd, amikor végre Leó testvér nagy álmélkodással megkérdezte Szent Ferencet, így szólván hozzá:
- Atyám, kérlek téged az Isten nevében, mondd meg tehát, miben van a tökéletes boldogság?
Szent Ferenc akkor így felelt meg neki:
- Amikor mi csuromvizesen az esőtál és összefagyva a hidegtől, mocskosan a sártól és elcsigázva az éhségtől, elérjük majd az Angyalos Boldogasszony kolostorát, s kopogunk a kapun, és a kapus mérgesen kinéz és megkérdezi: "Kik vagytok?", mi meg azt feleljük: "Ketten a ti testvéreitek közül", ő pedig így válaszol: "Hazudtok, közönséges csavargók vagytok, akik tekeregve a világon becsapjátok az embereket, és elorozzátok az alamizsnát a szegények elől, takarodjatok innen", és nem nyitja ki nekünk a kaput, hanem kint hagy ácsorogni a hóban és a lucsokban, dideregve és éhezve a késő éjszakában. Akkor, ha mindezeket a bántalmakat, ha mindezt a durvaságot és megaláztatást türelmesen, fölindulás és zúgolódás nélkül elviseljük, sőt alázattal és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy az a kapus csakugyan jól ismer bennünket, is Isten adja a szót ajkára ellenünk; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.
- Aztán ha mi mégis tovább kopogtatunk, s ő dühösen kijön, és ránk rivall: "Pusztuljatok innen, hitvány gazok, menjetek az ispotályba,[20] mert egy falat nem sok, de itt még annyit sem kaptok, és ide ugyan be nem teszitek a lábatokat"; ha mi ezt is nyugalommal, sőt derűs lélekkel és szelíd szeretettel eltűrjük; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.
- Ám ha mi az éhségtől és a hidegtől sarkallva meg az éjszakának zordságától kényszerítve, mégis újból bezörgetünk, és esedezve kiáltozunk, és az Isten szerelmére kérjük, hogy nyisson ki nekünk, és bocsásson be bennünket, ő pedig fölháborodva így szól: "Semmirekellő gazemberek ezek, de majd megfizetek nekik érdemük szerint", és kijön egy görcsös bottal, megragad minket a csuklyánknál fogva, és leteper a földre, és alaposan meghemperget a hóban, és jól agyba főbe ver a bot boldogabbik végével; ha mindezeket mi békességgel és örömmel viseljük, az áldott Krisztus szenvedéseire gondolva, hogy iránta való szeretetből el kell tűrnünk a bántalmakat; ó, Leó testvér, írd: ebben áll a tökéletes boldogság.
- Most pedig Leó testvér, halld a végső tanulságot! A Szentlélek mindazon kegyelmei és ajándékai közül, amelyekkel Isten az ő szeretteit elhalmozza, a legnagyobb adomány, ha önmagunkat le tudjuk győzni, és készek vagyunk Krisztus szeretetéért elviselni minden bántalmat és méltánytalanságot, minden igazságtalanságot és kellemetlenséget. Mert Isten többi ajándékával nem dicsekedhetünk, mivelhogy nem a miénk, hanem Istené; amint az Apostol mondja: Mid van, amit nem Istentől kaptál? S ha tőle kaptad, mit dicsekszel vele, mintha a magadé volna? De a nyomorúság és megpróbáltatás keresztjében bátran dicsekedhetünk, mert ez a mienk; ezért mondja az Apostol: Nem akarok másban dicsekedni, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.
Akinek tisztelet és dicsőség adassék, mindörökkön örökké. Amen.

Arculatváltás


A nyár utolsó hetében, egy új élet küszöbén, úgy gondoltam, külsőmmel is jelzem a világnak, más ember lettem.
Hosszú hajam már a derekamat verte, nehezen tudtam gondozni, ezért rövidre vágattam.
Most pont úgy érzem magam, úgy festek, mint annak idején bevonulás előtt.
Talán a helyzet is megegyezik.
Csak akkor lemondásra készültem, odaajándékoztam magam a hadseregnek, most is odaajándékozni készülök magam, de jobban választottam, hová.
A többit Istenre bízom.

Reményik Sándor: Istenarc


Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

2009. augusztus 24., hétfő

Segítség!


Csak a dolog fontossága miatt tettem a cím végére felkiáltójelet.
Elmélkedésre az késztetett, hogy a hosszú hétvégén találkoztam János Barátommal.
A házunk melletti élelmiszerbolt előtt gyümölcsöt árult.
Friss volt a gyümölcse is, külseje arról árulkodott, hogy minden rendben van.
Sokat dolgozik, mondta, de jól mennek dolgai.
Örültem, hogy ínséges téli napokon segíthettem Őt.
Mint ahogyan segítem madárkáimat az erkélyen elhelyezett vízzel, élelemmel.
Ma reggel egy galamb eszegetett, szinte meg tudtam simogatni.
Csak azért nem tettem, hogy nyugodtan ehessen.
Már olyan az erkélyem, mint Szent Ferenc virágoskertje, a Fioretti.
Az utóbbi időben azt olvasom.
Talán néhány történetet itt is közzé fogok tenni.
Hátha másoknak is kedve szottyan másokon, az elesetteken segíteni.
Az érzést, amit jutalmul megkapunk, semmi mással nem pótolható.

Dsida Jenő: Megint csupa kérdés


Hát nem volt boldogabb az ősi Semmi
az új semminél, mely valaminek
tudja magát?
Miért kellett bágyadt mosolygásainknak
önmagukra ébredniök az élet ágyán?
Miért döngetünk véres ököllel, eszeveszetten
olyan kapút, melynek csak egyik pántja
sok ezer fekete mérföld?
Téli estéken keservesen énekelve,
őseink és dédunokáink hajából
miért fonjuk az élet hosszú kötelét?
Miért faljuk fel egymást
akkor is, ha nem vagyunk éhesek
s miért pattan fel gőggel a gerincünk,
ha végigütnek rajta?
S miért nem akarunk lefeküdni ősszel
hullott levelek közé, mint aszott szemét
a seprű alá?
Nagy kerek szemmel is mért nézünk vakon
a forgószelek tátongó sodrába?
S miért lát kicsivel többet az ember,
ha csöndesen ül egy percig... így...
s behúnyja a szemét?...

Még egyszer a gyűlöletről


A hosszú hétvége egyik kiemelt híre volt, köztársasági elnökünk kitiltása Szlovákiából.
Ennek kapcsán sem kívánok politizálni, csupán emberi vonatkozásairól elmélkedem.
Elszomorít, hogy a bajban, az emberek nem összekapaszkodva próbálnak túllépni, hanem egymásnak veselkednek.
Mint abban a bizonyos” szomszéd tehene” szidrómában.
/ ha elpusztult a tehenem, legalább a szomszéd tehene is dögöljön meg./
Nos, eszembe jut legutóbbi koncertélményem, amikor a szomszéd mama azt ecsetelte, milyen szörnyű volt számára hallani Rúzsa Magdit hallani, amint szerb dalt énekelt, ráadásul szerbül.
Apám gyermekkori élménye jutott eszembe.
Családja megszenvedte a Bácskában töltött időszakot, mégis jókedvvel énekelt egy szerb gyermekdalocskát.
Az állatvilágban igazán farkastörvények uralkodnak, az állatok mégsem gyűlölnek.
Ez, az ember sajátja maradt.
Paulo Coelhot idézem:
A” gyűlölet energiája nem vezet sehová.
De a megbocsátás energiája, amely a szeretetben testesül meg, jó útra terelheti életedet!”

2009. augusztus 23., vasárnap

Szent Bertalan éjszakája


Augusztus 23.-ról 24.-re virradó éjszaka.
Csak annyit tudtam róla, hogy az egyik legnagyobb vallási jellegű mészárlás volt.
A középkori Franciaországban a hugenották/ reformátusok/ tömeges kiirtása történt ezen az éjszakán.
Kíváncsi lettem, ki volt Szent Bertalan apostol:
Jézus tanítványainak, a tizenkét apostol egyik tagja. Neve arámul ezt jelenti: Talmai fia. Az Újszövetség alig mond valamit róla. Az apostolt általában ördögűzőként tartják számon.
Apokrif iratok és az Arany Legenda tudósítása szerint Bertalan előbb Itáliában, majdÖrményországban hirdette az evangéliumot. Az utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték 60 körül.
Bertalan apostol ereklyéi a VI. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottócsászár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyításistenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója.

A Tündérkert előtt


Megdöbbenéssel hallgattam a hírt, miszerint Debrecenben fogták meg, a legutóbbi évek legaljasabb cigánygyilkosságainak elkövetőit.
Megdöbbentem, mert éppen szeretett városomban, egyben megkönnyebbültem, hogy végre elfogták őket.
Köszönet a rendőrségnek, mert ha tovább késlekednek, még nagyobb csapás lett volna mindannyiunkra.
A ma reggeli televízióműsorban Szakcsi Lakatos Béla, kiváló jazz- zongoristánk számolt be, a Romák Európáért Alapítványról, az „Út a fény felé” Fesztiválról.
Egyetértettem gondolatával, miszerint Magyarország csak akkor juthat Európába, ha a romáknak megadja a lehetőséget a felemelkedéshez.
Hogy van értelme, bizonyítja a Belgiumban élő Csikós Testvérpár példája.
Sajnálom, hogy nem nézhetem meg a fesztivált.
Én Debrecenben, A Virágkarnevál idején néztem meg a régi városháza udvarán épített Tündérkertet.
Aija, a litván virágkötő csodálatos virágos teret álmodott és épített.
Virágszőnyeggel, aranyhalakkal, kerti tavacskával.
A bejáratnál, újonnan megismert Lakatos Elek Barátom játszott tangóharmónikáján.
Ezt a Tündérkertet is csak akkor csodálhatjuk, akkor tudhatjuk magunkénak, ha tudunk örülni Lakatos Elek zenéjének, ha odamegyünk Hozzá, érdeklődünk Róla, Családjáról.
Nem szeretnék belelátni a gyilkosok lelkébe.
Ezt megkísérelhetik nyomozók, bírók, kriminálpszichológusok.
Az én sérült látásom már nem bírná elviselni azt a sötétséget.
Bármi lehet a háttérben.
Azt viszont tudom, hogy ott, ahol a gyűlölet eltűrt, vagy legalábbis nem elutasított, ott bármikor bekövetkezhet, bárkivel szemben hasonló aljasság.
Én a Tündérkertet szeretném csodálni.
Remélem, egyre többen vágyunk rá!

2009. augusztus 22., szombat

2

Szembe a Nappal néztem egykor,
Nagyon-nagyon fiatalon.
Gyönyörű volt, most is, ma is még
Meleg tőle a mosolyom.
Egy életre megpirosított.
És most öreglegényesen,
Bácsikásan, nagyapókásan
Megintcsak a napot lesem.
Erdők, hegyek zöld-árnyú napját,
A tölgyekkel társalkodót,
A reggel trillás csilla fényét,
A menni, bokázni biztatót,
A dél aranycsepp izzadását,
A tűzjátékos alkonyat
Meséit és a naplehelte
Szép barna emberarcokat.
Mindenhogyan kedves nekem most,
De nem mint akkor, fiatalon,
Mikor a szó tett mámorossá,
A kép, a zengő szimbolum.
A játék szent áhítatával
Hívtam a nagybetűs Napot
Minden helyett, mit megnevezni,
Megérteni sem adatott.
Mindent felülről néztem akkor,
Most - most alulról nézek én.
A szép szónál szebb a valóság,
Attól vagyok ma részeg én.
A mindennapos földi nappal
Van szívem most telisteli.
Ó mily emberi ez a nap most!
S az ember milyen isteni!
Most eleven bőrömön érzem,
Hogy Isten ujja simogat.
Keresztnevükön hívom immár
S cirógatom a dolgokat.
Emberekkel és állatokkal,
Fákkal, füvekkel cinkosan
Összenézünk, hétszer is egy nap:
Tudjuk, hogy minden rendben van.

Sík Sándor: Megint csak a napot lesem


Most eleven bőrömön érzem,
Hogy Isten ujja simogat.
Keresztnevükön hívom immár
S cirógatom a dolgokat.
Emberekkel és állatokkal,
Fákkal, füvekkel cinkosan
Összenézünk, hétszer is egy nap:
Tudjuk, hogy minden rendben van.

Vége van a nyárnak?


Kérdőjelet tettem a cím végére, mert bennem is rengeteg kérdés kavarog.
A tűzijáték óta szédülésem felerősödött.
Az érzés azt jelezte számomra, valami megváltozott.
Életem talán utolsó nagy vállalkozása előtt, nem túl jó jel.
Mindenesetre nem estem kétségbe.
Élek, amíg élhetek, teszem a dolgomat, amit Istenem jónak lát.
Nem hagyom el magam.
Mindent a csúcson kell abbahagyni.

2009. augusztus 21., péntek

Tüzijáték 2009 augusztus 20

Nagy durranás Debrecenben


A Virágkarnevált megelőző este igazi nagy durranás volt.
A Saragosa Band igazi profiként szórakoztatta Debrecen ünneplő közönségét.
A Kossuth- szobor talapzatán sikerült helyet találnom.
Mellettem negyvenes mama ült a kislányával.
A magastól nem kellett tartanom, annál inkább a mama elsodró lendületétől.
Mert táncolt, csápolt a tízévestől százévesig terjedő „ nagyérdemű.”
Debrecen megmutatta, milyen egy igazi „ Cívis party”.
a szervezőknek és a Köszönet Saragosa- nak.

2009. augusztus 19., szerda

Dsida Jenő: Saint Therese de Lisiaux


Sainte Thérèse de Lisieux


Szelíd hárfával siratlak
halványszinü rózsa,
pasztell-fényü színes ablak,
finom, gyenge rózsa,
gyenge, lengő és esengő,
hold ezüstje mossa,
ezüst-zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Halál harmatát ki itta,
lenge, szűzi, drága,
fehérarcu kármelíta,
zsenge rózsa ága,
keskeny ajkad égi csókra
nyílott, tiszta mátka,
szép erények rózsacsokra,
rózsaszínü ága.

Máris mentél, alig jöttél,
így vagyon megírva,
fájó illatot köhögtél,
sárga rózsa szirma,
várt a messzi csillag-oltár,
csupa perzsa, szmirna,
alig voltál, beleholtál,
sárga rózsa szirma.

Liliomon éldegélsz most,
rózsa lett a vérted,
habfelhőkön mendegélsz most
s dalomat nem érted,
pedig lelkem sírna, sírna,
vagy röpülne érted -
Hull a földre rózsa szirma,
amint megigérted.

Mennyi rossz tett, csúnya emlék,
én voltam, ki tette,
akasztófát érdemelnék
s rózsát adsz helyette,
buja voltam és goromba
és gőgös felette:
nem borulhatsz hát karomba,
rózsát adsz helyette.

Arcod édes égi fényt vet,
hull a rózsa, hull, hull,
kék felhőn vár Vőlegényed,
hull a rózsa, hull, hull,
tapsikolnak mind a szentek,
hull a rózsa, hull, hull,
amint kézenfogva mentek,
hull a rózsa, hull, hull.

Áttetsző és lenge kis szent,
rózsákat pazarló,
kérd meg énhelyettem Istent,
hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek,
hol a Hold a sarló,
vándortársatok lehessek,
rózsákat pazarló.

Szelíd hárfán hadd mulatlak,
halványszínü rózsa,
Isten házán szines ablak,
égszín gyenge rózsa,
zsenge, lengő és esengő,
Krisztus csókja mossa,
csókkal zengő csöppnyi csengő,
édes kicsi rózsa!

Mindörökkön élni, élni
adassék meg nékem,
lábatoknál üldögélni
rózsalevélkéken,
Krisztussal s Veled beszélni
fent a tiszta égen,
éldegélni, üldögélni
rózsalevélkéken.

Angyalsóhaj illatából
szirmokat csinálni,
csillagházunk ablakából
földre ledobálni,
szent szerelem szüzi bokra,
egy szobában hálni
Veletek és ágyatokra
rózsákat dobálni!

2009. augusztus 18., kedd

Ájtatos manó, vagy sárgarépa


Hála Neked Istenem, hogy megadtad a választás szabadságát és lehetőségét.
Nem a címben szereplő lehetőségeket, hanem igazi választást.
Döntöttem, összekötöm az életem azzal a személlyel, aki utolsó leheletemig kitart mellettem, feltételek nélkül elfogad olyannak, amilyen vagyok.
Végtelenül felszabadultnak, boldognak érzem magam.
Nem múló, világi dolgokban, elporladó anyagi javakban keresem a boldogságom, hanem igazi emberi értékekben.
Anyagi dolgaimat hátrahagyom azokra, akiket boldoggá tesz.
Nem remetének állok, csupán visszavonulok abból a világból, ahol boldogtalannak éreztem magam.
Jogom van a boldogsághoz, mint minden embernek.

Egy kiállítás margójára


Nemrégiben meghívót kaptam Feri Barátomtól.
A Légvédelmi Rakéta fegyvernem létrejöttének ötvenedik évfordulójára emlékeznek a szervezők.
Magam 17 évet töltöttem benne, számtalan felejthetetlen élményt, barátot szereztem.
Na és egy életre szóló tartást.
Szívesen gondolok vissza rá.

Dsida Jenő: Krisztus


Krisztusom,
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei -

Fenyőünnep

Örömtánc

Bánk Bán a Kossuth téren

Gallery Band

Esti fények

Tűzszínházban

Virágkocsi díszítés

Van képem hozzá


Bár technikai hátterem csupán egy " digitális Pajtás" gépből áll, szívesen fotózom a karneváli előkészületeket.
Ebből adok most közre néhányat.

Szentkútról


Mivel még sosem jártam a nemzeti kegyhelyen, utánanéztem a történetének.
Ezt adom most közre:
MÁTRAVEREBÉLY-SZENTKÚT RÖVID TÖRTÉNETE

Mátraverebély-Szentkút Salgótarjántól délre 20 km-re található. A 21-es sz. főútról Mátraverebély községnél kell letérni, ahonnan 5 km-es bekötőút visz Szentkút völgyébe.
A népi hagyomány szerint 1091 vagy 1092-ben Szent László király lova patája nyomából fakadt a mai Szent Kút forrása. 1095 és 1195 között történhetett az első testi gyógyulás, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és a mai Szent Kút forrásvizével meggyógyította. 1714-ben Lukovics Márton kisterenyei plébános írásban rögzítette a több évszázados szájhagyományt.
1210-ben a szentkúti zarándokok sokasága miatt építette a Vereb család az első kegytemplomot, Verebély községben.
1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt.
1400. nov. 9-én IX. Bonifác pápa a kegyhelynek azt a búcsút engedélyezte, amit csak az Assisiben lévő Porciunkula templomban, és Aachenben a Szent Szûz templomában Szent Margit ünnepén lehetett elnyerni. Nagyboldogasszony ünnepére, és az azt közvetlenül megelőző három napra, 12 papnak adott gyóntatási engedélyt. (Monumenta Vaticana IV. kötet 312. oklevél.)
1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta. (Benkovics Mihály cisztercita pap írja, aki 1734-tôl 1757-ig volt Szentkút lelkésze.)
1705-ben épült fel Szentkúton az első kőkápolna.
1710-ben XI. Kelemen pápa már ehhez a kápolnához kötötte a teljes búcsú elnyerését.
Almásy János a jászok és a kunok főkapitánya Szentkúton nyert rendkívüli gyógyulásáért hálából, Bellágh Ádám Antal szentkúti remete pap segítségével, 1758-tól 1763-ig felépítette a mai kegytemplomot és mellé egy kolostort.
Szentmihályi Mihály plébános, egri kanonok, vice esperes 1767-ben Nagyboldogasszony napján, a szentkúti vízben való egyszeri fürdés után, kínos derékfájástól szabadult meg. Ő írta hálából 1794-ben az elsô, Szentkútról szóló könyvet.
1782. júl. 17-én VI. Pius pápa a Boldogságos Szűz minden ünnepére, valamint Páduai Szent Antal és Szent Anna ünnepére, 1858. júl. 18-án IX. Pius pápa már a keresztjáró hét három első napjára is, XI. Pius pápa pedig az 1613/1926. sz. iratával, az év minden napjára teljes búcsút engedélyezett Szentkútnak.
1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” (=kis bazilika) címmel tüntette ki.
A Szentkúti barlangokban, a mai kegytemplom fölötti hegyoldalon a XIII. sz.-tól éltek remeték. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. Sírja a bazilikában van.
Ferencesek Szentkúton 1765-ben Almásy János, a kegyhely tulajdonosa, Barkóczy Ferenc hercegprímásnak írja: „... a török járom idejében franciskánus páterek vezették a híveket, fogadalmi zarándoklatra Szentkúthoz... Gyöngyösi Páter franciskánusok szolgáltak oda és más nem is subsistálhatott állandóképpen ott... 1705-ben is franciskánusok vezették a búcsúkat,” A ferencesek feltehetôleg már a XIII. sz.-tól lelkipásztorkodtak Szentkúton a búcsús idényekben. 1710-től a környékbeli plébánosoknál vagy valamelyik hívőnél szálltak meg. 1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói.
A közel két évszázados otthonukból 1950-ben az állam elûzte a ferenceseket. 1989-ig az Esztergomi Főegyházmegye látta el a kegyhelyet, azóta ismét ferencesek szolgálnak Szentkúton.
2006-ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros, prímás ünnepélyesen kihirdette Szentkút Nemzeti Kegyhellyé válását.