Angyalvár Gálospetriben

Ha leírom e kis érmelléki település nevét, kevesen tudják hová tenni.
Nekem Los Angeles, az angyalok városa, vagy San Francisco, Szent Ferenc, ami eszembe jut róla.
Ide készültem csütörtökön, mert a gyerekektől meghívást kaptam az ünnepélyes tanévzáróra.
Bár Debrecentől csak ötven kilométerre van, gondolkodóba estem, hogyan fogok átmenni.
Autóm, jogosítványom már nincs, húgom vizsgázott.
Isten segít!
Gondoltam.
Többeknek megemlítettem szándékomat, de valahogy késett a segítség.
Azután pattant az isteni szikra.
Vonattal utazom!
Felhívtam Editkét, az otthon vezetőjét, szállást kértem egy éjszakára, megvettem a vonatjegyemet Érmihályfalváig.
Közben Irmuska Nővérem ajándékról is gondoskodott.
Angyalt ábrázoló szentképeket szerzett a Szent Anna Könyvesboltból.
A székesegyház esti miséjére beszéltünk meg találkozót.
Az Úr áldását kértem küldetésemhez.
Vonatra szálltam.
Érmihályfalván nem tudtam használni a telefonom, hogy jelezzem Editkének, megérkeztem.
Hová szeretne utazni?
Lépett hozzám egy úr az állomás előtt.
Gálospetribe.
Mondtam örömmel.
Tessék beszállni.
Fél óra elteltével már boldogan nyomtam csókot Petyus, magam által választott keresztfiam homlokára.
A ház, mint egy felbolydult méhkas.
Mindenki a másnapi rendezvény előkészítésén szorgoskodott.
Papa, aki Katóka, a Baptista Szeretetszolgálat önkéntesének édesapja, füvet nyírt Petyus és Gergő segédletével.
Mama és a hölgyek ebédet főztek a törpéknek.
Akik ugyan nem a bányában dolgoztak, csupán iskolában voltak.
Az is van legalább olyan nehéz, fontos feladat.
Ebédnél aztán kipirult arccal mondtuk:
Édes Jézus légy vendégünk!
A tálak kiürültek.
Hogy mindenkinek jól esett, azon volt lemérhető, hogy a legkisebb, Dönci, a füléig csokoládés volt.
Közben tájékozódtam.
A gyerekek boldogan újságolták, mindenkinek sikeres az éve.
Felsőbb osztályba léphet.
Ebéd után szétfröccsent a csipet csapat.
Annyi volt még a teendő.
A nagyobbak segítettek elteríteni a kavicsot az útburkolathoz, pakolták az asztalokat, lócákat.
Vacsoránál minden gyermek terítéke mellett ott volt a kis debreceni angyalka.
Azért hoztam, hogy vigyázzon Rátok a nyáron, hogy ősszel mindenki épségben, egészségben ülhessen az iskolapadba, vagy mehessen óvodába.
Vacsora után Karcsi, a legidősebb ölébe vette a kis Döncit.
Attól, hogy cigány vagy téged szeretlek!
Dehogy is cigány!
Fújtak rá a többiek.
Én csigány vagyok!
Modta felháborodva Dönci.
Lehet, hogy Ők valamit jobban tudnak, mint mi, felnőttek?
A vacsora végeztével Anita lépett hozzám.
El tetszik fogadni ezt tőlem?
Nyújtott felém egy debreceni angyalkát?
Köszönöm szépen,
Mondtam és hatalmas puszit cuppantottam az arcára.
Ilyen pillanatokért érdemes élni
Szent Ferenc azt mondta:
Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.
Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál.



Csütörtökön délben kézenfogva vonultunk a falu piciny római katolikus templomába.
Zsúfolásig telt a falu híveivel, az alapítvány képviselőivel, a meghívott támogatókkal.
Az oltár előtt, a csíkszeredai Role együttes játszotta Kájoni János korabeli mise zenéjét.
Mintha angyalok zenége töltötte volna be a teret.
Csaba Testvér, beszédében arra szólította a jelenlévőket:
Merjetek élni!
A kispadról szemlélve nem olyan a világ, mintha beszállnátok a játékba!
Erre gondoltam, amikor délben, az ebédre várakozva sötétséget láttam, elvesztettem uralmam a kezeim felett.
Egy újabb stroke.
Gondoltam rémülten.
Szerencsére csak húsz percig tartott.
Köszönöm Uram, hogy még szolgálhatlak!