2010. május 31., hétfő

Meghívó



Nagy szeretettel hívunk és várunk Benneteket az első kerületi (Batthyány tér) Szent Ferenc Sebei-templomban (A Víziváros legrégibb temploma) tartandó önálló hangversenyünkre
2010. június 16-án szerdán, 19 órára.
Műsoron Orlando di Lasso és Gyöngyösi Levente művei.
A Belépés díjtalan.
(Már önmagában az Erzsébetes rend nővérei által működtetett templomért is érdemes, ami csodálatosan szép, s csak igen ritkán nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt:

2010. május 30., vasárnap

Szentháromság Vasárnapján


A mai napom erről az Egyetlen dologról szól.
Fülöp Ákos Atya szép gondolatát hívom segítségül bevezetésként:
Az Isten annyira szereti az embert, hogy egyre jobban meg akarja mutatni magát.
Az idők teljességében elküldte Fiát, majd a Szentlelket, és ezzel kinyilatkoztatta benső életének csodálatos titkát.
Az Isten végtelen szeretetét ünnepeljük a mai napon.
Szeretnénk egyre jobban eltelni Isten szeretetével, hogy ez a szeretet áradhasson rajtunk keresztül a világba.
Szentháromság: Atya, Fiú, Szentlélek.
Egyetlen dolog, az Isten végtelen szeretete.
Amit nap mint nap igyekszünk megtapasztalni.
Én megkaptam, Gálospetriből érkezett meghívás formájában.
A Szent Ferenc Alapítvány Szentháromság Otthonának lakóitól, akiket közösségünk sajátjának tekint.
Azt írják:
Kedves Jozsef


Szeretettel meghivunk a Szentharomsag gyermekothon Tanevzaroi unnepsegre junius 10-en Deli 12 orakor kezdodo szentmisere amit Csaba testver tart,utana kis kulturalis eloadassal es ebedel.
Szeretettel Edit Galospetribol.

Szeretettel gondolok a gyermekekre, a közösségekre, a Ferencesek nagy családjára ezen a szent napon.
Hálát adok Istenem, hogy minden nap feladatot adsz, erőt adsz nekem, gyenge, apró gyermekednek, hogy érezzem, szükség van rám!

2010. május 29., szombat

Füvészkerti séta


Két felhőszakadás, egy jégeső közötti csendes délelőttön programba iktattam a Debreceni Egyetem Botanikus Kertjének felfedezését.
Most jártam itt először.
A kellemes nagyerdei környezet, friss levegő, madárdaltól hangos arborétumban azt éreztem, Isten szeret minket, mosolyog ránk.
Kisimultak gyűrött arcredőim.
Az élmény ismétlésért kiált!
Kicsit utánanéztem a Füvészkert hagyományainak a városban:
Debrecenben hagyománya van a természettudományos oktatásnak és a botanikának. Itt írja Méliusz Juhász Péter az első magyar botanikai könyvet. A híres Magyar Füvészkönyv (1807) szerzői Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály munkásságának eredménye az első Füvészkert.
Több mint 190 éves múltra tekint vissza Debrecenben a füvészkert. A jelenlegi kert elődje a Déri Múzeum helyén - korabeli nevén Pap taván – létesített kert volt, melynek területét 1807-ben jelölte ki Debrecen város akkori tanácsa. A kert a Református Kollégium felügyelete alatt állt és a természettudományos képzést szolgálta (1844-1922 között). Közben megalakult a Kollégiumban a tudományegyetem, mely épületének elkészültével a Nagyerdőbe költözik. Ezzel a Kollégium füvészkertje is elveszti jelentőségét, majd a Déri Múzeum felépültével megszűnik.

Az új Füvészkert

Miután a tudományegyetem kivált a Kollégiumból, a botanikus kert céljára Debrecen város az egyetem mögötti 13,7 hektár (30 katasztrális hold) területet adományozott a Nagyerdő területén.
1928-ban alapították meg az új füvészkertet. Az alapítók között volt Soó Rezső, Greguss Pál, Rerrich Béla és Schneider József. A kert céljául tudományos és esztétikai feladatokat tűztek ki. A következő években Soó Rezső egyetemi tanár veszi gondjaiba a kertet. 1933–35 között rendszerezik a növényeket, a bemutató területet és kialakítják az utakat. 1935-ben elkészül a sziklakert, majd a vízvezeték hálózatok, melyek nyomán gyorsan nő a bemutatható növényfajok száma. A növényföldrajzi csoportok telepítése (tó, mocsár, szikes, homokbucka) is megkezdődött, felépül az első üvegház, a teleltető, és a betonozott fenekű tó is.
A növényeket Magyarország tájegységeiről telepítik be. 1940-ben a már meglévő tó partjára felállítják Kallós Ede szobrászművész Diószegi–Fazekas-emlékművét, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter ajándékoz a botanikus kertnek.

Újjáépítés a háború után

1944-ben Máté Imre egyetemi tanárt nevezték ki a növénytani tanszék és a botanikus kert vezetőjévé. Tervezik az üvegházcsoport felépítését, de a II. világháború ezt megakadályozza. A nagy ütemben fejlődő kert a háború áldozatává lesz. Újjáépítéséhez 1947-ben tudnak hozzáfogni Soó Rezső vezetésével. Az óriási lendülettel végzett munka eredményeként 1949 őszén már 1400 a növényfajok száma és a magjegyzék 285 növényfaj magját kínálja cserére. A szabadföldi terület felújítása 1950-re fejeződik be, majd 1950—51-ben épül fel az első üvegház, ezt követi az 50-es évek végén még 2 üvegház, mely hatására ugrásszerűen gyarapodik a trópusi növényfajok száma. 1952-ben Dobos Lajos kertészmérnök kapta meg a kert irányításának feladatát. Kinevezésével még 4-5 kertészállást is biztosít az egyetem, így lehetőség nyílik a növényrendszertani kert kiépítésére, a gazdag hidegházi gyűjtemény létrehozására, a pozsgás növények és a kaktuszgyűjtemény megalapítására.

1972-ben a kert vezetését Nemes Lajos vette át. Az új pálmaházat 1975-ben adták át. Talaja is fűthető. Az esőztető berendezést a következő év tavaszán házilag készítették. Felépítésével lehetővé vált egy igen gazdag trópusi gyűjtemény létrehozása, amelyben még a banánnak is beérik a termése. 1976-ban a körbeépített 12 hektáros botanikus kertet természetvédelmi területté nyilvánították, így lehetővé vált a terület méretének állandósítása és védelme. A természetvédelemmel járó hatósági feladatot a város látja el –mint helyi védettségű terület –, a szakmai felügyeletet pedig a mindenkori növénytani tanszék vezetője és a kert igazgatója gyakorolja a kert felett.

e-Szó: Szentháromság Vasárnapja

e-Szó: Szentháromság Vasárnapja

2010. május 28., péntek

József Attila: Levegőt!


Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
1935. november 21.

Ferences forrásból


CV. fejezet – Szent Ferenc alázatosságból lemond a generálisi hivatalról

Szent Ferenc alázatos akart lenni testvérei között, és hogy megőrizze a nagyobb alázatot, néhány évvel megtérése után, a Sancta Maria de Portiunculánál tartott egyik káptalanon az összes testvér előtt lemondott az elöljárói szolgálatról, mondván: „Mostantól fogva meghaltam számotokra; de íme itt van Catani Péter testvér, akinek én és ti mindnyájan engedelmeskedünk.” Akkor az összes testvér hangos jajgatásba és erős sírásba kezdett. De Szent Ferenc meghajolva Péter testvér előtt, engedelmességet és tiszteletet ígért neki, és ettől kezdve haláláig alárendelt maradt, mint egy a többi testvér közül.
Celanói Tamás bár jóval bővebben, mégis hasonlóan ír erről az eseményről. A "Mostantól fogva meghaltam számotokra” kifejezés mellé talán a „mint elöljáró” is oda értendő. Celanói a történet végén megjegyzi: „Ettől fogva egészen haláláig csakugyan alattvaló maradt, alázatosabban élvén, mint bárki más a többiek közül.”

Pio atya egyik levelében a „hiú dicsőségvágyról” mint „rettenetes ellenség”-ről ír.
Ilyeneket ír róla:

„beleszövődik legszentebb cselekedeteinkbe, sőt, még az alázatosságba is, úgyhogy legtöbbször csak akkor figyelünk fel rá, amikor már fogásra vetette ki hálóját.”
„Csak egyedül a hiú dicsőségvágy áll magában ellentétes erény nélkül, amely csökkenthetné, kiirthatná.”

Aranyszájú Szt. Jánost idézi, aki így oktat a hiú dicsőségvágyról: „Minél több jót teszel, annál jobban növeled.” Majd azt kérdezi: „Vajon mi ennek az oka?” És ugyancsak Aranyszájútól kap választ: „Minden rossz rosszból ered, csak a hiú dicsőségvágy a jóból. Ezért nem szűnik meg a jó által, hanem megerősítést nyer.”
Talán ez a hiú dicsőségvágy kísértette az idézett káptalan idejében is Ferencet, amelyről egyébként Celanói Tamásnál is többször olvashatunk. Ferenc mindenképp arra törekedett, „hogy megőrizze a nagyobb alázatot”. Ezért adott vissza mindent az Úrnak, ezért vádolta magát, amikor megelégedettséget érzett, és ezért akart engedelmességet és tiszteletet ígérni bárkinek, akit az elöljárók-, a káptalanon pedig a testvérek választása föléje rendelt.

A Perugiai talán még pontosabban fejezi ki ennek a lépésnek az eredményét: „…és ettől kezdve haláláig alárendelt maradt, mint egy a többi testvér közül.” Mintha Ferenc még alázatosságban sem akart volna kitűnni a testvérei közül…

NB

A nap verse


Készítette: Simon

Örmény ősök nyomában


Csíksomlyói zarándoklatom egyik mozgatója volt, hogy információkat szerezzek örmény gyökereimről, tisztelegjek őseim előtt.
A szerencse úgy hozta, hogy szálláshelyünkre, utunk Csíkszépvíz mellett vezetett.
Gyalogos zarándoklatom a búcsúra, innen a településről indult.
Felemelő érzés volt beállnom a gyalogos menetbe, gyimesi csángók közé.
Amerre elhaladtunk, további zarándokok csatlakoztak a menethez, a bámészkodók üdvözöltek, a templomharangok megszólaltak.
Csíkszépvízről ennyit tudtam meg:
Csíkszépvíz (gyakran Szépvíz, románul Frumoasa) falu Romániában, Hargita megyében. A Tatros völgyét őrző falvak legnagyobbika. Csíkszeredától 12 km-re északkeletre a Szépvíz-patak völgyében fekszik. Csíkszentmiklós és Csíkborzsovatartozik hozzá.

A monda szerint neve onnan származik, hogy Szent László a tatárokat legyőzve lovával egy szikláról a patakba ugratott, és „szép víz” – jegyezte meg. Régen Szépmezőnek is nevezték.
A falu felett északra magasodó Pogány-havas előfokán gótikus kápolnarom van. A monda szerint Szent László építtette a tatárok legyőzésének emlékére, a közelében levő sziklán pedig két lólábhoz hasonló bemélyedést Szent László lovának patkóhelyeként emlegetnek. A falu valószínűleg előbb itt a hegytetőn feküdt és csak a békésebb időkben települt le a hegy alatti völgybe. 1669-ben I. Apafi Mihály fejedelem engedélyévelörmények telepedtek itt le, akik alig 200 év alatt módos, városias településsé fejlesztették. A gyimesiek egykori vásáros helye, környékén borvízforrások vannak. Felette 1986-ban épített gát és víztározó található.
 A Pogány-havas előfokán látható gótikus kápolnarom, valószínűleg a régi falu ősi temploma.
 A Havasboldogasszonynak szentelt Bíró-kápolna 1694-ben épült, 1861-ben restaurálták.
 A Szent László római katolikus templom 1890-ben ortodox temploma 1879-ben, az örmény templom 1785-ben épült.
Itt született 1877-ben Balázs Béla író. dr.Fejér Gerő kanonok prelátus (1869 - 1958)


A legnagyobb erdélyi örmény településen, Gyergyószentmiklóson autóbusszal mentünk keresztül, láthattam, igaz, csak a buszból az örmény templomot.
Talán legközelebb felkereshetem.

e-Szó: Csíksomlyói búcsú 2010

e-Szó: Csíksomlyói búcsú 2010

2010. május 27., csütörtök

Testvéri üzenet pünkösd után


A testvéri közösségek minden tagjának!



PAX ET BONUM!
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2, 1-2)

Ez az igehely és a Van tüzed? kérdés volt a budapesti Fő utcai kapucinus templom pünkösd előtti imaórájának vezérgondolata. Mi is megkérdezhetjük: VAN TÜZÜNK?

A pünkösdi csoda napjainkban is megtörténik. Kérni kell, és Isten megadja. Sokan vágyakoznak a Lélek megnyilvánulásai, ajándékai után. Szomjazunk Istenre. Prohászka Ottokár szinte értetlenül tette fel a kérdést saját maga számára: miért nem történnek meg a pünkösdi jelek az ő kezei alatt? 1914. május 4-én ezt írta naplójába: „A bérmálás hónapja. Szeretem s imádom a Szentlelket, s úgy szeretném kiszolgáltatni a szentséget, hogy viharozzanak s tüzet fogjanak a lelkek. Lélek-gyújtás, pünkösdi tűz, új világalakítás: ez a bérmálásnak az intenciója... Ha az intenció megvan, akkor a tűznek gyúlnia, az égési rohamnak kitörnie kell. Ha tavaszkor a kertben égetem az orgona- s bodza, galagonyaágakat, s a tűz 'megfogamzik', mily ropogó s pattogó erőszakkal nyilall föl; ez a Lélek képe. No, de mi égjen? Mi égjen? Itt a baj... Jaj, Uram, ez a nyugati kultúra az anyagiasság pondrója; azt bámulja, a pénzt, s a nemi viszketeget s dürrögést kergeti... Mindig gyújtani szeretném a lelkeket, s nem akarom csak rájuk hárítani a sacramentum hatálytalanságának okát; nem, nem! Az apostolok ráadták a Lelket arra, akit bérmáltak, s a Lélek gyújtott, nem kérdezte a keresztényt, hogy akar-e égni. Hát mikor Japánban vagy Indiában a tűzön átmennek fél méter vastag izzó parazson, s meg nem égnek! Ahogyan ott lekötik a tűz erejét, hogy ne égesse a lábakat, akár piszkos, akár tiszta emberek lábai: úgy itt ki kellene gyújtani a tüzet, hogy égessen lelket, akár tiszta, akár piszkos; hiszen majd tisztul általa! – A teológia természetesen magyaráz okosan s disztingvál tűz és tűz, okság s alkalmasság közt... Nem, nem, testvérek; én értem a teológiát, de a bérmálásban a Szentléleknek pünkösdöt kell csinálnia, a lelket átformálnia, új világot teremtenie. Hát hol van ez mind? S akarják-e ezt a püspökök, a papok? Lelket váró keresztények? Nem szabad lesrófolnunk várakozásunkat, hanem ellenkezőleg, fokoznunk kell azt úgy, ahogy Krisztus akarta!”

Tegyük csak fel magunknak is a kérdést: akarjuk-e, hogy a pünkösdi tűz leszálljon ránk? Ez lehetséges! Isten nem változott meg az évszázadok során. Mi változtunk meg. Langyos, andalgó keresztényekké lettünk. Isten ma is ugyanúgy kiárasztja Lelkét, mit az első keresztényekre. Mi miért lennénk kivételek? Ezen a Pünkösdön azt kívánom mindannyiunknak, hogy ismétlődjön meg a pünkösdi csoda az életünkben! Lobbanjon lángra a Lélek tüze a szunnyadó szívekben! Ámen! Úgy legyen!

τ

Kérjük a Szentlelket, hogy lobbantsa fel bennünk tüzét! Engedjük, hogy „átégesse” életünket!

Készüljünk választókáptalanunkra és a 20 éves jubileum méltó megünneplésére!

e-Szó: Csíksomlyói búcsú története

e-Szó: Csíksomlyói búcsú története

Arcképcsarnok


Berszán Lajos atya iskolája



Tízéves a gyimesfelsõloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium. Az intézményteremtõ Berszán Lajos atyát Magyar Örökség-díjban részesítették kitartó munkájáért. Neve együtt került fel a magyar örökséget megörökítõ jegyzékbe Wigner Jenõ Nobel-díjas fizikuséval és Örkény István íróéval.
Tíz évvel ezelõtt még csak körvonalazódott az álom: egy osztálynyira való bátor gyermek – bátor szüleik beleegyezésével – megkezdte középiskolai tanulmányait egy teljesen új, egyházi tulajdonban lévõ oktatási intézményben. Bár a Gyimes völgyében volt már középfokú oktatás a hetvenes évek elejéig, ugyanis onnan költöztették be Csíkszeredába a mai Székely Károly Szakközépiskolát, a vállalkozás mégis elõzménytelennek mondható. Lajos atya számítása bevált, idén már 54 óvodás, 68 elemista, 83 felsõ tagozatos és 153 gimnazista végezte a tanévet. Jövõben már minden évfolyamon párhuzamos osztályok fognak mûködni.
Berszán Lajos atya számára május az alapkõletétel hónapja. 1993 májusában tették le a Sziklára épített ház néven ismertté vált közösségi ház alapkövét, tavalyelõtt májusban ejtették az elsõ kapavágást a közösségi ház mellett emelt iskola alapjánál. A két épület gyermekzsivajtól hangos: iskola és kollégium mûködik bennük.
– Amint elkészült a Sziklára épült ház, azon kezdtünk gondolkodni, hogy mire használjuk ezt a gyönyörû épületet télen – eleveníti fel Berszán Lajos az iskola létesítésének kezdeteit. – A Gyimes völgyében nem lévén középiskola, gondoltuk: létesítsünk Felsõlokon egy középfokú oktatási intézményt, hogy ne kelljen a gyermekek a nem egészen negyven kilométerre lévõ Csíkszeredába járjanak tanulni.
Lajos atya társakat keresett és talált ötlete megvalósításához, a magyar kormány és a nagyobb magyar közalapítványok jelentõs anyagi támogatást nyújtottak az intézményteremtéshez. A Sziklára épített ház egyik fõ anyagi támogatója az Illyés Közalapítvány, valamint a Mocsáry Lajos Alapítvány volt, az iskola építését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatja, a sportterem és a kollégium építésére szánt telket a már meglévõ épületek szomszédságában az Apáczai Közalapítványnál pályázott összegbõl vásárolták meg.
1994-ben hirdettek felvételit az elsõ kilencedik osztályba, négy év múlva pedig az elsõ ballagási ünnepséget tarthatták.
– Szolgálatom során két dolgot következetesen fontosnak tartottam: a szép éneket és a népi hagyományok, így a viselet megõrzését – mondta a pap bácsi. – Emlékszem, húszévi gyimesfelsõloki plébánoskodásom elején nem örvendett a hívek egy része annak, hogy kértem: az elsõáldozókat öltöztessék népviseletbe. Következõ évben és azóta minden esztendõben már természetes volt mindenki számára, hogy csángó viseletben járulnak az elsõáldozáshoz a gyermekek – fûzte hozzá.
S így jelennek meg a diákok a ballagási ünnepségen, csupán a végzõsök ballagnak polgári ruhában.
– Mikor pappá szentelt Márton Áron püspök, egy új reverendával ajándékozott meg, akárcsak többi társamat – mondja a pap bácsi. – Ennek emlékére én is minden végzõs diákot megajándékozok egy rend ruhánakvalóval, õk csak el kell hogy készíttessék a ballagási ruhájukat. Eddig minden évben került segítõkész vállalkozó, aki jutányosan adta a szövetet.
Egyedi színt ad a felsõloki ballagási ünnepségnek a dísszegek beverése az iskolazászló rúdjába. Felsõlok magyarországi testvértelepülése, Tiszakécske önkormányzata minden évben elkészítteti a diákok és tanáraik nevét tartalmazó dísszegeket, a diákok pedig a ballagási ünnepség keretében bekalapálják e szegeket a zászlórúdba.
Berszán Lajos atya mozgásában és gondolkodásában fiatalos, noha – mint közölte – nemsokára nyugdíjba vonulhatna. De nem tudja elképzelni azt, hogy tétlenül üljön. Húsz évig volt felsõloki plébános, plébániai szolgálata utolsó évei alatt a katolikus gimnázium igazgatói tisztét is betöltötte. A plébánosi munka, akárcsak az iskolavezetés-intézményépítés egész embert követel. Ezért kérte püspökétõl, hogy mentse fel az egyik feladat alól. Elöljárója az iskola vezetésével bízta meg. Tanintézmény-vezetõként pedig még sok dolga van, hisz szeretné megvalósítani nagy terveit: befejezni az új iskolaépületet, felépíteni a kulturális célokra is alkalmas tornatermet és a kollégiumot.
Felsõlokon 1902-ben épült a templom. Egyik építõjét, Bodor Pétert Pro Ecclesia et Pontifice érdemrenddel tüntette ki hat évvel késõbb XIII. Leó pápa. A diploma most a Berszán Lajos pap bácsi által emeltetett Sziklára épített ház falát díszíti. Az építõ elõdök emlékét õrzi. Most már melléje kerülhet Lajos atya Magyar Örökség-díja.
(A Hargita Népe nyomán


© Erdélyi Napló - 2004

Sziklára épített házban


Bizonyára még sokáig visszatérek idei zarándokutam élményeihez.
21.- én hajnali hat órakor indultunk el Debrecenből, a Hajdú Volán autóbuszával.
A Szent Család Plébánia közösségéhez csatlakozott a hajdúsámsoni Római Katolikus Plébánia közössége, debreceni barátaink.
A mintegy harmincfős csoport jó hangulatban, imával és énekelve hívta segítségül utunkhoz Máriát.
Az autóbusz kényelme elviselhetővé tette a hosszú út törődéseit.
Félnapi utazás után érkeztünk Gyimesfelsőlokra, a Sziklára épített házhoz.
Ezt kell tudni a házról:
A Debrecenben 1992-ben bejegyzett Sziklára Épített Ház Alapítvány kezdeményezője és máig támogatója a Gyimesfelsőlokon megvalósult gimnáziumnak, amit 1994-ben Berszán Lajos, a község akkori plébánosa alapított csángó és székely diákok magyar tannyelvű oktatására és nevelésére. Az iskola első, híressé vált, jellegadó épületének tervezője a debreceni Haranghy Sándor. Az alapítvány elnöke Fodor András püspöki helynök, titkára Keresztesné Várhelyi Ilona. A Szent Lázár-lovagrend már az Árpád-házi királyok korától működik Magyarországon, a középkorban diplomáciai és katonai feladatok mellett leprakórházakat tartott fenn, erre is utal történelmi megnevezése (Katonai és Ispotályos Lovagrend). Magyarországi szervezete – mint a nemzetközi jótékonysági szervezet része – a rendszerváltozás után szerveződött újjá. Elnökhelyettese az ugyancsak debreceni dr. Birkás János ügyvéd. A szervezet felkarolta a határon kívül rekedt magyarság kezdeményezéseit, többek között a gyimesfelsőloki iskola és a csíkszeredai Julianus Alapítvány ügyét is. A Julianus Alapítvány a szórványmagyarság támogatására és jeles képviselőinek megismertetésére vállalkozott. Nagy erkölcsi erőt jelent Erdélyben és másutt a szórványban élő magyarság számára az évente kiosztott Julianus-díj, amellyel azokat jutalmazzák, akik az alapítvány céljait össznemzeti szinten képviselik és szolgálják. Jeles díjazottak például Böjte Csaba, Kallós Zoltán, Tőkés László, Csoóri Sándor, Sylvester Lajos, Pomogáts Béla, Tempfli József, Smaranda Enache, Czirják Árpád, Nemeskürty István, Makovecz Imre, Jáki Teodóz OSB, Raffay Ernő, Csáky Zoltán – és sokan mások.

A debreceni estély nem az első alkalom arra, hogy a Sziklára Épített Ház Alapítvány és a Szent Lázár-lovagrend együttesen nyújt segítséget az erdélyi magyarság fontos ügyeinek megvalósításához. Rendezvényeik a nemzeti elkötelezettségű emberek fontos társasági eseményei. A mostani estélyükre szeretettel hívják azokat, akik részvételükkel is ki kívánják fejezni azonosulásukat a rendezvény céljaival. Akik idő vagy hely hiányában nem tudnak jelen lenni ezen a fontos eseményen, támogatói jegy vásárlásával is hozzájárulhatnak az est sikeréhez.

A szervezők az estély fővédnökségére Sólyom Lászlót kérték fel, mivel a jelenlegi köztársasági elnök már a Sziklára Épített Ház Alapítvány létrejöttének idején anyagi támogatásával is az ügy mellé állt, és látogatásával is megtisztelte a gyimesfelsőloki iskolát.

2010. május 26., szerda

Domokos Kázmérról


Domokos Kázmér (1606--1677) püspök és apostoli helynök élete és kora
A 17. században Erdély lakosságának nagy része protestáns lett. A reformáció következtében megszűnt az erdélyi püspökség, a papnevelés és az erdélyi ferences ôrség, ezek vagyonát elkobozták, Bornemissza Pál püspököt és a szerzeteseket elűzték. Csak a csíksomlyói kolostor maradt meg. Az egyházmegyés papok és szerzetesek száma annyira lecsökkent, hogy a lelkipásztori munkát nem tudták elvégezni.
Vitéz Mihály 1600-ban és Székely Mózes 1601-ben feldúlta Csíkot a csíksomlyói ferences kolostorral együtt, néhány szerzetes a pusztítás áldozata let. Csupán az öreg házfônök és egy laikus testvér maradt életben. A házfônök halála után csak ez az öreg, beteg, félszemű testvér képviselte Erdélyben a ferencrendet. A templom és a kolostor is pusztulni kezdett.
Néhány nemesi család megmaradt katolikusnak. Öntudatos katolikus férfiak kezükbe vették a katolikus egyház ügyeinek intézését, megalakították az Erdélyi Római Katolikus Státust. Levélben ferences papokat kértek Pázmány Péter bíborostól, a magyar ferences tartományfônöktôl és a boszniai ôrségtôl. Csak négy bosnyák ferences érkezett Szalinai István vezetésével, ôk nem tudtak magyarul. Nyárádköszvényesen telepedtek le. A Hitterjesztési Kongregáció Szalinait 1634-ben kinevezte Erdély apostoli misszionáriusává, majd az apostoli misszió fônökévé. A nagy paphiány miatt Szalinai világi katolikus férfiaknak (tanítók, kántorok, sekrestyések) engedélyt, licentiát adott, hogy a szentmisén és gyóntatáson kívül más egyházi szolgálatot végezhessenek. Képzésükre a fehéregyházi kolostorban tanfolyamot tartott.
Domokos Kázmér
Szovátán született 1606. szeptember 29-én, az erdélyi egyházmegye és a székesegyház védôszentjének, Szent Mihálynak az ünnepén. 1629. március 4-én Nagyszombatban belépett Szent Ferenc rendjébe. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte. Megtanult latinul. Mivel a bal mutatóujja hiányzott, áttették a laikus testvérek közé. Így nem lehetett pap. Mivel meghalt atyai jótevôje, a tartományfônök, 1632-ben elhatározta, hogy visszatér Erdélybe, meglátogatja és megtéríti beteg édesanyját. Isten kegyelmébôl édesanyja l635-ben vissza is tért a katolikus vallásba. Közben meglátogatta Nyárádköszvényesen a bosnyák ferences atyákat. Prédikációikat lefordította magyar nyelvre. Szalinai István megszerette a buzgó, szorgalmas és tehetséges testvért, és nem engedte vissza Nagyszombatba.
Tholdalagi Mihály marosszéki fôkapitány és felesége telkes házat vásárolt Mikházán a barátok számára. A boszniai ferencesek 1636-ban fából és vesszôbôl maguknak néhány cellát, kôbôl egy kis kápolnát építettek. Az építési anyagot Kázmér testvér gyűjtötte össze, a munkálatokat ô vezette, és ha szükség volt rá, fizikai munkába is besegített. A csíksomlyói és a mikházi kolostor sikerén felbuzdulva a katolikus Mikes család Nyújtódon kolostort épített a ferencesek számára Kázmér testvér közreműködésével, a gróf Haller család Fehéregyházán a régi romba dôlt zárdát állította vissza. Szalinai István missziósfônök 1639-ben Domokos Kázmért Rómába küldte azzal a kéréssel, hogy a pápa hagyja jóvá az önálló erdélyi ôrség alapítását, s fr. Kázmért a bal mutatóujj hiánya miatt fennálló akadály alól mentse fel, és szenteljék pappá. A pápa mindhárom kérést teljesítette: a négy ferences rendházat Szent István királyról elnevezett erdélyi ôrségbe egyesítette, Kázmér testvért felmentette az akadály alól, és pappá szentelték. Rómából kinevezett hithirdetôként távozott. Az új ôrség ôre P. Szalinai István lett.
Kázmér testvér elôbb a nyújtódi, majd a fehéregyházi kolostor fônöke lett. A rendi utánpótlás biztosítására Fehéregyházán noviciátust nyitott. Innen Csíksomlyóra helyezték házfônöknek. Magával vitte a novíciusokat is. Az intézményt tovább fejlesztette filozófiai és teológiai tagozattal. P. Szalinai István halála után (1653) a Hitterjesztési Kongregáció P. Domokos Kázmért nevezte ki az erdélyi misszió fônökévé. Következô évben ôrré választották. Kolostori teendôi mellett járta az egyházmegyét, látogatta a katolikus nemesi családokat. 1661. október 21-én is missziós úton volt, s ezért nem szenvedte át Csíkban a tatárok pusztítását. Az elpusztított templomot és kolostort P. Kájoni Jánossal három év alatt újjáépítette.
Ferences püspök
Az erdélyi egyházmegye fôpásztorának kérdését sikerült a Hitterjesztési Kongregációnak megoldania: IX. Kelemen pápa 1668. június 16-án P. Domokos Kázmért kinevezte a görögországi Corona címzetes püspökének, majd erdélyi apostoli helynöknek. Spinola bíboros szentelte püspökké 1668. június l7-én Rómában. Egyszerű szerzetesként tért vissza Erdélybe, püspöki mivolta egyelôre nem került nyilvánosságra. A fejedelem elfogadta apostoli helynöki kinevezését. Ferences ruhában járt, a kolostorban lakott. Templomot, oltárköveket, papokat szentelt. A legnagyobb nehézséget a szervezetlenség jelentette számára. Három kerületi zsinatot tartott: 1669-ben új egyházfegyelmi határozatokat hoztak az iskoláztatásra és a hitoktatásra vonatkozóan; 1674. május 29-én a csíksomlyói plébániatemplomban tartott zsinaton egyházmegyei határozatot adott ki, az egész népet és a papságot a törvények lelkiismeretes megtartására intette. A nagy paphiány miatt két évig vezette a gyergyóalfalvi plébániát. A_Szentszék rábízta a moldvai egyházmegye vezetését is. Igyekezett rendezni mindkét egyházmegye plébániáinak a sorsát. Személyesen ápolta és gondozta a pestisben szenvedô betegeket és haldoklókat. Ô is megkapta a ragályos betegséget. 1677. szeptember 5-én Gyergyóalfaluban halt meg. Kívánsága szerint a csíksomlyói kegytemplomban temették el.

Egészséges nyugtalanságban


Talán így írható le szemléletesen lelkiállapotom.
Így élem mindennapjaimat, amióta találkoztam az élő Istennel.
Nyugtalanul keresem az alkalmat az újabb találkozásra.
Első, tragikus találkozásunk után békés találkozóra vágyom, minden nap.
Ezért kelek útra időnként, ezért vállalkoztam a csíksomlyói zarándokútra.
Ott, fent a Hármashalom oltárnál aztán újra megéreztem a jelenlétét.
Csaba Testvér szavai csak megerősítették ezt az érzést.
Megfeledkeztem tehetetlen nyomorúságomról.
Amikor a félmilliós tömeggel együtt imádkoztam, tudom, meghallották szavaim Jézus és Mária a Boldogságos Szűz.
Aztán, a tömeggel megindultam a hegyről.
Az esőtől felázott talaj olyan csúszóssá vált, akár a jég.
Óvatosan lépdeltem, lábaim már reszkettek a fáradtságtól, erőtlenségtől.
Már csak húsz méter választott el az aljától.
Galolei jutott eszembe, mert megindult velem a világ.
A hátralévő távolságot a hátamon sárdeszkázva tettem meg.
A körülvevő tömeg sajnálkozott, én boldog voltam.
Semmi bajom és csodás élményben volt részem.
Úgy éreztem magam, mint amikor a székely fiú otthoni látogatásáról vissza indul a messzi nagyvárosba.
Kicsit fáj, de a boldogság, szeretteinek emléke kárpótolja mindenért.
Amikor találkoztam a csoportommal, többen sajnálkozásuknak adtak hangot.
Többen felajánlották, megtakarítják sáros kabátomat.
Én csak mosolyogtam:
A harcos számára a sebhely nem szégyen, inkább dicsőség.

2010. május 25., kedd

Meghívó


Kedves Barátaink! 2010-05-25

Ismét eltelt egy év, s anyák napjára ismét gyermeknap jön! S idén is lesz a gyermeknapon KIÁLLÍTÁS, polgári találkozó, egynapos szabadegyetem, baráti csevegés, gyermekeknek a természet szabadsága, enyhe szellő az erdőben, vagy némi eső a mesebeli kis ház körül s kint vagy bent meghitt eszme-csere...

Röviden:

2010. május 30-án,

a tanévzáró Családépítő Klub - találkozó előtti napon! -
Komáromi János hagyományos kiállítására várunk mindenkit,

Makkos-Márián, a kegytemplomtól kb. 10’-re lévő magántelken!

Ez május utolsó vasárnapja, s az új kormány első napja az eskütétel után, ha minden igaz!

A 21 kép – 7 grafika, 7 aquarell, 7 olajfestmény egy napig reggeltől estig látható a fák közé helyezett állványokon, a művész tárlatvezetésnek álcázott gondolataival. ☺

Remek kirándulás ez tehát, szellemi tartalmakkal, gyönyörű környezetben, barátságos emberekkel – hát lehet otthon maradni?

S ha hozni akarsz Te is valami testi vagy lelki táplálékot, annak is nagyon örülünk!

Süti, vers, bor és rövid novella felolvasása vagy ének, zene jól megférnek együtt.

Jókedvet mindenképpen hozzatok, az erdő jó levegővel vár, természetesebb kiállítótermet pedig nem találtok úgysem. A gyerekek is élvezik ezt a kulturális eseményt.



Hogyan lehet odatalálni?

100 éves kor fölött ☺(esetleg kicsivel alatta is): Ha kocsival feljöttök a Makkos-Máriai kegytemplomhoz és háttal álltok a templomnak, akkor a szemben lévő úton fölfelé indulva kb. 10’ - es séta után s a kiállítást mutató nyilak segítségével megérkeztek a telekre.

Fiatalabbaknak kirándulva: Budakeszi felől a Normafa felé enyhe hegymenetben, vagy a Normafától Makkos-Mária - Budakeszi felé lejtmenetben kb. 40’

Biciklivel is megközelíthető.

Még rövidebben:
GYERTEK!


Szeretettel: Komáromi Mária

Egy sajátos képkiállítás története


Pontosan harminchét évvel ezelőtt két jó barát azon törte a fejét, hogyan játszhatná ki a diktatúra csoportosulási tilalmát, hiszen akkor (is) erősen tiltották a magyar fejek és szívek összehajlását. Az egyik ember egy szegény festőművész volt műterem nélkül, a másiknak volt egy örökölt telke, s háza Makkos-Márián az erdő kellős közepén. Történt egyszer, hogy a „telkes barát” Péter így szólt a festőhöz, Jánoshoz: Odaadom egy hétre a házamat, legyen az a műtermed. Azután pedig műterem-látogatásra hívjuk a barátainkat s azok gyermekeit. Hallotta ugyanis, hogy a művésznek joga van a műtermébe hívni ismerőseit, s ha ez a nap éppen a gyermeknapra esik, igazán nem feltűnő, ha nagyon sok ember gyűlik ott össze! Tehet arról valaki?

Imígyen játszották ki szépen a diktatúra éberségét és teremtettek hagyományt. Két év múlva a festő feleségül vett egy fiatal lányt, s így az akkor már „hagyományos” kiállítás és találkozó gyerekprogramokkal, bábjátékkal, mesével, felnőtteknek Pilinszky versekkel és Hamvas Béla írásokkal bővült. Zenészbarátaik pedig alkalmi koncertekkel kedveskedtek a jelenlévőknek. Sajátos népfőiskolává fejlődött ez a hely és az alkalom, ez az évről évre ismétlődő egynapos, szabadtéri képkiállítás, ahol a szervezett és spontán kulturális programok, bemutatkozások és a lét nagy kérdéseiről folyó beszélgetések egyképpen helyet kaptak. Ezekben a gondolatcserékben egyre fontosabbá vált a hit és az ész: a fides et ratio, a hit szükségessége és értelmes megfogalmazása.

S közel 40 esztendeje minden gyermeknapon megjelenik néhány száz ember ott. Az alapítók már ősz hajjal, de jönnek a tanítványok, a felnőtt gyermekek s az unokák is. No és az új barátok persze! Meg az utódok körül kialakult közösségek, baráti körök.

A festő pedig évről évre, minden kiállítási napon - külön kérésre – többször is tárlatvezetést tart, mert nem csak festeni, de beszélni is tud, igen eredeti gondolataira érdemes odafigyelni. Nem művészettörténeti előadások ezek, hanem a Történetben, a történelemben, a Jelenben élő művész megszenvedett gondolat-gyöngyei. Egy emberé, aki érzékeli a „való világot”, de hisz a Szeretet végső győzelmében s mint az ókorban az öreg szent János apostol Pathmos szigetén, nem is beszél másról, csak erről.

Ha mindezek után azt hiszitek, hogy egy elefántcsonttoronyba zárkózott nagyszakállú különcről írok, akkor csak a szakállméretet találtátok el.

Mert a valódi művész és az igazi filozófus próféta is, látó és beszélő ember, cselekvő polgár is. Tudták ezt a diktatúra urai is és féltek. Még a nyolcvanas években is jöttek, figyeltek, némelyeket elriasztottak, igyekeztek megfélemlíteni a látogatókat (mert kellemetlen egyedül félni). Pl. az egyik ilyen napon minden erdei úton keresztbeállt egy rendőrautó s egy, a fejünk fölött meglehetős gyakorisággal elhúzó „police” feliratú helikopterből fényképeztek bennünket. Hm…ilyenkor szokás kiszámolni, hogy hány lélegeztető gépre telt volna az üzemanyagköltségből, igaz? De „vegyük humorra a figurát”, mi is azt tettük, olykor vidáman föl-föl integetve a kamerás embernek. Meglepően kevés látogató ment el ijedten egyébként.

Egy szó, mint száz! Mindannyiotokat nagy szeretettel várunk minden május utolsó vasárnapján, a Gyermeknapon Makkos - Márián, Hellner Péter nevű barátunk telkén. Ha kocsival feljöttök a Makkos-Máriai kegytemplomhoz és háttal álltok a templomnak, akkor a szembe lévő úton fölfelé indulva kb. 10’ - es séta után s a kiállítást mutató nyilak segítségével megérkeztek a telekre. Jókedvet Ti is hozzatok, az erdő jó levegővel vár, természetesebb kiállítótermet pedig nem találtok úgysem. A gyerekek is élvezik ezt a kulturális eseményt.

Csaba Testvér szentbeszéde a 2010. Csíksomlyói Búcsún





Csaba testvér szentbeszéde a 2010-es pünkösdi búcsún
{multithumb}Elhangzott 2010. május 22-én Csíksomlyón a pünkösdi búcsú ünnepi szentmiséjén.






Elmélkedés:


{mp3remote}http://www.magnificat.ro/portal/multimedia/elmelkedesek/punkosd-2010-elmelkedes.mp3{/mp3remote}



{flvremote}http://www.magnificat.ro/portal/multimedia/elmelkedesek/punkosd-2010-elmelkedes.flv{/flvremote}


www.dunatv.hu



Szívem minden melegével, szeretetével köszöntöm egyházunk főpapjait, népünk, nemzetünk elöljáróit és titeket, drága zarándoktestvéreim itt a Kárpát-medence talán egyik legszebb szentélyében, a Csíksomlyói nyeregben.

Szép ez a hatalmas bazilika, mert a mi Urunk, Istenünk építette, mert hittel, imádsággal, bűnbánó szívvel megtöltöttük. Annak idején Csíkban gyerekkoromban hallottam, hogy a zarándoklásra sosincs rossz idő, legfenn! ebb gyenge ember. Örvendek, hogy nem lettünk táposok. Nem ijedünk meg az esőtől, a széltől, a gondoktól, a bajtól. Mert sajnos tudom, hogy van sok gond, baj: az ember leül a gyóntatószékbe és hallja, hogy „most vesztettem el a munkahelyemet", „a bank el akarja venni a házamat" – krízis, gond, nehézség, családi viszályok, betegségek. És Anyánk, az egyház összegyűjt bennünket, hogy imádkozzunk és együtt közösen mondjuk, hogy „Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya!" Igen, testvéreim, a keresztény ember a nehézségek közepette nem elkeseredik, nem leül a földre, nem elbújik az árnyékba, hanem imádkozik, összeteszi a kezét és kéri az élő Istent, aki azt mondotta nekünk, hogy bármit kérünk az ő nevében, megadja azt nekünk. Imádkozunk. Imádkozunk és tanulunk Istentől, az ő drága édesanyjától és népünk nagyjaitól, nemzetünk szentjeitől.

Mária ! tizenvalahány éves fiatal lány, amikor az Úr Angyala megszólít! ja és felkéri, hogy vállalja a Kis Jézus megszülését, felnevelését, és a Szűzanya nem nyafogva, kiutat keresve mondja, hogy ő nem tanulta meg az istenszülést, nevelést, a Megváltó nevelését, ilyen tantárgy nem volt az ő iskolájában. Nem abból indul ki, hogy ő emberi korlátai között mire képes, hanem tudja azt, hogy Isten, aki a teremtés hajnalán mondta, hogy „Legyen!", és lett, képes továbbteremteni ezt a világot – általunk. S ezért alázattal kimondja: „Legyen nékem a te igéd szerint!"

Drága barátaim, a nehézségek, a gondok közepette ne a korlátainkat nézzük csupán. Kicsik vagyunk, egy marék porból teremtett bennünket az Isten, de az élő Isten teremtett bennünket, és arra hívott, hogy legyőzzük a gondjainkat, nehézségeinket, összefogjunk. Olyan csodálatos a mi Urunk, Istenünk: karácsony éjszakáján közénk jön. Tarisznyájában csak a Mennyei Atya szeretete, jósága. Üres ké! zzel jön közénk, és nem azt mondja, hogy „Mennyei Atya, hát ki írta ennek a megváltásnak a forgatókönyvét, hát itt semmi nélkül hogy lehetne itt új világot teremteni?". Hanem hittel, végtelen szeretettel meghirdeti az Újszövetség nagy törvényét, a szeretet parancsát, és egyszerű embereket, pásztorokat, halászokat, vámosokat szólít meg, és egy új világot teremt számunkra. Persze akkor is voltak nehézségek, a mi Urunk, Istenünk is Jeruzsálem falai előtt leborul és sírva mondja, hogy „hányszor próbáltalak összegyűjteni benneteket, mint kotlós a csibéit, de hát nem akarjátok". De Jézus Krisztus nem bedobja a törülközőt, hanem virágvasárnap újból bevonul Jeruzsálembe és próbálja összegyűjteni az ő népét. Sajnos akkor is nagyon sokan hiányoznak. És Jézus erre nem azt mondja, hogy „hát fiúk, megpróbáltuk, tettem én csodát, prédikáltam, nem akarjátok, nem megy, hát ne erőltessük". Nem ! ezt mondja a mi Urunk, Istenünk, hanem nagycsütörtö! kön újból hívja az apostolait, megmossa a lábaikat, olyan szép, hogy saját kezével nyújtja a falatot tanítványainak, eteti őket. Nagycsütörtök, nagypéntek: szörnyű, szomorú dolgok. Húsvét hajnalán Jézus Krisztus feltámad, s Mária Magdolnának első szava az, hogy „nem baj, ne is szólj a többieknek, találkozunk Galileában, folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, nem kell megtorpanni, a Mennyei Atya szeret benneteket, fog ez menni". Döbbenetes, nem? Hihetetlen.

Gyengék vagyunk, kicsik vagyunk, de annyira vigasztaló Istennek ez a kitartó szeretete. Olyan szép az emmauszi tanítványokkal való találkozás története. Ezek az emberek idáig vannak mindennel, Krisztussal, megváltással, fáradtak, csalódottak, letörtek és elindulnak hazafelé. Aki akar maradjon, csinálja, de nekik elég volt. És milyen szép, hogy az élő Isten, Jézus Krisztus szembejön velük, átdöfött szívvel, átdöfött lábbal, kézzel s me! gkérdezi tőlük: „Fiúk, mi a baj?" „Hát te vagy az egyetlen Jeruzsálemben aki nem tudod, hogy mi történt ott?" „Hát mi történt?" S Jézus meghallgatja saját sztoriját, mintha ott se lett volna. Bíztunk benne, hittünk, követtük, nem jött össze, kész, vége, megyünk haza, csalódtunk. Milyen döbbenetes, hogy Jézus Krisztus nem elítéli ezeket az embereket, nem megkérdezi tőlük, hogy „akkor miért kellett hogy ezer idegen, Simon segéljen a kereszt hordozásával?" Hanem elkíséri ezeket az embereket átdöfött lábbal. Jeruzsálemtől távolodnak ezek az emberek és Jézus elkíséri őket és útközben olyan szépen beszél hozzájuk, olyan szeretettel szól, hogy ők maguk azt mondják, „lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt". Milyen szép! Ezeknek az embereknek éjnek idején annyira lángol a szívük, hogy van erejük visszamenni és felébreszteni a többieket is, ho! gy „fiúk, él az Isten, feltámadt, van remény, van jövő, bízz! atok!" Milyen szép!

Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus a mai evangéliumban azt mondja, „ha én elmegyek, Mennyei Atyám új vigasztalót küld helyettem". Jézus Krisztus magát vigasztalónak nevezi és a Szentlélek Úristent is vigasztalónak, bátorítónak nevezi. Persze ilyenkor eszünkbe jut, hogy a prófétának is ezt mondta az úr: „Menj, vigasztald meg az én népemet, bátorítsd!" Konszolidálni: ez többet jelent, mint vigasztalni, bátorítani, aláfalazni, megerősíteni. Istennek ez a vágya, hogy a próféta elmenjen az ő nevében és vigasztalja, erősítse meg az ő népét. S ezt tette a mi Urunk,Jézus Krisztus is, mindenütt akivel találkozott. az öreg Nikodémusnak nem azt mondta, hogy „fiú, későn jöttél, elment a vonat, mit lehet csinálni?", hanem hogy „újjá kell születni. Nehéz lesz, de segítek, itt vagyok, fog ez menni". Bízik benne, hiszi azt, hogy ez az öregember újjá tud születni, újr! a tud kezdeni. És ugyanígy hosszan vehetnénk a többi szép szentírási történetet, hiszen igazából mindegyik erről szól: Mária Magdolna, Zakeus, a gadarai ördöngös. Ezeknek az embereknek a számára Jézusban van remény. Hiszik azt, hogy felkelsz és többet nem vétkezel, meg tudsz térni.

Olyan jó látni, hogy ez a lelkület, ez a szellem a történelem folyamán Jézus Krisztus követőiben, a szentekben is mennyire megvan. A mi drága népünk nagy szentje, Szent István király mondhatta volna, hogy „hát kinek kell itt király? Itt mindenki kiskirálynak érzi magát, véres karddal telerohangálták egész Európát, hogy lehet itt rendet teremteni?" Alázattal Isten elé járul, megkeresztelkedik és biztatja őket, „igen, ti is, mindannyiunkra ráfér az a keresztvíz, meg kell térni. Minden tíz falu építsen szépen egy templomot. Igen, legyenek püspökök!" Képes megszólítani az országán keresztülutazó Szent ! Gellértet és mondani neki, „hová mész, fiam?" „Hát tal! án a Szentföldre." „Ugyan, hagyd a csudába, ez is Szentföld lehet, ha imádkozunk, ha dolgozunk, ha megszenteljük. Nézd, Temesváron, Csanádon nincs püspököm, szükségem volna rád." Szent István nem nyafog, nem siránkozik, hogy mennyi pogány ember van, hanem nekiáll, hatalmas életerővel, munkával, imádkozó szeretettel egy új világot teremt itt a Kárpát-medencében: a szeretet, a jóság, a másik befogadása, integrálása világát.

Milyen jó lenne, ha mi is a magunk feladatainkhoz, nehézségeihez ezzel a Szent István-i hozzáállással állnánk. Igen vannak gondok, vannak bajok, de térdeljünk le az élő Isten elé. Ő, aki ezt a világot teremtette, biztos, hogy közel négy és fél milliárd éve a tudósok szerint vezeti az életet, biztos, hogy tovább fogja vinni! Van jövő, van remény! Bízzunk az élő Istenben! Szent Ferenc atyánk egyszerű kistestvér, és a Mennyei Atya azt mondja neki, „meg kéne erősíteni, konszolidáln! i kellene ezt az egyházat!" És Szent Ferenc atyánk a maga egyszerűségében, szeretetében elkezd imádkozni: „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy vigasztalást tudjak vinni oda, ahol szomorúság van, hogy erőt tudjak vinni oda, ahol csüggedés van." És elindul, társakat gyűjt, és tényleg, kora egyházát képes megerősíteni, talpra állítani. Vigasztalás, bátorítás.

Azt gondolom, itt Csíksomlyón mindenképpen kell szólnunk Domokos Kázmér ferences atyáról, aki az 1600-as évek elején született Szovátán. Abban az időben 660 plébániából 58 maradt. A történelem vihara, a különféle hitújítások elmosták a hatalmas erdélyi katolikus egyházat. Nehézségek, gondok voltak. 1661-ben betör a török Csíkba. Megostromolják Mikó várát, majd felgyújtják és a védtelen népet lekaszabolják. 26 templomot égetnek fel csak itt a Csíki-medencében. Az akkori, fából épült házak úgy éghettek, mint a zsír. Október 21-22-én pusztítana! k, a csíksomlyói templomhoz menekül több ezer ember, de számu! kra sincs irgalom, rájuk gyújtják a templomot. Minden elpusztul. Több mint harmincezer rabot hajtanak el magukkal. Több mint négyezer szekér hadizsákmányt visznek el. És akkor Domokos Kázmér összegyűjti a maradék embert és a porból, a koromból, a füstből felemelik a Boldogságos Szűz Mária csodatévő szobrát, sírva imádkozva összegyűlnek körülötte és kérik az erőt, hogy újjá tudjanak építeni mindent. Isten nem a csüggedés lelkét adta, nem a siránkozás, a nyafogás parancsát, hanem az imádság, a szeretet, a jóság parancsát adta nekünk, az újrakezdés erejét. És Domokos Kázmérék újraépítik a templomot. Még azon a télen elindul és körbejárja Erdély protestáns főurait és prédikál alázattal, alamizsnát kér. És újraépül a templom, a kolostor, az iskola. Olyan döbbenten olvastam, amikor azt írja a történelemkönyv, hogy 1664-ben Kájoni János a csíksomlyói templomban már orgonát épít. Ez a hab a tortán, hogy orgo! na is legyen. Milyen szép! Nemcsak újraépítik a templomot, nemcsak az oltárait felépítik és az oltár legmagasabb, legszebb pontjára a Boldogságos Szűzanya szobrát állítják, hanem orgonadallal, énekkel dicsérik Istent, aki szeret bennünket, bármilyen megpróbáltatás, nehézség is van.

Milyen jó lenne, ha Domokos Kázmér lelkületével fordulnánk a magunk mindennapi nehézségei, gondjai felé. Ne a gondok, a nehézségek diadalmaskodjanak, hanem az Istenben bízó ember, aki tudja azt, hogy Isten nemcsak megteremtett bennünket, hanem mellénk is áll. Olyan szép a Szentírás, amikor azt írja: „Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom". Testvéreim, ebben az értünk munkálkodó Istenben bíznunk kell nekünk, hinnünk kell benne. Vannak nehéz pillanatok minden ember életében, a nép életében, a nemzet életében is. Talán legszörnyűbb idők Trianon után jöttek népünkre itt az Erdélyi medencében, szörnyű napok voltak azok: vil! ágháború lóg a levegőben, és Márton Áron püspöktől megkérdezi! k, hogy meri-e vállalni ennek az egyházmegyének a vezetését. Mer-e pásztor lenni ebben a vérzivataros időben. És püspöki jelmondata Márton Áron püspöknek: non recurso laborem, nem utasítom vissza a munkát, a feladatot, a megbízatást. Nem futok el a nehézségek elől. Vállalom a küzdelmet. És tudjuk jól, hogy igazából börtönt, vértanúságot vállalt. S ő nagyon is tisztában volt ezzel. Tudta jól, hogy mi vár rá, mégis elindult, mert érezte, hogy az élő Isten hívja és küldi az ő drága népéhez és nem tehet mást, mint azt, hogy megvívja a jó harcot.

Olyan döbbenten olvastam és örömmel gratuláltam Ervin atyának, hogy most a kolozsvári táblabíróság on kimondták, hogy semmisnek nyilvánítja annak a politikai pernek a végzését, amelyben őt is halálra ítélték és utána életfogytiglant kapott. Éveket, évtizedeket kell várni az igazság diadaláig, de hiszem azt, hogy igenis, nekünk a szeretet, a jóság útján kell mennünk! és bízni abban, hogy Isten malmai őrölnek. Olyan nagy öröm mindannyiunk számára hallani azt, hogy anyanemzetünk, magyarországi testvéreink igenis szeretettel kinyújtják felénk a kettős állampolgársággal a kezüket. Óriási dolog! Hiszem azt, hogy valamilyen módon meg kell tudjuk értetni egymással azt, hogy elég nagy ez a világ, elég nagy ez a Kárpát-medence: ha összefogunk, ha bízunk egymásban, ha Istenre figyelünk, akkor igenis felépül az, amiért mindennap imádkozunk a Miatyánkban, hogy jöjjön el az Isten országa. Kell, hogy bátorítsuk egymást ezen az úton. Nem az ellenségeskedést, nem a háborúskodás parancsát kaptuk sem a románokkal, sem a más velünk együtt élő nemzetekkel, hanem azt, hogy együtt közösen építsük fel Isten csodálatos szép országát ezen a világon. A II. Vatikáni Zsinat olyan szépen mondja – én ezt a gondolatot papi jelmondatommá is választottam –: Isten azt akarja, ho! gy az emberiség egy nagy családot alkosson, s mi mindannyian egymásnak ! testvérei legyünk.

Imádkozzunk ezért, kérjük Istent, hogy szentjeink vezetésével bátran, határozottan feladatainkat, mindennapi gondjainkat alázattal felvállalva és megoldva haladjunk előre. Olyan jó hallani: csíksomlyói testvérek mondták, hogy itt kint a Nyeregben az elhelyezett perselyek összes bevételét felajánláják nagylelkűen szeretettel a magyarországi árvízkárosultak számára. Hiszem, hogy a szeretet, a jóság, a szolidaritás útja mindannyiunkat boldoggá tud tenni. Szívem minden melegével bátorítom, biztatom drága népemet, hogy ezen az úton járjon.

Végezetül: gyerekeket tanítok és mindig házi feladatot adok, hát önöknek is adnék egy feladatot. Ugye mindannyian Isten képére és hasonlatosságára születtünk. Ha Jézus Krisztus a maga és a Szentlélek legszebb jelzőjének a vigasztalást találta és ezt mondotta, akkor én arra kérlek benneteket, hogy erről a hegyről lemenve egymást vigasztaljátok, bátorítsátok. Feleségeteke! t, gyermeketeket, vagy a munkahelyen: merjétek egymást lelkesíteni, bátorítani! Olyan sokszor kérdezik: hogy van nekem annyi jó gyerekem? Közel kétezer gyermeket nevelünk. Vagy pedig: hogy van nekem annyi hasznos munkatársam? Állandóan drukkolok nekik. Vigasztalom és bátorítom őket. Futballmeccsen azok a nagydarab játékosok is igénylik azt, hogy valaki drukkoljon nekik, hogy kiabáljanak a lelátóról, hogy hajrá, mindent bele, fog ez menni! A feleséged, a gyermeked, a szomszédod, a kollégád vajon nem igényelné azt, hogy te bátorítsad, vigasztaljad, erősítsed őt, hogy drukkoljál neki? Milyen lenne az a futballmeccs, ahol mindenki a lelátón arról óbégatna: úgyis kikaptok, gól, jaj Istenem, nem is nézem. Szegény játékosok szíve összeszorulna! A Szentháromság követésében egymást bátorítanunk, vigasztalnunk, erősítenünk kellene. Mindenkinek jólesik, ha valaki megsimogatja és azt mondja: fog ez menni! Adná az Isten, hogy tényleg az erdélyi katolikus egyház,! a Kárpát-medencei magyarság a vigasztalás, a bátorítás egyháza lenne!

Ámen

{zoomcat catid=878}

2010. május 19., szerda

Súlyos helyzet Edelényben


A helyzet változatlanul kritikus az árvíz sújtotta Edelényben és környékén, az Új Magyar Gárda tagjai helyiekkel, és az ország minden pontjáról érkezett önkéntesekkel erősítik a töltéseket. A védekezés a lehetőségekhez képest jól meg van szervezve, az irányítást a tűzoltóság és a vízügyi igazgatóság emberei végzik, a homok és a zsákok utánpótlása folyamatos. A város több pontján jelentős számban van jelen az Új Magyar Gárda több alakulata, a Barikád hetilap munkatársai a békési gárdistákkal dolgoztak együtt a folyammá duzzadt Bódva bal partján.

Jellemző, hogy az országos televíziók stábjai egyáltalán nem, vagy csak elvétve keverednek át erre a részre, nyilván nem illik a képbe, hogy Orbán Viktor miért akarná két pofonnal haza küldeni gárdistákat. (2008-ban a Hernádnál alakult ki hasonlóan súlyos helyzet, akkor az egyik település polgármestere elmondta, hogy a HírTv és az RTL Klub stábja is visszafordult, amikor meglátták, hogy az Árpád-sávos zászló alatt gárdisták pakolják a homokzsákokat.) Más településektől eltérően a védekezésben itt jelentős számban vesz részt a rendőrség, a vám és pénzügyőrség is, Debrecenből katonák is érkeztek. Edelényben mindenkire szükség van, mert ha újabb helyen átszakad a gát, a fél várost elöntheti a víz.

Érik a gyümölcs


A közeli időszakban családom két tagja is érettségéről ad tanúbizonyságot.
Kristóf érettségizik Nyíregyházán, Nórika sikeres államvizsgát tett Debrecenben, a KLTE pszichológia szakán.
Letette a pszichológus esküt.
Érdekesség képpen álljon itt a hippokratészi eskü szövege:
„Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és az összes istenekre és istennőkre – tanúkul híva fel őket – hogy meg fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és írott kötelezvényt. […] Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle tanácsot sem fogok adni, és hasonlóképp nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtószert. […] És nem fogok vágni még hólyagkőbetegségben szenvedőket sem, hanem útjukból kitérek majd azon mesterembereknek, akik ezt a gyakorlatot űzik. És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól, főleg pedig a nemi visszaélésektől, úgy női, mint férfi testtel, mind a szabadokkal, mind pedig a rabszolgákkal szemben. És ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a therapia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek történjék ennek ellenkezője.”

Csíksomlyó: a Mária út vége


Virágot öntözött, szőnyeget porolt, bekapcsolódott a kolostor életébe, munkájába ezen a héten egy zarándok Csíksomlyón. A gyalogosan megtett 1400 kilométeres út után jólesik neki a csend, a hétköznapi tennivalók.
Hitkeresőknek és túrázóknak alakítják ki a Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózatot, amelynek nyugat–keleti tengelyét az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezető út képezi. A teljes, 1400 km-es utat gyalogosan mintegy 60 nap alatt lehet megtenni. Elsősorban ugyanis gyalogos útvonal kijelölésén dolgoznak azok, akik útjelzésekkel és táblákkal jelölik, merre kell haladni a Mária-úton. A zarándokút összeköti Közép-Európa Mária-kegyhelyeit: Mariazellből kiindulva Máriaremete, Mátraverebély, Szentkút, Máriapócs és más kegyhelyek érintésével juthat el a zarándok Csíksomlyóra. A Mária-út útvonala elsősorban a természetben vezet, elkerülve a forgalmas közutakat.
Mariazellből, de a forgalmas utakat választva indult kereken két hónapja gyalogosan, és május 23-án érkezett Csíksomlyóra egy zarándok. A pécsi Fodor Krisztián öt dologért vállalta a zarándoklatot: az Úr Jézus Krisztusért, a Szűzanyáért, eddig elkövetett bűneiért, Magyarország jövőjéért és az erdélyi magyarságért, az összetartozásért.
Nem ez az első hosszú gyalogos zarándoklata. Háromszor tette meg az El Caminót, a Santiago de Compostellába vezető zarándokutat. Tavaly egy társsal vágott neki, és a tapasztalatok alapján döntött úgy, hogy most egyedül vállalja az 1400 kilométer megtételét. Bár kifáradt, nem bánta meg. Sok jó emberrel találkozott, akik éjszakára befogadták, meleg étellel kínálták. Mindenütt segítették, soha nem kellett a szabad ég alatt éjszakáznia, mindig volt, ahol lehajtania fejét. Mert a zarándoknak a legfontosabb a szállás, az étkezés és a fürdés – mondja. Útja elején rövid ideig félelem fogta el, de ez hamar elmúlt, és imádkozva, elmélkedve folytatta útját. A mellette elhúzó autósok néha dudálva üdvözölték, a gyalogosok, kerékpározók is ráköszöntek, jó utat kívántak neki. Ilyenkor öröm töltötte el: vannak, akik értékelik azt, amit tesz.
Ez a hosszú zarándokút hatalmas erőt adott Fodor Krisztiánnak. Úgy érzi, nem változott meg, de különös tapasztalatokat gyűjtött. Pedig elmondása szerint rendkívüli tapasztalatoknak eddig sem volt hiányában, hiszen Teréz anya önkéntes missziójában tevékenykedett szerte a világban. Tudja, Magyarország is missziós terület, lenne, akin segíteni, de úgy látja, ott van, aki segítsen. Kalkuttában pedig ezrével fekszenek az utcán az emberek, ott nagyobb a feladat...
Egy búcsúra érkezett zarándok egy hete éli a somlyói barátok hétköznapi életét. A most kirajzolódó Mária-úton érkezett. Lehet, hogy a jövőben hozzá hasonlók befogadására, ellátására egész évben számíthatnak a kolostorban?
Takács Éva

Napasszony legendája


Csíksomlyó közigazgatásilag Csíkszereda része, a város keleti részén, a Kis-Somlyó-hegy lábánál fekszik. A csíksomlyói pünkösdi búcsú a rendszerváltozás óta az összmagyarság ünnepévé vált, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
Első írásos említése az 1333-as pápai tizedjegyzékből származik, amely Sumlov néven jegyzi. A környék már korábban is lakott lehetett, szakvélemények szerint Somlyó a pogány korban is számos szertartásnak adott otthont, és a hely Mária-kultusza nem más, mint a termékenységisten "keresztényesített" változata. A Nagy-Somlyó hegye már az ókorban is védelmi célokat szolgált, csúcsáról belátható az egész Csíki-medence. A zarándokhely 1591-ben már Somlyóként szerepel az oklevelekben.
A Ferences-rendi templom és kolostor első írásos említése 1442-ből származik. A somlyói búcsút 1444-ben IV. Jenő pápa engedélyezte. A legelső templom Hunyadi János adományaiból épült, hálaképpen a csíki székelyek marosszentimrei csatában való részvételéért.
A kegytemplom leghíresebb látványossága a Mária-szobor, amelyhez számos legenda fűződik. Egyik szerint Moldvából származik, és egy 1520 körüli tatárbetöréskor mentették Erdélybe. Más vélemény szerint Hunyadi János készíttette, mivel a törökök felett aratott győzelmét Szűz Mária segítségének tulajdonította. A mai barokk templom 1802-1825 között épült, a régi gótikus templom helyén.
A két Somlyó nyergében Makovecz Imre által tervezett oltár található. Itt tartják minden év pünkösd szombatján a búcsús misét. A Kis-Somlyó-hegyen három kápolna áll. A Salvator-kápolna a legrégibb, Hunyadi 1456-os nándorfehérvári győzelmének tiszteletére épült. A sokszoros tatárbetörés utáni felújítása és felszentelése 1680-ban történt, a nyugati kapun látható dátum is ezt őrzi. Festett kazettás mennyezete a XVII. századból való. A búcsújárók pünkösd vasárnapjának hajnalán a hívők e kis kápolna mellől szemlélik a napfelkeltét, hogy találkozhassanak a Szűzanyával. A "napba nézés" szokása valószínűleg pogány eredetű.
Jézus ostorozásának tiszteletére ismeretlen időben épült a szintén Kis-Somlyó-hegyen található Szenvedő-kápolna. A Szent Antal-kápolnát az 1661. évi tatárbetörés után Csoboth Antal építette megmenekülésének emlékére.
A búcsút az 1940-es években betiltották, de 1990 óta újra hatalmas tömegek érkeznek a Kis- és Nagy-Somlyó közötti nyeregbe. Így válhatott mára a csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság ünnepévé, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.

2010. május 18., kedd

Erd�lyi Blog T�rk�p

Erd�lyi Blog T�rk�p

Sarány István: Erdélyi Fioretti - Ferencesek kényszerlakhelyen | bookline

Sarány István: Erdélyi Fioretti - Ferencesek kényszerlakhelyen | bookline

Nemzeti Segélyvonal


Segítség villámgyorsan a 2010. MÁJUSI ÍTÉLETIDŐ károsultjainak

A Nemzeti Segélyvonal villámgyűjtést szervez a májusi ítéletidő károsultjai számára. A 1752-es nemzeti Segélyvonallal összegyűjtött pénzadományok az öt legnagyobb karitatív szervezeten keresztül jutnak el károsult honfitársainkhoz. A pénzadományok szétosztásának részleteiről itt tájékozódhatnak e honlapon. (A 2010. május 17-ig 2934 telefonhívással a Nemzeti Segélyvonal Készenléti Alapjába összegyűlt pénzadományokat e villámgyűjtéshez kapcsoljuk.

2010. május 17., hétfő

Medjugorjei üzenet


2010. április 25

"Drága Gyermekek!

Ebben az időben, amikor különösképp imádkoztok és közbenjárásomat kéritek,

hívlak benneteket kedves gyermekeim, imádkozzatok, hogy imádságtok révén segíthessek

és minél több szív nyíljon ki üzeneteim felé.

Imádkozzatok az én szándékaimra.

Veletek vagyok és Fiamnál közbenjárok értetek mindannyitokért.

Köszönöm, hogy elfogadtátok hívásom."


A Béke Királynője üzeneteivel állandóan és anyai módon nevel és vezet, hasonlóképpen ebbe az üzenetben is, amikor azt mondja: „…imádkozzatok, hogy imádságtok révén segíthessek és minél több szív nyíljon ki üzeneteim felé.” Ez nagyon fontos, hiszen az üzenetek az új élet lehetősége.

Az üzenetek, amelyek megélése mellet dönt az ember, és a mindennap gyakorlatává teszi,

megváltoztat minket és környezetünket is. Aki az imaüzenet vállalása mellett döntött, új életet kezd Istennel. Ez azt jelenti, hogy neki minden nap van ideje az Istennel való találkozásra.

Az Ilyen találkozás az embert a kegyelem minden ajándékával és gazdagságával tölti el.

A Szűzanya üzeneteit elfogadó ember megszűnik önző, gőgös lenni. Felismeri mások szükségleteit

Minden ember testvér számára, akiknek van mit ajándékoznia.

Ma sok bezárt, visszautasított, csalódott ember van.

Néha nem tudjuk, hogyan segítsünk rajtuk. Szűz Mária megadja a választ: „imádságtok révén segíthessek.”

A Szűzanya üzenetei nem valami kis rövid üzenetek, történetek, vagy ijesztgetések stb.

Nem is valami propaganda anyag, melyet nagy örömmel terjesztenénk.

Az Üzenetek számunkra mindig új erő a következő élethez. Ha továbbra is kegyelemben akarunk előre haladni az életben, akkor a Szűzanyában biztonságunk van. Nem kell attól tartanunk, hogy hogyan tovább.

Nem gondoljuk, hogy azoknak, akik soha nem fogadták el az üzeneteket, könnyebb lenne.

A legjobban a hegymászóra hasonlítunk, aki úgy döntött, hogy feljut a csúcsra. Az emelkedés nagyon meredek. De neki ehhez van felszerelése, eszköze. Azt teszi, amit mindenki, és különösen, amit a csapat vezetője tesz. Az út láthatóan jelezve van, és a hegymászó a jeleket követve halad előre.

Hála a kitartásnak, az út végén a boldogság és elégedettség érzése tölti el, mert elérte a csúcsot.

A Szűzanya üzenetei nem igényelnek vitát és teóriát, hanem alázatos és odaadó megvalósítását és átvitelét az életbe. Ezért Medjugorje – ban, minden ünnep és minden zarándoklat egy újabb feljutás a csúcsra, amelyet az üzenet mutatott meg. A zarándokok tömege ebben számunkra nem akadály, hanem örömmel és tetszéssel tölt el.

Az az érzésünk, hogy mindannyiunknak sikerült feljutnunk a csúcsra, amelynek neve béke és áldás.

Az imára való meghívás a Szűzanya számára kezdettől fogva szándékai között van.

Emlékezzünk arra, hogy milyen gyakran imádkozunk a Szűzanya szándékára a rózsafüzér imádkozásakor. Ezekbe a szándékokba bele vannak foglalva mindazok is, amelyekről gyakran megfeledkezünk, vagy amelyekre nem gondolunk. Ez valójában azt jelenti, hogy szüntelenül vissza kell térnünk az üzenetekhez és bölcsességükhöz. Mindennap olvasni az üzeneteket, ez azt jelenti, hogy belépünk a Medjugorje - i mozgalomba és minden nap amellett döntünk, hogy kitartunk az úton a csodás csúcsok felé, a szívek megtéréséhez.

S végül is ehhez bátorít a mi jó és kitartó Anyánk, a Béke Királynője ezekkel a szavakkal:

„Veletek vagyok és Fiamnál közbenjárok értetek mindannyitokért.”

Szükségünk van erre a nagy közbenjárásra. Meglepő, mint egykor a Galileai Kánában:”

Fiam, nincs boruk!”

És ma mi hiányzik nekünk? Az Ő gyermekeinek? Mi az, ami ma leterhel minket, hogy nem lehet örömünk és békénk? Sokan igyekeznek megoldani mindennapi szociális és anyagi problémáikat, amelyekért nem mi vagyunk a felelősök. Hasonlítanak a madárkához, aki nem tud kijutni a bozótból, amelybe belegabalyodott. Minél jobban szeretne kijutni, annál jobban belebonyolódik. Hol van a kiút?

A mi drága Anyánk felkínálja és mutatja. Bízzunk benne és tegyünk meg mindent, amit mond.

Május Szűz Mária és a mi hónapunk is. Szívvel újítsuk meg a Béke Királynőjéhez szóló ájtatosságot és imákat.

Mutassunk mindennapi jelenlétünkkel és imánkkal jó példát mindenkinek.

Az Ő közbenjárása és áldása kísérjen ezen az úton.

Ebben a hónapban a következő szándékokra fogunk imádkozni:

A Szűzanya szándékaira. Főleg, hogy minél több szív nyíljon meg üzeneteinek. Imádkozzunk, hogy az emberek visszatérjenek a mindennapi családi imához, a szentségekhez, böjthöz és a Szentírás olvasásához.
Imádkozzunk a zarándokokért, akik Medjugorje – ba jönnek, hogy megtalálják a nekik szükséges kegyelmeket, s hogy mint apostolok a világban eleget tegyenek keresztény kötelességüknek.
Imádkozzunk Medjugorje felelőseiért, hogy a Szentlélek világosítsa meg és vezesse őket, hogy felelősségteljes feladatukkal minden zarándoknak és az Egyháznak segítségére legyenek Isten akaratának felismerésében és elfogadásában.

Obama elnök ferences tanácsadója


Az amerikai kormány áprilisban új elnöki tanácsadó testületet állított fel, melynek feladata bioetikai kérdésekben segíteni az Egyesült Államok elnökének tájékozódását. A tíztagú bizottság tagja lett egy ferences orvosprofesszor is. Daniel Sulmasy szerzetestestvér a Jézus Legszentebb Neve Provincia tagja, a Chicagói Egyetem orvosetika tanára és a MacLean Gyógyításetikai Központ igazgató-helyettese.


Katolikus erkölcsteológusok és életvédő aktivisták, az amerikai püspöki kar és a ferencesek nagy örömmel fogadták a kinevezést. Bíznak abban, hogy a szerzetes tudós bevonása az elnöki bizottság munkájába a katolikus álláspont érvényesülésének esélyét növeli olyan súlyos, az amerikai társadalmat megosztó kérdésekben, mint az abortusz, az eutanázia és az őssejt kutatás.
Az abortuszt és az eutanáziát a katolikus erkölcsi tanítás közismerten elutasítja, vagyis az életet a fogantatás pillanatától a természetes halálig szentnek és védendőnek tekinti. Az egyház azonban az őssejt kutatását megengedhetőnek tartja és támogatja is, amennyiben az az életet védi, és nem embriókat használnak ezekhez a beavatkozásokhoz, hanem felnőtt szervezetből nyerik az őssejtet.

Új hozzászólás

Reviczly Gyula: Pünkösd


Nyomában kél édes rózsa-illat,
Fényözön hull, a szivek megnyilnak.
Hogy először tünt fel a világnak:
Tüzes nyelvek alakjába' támadt.
Megoldotta apostolok nyelvét,
Hirdeté a győzedelmes eszmét.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed'
Ma is minden bánkodó szivének,
Hogy ki tévelyg kétségbe', homályba':
Világitó sugaradat áldja.
Habozóknak oldjad meg a nyelvét,
Világositsd hittel föl az elmét.
Hogy az eszme szívből szívbe szálljon,
Diadallal az egész világon!
Piros pünkösd, szállj le a világra,
Tanits meg uj nyelvre, uj imára.
Oszlasd széjjel mindenütt az éjet,
Szeretetnek sugara Piros pünkösd öltözik sugárba,
Mosolyogva száll le a világra.
, Szentlélek!

Ima az emberiségért


2010. május 17. | Codex Kiadó | 62/327-518 | email

Bölcsesség
Ima az emberiségért

Szent Atyánk, tekints erre az emberiségre, amely az első lépéseket teszi meg az új évezredben. Életére még erősen rányomja bélyegét a gyűlölet, az erőszak, az elnyomás, de az igazságosság, az igazság, és a kegyelem iránti éhség még nem tűnt el sok ember szívéből, akik várják, hogy valaki elhozza a megváltást, amelyet te, Fiad, Jézus által vittél végbe.
Az evangéliumnak legyenek bátor hirdetői, a szenvedő emberiségnek nagylelkű szolgái. Kérünk, küldj Egyházadba szent papokat, akik kegyelmed eszközeivel megszentelik a te népedet. Küldj sok megszentelt életű férfit és nőt, hogy megmutassák a világnak a te szentségedet. Küldj szőlődbe szent munkásokat, akik lángoló szeretettel dolgoznak, és a Szentlélektől indíttatva elvigyék Krisztus megváltását egészen a föld végső határáig. Ámen.

II. János Pál pápa

Esőember


Kedves Barátunk!

Június 28-án hétfőn este 7 órától a Belvárosi Színházban Kulka János és Garas Dezső főszereplésével bemutatásra kerül Dan Gordon: Esőember című, közismert műve. A szervezők az előadás teljes bevételét a ferences rend fenntartásában működő, autista gyermekeket segítő központ javára ajánlják fel. Az előadás és a támogatás egyetlen feltétele, hogy megfelelő számú nézőközönség jelentkezzen. Jegyek korlátozott számban, 2.500 és 6.000 Ft közötti áron kaphatók, előzetes jelentkezés a szentmise után a sekrestyében, a portán vagy a 06-20/775-3309-es telefonszámon lehetséges.

www.esoember.com

--
Tisztelettel:

Sass Gyula Levente
forrásszervezési és fejlesztési vezető
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
1024 Budapest, Margit körút 23.
mobil: 20/775-3309
telefon: 1/336-1689
fax: 1/212-5150

2010. május 16., vasárnap

Csak önre számíthatunk!


Kedves Barátunk!

Kérjük, ne feledje, hogy május 20. az adóbevallás határideje!
Ha nem rendelkezett még adója nem egyházi 1%-ról, és nincs más kedvezményezettje, kérjük, gondoljon a ferencesek gondozásában lévő autista gyermekekre! Mi nem vagyunk nagy országos szervezet, noha az ország minden részéről fogadunk rászoruló gyermekeket, családokat. Nem áll módunkban milliós hirdetéseket megfizetni, így csak Önre számíthatunk. Kérjük, juttassa el felhívásunkat minél több fórumra!
Ha adóbevallását már megtette, de abban nem rendelkezett adója nem egyházi 1%-ról, azt utólag is beküldheti az APEH-nak, személyi adatai és adóazonosítója megadásával.

Adószám: 18588873-1-10, AEE Alapítvány

http://www.ferencesek.hu/tamogatasok/keresek-kampanyok/ado-1-autista-segito-kozpont

--
Tisztelettel és köszönettel:
Sass Gyula Levente
forrásszervezési és fejlesztési vezető
Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
1024 Budapest, Margit körút 23.
mobil: 20/775-3309
telefon: 1/336-1689
fax: 1/212-5150

--

Meghívó


Hegyvidéki Családépítő Klub!
„Kettő vitéz és tudós négy, a hetedik te magad légy.”

József Attila

A hetedik évadban!


♂♀
Az előadás ideje és témája:

2010. május 31. 19 óra

A hónap utolsó hétfője és a tanév utolsó találkozója a Klubban,

meglepetéssel




Megbocsátás és újrakezdés

a házasságban
Előadók:
Dr. Csókay András + Daniella



FIGYELEM!!!

A Művelődési Központ belső átépítése miatt

a Klub helyszíne átmenetileg megváltozott !!!


Az új helyszín:

Budapest, XII. ker. Böszörményi út 34./A

(a régi gyermekkönyvtár)

Megközelíthető 59-es villamossal. A Moszkva térről a 4. megálló.

A Polgármesteri Hivatallal majdnem szemben, kissé visszafelé.

Az utcáról megközelíthető.


Mindenkit szeretettel várnak a Klub vezetői:

Komáromi János tanár, festőművész + Komáromi Mária a Sapientia Családpedagógiai Intézet munkatársa

Tisztelet az elődöknek és az utódoknak


Az időjárás kegyes volt azokhoz, akik felfigyeltek a Simonyi óbestr Nemzetközi Lovasfesztivál programjára.
Magam is érdeklődéssel kirándultam a Nagyerdei stadionba.
A nézőszám azt mutatta, a reklám, a tájékoztatás, még döcögős volt.
Pedig látszott, Papp Gyula ezredes, a helyőrség katonái, a lelkes hagyományőrzők, lovas társadalom rengeteg munkát, erőt invesztált a rendezvénybe.
A megnyitó felemelő élményét fokozta a felvonulók látványa.
Pompás lovak, korabeli ruhákba öltözött lovasok látványa dobogtatta meg a debreceni cívisek, környező települések látogatóinak szív ét.
De itt voltak a Partium képviselői is.
Bihardiószegről, Szentjobbról, Simonyifalváról.
Jó érzés volt együtt ünnepelni a nagy hazafi napján.
Hogy Simonyi Óbester nevének hallatán a debrecenieknek ne csak az óbester söröző jusson eszébe.
Az elődök képviseletében jó volt látni a 94 éves egykori huszárt.
Az utódok képviseletében öröm volt nézni a tízéves csikós fiúcskát, aki felnőtteket megszégyenítő ügyességgel vágtázott tízéves póniján.
Hála és tisztelet a szervezőknek!

2010. május 14., péntek

Elgondolkodtató


Mikor hallunk ilyet magyar miniszterelnöktől?


John Howard - Ausztrália miniszterelnöke 1995-2007

"A BEVÁNDORLÓKNAK KELL ALKALMAZKODNIUK, NEM A HAZAIAKNAK! Vegyék tudomásul, vagy hagyják el az országot. Elegem van abból, hogy a mi nemzetünknek kell folyton óvakodnia, nehogy bizonyos egyének vagy nemzetük megsértődjék.

Kultúránk évszázadok alatt fejlődött ki, amely olyan nők és férfiak harcára, bátorságára és győzelmeire épül, akik valamennyien a békét keresték és akarták.
Legtöbbünk anyanyelve angol, nem pedig más nyelv. Ezért, ha a mi társadalmunkhoz akartok tartozni, .... tanuljátok meg a nyelvünket!
A legtöbb ausztrál istenhivő. Nem csupán néhány keresztény, nem a szélsőjobb, nem politikai kényszer, nem - puszta tény, hiszen nemzetünket keresztény meggyőződésű férfiak és nők alapították, és ez egyértelműen dokumentált.
És ezért nem elvitatható, hogy ezt iskoláink falain kifejezésre is juttassuk.
Ha Isten megbotránkoztat benneteket, akkor azt tanácsolom nektek, válasszátok hazátokul a világ valamely más táját, mert Isten a MI KULTÚRÁNKNAK alapja.
El fogjuk fogadni a ti hiteteket, nem fogjuk megkérdőjelezni. Csupán annyit kívánunk, hogy a mi hitünket is fogadjátok el, és éljetek velünk harmóniában, békében és örömben.
Ez itt A MI NEMZETÜNK, A MI FÖLDÜNK és a MI ÉLETVITELÜNK, és minden lehetőséget megadunk nektek, hogy javainkból részt kapjatok és velünk együtt élvezhessétek.
De ha állandón panaszkodtok, sajnálatot hajhásztok, történelmi zászlónkat égetitek, hitünket becsmérlitek, keresztény értékeinket semmibe veszitek, életvitelünket elítélitek, akkor arra biztatlak benneteket, éljetek demokráciánk és társadalmunk egy további előnyével: AZZAL A JOGGAL, HOGY ELHAGYJÁTOK AZ ORSZÁGOT!
Ha nálunk nem vagytok boldogok, akkor MENJETETEK EL! Nem kényszerítettünk benneteket, hogy ide jöjjetek. Ti akartatok hozzánk jönni. Hát fogadjátok el azt az országot, amely titeket is elfogad."
Magyarok! Higgyétek el:

Minél többünk olvassa és gondolja végig az ausztrál miniszterelnök érvelését, annál jobb esélyünk lesz, hogy a mi nemzetünk tagjai is újra megérezzük, hogy van gerincünk, hogy ugyanezt az igazságot kimondjuk és támogassuk.
Ettől még nem leszünk gyűlölködők-, rasszisták-, fasiszták-, antiszemiták-, valamit(?) tagadók stb. csak minden más nemzet fiaihoz hasonlóan és természetesen elfogadottan NEMZETBEN/NEMZETÜNKBEN GONDOLKODÓK!

Emlékeztető


Pártfogói programot hirdetnek a ferencesek a gyöngyösi autista gyerekek biztonságos ellátása érdekében. A Ferences Rend által fenntartott gyöngyösi Autista Segítő Központ (ASK) és a karácsondi Boróka Majorság mintegy száz családnak nyújt nélkülözhetetlen segítséget. Az ellátásra várakozók száma ennek többszöröse.

A sokrétű szolgáltatását tekintve országosan egyedülálló intézmény rendkívül nehéz helyzetbe került. Az ASK keretében általános iskola, szociális-, átmeneti- és lakóotthon működik gyermekek számára, és felnőtt autistáknak is van itt lakóotthona, valamint munkarend-szerű foglalkoztatója.

Az intézmény forrásainak felét az állami normatívák, negyedét a Ferences Rend, másik negyedét pedig a szülői hozzájárulások biztosítják. A korábbi években a ferencesek éves szinten 20-25 millió forinttal tudták támogatni az ASK fenntartását és fejlesztését, az idén azonban az állami normatívák lefaragása, visszatartása miatt a ferences intézmények összességében közel kétszáz millió forinttal kevesebből gazdálkodhatnak, mint tavaly.
A jelen gazdasági helyzetben az érintett szülők sem terhelhetők tovább.
A rend rendkívüli erőfeszítéseket tesz a gyöngyösi-karácsondi intézménykomplexum fenntartására, de lehetőségei határához érkezett.

A gyöngyösi Autista Segítő Központ működésének ellehetetlenülése sok családot nagyon nehéz helyzetbe hozna. Ezért a ferencesek „Angyalok az autistákért” elnevezéssel pártfogói programot hirdetnek, hogy a hiányzó összeget társadalmi összefogással előteremtsék.

Magánszemélyek és társaságok segítségét kérjük, akik kisebb-nagyobb összeggel rendszeresen tudnák támogatni a gyermekeket.

A ferencesek hálásan köszönik minden jólelkű pártfogó támogatását, akikért külön is imádkoznak nemzeti kegyhelyünkön, Mátraverebély-Szentkúton.

A pártfogók körébe jelentkezni a 06-20/775-3309-es telefonszámon vagy az iroda@ferencesek.hu címen lehet. Bővebb információ itt: http://www.ferencesek.hu/tamogatasok/keresek-kampanyok/angyalok-az-autis...

Adományszámla-szám: 11600006-00000000-28408844, a jogcímben illetve a közleményben „AAA”-megjelöléssel.
1% felajánlásához adószám: 18588873-1-10, AEE Alapítvány.