Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások a 43/2005. (IX. 14.) számú különösen a korhatár jelentős leszállítása érinti, írásunkban elsősorban ezzel a gondolatkörrel foglalkozunk.)
– Nem tudni, hogy a továbbgördülő politikai események miatt mennyire jut figyelem arra, hogy alkotmánybírósági határozat szerint 2006. július elsejétől úgy módosulnának, hogy a művi meddővé tétel családtervezési célból akár 18 éves kortól elvégezhető lenne. A mesterséges megtermékenyítést pedig egyedülálló nők is kérhetik. (Tekintve, hogy a fiatalokat július elsejét megelőzően az Országgyűlés ezzel a témával érdemben, amelynek személyes és tágabb értelmű következményeit fel sem mérték – foglalkozzon. Ha átsiklanak felette, szinte észrevétlenül alakul ki egy olyan torz gyakorlat fogalmazta meg egyik aggályát Ékes Ilona, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnöke, a minapi rendezvényükön. Itt ismerhettük meg az Életvédő Fórum általi jogi és etikai állásfoglalását is a művi meddővé tétellel kapcsolatban. Mint Bíró László püspök és Hámori László jogász leszögezték: ellenvéleményük vezérfonalának az élet tiszteletét, a nemzet sorsa iránti felelősséget tekintették.
A módosító javaslatot nem kísérte társadalmi vita, s az orvostársadalom véleményére sem voltak kíváncsiak. De a döntésnél nem vették figyelembe az Alkotmánybíróság három tagjának különvéleményét sem. Pedig ezekben az érvelésekben nem csak a jogi megközelítésen volt a hangsúly. Történelmi, társadalmi és népesedéspolitikai szempontból fejtették ki a módosítás szellemétől eltérő álláspontjukat – hatástalanul. Időközben a módosító javaslattal kapcsolatban más-más közösségek erkölcsi, jogi, orvosi, vallási és jogi ellenérvei, fenntartásai is megfogalmazódtak. Érdekes ugyanakkor, hogy a baloldali, úgymond progresszív nőpolitikát képviselő személyek nemigen foglalkoztak az említett témával. Pedig lenne min elgondolkozni.
Többek között azon, hogy a törvénymódosítás hatályba lépése után orvosi szempontból milyen komoly szakmai, morális gondok merülnek fel. Ezeknek Vojcek László akadémikus, a Budai Irgalmasrendi Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa adott hangot.
– Eddig a törvény írott szabályai szerint két esetben végezhettünk művi meddővé tételt. Akkor, ha az anya vagy a megfogantatás előtt álló magzat élete súlyos betegségek, károsodások miatt veszélyeztetve volt. A további esetekben a férj vagy élettárs együttes elhatározását, három hónapos gondolkodási időt, három gyerek meglétét és a 35 éves életkor utáni állapotot kötötték ki – vázolta az eddigi gyakorlatot. Hozzátéve, hogy az érintettek többnyire szociális okokkal indokolták döntésüket. Azt is fontosnak tartotta tudatosítani, hogy nem egyszerű rutineljárásról van szó. Ezért részletesen elmagyarázza a gépi altatásban végzett művi meddővé tétel technikai módszerét, lépéseit. Kitért azokra a testi és lelki megpróbáltatásokra is, amelyeket ez az „új családtervezési alternatíva” magával hozhat. – A módosítást előterjesztők nyilván figyelmen kívül hagyták, hogy érzelem- és gondolatvilágunk, értékítéletünk nem ugyanaz 18 évesen, mint egy vagy másfél évtized múlva. Lehetséges, hogy egy fiatal pár egy adott időszakban úgy érzi, semmi, de semmi remény nincs arra, hogy a szegénységből kikapaszkodjanak. Ezzel magyarázzák a végleges döntést. De a gazdasági változások térségünkben nem csupán rosszat hoznak, vele jár a szabad helyváltoztatás, a tágabb munkavállalás lehetősége is. A rossz helyzet idővel előnyösen változhat. S mi történik akkor, ha harminc-harmincöt évesen mégis gyermeket szeretnének? – érvel Vojcek László.
Igaz, a jogtudósok szerint, ahogyan megfosztottuk magunkat valamitől, úgy orvosi segítséggel meg lehet kísérelni a megtermékenyítéshez, illetve termékenységhez szükséges eredeti állapot visszaállítását. Ám Vojcek professzor szerint még ideális esetben is csak öt-hat százalék erre az esély. Nem beszélve azokról a biológiai törvényszerűségekről, amelyekre a jogtudósok nem gondoltak. Például – többek között –, hogy a sikeresnek mondott helyreállító műtétek után, ha a megtermékenyítés mégis megtörténik, nagyobb lesz a méhen kívüli terhesség kockázata. Ekkor viszont az orvosoknak a harmadik – immár – életmentő műtéti beavatkozást kell elvégezniük.
Mivel a társadalombiztosítás és az egészségügyi szolgáltatások piacosodása előtt állunk, jogos az a felvetés is: ki fogja ezeknek a sorozatos beavatkozásoknak a költségeit fizetni? Vajon az nem sért személyiségi jogokat, hogy mindezt a társadalom más tagjainak járulékaiból állják? (Megjegyzendő, hogy a jelenlegi árakon számolva a művi meddővé tétel költségén hosszú távra beszerezhető a fogamzásgátló tabletta.)
Ha eddig biológiai és materiális dolgokról esett szó, nem lehet elfeledkezni a lélek sebeiről, amelyek ezt az öncsonkítási szabadságjogot kísérni fogják. A holisztikus szemléletű gyógyítók jól ismerik női betegeiknek azt az elesett állapotát, pszichés sérülését, amely a természetes vagy művi terhességmegszakítást követi. Olyan veszteségről van szó, amely nemcsak a hiány miatt fájdalmas, de ilyenkor a csökkent értékűség miatt is szenvednek. Mindez súlyosabb lehet azokban az esetekben, ahol úgymond szabadon hoztak egy döntést, s csak idővel tudatosul ennek súlya, visszafordíthatatlan volta. Akár férfiről, akár nőről van szó, egyaránt sérülnek. Hiszen nem tervezhetik úgy a folytatást, mint akiknek az utódok életre hívása természetes vágy, a gyermek az élettől kapott ajándék. Hiszen ezek a „jegyek” belénk vannak kódolva. Noha számos próbálkozás történt arra, hogy mindez ne legyen annyira fontos, azért a fiatalok jövőképe e nélkül nem teljes…
A Vojcek professzor által felvetett gondolatokat Bán Ritával, Suhajda Laurával és Mihályi Bernadettel fűzzük tovább. Mindhárman szociálpedagógusnak készülnek, az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola hallgatói. Mint említik, a főiskolán a fiúkat is megdöbbentette az alkotmánybírósági módosítás, többek között morális sugallata miatt is. Aggodalmaikat életközeli tapasztalatokkal támasztják alá: „Ennek a döntésnek a súlyáról és a következményeiről a fiataloknak nincs valódi információjuk. Ha mindez egy társaságban szóba kerül, kiderül, fogalmuk sincs, hogy mit jelent a sterilizáció, milyen egészségi és pszichés következményekkel jár. De alapvető higiénés és biológiai kérdésekkel sincsenek tisztában. Az iskolákban nagyon hiányzik mindennek az oktatása. Ha ez kellő színvonalon működne, a személyes döntés, a felelősség és a női önértékelés is más hangsúlyt kapna… Másfelől a televíziós műsorok és a bulvárújságok némelyike úgy mutatja be a szexualitást, mint egy tabuk nélküli világot, amelyben a teljes szabadosság uralkodik. Már hallani olyan vélekedést: „Milyen jó lesz, nem kell majd védekezni.” Sok fiatal lánynak nincs kellő önbizalma, befolyásolható. Ha történetesen egy önző partnere van, rábeszélheti erre a megoldásra, összedobják a pénzt a műtétre, aztán hajrá…”
A pszichés kényszerítésnek a párkapcsolatokban sokkal kisebb kérdésekben is ezer formája létezik. Kérdés, hogy bizonyos szubkultúrákban mennyire fogják a férfiak erre a megoldásra ösztönözni a nőket. Például kifejezetten kedvez a prostituáltakat futtatóknak, hiszen azt mondhatják, hogy a lányoknak már a teherbe eséstől sem kell tartaniuk, még többet dolgozhatnak – jegyzi meg Csapó Emma, a „Kiút Veled” embermentő egyesület képviselője.
Olyan törvényekre lenne szükség, amelyek az élet tiszteletét sugallnák, s ennek megtartásában segítenének – szögezték le a jelenlévők. Felemlítve egy másik fonákságot: az öngyilkosságban való közreműködést, a szervkereskedelmet bünteti a törvény, az öncsonkítást sem teszi lehetővé, itt pedig éppen erre nyit a jog tágabb lehetőséget. Hogy mindez mennyire elfogadhatatlan a személyes jövőjükről felelősséggel gondolkodó fiataloknak, mutatja, hogy véleményük kifejezésére a közeljövőben demonstrációt szerveznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése