2009. február 28., szombat

86 év


A meteorológiai tavasz első napján Ilus Nénit köszöntöm.
Mamának szólítom Őt, mert annak tekintem.
Ha már édesanyámnak nem adatott meg, hogy velem tölthesse öregkorát, Mamára irányul szeretetem, figyelmem.
Ma, 86.- ik születésnapján köszöntjük Őt, Ágnessel.
Vigyázunk rá, mert rajtunk kívül nincs más, aki ezt megtehetné.
Azt kívánom, hogy századik születésnapját is együtt ünnepeljük, legalább ilyen egészségben!

Melegedő


A meteorológiai tél utolsó napján, egy kis melegségre vágytam.
Elővettem hát egy régebbi versemet, amit Papi kutyámról és magamról írtam.
Mindig melegség járja át lelkem, ha rá gondolok.
Most is így történt.
Boldog vagyok, amikor közös életünkre gondolok.
Milyen apró dolog idézhet meg egy boldog pillanatot.
Még most is fülembe csengenek Popper Péter gondolatai, amit a boldogságról mondott.
Lényege az volt, hogy a boldogságra ne úgy gondoljunk, mint egy tartós, állandó állapotra, mert ez csalódást okozhat.
Saját életemre visszagondolva, igazat kell adnom neki.
Amikor szinte mindenem megvolt, ezt a tartósan boldog állapotot kerestem, nem vettem észre azokat a boldog pillanatokat, amiért érdemes élni.
Ma már másként gondolkodom.
De a felismerésnek nagy ára volt.

Kutyahűség


Itt ez a csont, ha eldobom,
Repül utána bulldogom,
Hogyha kitárja állkapcsát,
Le tudna nyelni egy macskát.

Gyönyörűségem, kis Papi!-
Hallgat a nevére a dagi.
Kutyák közt pont olyan legyél,
Ronda és ugatós, sose félj!

Lelkem a lelkeddel egy vagyunk,
Amikor megütnek, ugatunk,
Jaj annak, aki belénk harap,
Haragunk nyoma rajta marad!

Én meg a Papi, rondák vagyunk,
Ha megsimogatsz, rád hallgatunk,
Melletted maradunk, amíg élsz,
Mint hűséges barátra,
Rám úgy nézz.

2009. február 26., csütörtök

FÖLD


Ma föld vagyok,
Akire langymeleg tavaszi napsütés ráragyog,
Holtamból feléleszt az enyhe szél,
Már jól vagyok.
Sejtjeim osztják mikroorganizmusok,
Szinte robbanok,
Hóvirágok döfik át bőrömet és krókuszok,
Ereimben még zavaros hólé csordogál,
Sár vagyok,
De amint a testem melegség járja át,
Felszáradok.
Madaraknak élelmet adok, embereknek munkát,
Már szép vagyok.



Te csodálsz engem, és tisztelsz,
Mert Föld vagyok.
A tél, számomra mindig a halált idézi.
Úgy érzem magam ebben az évszakban, mint anyai nagyapám érezhette magát, amikor a II. Világháborúban, a magyar csapatokkal a Don vidékén menetelt hóban, fagyban, embertelenségben.
A holnap fogalma megfoghatatlan lehetett számára.
Soha nem tért haza, nem hallottunk felőle.
Most, a tél szorításában erre gondolok, napról- napra fokozódó feszültséggel:
Mikor lesz már vége?
Azután a hosszú menetelés végén, a tavaszi napsütés új életet lehel belém is.
Újra tervezni kezdek, egyre többet gondolok a holnapra.

2009. február 25., szerda

Tavaszváró gondolatok


Február utolsó napjaiban már fizikai, lelki tartalékainkat kezdjük felélni.
Negyven napos böjttel készülünk a húsvét ünnepére.
Minden idegszálunk megfeszült, mint ahogyan a természet erői robbanásszerű várakozás állapotában vannak.
Minden apró jelnek örülünk, amely a tavasz közeledtét adja hírül.
Kicsit így vagyunk ezzel a közéletben is.
Az állapot, amelyben élünk, a hosszan tartó ROSSZ depresszióját konzerválta.
Várnánk, hogy valami kisöpörje innen.
Talán egy hatalmas szélvihar, emi magával ragadja azt a szennyet, ami ránk telepedett.
A nap ragyogóan süt, a hóvirágok már kandikálnak a hó alól.
Még egy kis türelmet erőltetek magamra.
Ti is bízzatok a tavaszban, az újjászületésben!

2009. február 22., vasárnap

Húshagyó keddről jut eszembe


A farsang utolsó napja, amikor még húsételeket fogyaszthatunk.
Szerdától hitünk szerint tartózkodunk ettől.
De vannak olyanok, akiket nem hithűségük késztet az önmegtartóztatásra, hanem a szegénység, nyomor.
Én ma, ezekre az emberekre gondolok.
Nem csak gondolok, próbálok segíteni.
Például Jánosnak, akit naponta látok az élelmiszerbolt bejárata előtt ácsorogni, kezében a Flaszter újsággal, jelezve, nem céltalanul nézelődik, egészen egyszerűen éhes.
Ennivalót vittem neki, szóba elegyedtem vele, megígértem , ruhát is szedek össze.
Mert úgy gondolom, az emberbaráti szeretetről, segítségről nem beszélni kell, hanem gyakorolni!
Annál is inkább, mert ma arra is gondolok, vajon a 2009.- ik esztendő nem lesz- e mindannyiunk számára, egy hosszúra nyúló húshagyó kedd?

2009. február 21., szombat

2

De Colores!


A Cursillo mozgalomban a barátok így köszöntik egymást.
A napokban Etelkától kaptam meghívást a magyarországi mozgalom megalakulásának huszadik évfordulójára szervezett rendezvényre.
Nincs lehetőségem részt venni, de megemlékezem róla a magam módján.
Összeszedtem róla, amit lehet.
Az én számomra életre szóló tartást adott a kurzus, olyan barátokat szereztem, akikre bizton számíthatok.
Az a fajta szeretetközösség, mint a Cursillo, máshol nem található meg.
Ezt érdemes tudni róla:
A tanfolyam három és fél napig, azaz csütörtök 17 órától vasárnap 19 óráig tart. Mondandója a tapasztalatok szerint a résztvevők nemétől, családi helyzetétől, felekezetétől, korától, képzettségétől és társadalmi helyzetétől függetlenül is érvényes és nem ritkán lelkesedést kelt. Mára több mint tízezer ember végezte el a cursillót Magyarországon.
A cursillo egy mély lelki élmény, megrendülés a résztvevőknek, és a keresztény hit és tudás megszerzése. Örömöt ad, tettekre sarkall, hogy az ember magát és környezetét is jobbá tegye. Célja, hogy az erkölcs megerősítésével javuljanak a közállapotok, és Magyarország újra keresztény legyen.

a tapasztalatok szerint a résztvevők nemétől, családi helyzetétől, felekezetétől, korától, képzettségétől és társadalmi helyzetétől függetlenül is érvényes és nem ritkán lelkesedést kelt. Mára több mint tízezer ember végezte el a cursillót Magyarországon.
A cursillo egy mély lelki élmény, megrendülés a résztvevőknek, és a keresztény hit és tudás megszerzése. Örömöt ad, tettekre sarkall, hogy az ember magát és környezetét is jobbá tegye. Célja, hogy az erkölcs megerősítésével javuljanak a közállapotok, és Magyarország újra keresztény legyen.

20 évvel ezelőtt indult el a Cursillo Mozgalom Magyarországon! 1989. április 13…16. között volt az első férfi, és 1989. június 22…25. között volt az első női cursillo, mindkettő a Székesfehérvár melletti Iszkaszentgyörgyön elsősorban budapestiek részvételével.
Néhány év alatt a szombathelyi, az egri, pécsi, Debrecen-nyiregyházi és a gyulafehérvári egyházmegyében is tartottak cursillot. Az első vezetők Josef García-Cascales CMF (Ő indította el a mozgalmat egyházmegyénkben), Halász Endre, Benkő Antal SJ, Herpy György, Beöthy Tamás SJ, Takács Alajos, Gaál Jenő SVD, Bóday Jenő SJ, Csókay Károly SJ, Morvay Imre, Felföldi László atyák voltak. Később a görög katolikus, a munkácsi, a kalocsai, a váci, a győri, veszprémi, kaposvári egyházmegyékben szerveződött meg a mozgalom. Máig itthon kb. 18.000 résztvevő volt.

2009. február 20., péntek

Alkotóláz


Ma hozzáfogtam legújabb írásomhoz.
Már régen nem éreztem ezt a különös feszültséget magamban, ami egy alkotómunka szerves része.
Ha nem lenne, hajlamos lennék félretenni, lustálkodni, minden ürügyet felhasználni, miért nem csinálok semmit.
De valami hajt.
Engedem, hogy gondolataim, tetteim engedelmeskedjenek.
Úgy gondolom, blogom eddig is segítségemre volt, ahogyan készül a mű, részletekben másoknak is hozzáférhetővé teszem.

Bölcsességek


tested táplálja, ha jót eszel,
lelked,
ha másokkal jót teszel.
Bátorság!
amitől félsz, előbb- utóbb úgy is bekövetkezik.
ha túlságosan előre nézel,
az első utadba kerülő kőben orra esel!

A tél szorításában bölcselkedem.
Arra készülök, hogy egy novellát írok, mielőtt elkezdem, „ ujjgyakorlatnak” szánom ezt a bejegyzést.
Igyekszem visszafogni magam, mert azt tartom, hogy szép dolog, amikor az okosok hülyéskednek, de a hülyék okoskodása elől igyekszem kitérni.

2009. február 19., csütörtök

Tűz


Mikor az ember rámtalált,
Még nem tudta, életet adok, vagy halált.
Egy szikrát belőlem szívébe rejtett,
Mi apáról fiúra szálló örökség lett.



Egyesekben pislákolok,
Másokban úgy izzik az öröklött parázs,
Hogy életük csoda, tündöklés, varázs.



Ha test és lélek engedi, fellángolok, mert a meleg, mit lángommal keltek-
Akár jégsziklából varázsol érző lelket.



Ha lángom szenvedély táplálja,
Tűzvészként szabadul rá a világra.
Nincs erő, mi a pusztításnak gátat szabna,
Utánam fullasztó füst, hamu maradna.
Őselemekről írott verseim következő darabja érzelmeim változásáról szól.
Úgy változik, ahogyan a szunnyadó parázsból pislákoló gyertyaláng, fellobbanó tűz, majd tűzvész keletkezik.
Értelem vezérelte gondolkodó lény vagyok, aki másoknak is utat mutathat.
Ha test és lélek harmóniája engedi, boldoggá teheti a körülötte élőket.
De szenvedélyei, ha elszabadulnak, mindent képesek elpusztítani maga körül.
Lehet akár egy főnix madár:
A főnix a feltámadás és az örök élet jelképeként a korai keresztény irodalom egyik népszerű témájává vált. A korai keresztények hittek benne, hogy a madár tényleg létezik.

Én ma hiszem, hogy lehetek ez a csodálatos madár.

2009. február 18., szerda

Levegő


Ha akarom, csendben vagyok,
Cirógatom elgyötört arcodat,
Hűvös leheletemmel enyhet adok,
Kisimítom az összegyűlt ráncokat.



Hajódat hajtom új világ felé,
Lásd, oly parányi vagy.
Repítelek szárnyaimon felhők fölé,
Érezd úgy magad, mint a madarak!



Ha dühös vagyok, kedvemre tombolok,
Jobban jársz, ha előlem kitérsz!
Le nem igázhatnak emberi gondolatok,
Míg magam adhatom neked, addig élsz!



Őselemekről írt verseim újabb darabja tulajdonképpen temperamentumom versbe öntése.
Aki ismer, ilyennek láthat.
A hétköznapokban csendes, visszahúzódó, filozofikus lény, figyelmes, segítő, együttérző másokkal.
Ugyanakkor öntörvényű, aki nem enged elveiből.
Ha erre próbálják kényszeríteni, viharfelhők gyűlnek lelkemben, tombolásra készen.

3

A lélek szárnyalása

Ha életünk során valamilyen képességünket elveszítjük, annak helyét más képességek veszik át.
Így voltam ezzel magam is.
Tragédiám után fizikai korlátaim nem tették lehetővé a fizikai szárnyalást, de szellemi képességeim megőrződtek.
A kórházból hazatérve félelemmel figyeltem magam, nem butultam- e el, nem hülyültem- e el?
Isten megóvott ettől a csapástól, segít abban, hogy legalább szellemi tevékenységemben aktív maradhassak.
Örültem, amikor Aranka húgom meghívott Popper Péter mesterkurzusára.
Debrecenben, a Lovardában zajlott az esemény.
A hatalmas koncerttermet színültig töltötte a debreceni hallgatóság.
A kiváló pszichológus író „ a család boldogsága, a család pokla” címmel tartott előadást.
Nem gondoltam, hogy választ kapok életem kudarcaira, de együtt gondolkodhattam az előadóval a párkapcsolatok buktatóiról.
Előadásának lényegét aq magam életéből tudtam igazolni.
Például a szerzés- a birtoklás buktatóit, vagy a mechanikus viselkedésminták káros hatását, a kommunikáció hibáit, az áldozatvállalás helytelen felfogását.
Jól éreztem magam a rendezvényen.
Kedvet kaptam, hogy megismerjem a kitűnő író, előadó munkáit.
Hálát adok Istennek, hogy lelkem szárnyalhat, ha már testem ezt nem teszi lehetővé!

2009. február 16., hétfő

Por és hamu


A farsang, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart, véget ért.
Február 9.- től megkezdődött a nagyböjt időszaka.
Mivel vallásgyakorlásom nem gyermekkoromtól eredeztetett, sok ismeretem hiányzik.
Hittan oktatásra járok, ha valamit nem tudok, annak utánanézek.
Így vagyok a hamvazószerdával is.
Ezt tudtam meg róla:Miért negyven


napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Nagyböjtben a keresztények különös figyelmet fordítanak a szegények megsegítésére is.
Hamvazószerda az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Még ma is őrzik ennek emlékét: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!”. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.

2009. február 14., szombat

Egy régi vers


A sötétség leple alatt


Szeretem a sötétséget, a biztonságot adó csendet,
Amikor az éjszaka, takaróját megigazítja rajtam,
Vigyázva, hogy a világ zajait meg ne halljam.

Most csak gondolataim léteznek.
Gondok nem gyötörnek, még néma az ajkam.
Mások sem tudják elhitetni velem: „Baj van!”

A Nap sugarai még más tájakat melengetnek.
A világ most csak ÉN vagyok, hallgatok,
Csak agyhullámaim játszanak jóleső dallamot.

Egy különös világot érzékelek.
Kik nappal zavarnak, most még mélyen alszanak.
Egészen mást jelentenek az álmomban keringő szavak.

Ilyenkor csak magamat kérdezem.
Kérdéseimre magamnak válaszolok, nem vitázom.
Gondolataim szabadjára engedem, útját nem vigyázom.

De mikor pirkad, a Nap felkel,
Előtűnik a valóságos, fájdalmas világ,
Mint tavaszi hóolvadáskor a sok szemét, bosszantó hibák.

2009. február 13., péntek

Betegek


Az elmúlt napokban, február 11.- én emlékezett meg a világegyház a betegek világnapjáról.
Plébániánkon is hozzájuthattak a betegek az áldáshoz.
Én úgy döntöttem, nem veszek részt rajta, mert nem érzem magam betegnek.
Persze egy” fitt harmincas” sem vagyok.
Életminőségem elfogadtam olyannak, amilyenné az agyi stroke következményei tették.
Nem tekintem Isten csapásának, inkább arra gondolok, a keresztről egészen másként látom a világot.
Természetesen magam is fontosnak tartom, hogy a betegek megkülönböztetett figyelemben részesüljenek.
Ezért foglalkozunk olyan szeretettel Ágnes édesanyjával, aki 85 évesen él közöttünk, reméljük, még sokáig.
Érdekelt, hogy miért ezen a napon emlékezünk meg a betegekről, ezért utánanéztem:
Annak emlékére áldoznak e napon, hogy a francia Pireneusok lábánál, Lourdes- ban rőzsegyűjtés közben, egy barlangnál 1858 február 11.- én látomása volt Bernadett Soubirous- nak, az akkor 14 éves, beteges, szegény sorsú kislánynak.
A látomások ismétlődtek, majd február 15.- én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt.
Szűz Mária közvetítőnek szánta Bernadettet, üzeneteit neki mondta el és arra kérte, továbbítsa azokat.
Sokáig tartott, amíg a kislány szavait hitelesnek fogadták el.
A jelenések helyén ma már hatalmas templom áll Lourdes- ban és a testi- lelki szenvedők millióit vonzza.
Magam, bár felfoghatnám csodának mindazt, ami velem történt, életem további alakulásában nem várok csodára.

2009. február 12., csütörtök

Élj és ítélj emberséggel


A napokban történt veszprémi tragédia és a nyomában kialakult helyzet gondolkodásra ösztönzött.
Semminemű politikai eszmefuttatásra nem vagyok hajlandó, de csendben sem maradhatok birkaként.
Legnagyobb közösségi portálunk üzenőfalán olvastam Horváth Káli Kálmán, egykori tiszadobi növendékünk alábbi gondolatait:
Aki nem járatná olyan osztályba gyermekét, melynek egyik tanára cigány szülők gyermeke,
Aki nem fogadna el egy szelet zsíros kenyeret, ha azt egy olyan ember szelte, aki cigány,
Aki arra oktatja gyermekét, hogy ne üljön olyan mellé, aki néhány árnyalattal sötétebb,
Aki szükségét érzi, hogy találjon olyan közösséget, akit magánál hitványabbnak tarthat,
Előbb-utóbb talál olyan embereket, akik szennyét látva az egész közösséget hitványnak bélyegezheti.
Aki keres, talál. Mindenre lehet példát találni. A jóra és a rosszra is. Hogy ki melyikre keres példát, az minősíti magát az embert. A hitvány ember, a hitványság példáját keresi, hogy arra mutogatva bűntől bűzlő kezéről elterelje a figyelmet.
február 11., 17:45
Minden ember lehet HITVÁNY, aki hitványságokkal leplezi magát. A jó hír, hogy minden ember lehet EMBER, aki az emberekben azt keresi, ami jó, mert azzal szeretne közösséget vállalni. Az ilyen EMBER, ha történetesen egy keresztény magyar testvére milliárdos sikkasztást követ el, nem a magyart vagy a keresztényt látja majd benne, hanem egy bűnelkövetőt, akit joggal a rácsok mögött szeretne látni. Nem akarná, hogy minden keresztényt vagy minden magyart sikkasztónak nevezzenek, és kriminológiai jelszóvá váljanak maguk a csoportok. Az ilyen EMBER nem lát cigánybűnözést, még akkor sem, ha az elkövető meglehet e magyarországi népcsoporthoz tartozikMint minden magyar ember, a cigányok is börtönben szeretnék látni a HITVÁNY, bűnözőket. Ha azok történetesen cigánynak születtek Magyarországon, ezt a vágyukat nem írja felül. Minden EMBER biztonságra, megélhetésre, nyugalomra vágyik. Ha elveszik a megélhetést és a nyomában járó biztonságot, nem marad nyugalom sem. Az ilyen embertől pedig ne várjon senki nyugalmat és biztonságot, reményt. Csak azt képes adni, amivel ő is kénytelen beérni. Ha sokáig hagyjuk ilyen helyzetben a reményt is elveszti. Azt hiszi ez az élet rendje.
Az EMBER (nagybetűvel) nem tapsol olyan döntéseknek, melyek ilyen helyzetbe hoznak embereket. Az EMBER a már megnyomorítottól nem várja el, hogy karok nélkül álljon kézen.
február 11., 17:45
Az EMBER, ember marad ott is, ahol az embertelenség már címkéket gyárt, hogy megoldás helyett megtorlásra készítsen fel azokat, akiket emberségükből már sikerrel kijátszott.
Mindenki dönthet, míg EMBER, hogy megmarad-e EMBERNEK, vagy birkamódra követ egy nyájat, melyet egy kerge marha irányít saját farka körül pörögve. Aki a rossz példák helyett jókat akar találni, az találni fog. Még ha a jóval nem hivalkodik az EMBER akkor is.
Mert aki keres, talál példát a jóra és a rosszra is. Hogy ki melyikre keres példát, az minősíti magát az embert. A hitvány ember, a hitványság példáját keresi, hogy arra mutogatva bűntől bűzlő kezéről elterelje a figyelmet.
február 11., 17:45
Örömmel olvastam gondolatait, közzéteszem, mert magam is úgy gondolom, a probléma, amellyel szembe kell néznünk, nem egyszerűen „ cigánykérdés”, hanem az, hogy tudunk- e még emberek maradni a huszonegyedik század embertelenségében.
Én megtaláltam a segítséget, az útmutatást, ha mások is eljutnak ide, talán élhetünk még ezen a földön, ebben a hazában békében boldogságban, biztonságban.
Én reménykedem.
És Te?

2009. február 7., szombat

A te Valentinod


Ma reggel, ébredésemet követően elfogyasztottam első kávémat.
Koffeintartalma vérnyomásomat emelte üzemi szintre, a tavaszias napsütésben zöldellő park látványa hormonháztartásomat.
„ Belelapoztam” a napi elektronikus sajtóba, egyből a szemembe ötlött egy Valentin napról fanyalgó cikk:
Hogyan éljük túl a Valentin napot?
Ez volt a cikk címe.
Mivel néhány nap múlva aktuálissá válik, azon töprengtem, miért oszlik meg ennyire az emberek véleménye Valentin napról?
Magam szerelmes tipusú ember vagyok, akinek életéhez a bölcsőtől a sírig életfeltétel a szerelem, a szeretet.
Valentin napról nem az ormótlan amerikai lufi, gusztustalan kínai ajándéktárgyak, ünnepi „hancúrozás” jut eszembe, sokkal inkább az, hogy ismét egy alkalom, amikor köszönthetem barátaimat, függetlenül nemüktől, szexuális affinitásomtól.
Én szeretem Valentint!
Volt idő, amikor depressziós időszakomban azt kértem családomtól, hogy születésnapomat ezen a napon ünnepeljük.
Nem csak feleségemet köszöntöttem, hanem mindenkit, aki fontos volt nekem.
Nem lesz ez másként idén sem.
Nekem ez már természetes, szép hagyománya lett életemnek.
Ha más is megismeri lényegét, talán hozzám hasonló ünnepként tekint rá:
Ki volt az a Szent Valentin, akit ma védőszentjükként tisztelnek a (katolikus) szerelmesek és általában az egymást szerető emberek?
Nos, egyszerű áldozópap volt Rómában, a 3. században uralkodó II. Claudius idején, aki épp azon fáradozott, hogy minden addiginál nagyobbra növelje hadseregét. A sokat tapasztalt katonák azonban már belefáradtak a harcba, haza akartak térni feleségükhöz, gyermekeikhez. Claudiust ez olyan méregbe gurította, hogy egy őrületig fokozódott dührohamában törvényben tiltotta meg a házasságkötést a birodalomban, abban a reményben, hogy a férfiak, ha nincs családjuk, könnyebben beállnak katonának. Ám hiába toborzott új harcosokat, önként nemigen álltak be a seregbe, s akiket kényszerrel sorozott be, azok is elszökdöstek.
A házasságot tiltó törvénnyel sem ment sokra. A fiatalok szövetségesre leltek Valentinban, a papban, aki az éjszaka leple alatt titokban összeeskette a hozzá forduló párokat. Claudius, midőn hírét vette a dolognak, elfogatta és halálra ítélte őt. Őrének lánya azonban tiszta, szűzi szerelemre lobbant iránta, és lopva beengedte hozzá ifjú híveit, akiknek szeretete megkönnyítette utolsó óráit. Közvetlenül halála előtt még arra is maradt ideje, hogy őre lányával írott üzenetet küldjön minden barátjának.
„Szerelemmel Valentinodtól” – ennyi volt az üzenet, amely minden későbbi Valentin-napi üdvözlet elindítója lett. E baráti szavakban azt kívánta kifejezni a rab, hogy pártfogója volt és maradt az igaz, Isten előtt is kedves szerelemnek.
Valentint ma vértanúként tiszteli a katolikus egyház, hisz azért vesztette életét, mert nem tagadta meg az elibe járulóktól a házasság szentségét. Halála napján, február 14-én – amelyet egyben mennyei születésnapjának tartanak – az ő emlékére cserélnek szívet hívők és hitetlenek. Igaz, csak papírszívet, de örök jelkép az is. S nemcsak a szerelmeseknek jár ki, hanem a jó barátoknak is.
Mindenkinek, aki felé szeretettel fordulunk.

2009. február 5., csütörtök

Jó. És a cet?


A napokban Ágnes egy hatalmas fagyasztott hallal tért haza a munkából.
Elcsodálkoztunk a hal méretén, mert akkora volt, mint egy asztal.
A fagyasztóládába nem fért be, ezért az erkélyre vittem kiolvasztani.
Gondoltam, másnap elkészítem.
Még „ nulladika” volt, minden fillérünket be kellett osztanunk.
Napok óta hidegkoszton éltünk, jól fog esni egy finom halászlé.
Régen a szegény emberek eledele volt a hal, ez most ránk nézve is igaznak bizonyult.
Ma, amikor az étel elkészítéséhez fogtam, igencsak gyöngyözött a homlokom.
Először is, az asztalnyi méretű hal feldarabolása izzasztott meg.
Kicsiny konyhánkban forgolódtam a hallal, hogy hozzáférjek.
Nehezen helyet csináltam neki, nyiszáltam, de az csúszkált, ment amerre látott.
Csaknem rá kellett ülnöm, hogy boldoguljak.
Kicsit úgy éreztem magam, mint Jónás, a cet gyomrában.
Második nehézségem az eszközzel adódott, nem találtam ugyanis megfelelő kést a házban.
Próbáltam a legnagyobb fellelhető eszközt, de próbáltam a reggeliző késünket is.
Jót nevettem magamon és közben hangosan áldottam jótevőnket, aki megajándékozott a cettel.
Nehezen összefaricskáltam a halat, majd hozzáláttam a halászlé elkészítéséhez.
Megfelelő méretű edényt sem találtam, attól tartottam, három nap, három éjjel tart majd kalandom, mint a bibliai történet.
Csak nem az Úr haragját váltottam ki valamivel?
Kérdeztem magamtól.Babits nyomán magam elé idéztem:
Monda az Ur Jónásnak: "Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság,
Szennyes habjai szent lábamat mossák.
Azért nagy nehezen elkészült az étel, de próbatételem emléke sokáig megmarad.

2009. február 3., kedd

3

2

Örökségünk


Ezt a gondolatot akkor találtam, amikor húgom, Aranka névnapja közeledtével azon töprengtem, hogyan köszöntsem Őt?
Ezt a gondolatsort adom át szeretettel:
Nevünket szüleinktől kaptuk örökségként.
Egész életünkben vigyázunk rá, mert értékes adománynak tekintjük.
Te édesanyánk keresztnevét is megkaptad, most Rá is emlékezem.
Én megkaptalak Tőle Téged, hogy ne maradjak egyedül, ha már mindenki mást elveszítek is.
Nekem ez a legnagyobb örökségem.
Boldog Névnapot Kívánok minden Arankának!