Papok éve
(Olvasói levél)
Olvasva a Figyelő előző számában "A huszadik évfolyam ürügyén" c. cikket, a következő sorokra bukkantam: "Vajon lesz-e, aki most tollat ragad, vagy leül a számítógép elé, hogy gondolatait, élményeit megossza velünk?" Ez adta az ötletet, hogy élményeimet megosszam másokkal, hátha lesz, aki szintén emlékezik...
1950, Jézus Szíve templom, Debrecen, Mikes Kelemen utca. Az évszámról gondolom mindenkinek más-más élmény jut eszébe. Én akkor hat éves voltam, első osztályos. Ide ebbe a templomba vittek a szüleim katekézisre, hittanra. A testvéreimmel együtt itt kerültünk kapcsolatba Gellért atyával. Werdung József Gellért atya vezetett be a római katolikus vallás ismereteibe. A családokkal baráti kapcsolatba került. Csodálatos köcskeméti tájszólása, finom humora, pedagógiai érzékkel közvetített hittanja ma is itt él a szívemben!
Később én is tanító lettem, s rácsodálkoztam, hogy milyen gyermeklélektani érzékkel közvetítette Gellért atya felénk Jézus igéit! A képi szemléltetés, a gyermekeknek szóló énekek, és legfőképpen az állandó derű, ami körül ölelte ezeket a találkozásokat! Azt is tudom, hogy a nagyobb lányokat-fiúkat is csodálatos hozzáértéssel vezette be a hitélet titkaiba. A karzatról zengett a "nagyok" sugárzó éneke. A nagynéném tizenévesen köztük volt: közösséget formált Gellért atya.
Aki tudja milyen évek voltak ezek, az érti micsoda óriási jelentősége volt ezeknek az óráknak! Az iskolákban nem volt hitoktatás, hátrányosan megkülönböztették a templomba járókat. A későbbiekben a lakásunkon volt az egyházi esküvőnk, és itt keresztelte meg gyermekeinket is az atya, akit időközben Hajdúsámsonba helyeztek át. Idős szüleinket még évekig felkereste, és vidám történeteivel derűt vitt hozzájuk. Testvéreimmel együtt nagy tisztelettel őrzöm Gellért atya emlékét!
Gergely Ferencné /Kékesi Sarolta/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése