2009. december 31., csütörtök

Nagy Lajos: A disznó


A disznó háziállat. Nevét mindig így írják, hogy sertés, de mindig úgy mondják, hogy disznó. Furcsa dolog, de hát több furcsa dolog is van a világon, különösen mostanában.
A disznót az emberek evésre használják, mégpedig úgy, hogy eleinte őt hagyják enni, azután őt eszik meg.
A disznónak négy lába van, testnagyságára nézve akkora, mint egy kis borjú, persze mint egy olyan borjú, amely nem nagyobb egy disznónál.
Nyáron a disznót legeltetik, ami úgy történik, hogy a disznópásztor, akit a falusiak kanásznak, a városi iskoláskönyvek pedig kondásnak neveznek, kihajtja a disznókat a mezőre, s ekkor irigykedve nézi, hogy azok gusztussal eszik a jó friss füvet, neki pedig se kenyere, se szalonnája.
A disznó igen lusta állat, fekvésen és evésen kívül semmit nem csinál, legfeljebb egy kicsit turkálja az orrával a földet, s ezt a műveletet kedélyes röfögéssel kíséri. Ezenkívül semmit sem csinál. Az úgynevezett disznóságokat nem ő, hanem az ember követi el. Megjegyezzük itt, hogy ez nemcsak a disznóságokkal van így, hanem a szamárságokkal és a marhaságokkal is.
A disznók életkora a tudósok előtt ismeretlen, mert míg a tudósok megfigyelték, hogy a holló kétszáz évig, a teknősbéka ötszáz évig, a ló harminc évig él, s így minden állatnak megállapították az életkorát, addig a disznóról csak annyit mondhatunk, hogy élete leöletéséig terjed, mert úgy látszik, még az nem fordult elő, hogy egy disznó teljes életét leélve, természetes halállal halt volna meg. A disznók szempontjából ezt bátran disznóságnak mondhatjuk, továbbá általában az állatok szempontjából szamárságnak minősíthetjük, hogy egy állat éppen disznó lett, sőt talán akkor sem esünk túlzásba, ha kijelentjük, hogy valóságos ökörnek kell lennie annak az állatnak, amelyik ilyen körülmények közepette disznó lett. Higgye el minden olvasóm, nem érdemes disznónak lenni.
A disznó mesterséges etetését hízlalásnak nevezik. A sertéskereskedő egy csomó disznót összevásárol, s egy telepre beállít, ahol is velük együtt hízik, de míg a disznókat, amikor már iszonyú otrombára híztak, levágják, addig a sertéskereskedőket és hízlalókat rettentő pocakjukkal és tokájukkal tovább is maguk között kell szívlelniök a szegény sovány embereknek.
A házi disznónak közeli rokona a vaddisznó, melyről megemlítendőnek tartjuk, hogy a hímjét konok következetességgel mindig vadkannak mondják és írják az emberek, aminek, miután ezt más állatokkal nem csinálják, semmi értelme sincs, sőt sajnálatos tévedésekre vezet, például az iskolásleányok egészen felnőtt korukig azt hiszik, hogy van nőstény vadkan is.
1920

Év végi számadás


Atyám, ki örökké trónolsz az egekben,
orcád elé borul, egy porszemnyi ember.

Megváltóm nevében, kereslek fel Téged,
egy elmúló évről, számot adni Néked!

Mindeneket látó szemed előtt éltem,
láttad: szolgálatom, láttad: sok rút vétkem.

Láttad: életemnek minden múló percét,
ó ne fedj meg engem, a sok üres percért.

Hasznos munka mellett, volt sok mulasztásom,
hasznosért, áldalak, mulasztásom, bánom.

Jogos a kérdésed, ha kérdesz engem is,
vezettem-e hozzád, egyetlen lelket is?

Nem látok gyümölcsöt, ha munkámat nézem,
mulasztásaimat, bocsássad meg nékem.

Nemsoká elmarad mind, ami óévi,
kegyelmedből engedj, az újévbe lépni.

Lelkek mentésében, használj még engemet,
vezethessek Hozzád, veszendő lelkeket!

Kiket megváltottál, Fiad vére árán!
Nálad lehessenek, hol ének zeng hárfán.

Láthassalak Téged, mindennap azt várom,
nyerje meg tetszésed, végső számadásom!

Pecznyík Pál
Celldömölk
2009. XII. 26.

Csángó Himnusz


Petrás Ince János gyûjtése

Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar.
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél.
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.

Idegen nyelv bébortja nyom,
Olasz papocskák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem, mi lesz velünk?
Gyermekeink s mi elveszünk!
Melyet apáink ôriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.

2009. december 30., szerda

2009 Perceid meg vannak számlálva!

Arany János: Alkalmi vers


Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember ának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!

Petőfi születésnapjára

Jövőre Jobb lesz?


Talán igen, én mégis azt mondom, nem.
A kérdés azért vetődött fel bennem, mert tegnap este Aranka meglátogatott a családdal.
Laci sógorom a Jobbik bűvkörébe került, most tőlük várja a csodás változást.
Nem keveredtem vele vitába, na nem a békesség miatt.
Nem félek a Jobbtól.
Békejobbra szükség lenne, de félő, hogy nem az fogad majd.
Attól viszont tartok, hogy amint Laci fia Peti követi édesapját, mások sem felelősségtől vezérelve, meggyőződésből fognak választani.
Döntő a nagyobb hang, hangzatos szólamok lesznek.
Egykor a legvidámabb barakk voltunk.
Most mik leszünk.
Európában, a világban sem nézik jó szemmel, amit eddig a Jobb mutatott.
Mert láttunk árpádsávos zászló alá felsorakozott csőcseléket, amint szétverik az ország közrádióját.
És láttunk Budapest utcáján elkötött tankot a tömegben.
Láttunk Olaszliszkán halálra vert pedagógus kollégát.
Láttunk felfegyverkezett fiatalokat cigánygyilkosságokban.
Mindenki látta?
A Jobb feltűnési viszketegségben, a Bal, eltűnési viszketegségben szenved.
Mi pedig egy békétlen, tönkretett országban.
A rendszerváltás után megtapasztaltuk a kapitalista kizsákmányolást, előtte és ma a szocialista rablógazdálkodást.
Ellopták múltunkat, jelenünket, jövőnket.
Álmaimat nem hagyom.
Látásom, gondolkodásom senki el nem veheti!
Egészségemet már nem tudja.
Továbbra sem poltizálok, csak eszembe jutott, leírtam.
Talán, hogy az Apákat felelősségükre figyelmeztessem.
Mert a Fiúk szemében Ők az első számú példa.

2009. december 29., kedd

Magyar Gergely tartományfőnök üzenete


Az értékünk nem a hasznunk

A megbénult Eurostar szuperexpressz vonaton ezrek töltöttek 16 órát Anglia és Franciaország között a tenger alatti alagútban. Megbénult közlekedés, megbénult repterek. A tenger alatti alagútban vagy a nyílt pályán veszteglő vonaton, állomások fűtetlen várótermeiben vagy a szabadban sok-sok ezer ember kényszerű várakozással töltött hosszú időt.
Korunk abszurd képe ez. A hihetetlen gyorsaság és mennyiség, az ember-alkotta technika lehetőségei elkápráztatnak bennünket. Már-már elhisszük, hogy nincs lehetetlen, amikor egyszerre megbénul minden. És ott állunk nincstelenül.

A megbénult közlekedés a megbénult emberhez tesz hasonlóvá, akiben kérdések ezrei merülnek fel. Hogyan tovább? Mit tehetek és mit nem? És ami a legfontosabb, mit érek immár én így, bénán? Megfosztva mindentől, ami eddig biztonságot adott, ami miatt értékesnek tartottam magam.

A bénult vonatban többen pánikba esnek, kapkodva keresik a kijáratot, az életet jelentő ajtót. Mások csendben veszik tudomásul, hogy már nem érik el a csatlakozást, a munkahelyüket, a mai nap már oda van. De a kérdés mélybe vág. Azért érek csak valamit, mert rohanok? Mert termelek? Produkálok? Ha béna vagyok, akkor útjában állok még önmagamnak is?
A gazdasági válság csak a jéghegy csúcsa. Az igazi válság az ember körül van. Az ember értékeinek már nemcsak a biztonsága fenyegetett, hanem a léte is.

Szeretném felírni minden jégvirágos vonatablakra, amit Ferenc, az assisi mezítlábas jegyzett le intelmeiben: „Minden ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet.”

Igen, Isten szemével kellene néha látnunk magunkat. Annak a szemével, aki nemcsak megálmodott minket, hanem mindenét nekünk adta, amikor emberré lett.
Pilinszky fabula-béli farkasa jut eszembe, ami az ablakon át nézi a házban lévőket, gyönyörködik bennük, és olyan szépnek látja az embert, amilyennek csak Isten látja őt.
Bár a mesebeli farkast az ember agyonverte, a világba érkező Istenfiát az ember kivégezte, Isten mégsem, továbbra sem bánta meg, hogy közénk jött.

Minden karácsonynak édes émelygés helyett meg kell ráznia minket, hogy újból és újból tudatára ébredjünk, újra átéljük azt a valóságot, hogy az értékünk nem a hasznunk. Nem is emberi erőfeszítésünk, alkotásaink. Nem vívmányaink a klíma vagy a gazdaság terén, még akkor sem, ha azok a legmagasztosabbak. Még jóságunkat sem magunknak köszönhetjük.

Emberként akkor is szegények maradunk, ha a leggazdagabbnak tartanak minket, hiszen semmink sincs, amit nem kaptunk.

Legjobb, ha felemeljük a tekintetünket és annak a szemébe nézünk, vagy kacsintunk, akinek mindenünket köszönhetjük. Ebben a szemben érünk legtöbbet. Mert mindent tud rólunk. Majdnem mindent szeret bennünk. És mert mindenét nekünk adta Fiában, aki karácsonykor emberré lett.

Lefagyott gépeink megindulnak, még a bénult végtagok is valamennyire újra taníthatók. De ebből az alagútból már másként kell kijönnünk, mint ahogy belementünk. Egy másik, egy értékeivel tisztában lévő ember lát újra napvilágot

Karinthy Frigyes: Együgyű mese


És kérem, a poéta egyszer
Egy lányba szeretett beléje:
Mivel szerinte a leánynak
Vulkán-tűz égett a szemébe.
Mivel szerinte a szemébe
Május forró viharja égett: -
S fehér szoknyácskák suttogása
Töltötte bé a messzeséget.
És nézte, messziről sokáig -
Bolyongva eltünő nyomába:
De szólni nem mert a leányhoz,
És szólni nem tudott, hiába.
Mert a leány előkelő volt,
Míg a poéta senki, semmi:
"Tehát" - gondolta a poéta,
"Tehát gazdaggá kéne lenni".
A gazdagsághoz persze pénz kell,
A pénzt, azt ingyen osztogatják: -
Kár, hogy kinek van már, csak annak:
Ezt másképp úgy hívják: kamatláb.
Kinek még nincs, próbál szerezni,
Ezt úgy hívják, hogy: pálya, pálya.
És abból áll, hogy minden ember
Amit csinálhat, azt csinálja.
A poéta is hazament hát,
Kötetnyi verset írt meg ottan:
A szerkesztőnek küldte őket
És aztán éhenhalt nyugodtan.
Később a versek is kijöttek:
És lett belőle szörnyű lárma,
"Expresszionizmus"-t emlegettek,
"Új iskolá"-ról szólt a fáma.
Továbbá jött egy ifju stréber,
Ki abszolvált poétikából:
Ez könyvet írt felőle gyorsan,
Amelyben mindenről "beszámol".
A könyvben az volt, hogy a versek
Egészen újak: "felfogás"-ban,
De tűz, erő van bennök annyi,
Amennyit nem találni másban.
Továbbá ő reájött arra,
Hogy panteista volt a költő: -
Az nagy dolog, a panteizmus,
Csudálja három emberöltő.
Végül tehát kimondja bátran,
"Uj korszak"-kal állunk mi szembe;
- És mindenfélét még: a többi
Valóban nem jut már eszembe.
A könyv nagyon szép volt: a tisztes
Professzorok mind hasraestek;
Az Akadémia találta
A pályadíjra érdemesnek.
Ezért oszt' tanszéket kapott az
Ifjú az univerzitáson:
Ott tizezer forint a gázsi,
Lakbér külön van, kérem'ásson.
Mikor már rendbejött egészen
És minden dolgok megfeleltek:
Megtudta lakcímét a lánynak,
Kit a poéta énekelt meg.
A leány elég jó színben volt még,
A versekkel meg egybevágott:
Kis képzelettel bárki még úgy
Foghatta föl, mint egy virágot.
Házasságuk elég boldog volt:
Aminthogy meg is érdemelték.
- Két gyermek származott belőle,
Ezeket szépen fölnevelték.
Az egyik mérnök a vasútnál: -
Már főnök is lehetne félig: -
- A másik az irodalomban
Árul el hajlamot, beszélik.
Egy újság némi átirással
Már két verset közölt le tőle,
Az apja tanittatni fogja,
Talán valami lesz belőle.

Karinthy Frigyes: Méné, tekel...


Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.
Szívedbevésem és füledberágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,
E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.
Délben az ember megkisértetett,
Az éjben sírtak a kisértetek.
Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
De a gyilkost megint hősnek nevezték.
A férfi vért ivott s a nő velőt,
Künt a költő bőgött a bolt előtt.
Halottra adtak selymet és brokátot,
Az élő rongyos volt és vért okádott.
Virággal hintették a síri vermet,
Az élő künt a hó alatt didergett.
Hangos szóval esküdtek a koporsón,
Az élő halkan jajgatott a borsón.
Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,
De szembeköpte mesterét a hitvány
Piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány.
Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,
De a legszebb és a legékesebb
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.
Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.
Tedd most szívedbe és füledbe el -
Az értelmét majd megtudod, ha kell.
MÉNÉ, TEKEL - ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.
Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.
Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.

2009. december 28., hétfő

Múlandó értékek


Tegnap elsétáltam a Baltazár térre, hogy megnézzem az elkészült jégszobrokat.
Az idő kellemes volt, napfény csillogott a jégből faragott állatok szobrain.
Erősen olvadt, erről jutottak eszembe múlandó értékeink.
Mert életünkben gyakorta készítünk, őrzünk, csodálunk olyan dolgokat, amelyek hatalmas erőfeszítéseket, lemondást igényelnek, de nem állják ki az idő próbáját.
Eltűnnek, nem marad utánuk más, mint itt, egy koszos pocsolya.
Lássunk, ne csak nézzünk!
Vegyük észre a csillogó felszín alatt a lényeget.
Elkerülhető a csalódás, kiábrándultság!

Tóth Árpád: Újév reggele


Véget ért a
Szilveszter-éji szender.

Felkelne az ember.
De nem mer.

Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

És jön a gyászos
Szopránu gázos.

Jön a májfoltos
Sarki boltos.

Sőt, jön a bordó
Orrú levélhordó.

Jönni nem restel
Hajlongó testtel

Uram s parancsolóm:
A házmester.

Vele jön nyájas kibice,
A vice.

Jő és belém kiván sokat
A nő, aki rám mosogat.

Jön vidáman a szabószámla,
S arcáról a bőr le nem hámla.

Jön bús, fekete sál alatt
A temetési vállalat.

S jön az olcsóságmentes
Hentes.

És buékot nyihogat, ó,
Minden páholynyitogató.

Fiákeres és ószeres
Reámborulnak: ó, szeress!

És jön emez, és jön amaz,
És jön háromszor ugyanaz.

S jönnek tizezren.
S ájultan fekszem.

S tolongnak vadul
Az ágyam körül,

S direkt mind az én
Újévemnek örül.

Nyüzsögnek zsúfolt rendben
A széken, asztalon, kredencen

És a sézlongon.
És keresztül a sok tolongón

Hozzám jutni alig tuda
A guta.

Az én évértékelésem


Ilyenkor, az év utolsó napjaiban valamennyien áttekintjük az elmúlt év eredményeit, tanulságait.
Kesergünk, vagy fogadkozunk.
Vagy egyszerűen jót nevetünk.
Az utóbbit teszem.
Klasszikust idézve:
Rosszabbul éltem, mint négy éve.
Abban az értelemben, ahogy Viktor használta.
Szóval karácsony után megettem az összes mákosbejglit, most gondolkodom, mit eszem, iszom az év utolsó, s a jövő év első napján?
Mert a fenekem már kilátszik a pendelyből.
Angyalkám is ez a Hóangyalka maradt.
Testem romokban hever, de kedvem, lelkem töretlen.
Tudom, hogy mi a fontos a világban.
Barátaim száma egyre gyarapodik.
Életem értelmet nyert.
Ideje volt 54 év után.
Csak a szépre emlékezem.
Legfontosabb, hogy felfedeztem Erdélyt.
Őseim nyomára akadtam.
Tudom, honnan jöttem, hová tartok.
Nem érdekel kormányváltás, jobb és baloldal.
Az én választott vezetőm Örök.
Hiszek és bízom Benne.
Csak benne!
Ő gondoskodik rólam.
Körbe tekintek az országban.
Szegénykéim!
Kormányváltásra várunk, de helyette sebességváltás történik.
De nem előre, hanem hátramenetben.
Baj lehet a visszapillantó tükörrel.
Állítsátok be és használjátok!
Akkor nem történik baleset, nem fogy ki idejekorán az üzemanyag.
Nyugodt lélekkel nevethetünk bele a rendőr szemébe:
Biztos Úr, én szabályosan haladtam.
Ő nem szondát, hanem szilveszteri trombitát fújat velem.
Mulassunk együtt!

2009. december 27., vasárnap

Bonaventura: A lelki élet alapelvei


Fojtsd el rendetlen kívánságaidat!
Elsônek mindenekelôtt neked, kívánságokkal teljesnek, követned kell Üdvözítônk nyomát, hogy minden reményedet az Úrba helyezzed, s fölhagyj a jelen világ összes vigasztalásaival.

2. Írtsd ki bűneidet!
Másodszor, minden rossz hibádtól és kívánságodtól, amennyire emberi mivoltunk megengedi, törekedj teljesen megtisztulni, hogy minden rosszaságod és gonoszságod kovászától megtisztulj,[29] és az élet újdonságában kövesd Krisztust.[30] Amíg ui. gonoszságod bilincseit össze nem zúzod, sötétségtôl terhelt lelked nem emelkedhet a mennyeiekhez.

3. Vágd szét kötelékeidet!
Harmadszor, oldj meg minden külsô köteléket, hogy lelked teljesen Istenhez láncolhasd.

4. Viseld türelemmel szenvedéseidet!
Negyedszer, a világ minden üldözését egyenlôképp viseld a Fölséges szerelméért, sôt amennyire lehet, mind elfogadd az Úr tiszteletére, s mondj le a mulandó örömökrôl, a szenvedésnek pedig örvendjél, abban a tudatban, hogy valamennyi vétkeid tisztulását és lelked elkészített javát szolgálja.

5. Semmit se gyűjtsd magadnak!
Ötödször, minthogy úgy érzed, hogy Alkotódat és a mindenség Teremtôjét megbántottad, semmilyen teremtményért felelôsséget ne vállalj.

6. Légy szegény, és vesd meg magad!
Hatodszor, vesd meg önmagad, s kívánd, hogy mások is megvessenek. Buzgólkodj a szent szegénység megtartásában. Mindened, amid van, kemény, ócska és takarékos legyen, amennyire teheted. Ne bíráld a többit, hanem örülj és örvendj a testvéri vigasztalásoknak. Ha kell, járj kedvükben és engedelmeskedj nekik. Tartsd ôket minden vigasztalásra méltónak, hacsak -- ami távol legyen -- oly Isten-bántást nem észlelnél, ami semmilyen mentséget nem érdemel. Ezt egész lelked együttérzésével és félelmével fájlald, amennyire csak teheted.

7. Kerüld a megtiszteltetést!
Hetedszer, minden idôben félelemben élj, ennek a világnak hízelgését, tiszteletét, dicsôségét és elônyeit, a dicsôség hajnalhasadását, mint gyilkos kórt minden erôdbôl kerüljed, s állj meg magadban, csak magadat tekintsd. Mert ha tökéletesen nézed a magad dicsôségét, semmiféle belsô vagy külsô ellenség nem árthat neked.

8. Légy igazán alázatos!
Nyolcadszor, annak szerelméért, aki az összes mennyei, földi és földalatti dolgok Uraként értünk a legszegényebb szolga alakját vette fel, s benne önként az emberek hatalmának vetette magát alá, -- alázd meg magad, s minden embert uradnak tekints, önmagadat pedig ôszintén mindenki szolgájának lásd, s minden emberi vonatkozásban szolgának értékeld. Így mindenki iránt állandó nyugalmat és békét nyersz, a botrányt pedig teljesen elkerülöd.

9. Ôrízd meg lelki békédet!
Kilencedszer, semmivel se törôdj, ami lelki hasznoddal nem jár. Vagyis, semmi külsô vagy belsô dologgal ne legyen gondod, s semmibe bele ne keveredjél, amiben nem találod lelked javát, s ne engedd, hogy bárki is belekeverjen effélébe. Csodálatos rejtély és titok ez a tapasztalatlanoknak!

10. Ôrizd érzékeidet!
Tizedszer, minden szempontból ôrködj látásod, ajkad s többi testi érzéked fölött, hogy semmit se akarj egészen látni, hallani vagy érinteni, csak ami lelked hasznára válik. Nyelvedet is tökéletesen fegyelmezd meg, hogy semmit se beszélj, csak ha kérdeznek, vagy világos szükség avagy hasznosság rá nem kényszerít. Akkor is tisztelettel és félelemmel, lelki édességgel, röviden és halkan, s ha teheted, mindig kerüld a bôbeszédűséget, s tehetséged szerint elôzd meg még az alkalmat is reá.

11. Szeresd a magányt és a virrasztásokat!
Tizenegyedszer, kívánkozzál a kedves és szent magányba. A virrasztást pedig mindig nagyra értékeld, s olyankor a szavakra figyelve, az áhítat tüzében és mély alázatossággal ajánld Istennek imádságaidat.

12. Szeresd az isteni szolgálatot!
Tizenkettedszer, amikor a szent zsolozsmát kell végezned, oly nyugalmat teremts magadban, hogy minden földi dologról elfeledkezzél, és a mennyei titkokra irányítsd elmédet. Akkora áhítattal, tisztelettel, örömmel és félelemmel végezd, mintha az angyalok seregében lennél, s velük ajánlanád fel dicsérô énekeidet az Isten színe elôtt.

13. Mindenek fölött tiszteld a dicsôséges Szüzet!
Tizenharmadszor, dicsôséges Királynônket, Urunk Anyját mindenkor a legnagyobb tisztelet érzelmeivel övezd. Minden szükségedben, veszedelemben és szorongatásodban hozzá, a legbiztosabb menedékhez fordulj, az ô védelmének oltalmát ostromold. S hogy ôt közbenjáródnak megnyerd, a legnagyobb áhítattal s biztonsággal tedd az Irgalmasság Anyjának kezébe ügyedet, és naponta igyekezz különös és kiváló tiszteletedet bebizonyítani. Hogy pedig áhítatodat elfogadja és tiszteletedet kedvesen vegye, összes lelki és testi erényeidet érintetlenül ôrizd, s minden igyekezeteddel kíséreld meg alázatosságának és szelídségének nyomán követni.

14. Kerüld a nôkkel való társalgást!
Tizennegyedszer, szükség vagy nyilvánvaló haszon esetét kivéve, mindenhol kerülj minden nôt és simaarcú ifjút. Bárhol légy, válassz atyádnak egy szent, titoktartó, szelíd, jámbor, inkább tapasztalatból, mint fellengzô szavakból kitanult férfit, hogy hatásos és istenszeretetre tüzelô szavaival és példájával oktasson és buzdítson, s minden szükségedben menedéked és lelki vigasztalásod legyen.

15. Kerüld a csüggetegséget és szomorúságot!
Tizenötödször, minden igyekezeteddel űzd ki magadból a csüggetegség és szomorúság ridegségét, mert a zavar útját rejtegeti és a halálba vezet, [31] s légy belsôdben-külsôdben mindenkor derűs és nyugodt. Senkinek se mondj, vagy állj ellen, hanem mindenképp nyugodj meg mindenben, hacsak Isten dicsérete, vagy lelked üdve mást nem követel.

16. Mindenkiben a jót keresd!
Tizenhatodszor, minden kívánságodat és akarásodat az isteni akarathoz mérd. A tisztaság és ártatlanság Istentôl adományozott kegyelmébôl minden épülésedre váljék, romlásodra pedig semmi ezen a világon. Ne szennyezd be magad mások szennyével úgy, hogy mások hibáin kelleténél többet mérgelôdöl, s a gonoszsághoz újabb gonoszságot toldasz. Nehogy szerencsétlenebbül a mélységbe bukjál, amíg másokat a mocsárból ki akarsz szabadítani. Tehát inkább hagyj mindent a legfôbb Bölcseségre, aki tudja, miképp válassza külön a jót a küiönféle rosszaktól, s takarj be jóságos szeretettel, ha már nem használhatsz a magad kára nélkül. Így minden jóban és rosszban, ha az Úr úgy engedi, egyformán haladást tapasztalhatsz.

17. Vigyázz a szívedre!
Tizenhetedszer, minden igyekezeteddel ôrizd szívedet, egyedül a lelki gyakorlatoknak szenteld, nehogy a látható dolgok képei befolyásolják. Minden teremtménytôl függetlenül, szabadon csüngjön a mindenség Alkotóján.

18. Szeresd felebarátodat!
Tizennyolcadszor, minden emberben az isteni Fölség képét és mását lásd, s úgy szeresd legbensôbb szereteted érzelmével valamennyit, és viseld gondját különösen a betegeknek és egyéb szűkölködôknek, csak lelki dolgaidban meghasonlás ne támadjon. Miként a jó anya is szereti és gondozza legjobban szeretett egyetlen fiát.[32]

19. Imádságodat szent tettekkel egyesítsd!
Tizenkilencedszer, úgy irányítsd Istenre állandóan elmédet, hogy mind lelki, mind testi cselekedeteid imádságszámba menjenek, s minden szolgálatot, de különösen a legalantasabbakat a szeretet akkora tüzével végezd, mintha a testileg jelenlevô Krisztusnak tennéd. Különben ezt valósággal is kell és lehet gondolnod, mert Ô mondta az Evangéliumban: Amit egynek a legkisebbek közül cselekesztek, nekem teszitek.[33]

20. A szent engedelmesség.

Huszadszor, hogy a köteles és önkéntes hódolatot és tiszteletet mindenben nyilváníthasd, a szent engedelmesség szabályát nemcsak a nagy és kétes dolgokban kell mint a szemed fényét mindenkor sértetlenül megtartanod, nemcsak a feljebbvalóknak és elöljáróknak kell engedelmeskedned, hanem a kisebbeknek is. Vesd alá magad mindenkinek, s tagadd meg magad Krisztusért. A jó és közömbös cselekedetekben mindig tedd mások akaratát, semmiben se légy mások terhére. Inkább szeress Krisztusban mindenkit, s tedd magad kedvessé általában mindenkinek. Kerüld a különös nyájaskodásokat, barátkozásokat és bizalmaskodásokat. Fôképp óvakodj, nehogy valaha is szavaiddal, tetteiddel, viselkedéseddel bárkinek terhére, gyűlöletére, lármájára, jogtalanságára, zavarására, zúgolódására, megszólására, botrányára, vagy megaláztatására légy valami okból, vagy valamiképp, -- akár magadtól, akár más révén lennél is oka vagy alkalma az effélének.

21. Vigasztalódásaidat és szenvedéseidet titokban tartsd!
Huszonegyedszer, erényeidet és lelki malasztjaidat, amelyeket akár benned, akár általad méltóztatott mívelni az isteni Irgalmasság, valamint szenvedéseidet, küzdelmeidet és erényes elhatározásaidat, s hasonlókat, amennyire teheted, mindenkitôl elrejteni igyekezzél. Kivéve azonban azokat, amelyeket saját papunknak kell önvádolásunkban megvallanunk, hacsak valamely különleges és kipróbált barátodnak a magad lelki javára fel nem feded, akinek idevágó tanácsát, vagy tanítását hasznodra véled. Gondosan lopj magadnak mindenkor s mindenütt idôt arra, hogy szokásos imádságaidnak és szent elmélkedéseidnek élhess, és magadban ülve emelkedjél vágyaiddal a magassagok felé.[34]

22. Mindig s mindenütt gondolj Istenre!
Huszonkettedszer, szabadulj meg mindentôl, és semmi földi dolgot se kívánj, vess meg minden teremtményt, s elméd akkora igyekezetével, vágyad oly tüzével figyelj Teremtôdre, hogy minden alantast elfeledj, és bármit teszesz, bárhol állasz, bármivel foglalkozzál, nappal és éjjel, minden pillanatban és órában Istenre gondolj. Hidd és gondold, hogy valósággal jelenlétében vagy, s mindenhol téged néz. Mindezt nagy tisztelettel, félelemmel és rettegéssel, valamint a legnagyobb bizalommal és lángoló szeretettel gondold. Majd borulj mérhetetlen Fölsége lába elé, s keserű szívvel kérd bűneid bocsánatát. Az Isten Fiának szentséges kínszenvedésével való együttérzés lándzsájával átszögezve, keresztje elôtt, megsebezve vele, könnyek és siránkozások közt jelenj meg elôtte. Az egész krisztusi életet tedd a magad élete ferdeségének egyenes vonalává. Számtalan és mérhetetlen jótéteményét megfontolva, adj hálát az Úrnak. Szerelmének fullánkjától tüzesen átszúrtan Ôt lásd minden teremtményben. Gondolj hatalmára, jóságára és kegyességére, s minden teremtménnyel együtt fölségesen dicsérd. A mennyei haza vágyának vonzásától sóhajokkal s fohászokkal áhítozz utána. Lásd irántunk tanúsított szeretetét, s örvendve és rendkívül csodálkozva, szívvellélekkel merülj el benne. Elmélkedj meggondolatlanságodról, megfutamodásodról, a téged fenntartó, felemelô és vonzó Istenrôl, mindenben megnyilatkozó hálátlanságodról, s megnyílnak az isteni irgalmasság kimondhatatlan mélységei, szeretetének nagy tüzébe vonulsz, és teljesen ellankadsz a siránkozástól. Végül jól fontold meg rejtett, mélységes, csodálatos, végtelenül titokzatos és bámulatos ítéleteit. Mindenben a legnagyobb szeretettel, igen nagy félelemmel és rettegéssel, hűséggel, állhatatosan és bizakodva, esedezve és alázattal tiszteld, -- mindenekelôtt azonban szentséges szenvedésének állandó és élô emlékezetét hordozd lelkedben és testedben.

23. Gondosan ôrizd meg magad a gonoszlélek cselvetéseitôl!
Huszonharmadszor, virrassz ôrhelyeden, hogy mindenkor elháríthasd az ôsi ellenség cselvetéseit, aki gyakran a fényesség angyalának tetteti magát,[35] minden utunkra hurkokat és hálókat vet, hogy lelkünket foglyul ejthesse. A legóvatosabb gondossággal védd magad, mint a veréb, úgy kerüld a vadászok tôrét,[36] s szent alázattal akkora tisztaságra törekedj, hogy a legfinomabb háló se ejthessen foglyul. Ezektôl csak akkor menekedel meg sértetlenül, ha Izrael leszesz, vagyis lelki szemeddel állandóan látod Istent, akinek nem szundikál és nem alszik az ôre.[37]

24. Ôszintén gyónd meg bűneidet!
Huszonnegyedszer, tartsd meg fáradhatatlanul a szerzet szabályát, a mennyei vágyak szent tüze gyullasszon lángra, sértetlenül ôrizd meg lelked és tested tisztaságának szépségét, ártatlanságod tisztaságát, lelkiismereted finomságát, s a legszorgosabb gondossággal ôrizkedj, nehogy valaha is lanyhaságodban esztelenkedjél. Hogy pedig mindezt buzgóbban és tisztábban megtarthasd, naponta hétszer vizsgáld meg életedet mindennapi fontolgatásodban, azaz mindig valamennyi imaóra elôtt vagy után a legnagyobb figyelemmel szemléld és döntsd el, hogyan jársz óráról-órára kedvében bűn nélkül az igazságosság útján. S minthogy senki sincs, aki úgy megtartaná a fegyelmet és az igazságosságot, hogy egyáltalában ne hanyagoljon vagy hagyjon el belôle, szükséged van arra, hogy a bűnbánat fürdôjéhez visszatérj, és fájdalom s sóhajtás közepette igen gyakran szentgyónáshoz járulj.

Ebben a bűnvallomásban, vagyis szentgyónásban egészen, a valóságnak megfelelôleg és tisztán, a mentegetôzés, elhallgatás vagy takargatás minden fátyola nélkül, a maga rendjén minden fogyatékosságodat fel kell fedned saját papodnak, s mint magának az Istennek, bizalommal megvallanod. Mondd el elôbb mulasztásaidat, amelyekkel Istennel való vonatkozásban vétkeztél. Különösen az imádság mindkét fajtájában, az elmélkedô és az ajakimában. Aztán fogyatékosságaidat a felebarátaid iránt tartozó igazságosság megtartásában. Végül azokat a bűneidet, amelyeket érzékeid rossz ôrizete és az érzékekkel kapcsolatos vágyak és gondolatok dolgában elkövettél.

A szentgyónást mindig töredelemnek és elégtételnek kell követnie. Necsak a nagy, hanem a kisebb megbántásokat is fájlald. Törekedj a bűn okainak és alkalmainak megszüntetésére, bármennyire ragaszkodjék hozzájuk szereteted. Az Üdvözítô szavai szerint ui. ki[38] kell vágnunk botránkoztató szemünket, vagyis a bűnalkalmakat, amelyek fölötte gyönyörűségeseknek tetszenek nekünk, jóllehet nagyon tetszésünk ellen vannak következményeik. Épp ezért ebben a küzdelemben a legnagyobb a harc, s ezért kell az Isten szolgájának vaknak, süketnek, némának és érzéketlennek lennie mindarra, amiben nem lelheti lelke javát.

Hogy pedig az isteni parancsolatok és a mennyei fegyelem megtartását az említett dolgokban és a többiekben is gondosabban akard, és nagyobb buzgalomra gerjedj, naponta legalább egyszer ôszinte lélekkel bensôségesen és tartósan fontolgasd ezt az öt dolgot: milyen rövid az életünk, milyen sikamlós az utunk, mily bizonytalan a halál, mekkora az igazak jutatma, mily büntetés készül az igaztalanoknak. Így nem lesz szolgálatod félelem nélkül való, s az örömöd rettegés híján.

25. Hogyan kell vélekednünk önmagunkról, ha mindjárt tökéletesek vagyunk is?

Huszonötödször és utoljára, ha mindjárt az isteni kegyelem bôségébôl mindent jól cselekszel is, haszontalan szolgának és bűnösnek kell tekintened magad, méltatlannak tartanod Isten összes jótéteményeire, s a legerôsebb hittel vallanod, isteni szeretettôl eltelve nagy bizalommal remélned, hogy a legirgalmasabb Atya megnyitja neked könyörületes szívét. S ha kitartó és mély alázatosságodban a hit legerôsebb alapjait veted, az állandó és izzó szeretet legfényesebb falait állítod fel, az összes erények festményeivel díszíted s a várvavárt boldog reménység tetôzetével megdicsôíted, -- végül is mindent annak rendje szerint elhelyezel, a legfôbb mennyei lakó és a hív lelkek édes vendége, akinek gyönyörűsége az emberek fiaival lenni,[39] mindaddig veled méltóztatik lakozni kegyelmével a jelen számkivetésben, míg ez élet után a mennyei boldogság hazájában, az örök halhatatlanság dicsôséges ruhájába öltözve, orcájánák fényességét az összes szentekkel ujjongva szemlélni méltó nem leszesz, ahol

Levél Székelyföldről


Kedves Honfitársaim, Barátaim!

A Szeretet Ünnepének közeledtével arra gondoltam, talán tehetnénk mi is egy kis lépést a szeretetben való összetartozásért és kihasználva az internet adta lehetőségeket, összegyűlhetnénk egy pillanatra Édes Hazánk karácsonyfája alatt, meggyújtva egy-egy gyertyát a Magyar Karácsonyfán...

Arra kérlek Titeket, hogy gyújtsatok egy gyertyát Nagymagyarországért, de ne a halál, hanem a szeretet gyertyáját válasszátok! Nagymagyarország nem halt meg, csak mesterséges kómában tartják. Minket erőszakkal leszakítottak az Anyaországunk testéről, de mi ettől függetlenül tudjuk hová tartozunk és szerető gyermekek módjára visszakívánkozunk Édesanyánk ölelő karjaiba. Hiszem, hogy a közös ima felhallatszik égi patrónánk, a Magyarok Nagyasszonya otthonába és megesik a szíve ezen a sokat tépett Nemzeten! Hiszem, hogy az égi oltalom nem késlekedik, s a sok szétszórt gyermek könnye megindítja a Szívét...

Segítsetek hát és gyűljünk össze mind, akiket elszakítottak és azok, akik a csonka testben maradtak, de ugyanúgy szenvedünk a megszálló zsarnokok igája alatt! Én gyújtottam egy gyertyát és erre kérlek Titeket is:

http://www.gyertyalang.hu/erteeg.php?erteeg=4884

A szeretet és az összetartozás erejével gyógyítsuk meg Édesanyánkat és imádkozzunk együtt a Magyar Feltámadásért!

"Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!"

Kívánok mindenkinek Istentől megáldott, békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket és egy boldogabb, Szebb Jövőt!
Isten áldjon minden Magyar embert szerte a nagyvilágban!

""Jászolban fekvő édes pici Jézus,
Bús magyar gyermek imádkozik Hozzád.
A Kárpátokat hópihék takarják.
Havas fejükkel Hozzád intenek fel,
A drága, védő, őrködő hegyek,
Add vissza nékünk, add a hegyeket.
Karácsonyfák az erdőn jönnek, jönnek.
Gyertyavilágban elmúlnak a könyvek.
A bús könnyek a csillogón lepergők,
Add vissza nékünk, add vissza az erdőt.
A rónaságban fázva, összebújva,
Tavaszvárón alszik lenn a búza.
Milliók várják az élet adóját,
Add vissza nékünk, add vissza a rónát.
Hozd vissza nékünk, ó hozd el a földet,
A könnyeinkkel, vérrel öntözöttet,
Amelyet hívunk, sohase felejtünk,
A földet, melyhez vissza sír a lelkünk.
S ha ideadtad a keserű kelyhet,
És ha vezeklünk bús porba esettek,
Jászolban fekvő édes pici Jézus
Bús magyar ajkak reszketve susogják
Csak a szívünket vidd közelebb Hozzád!""

Szeretettel ölellek: Évi - Székelyföldről

A Szent Család Ünnepén


Ma, együtt ünnepeltem templomunkban barátaimmal.
A szentmise alatt Józsefre gondoltam.
Az én apaságomra.
Nem véletlen, hogy ezt a nevet viselem.
Mint ahogyan az ács sem volt földi apja gyermekének, magam sem voltam biológiai apja Lórántnak.
De mellettük kellett állnom, mert szükségük volt rám.
A család életemben is központi helyet foglal el.
Van egy szorosabb családom és Hála Istennek, van egy tágabb családom.
Ők az én hittestvéreim.
Akik ugyanúgy gondolkodnak, mint én.
Az Úr, az internettel eszközt adott a kezünkbe, hogy megtaláljuk egymást, élővé tegyük kapcsolatunkat.
Éppen ma kaptam új barátomtól üzenetet, közre adom, hogy érzékeltessem jelentőségét:
Kedves József!

Mindenképpen előre és a felemelkedés útján járva szeretettel üdvözöllek! Köszönöm Neked, hogy bejelöltél és a türelmedet is amiért ilyen sokat vártál a visszaigazolásra, megtisztelsz vele! A mi feladatunk az, hogy így ismeretlen ismerősként is egymásra találjunk. Segítsünk egymásnak EMLÉKEZNI és megtalálni a helyes irányt a HAZA FELÉ VEZETŐ ÚTON. Ezek szerint hasonló rezgésen vagyunk és nem állnak távol tőled ezek a gondolatok. Ennek őszintén örülök! Hálám jeléül, fogadd tőlem sok szeretettel ezt a kis versikét:

*** SZERETNÉM MA...***

Szeretnék ma csendes békét adni,
hogy igaz úton lépjetek,
Szeretnék ma veletek haladni,
hogy hittel célba érjetek!

Szeretnék ma tiszta szívet adni,
hogy megbocsásson lelketek.
Mennyei hangon dalra fakadni,
hogy békességre leljetek!

Hogy ne legyen éhség és szegénység,
s ártatlanok ne féljenek,
Szűnjön fájdalom, múljon betegség,
s árvák családban éljenek!

Hogy aki ma magányos, ne sírjon,
lásson kiutat, égi fényt,
Hogy higgyen, küzdjön, s mindent kibírjon
adjon neki örök reményt!

Hogy ne fogjon fegyvert ma gonoszság,
öleljetek, szeressetek!
Örüljetek, mert győz az igazság,
s követ másra ne vessetek!

Szeretnék ma szeretetet adni,
hogy aki él csak jót tegyen,
Szeretném ma szívem odaadni,
hogy mindig Karácsony legyen!!



.....ƸӁƷ.....RÉGI MAGYAR ÁLDÁS.....ƸӁƷ.....

Áldott legyen a szív mely hordozott, és áldott legyen a kéz mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad, és áldott legyen egész életed.
Legyen áldott Benned a Fény, hogy másoknak is fénye lehess,
Legyen áldott a Nap sugara, és melegítse fel szívedet.
Hogy lehess meleget adó forrás, a szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod, a segítségre szorulóknak.
Legyen áldott gyógyír szavad, minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed, azoknak kik érte nyúlnak.
Áldott legyen a mosolyod, légy vigasz a szenvedőknek,
Légy te áldott találkozás minden téged keresőnek.
Legyen áldott immár minden hibád, bűnöd, vétked,
Hiszen aki megbocsátja, végtelenül szeret téged.
Őrizzen hát ez az áldás, fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban, bűnök közti kísértésben.
Őrizze meg tisztaságod, őrizze meg kedvességed,
Őrizzen meg Önmagadnak, és a Téged szeretőknek.

Csodálatos, Meghitt, Békés Ünnepeket és Szeretetben Gazdag, Áldott Napokat! Egész szívemből kívánok minden jót! Nagyon-nagyon sok örömöt, boldogságot, sikereket, nagyon jó egészséget az új évre!

Sok Szeretettel Gábor

2009. december 26., szombat

A Szent Család Ünnepe elé


Jézus szülei minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére.
Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.
Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei.
Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között.
Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket.
Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein.
Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki:
,,Fiam! Miért tetted ezt velünk?
Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.''
Ő pedig ezt felelte nekik: ,,Miért kerestetek engem?
Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?''
De ők nem értették meg, amit nekik mondott.
Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmes-kedett nekik.
Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt
Szent Család C - év Lukács 2,41-52

Szent Bonaventúra: A lelkiélet alapelvei


Bevezetô

Krisztusban szeretett N. Testvéremnek, Bonaventúra testvér, testvéred az Úrban! S bárkinek, aki már levetette a régi ember ,[1] hogy Krisztusnak éljen, s meghaljon a világnak!
1. Kedves Testvérem az Úrban! Még amikor Nálad voltam, igen nagyon kértél, hogy idôvel buzdító lelki levelekkel keresselek fel. Tudtam, testvér, hogy szavaiddal égô parazsat gyűjtesz a fejemre.[2] Minthogy oly kedvesen kértél, alázatos esdeklésed annyira legyôzte kemény büszkeségemet, hogy megígértem, amit kívántál. Bár jobban illenék, ha tôled kapnám ezeket, mintsem én irányítsak hozzád efféléket. Ha már kedvességed arra kényszerít, hogy ebben a tekintetben balga legyek,[3] amennyire tehetem, megkísérlem teljesíteni kérésedet. Nem írok semmi különöset, csak azt, amit -- bár nyersek és egyszerűek -- magamnak egybegyűjteni akartam, s amelyekbôl legtöbbet már jól ismersz.

Hogy szereteted és Kedvességed köszöntése után a tárgyra térjek, -- amint a tapasztalat tanítja, senkisem szolgálhat addig tökéletesen Istennek, amíg a világtól teljesen elszakadni nem törekszik. Ha követni akarjuk Megváltó Urunkat, a prófétai szózatnak kell engedelmeskednünk, s megoldoznunk az istentelenség kötelékeit, megoldanunk az iga kötelékeit,[4] vagyis a földi cselekedetektôl megszabadulnunk, s szabad léptekkel követnünk Megváltónkat, mert az Apostol tanúsága szerint: Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, hogy annak tessék, akihez szegôdött.[5]

2. Sohase engedjük tehát szívünket világi dolgokkal foglalkozni, hacsak istenszerelemre és szeretetre nem keltik érzelmeinket. Mert ha kelleténél többet foglalkozunk a múló dolgok változatos sokféleségével, lelkünket szétszórjuk, s nemcsak lelki békénk kedves nyugalmát zavarjuk meg, hanem a bennünk támadt képzetek nyomán zavaró megrázkódtatás és kellemetlenség is háborgatja csendjét. Inkább vessük le a földi vágyak súlyos terhét, s késedelem nélkül fussunk ahhoz, aki hív bennünket, aki a lelkek dús tápláléka és legfôbb békéje, mely meghalad minden értelmet.[6]

3. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok, -- mondja -- és én megenyhítelek titeket.[7]Ó, Uram, mire van szükséged? Miért hívsz? Mi közöd neked mihozzánk? Ó, valóban kegyes szavak: Jöjjetek hozzám, -- úgymond -- és én megenyhítelek titeket. Ó, Istenünk csodálatos méltányossága, ó, kimondhatatlan szeretete! Ki tett valaha is ilyet?! Ki hallott, ki látott valaha ilyeneket?[8] Íme, hívja ellenségeit, lelkesíti az ellene vétôket, csalogatja a hálátlanokat.

Jöjjetek hozzám mindnyájan, -- úgymond -- és tanuljatok tôlem, vegyétek magatokra az én igámat, és nyugalmat találtok lelketeknek.[9] Ó, legédesebb szavak, ó, kedves szavak, ó, isteni szavak és áthatóbbak minden kétélű kardnál,[10] egész bensônket átható és rendkívüli édességgel betöltô, az elmének és a léleknek eloszlásáig ható szavak![11]
Most serkenj, keresztény lélek, e nagy jóság szerelmére, e nagy édesség kellemességére és e nagy kegyesség illatának élvezésére. Bizonyos, aki ezt nem érzi, beteg, elhidegült, halálhoz közeleg.

Gyulladj lángra, lelkem, kérlek, gyarapodj, élvezz édességet a te Istened irgalmasságában, Istened jóságában, Jegyesed szeretetében! Lángolj szerelmesed tüzétôl, gyarapodj szerelmétôl, édesedjél ízétôl. Senki se tiltja, hogy behatolj hozzá, lefoglald és ízleld![12]
4. Mit keresünk, mit várunk, mit kívánunk még? Ebben az egyben van minden javunk. De jaj, ó, csodálatos oktalanságunk, szerencsétlen betegségünk, undorító eszelôsségünk! Nyugalomra hívnak, s munkára megyünk; üdülésre szólítanak, s fájdalmat keresünk; örömöt ígérnek, és szomorúságra vágyunk. Egyszóval: szerencsétlen betegségünk, s nyomorúságos elvetelmültségünk! Csaknem érzéketlenekké váltunk, alábbvalók vagyunk a bálványoknál, mert szemünk van s nem látunk, van fülünk s nem hallunk,[13] van eszünk s nem különböztetünk, a keserűt édessé tesszük, az édeset keserűvé.[14]

5. Ó, Istenem, honnan nekünk ekkora elvetemültség helyrehozása, s honnan az elégtétel ekkora megbántásért? Biztos, bennünk semmi effélét nem találunk, hacsak a te adományodból meg nem kapjuk. Egyedül te tudsz megjavítani bennünket, egyedül te tehetsz eleget bűneinkért, aki egyedül ismered alkatunkat, Üdvünk és Megváltásunk, s aki csak azokkal teszed mindezt, akik a mélységben nyomorultan látják meg magukat, s a felemelkedést egyedül tôled remélik.
6. Emeljük fel tehát elménket Istenhez, a magaslatokra, s lássuk meg, hol nem feküdtünk le?[15] Mert aki a maga helyzetét fel nem ismeri, hogy akarjon felkelni? S amint felismertük, azonnal kiáltsunk a mélységbôl erôsen Istenhez,[16] hogy felénk nyújtsa irgalmasságának segítô kezét, amely soha sem rövidülhetett meg megszabadításunkban.[17] Ne veszítsük el, kérlek, bizodalmunkat, amelyre nagy jutalom vár.[18] Járuljunk azért bizatommal a kegyelem trónja elé,[19] elérvén hitünk célját, lelkünk üdvösségét.[20] Egy percig se habozzunk. Most már az élet hívogat, az üdvösség vár, nyomorúságunk késztet belépnünk. Mit csinálunk tehát? Mit lustálkodunk? Miért késlekedünk?

Siessünk bemenni az örök boldogság nyugalmába, ahol a nagy, kifürkészhetetlen és csodálatos dolgoknak se szeri, se száma.[21] Gondoljon szívünk Jeruzsálemre,[22] -- kérlek -- sóhajtozzunk hazánk után, igyekezzünk föl anyánkhoz.[23] Lépjünk az Úr hatalmába, s meglátjuk szelíd Királyunkat uralkodni fölötte, s elolvad szívünk az ô irgalmasságában.
7. Teljes szívvel adjunk tehát hálát neki, aki nem nézte hálátlanságunk hiányát, nem vonta meg tôlünk irgalmas kegyességét, vágyat keltett bennünk, hogy fussunk az ô parancsainak útján,[24] amely vágy nélkül senki sem haladhat rajta. Ezt a kötelességünket tehát nem szabad lebecsülnünk, hanem komolyan kell vennünk, hisz a próféták legkiválóbbja, Dávid vágyott utána, mondván: Lelkem epedve óhajtja ítéleteidet minden idôben.[25]

Mivel azonban ez a vágy gondatlanságunk és hanyagságunk lomhasága folytán néha nagyon legyengül, arra gondoltam, hogy buzdításul lejegyzem azokat az emlékeztetô elveket, amelyekbôl kitűnik, mit kell kerülnünk, mit pedig követnünk. Ha ezeket naponta eredményesen s kellô lelkülettel átgondoljuk, visszanyerjük régebbi erônket, az istenszeretetben addig növekszünk fáradhatatlanul erényeink és kegyelmeink révén, mígnem az örök halmok tökéletes kívánsága[26] fel nem éled bennünk.
Elôbb nyolc általános emlékeztetô elvet állítunk fel, majd utána a többi részletes elveket.

Sík Sándor: Dalolj, ne félj!


(Reményik Sándornak)
"Egy új világ van születőben!" - mondják,
Kik felkötötték az Idők kolompját.
A vének, kiknek szája fél-sírásra:
Megérett a világ a pusztulásra!"
Ne higgy nekik, magadnak higgy te, lelkem!
Én egy órával mások előtt keltem,
De fáradt nem vagyok,
És bizalmasaim a csillagok.
Én nem hiszek a tele-szájas Újban.
Az Új csendben jön és oldott sarúban,
Vagy a magasból angyalpille szárnnyal
A szívbe, mit az Istenség megárnyal.
És akiben Igéjét megfogantja,
Az szánva néz a kérkedő Kalandra,
Amely ma szerteszét
Elfojtja a szemérmes Új neszét.
Én hiszek benne, mind a világ ellen.
Őrá esküdtem ifjú életemmel,
S azóta minden évszakújuláson
Még-még újabbnak, ifiabbnak látom.
És örökebbnek. Ó hogy issza fényét,
Hogy zsendül rajta új sarj, új reménység,
Mely örököt akar!
Csak ami örök, az a fiatal!
Ne higgy, én lelkem, csak makacs magadnak.
Megy a karaván, kiskutyák ugatnak.
Vénhedt ebek vonítanak a holdra:
A hold csak hinti harmatát mosolygva.
Eredj, én lelkem, elrendelt utadnak,
Szolgálatodra: keletről nyugatnak,
Előre, mint a nap.
A Pillérek erősen állanak.
Meleg a nap és hűvös szellők fújnak:
Ki mondja őket réginek vagy újnak?
Csorog a forrás, szüntelen szülemlő:
Embernek, őznek örök anyaemlő:
Vedlik és újul az emberi öltő,
Meleg a nap, és énekel a költő.
Lelkem, dalolj s ne félj,
Te napsugár, forrásvíz, enyhe szél!

2009. december 25., péntek

Éjféli mise a Szent Családban


Évek óta úgy igyekszem legteljesebben átélni karácsony ünnepét, hogy Jézus születéstörténetének valamelyik szereplőjének helyébe képzelem magam.
A tegnap esti szentmisében a Napkeleti bölcsek, Háromkirályok szerepét éltem át.
Amikor Ágnessel, édesanyjával este köszöntöttük egymást, felmerült bennem a kérdés:
Tehetünk- e róla, ha karácsony este kitaszítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat?
Úgy vélem, igen.
A sorsunk számtalan úton vezethet.
Talán azt érezzük, hogy családunk megfeledkezett rólunk.
De hiszen most született közénk az a személy, aki mindvégig velünk van.
Életét adta értünk.
Ha magányosnak érezzük magunkat, gondoljunk Rá!
Menjünk Hozzá!
Így tettem én is, amikor lementem a Szent Család Templom éjféli miséjére.
Máris átéreztem, hogy családban vagyok.
Úgy vittem lelkem a betlehemi jászolhoz, mint a gyerekek által megszemélyesített Háromkirályok.
Máris láttam a Családot, amely sosem hagy magamra.

2009. december 24., csütörtök

Böjte Csaba Atya karácsonyi üdvözlete


Gáspár, Menyhért, Boldizsár! Tisztelettel köszöntlek!

Ülök a kölni dóm emberáradatában, és nézem az oltár magaslatában a
golyóálló üvegvitrinben, a csodálatos szarkofágot, mely porladó
testeteknek végső nyughelye. A középkor Európájának, vagy talán minden idők
egyik legcsodálatosabb épületében, ebben a tiszteletetekre kőből faragott
gregorián himnuszba, itt a csodálatos gótikus katedrális szentélyében
ért véget, a mesés keletről indult földi
vándorlásotok.

Ülök a hatalmas Dómban, nem kapcsolódom bele az örök vitába, nem
érdekel, hogy mennyire hitelesek az ereklyék..számomra most nem ezek a
részletek a fontosak. Itt vagyok, elzarándokoltam hozzátok, és
alázattal meghajtom fejemet, csodállak benneteket. Igen, tisztelettel
meghajtom fejemet az ember előtt, ki fényűző keleti gazdagságából,
bejáratott világnézetéből, sokféle kényelmes földi igazából feláll és
útra kel, mert űzi belülről egy vágy. Csodálom az "Éhséget" mely
talpra állított és kényelmes otthonaitokból az országútra vitt, hogy
elinduljatok, választ keressetek, feleletet, hatalmon, anyagi jóléten
túli kérdéseitekre.

Az évezredek korlátait átlépve, örök emberi kíváncsiságától vezetve
követlek titeket Heródes palotájába. Lelkem csendességében szemlélődöm
és látom, hogy tanácstalanul ott álltok a csodás udvartartása előtt és
kissé feszengve teszitek fel kérdéseiteket. Zavarban vagytok, magatok sem
tudjátok pontosan, hogy mit kerestek, de mégis zörgettek. Heródes int és az
udvari papok, a tudás őrzői, ősrégi pergamenekből nektek utat mutatnak.....
"Ne félj Betlehem, mert belőled származik a megváltó!"

Döbbenetes, ők tudják a választ és tanításuk alapján ti célba értek.
Egy egyszerű barlang mélyén, egy jászol ölén, meglelitek az Életet,
a törékeny Gyermeket, mely előtt élő hittel hódoltok...
Csodálatos, ti alázattal hisztek a jól ápolt udvari papok szavában! Hitetek
gyümölcse, találkozás az élő Istennel!

Heródes is hisz, hiszi az írás szavait, komolyan veszi a papjai tanítását, ezért
is küldi katonáit... Döbbenetes, ugyanazt a szentírást olvasva, ugyanattól
a hittől vezetve, Heródes katonáit küldi, hogy minden újszülött fiú gyermeket
kivégeztessen. Az udvari papok jól tápláltan folytatják helyben topogó
intrikáikat,
és ti, a jött ment idegenek, útmutatásuk alapján, csendes égre figyelő
alázattal célba értek..


E szent karácsonyi időben, népem nagy családja számára nem a tudást és
nem is a hitet kérem, ez többé kevésbé mindannyiunkban meg van, hanem
"Éhséget", az olthatatlan "Szomjúságot" mely kitép tespedtségünkből és
elindít az Igazság felé.

Alázattal kérem a mardosó vágyat, mely kilök a tunya kényelmünkből, a
magam cinikus értelmiségi elefántcsonttornyából. Igen ajándékként
kérem az elégedetlenség tovább vivő erejét, mely segít elszakadni a
kommunizmust, a liberalizmust és más rendszereket legyőző, temető
intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam.

Adj erőt Uram, hogy hatalom vágyammal szembe menjek, ne féljek az
igazságtól, mely lehet, hogy ledönti ingatag trónomat, vélt hatalmamat
lesöpri a történelem asztaláról, de mely szabaddá tesz, mely új
hajnalt ígér. Erőt kérek, hogy a Trianont, a Holokausztot és többi
személyes, közösségi sérelmemet elengedve, utra keljünk és
megtaláljuk a huszonegyedik század Betlehemét.

Igen hiszem hogy Te a huszonegyedik század embere számára is megakarsz
születni! Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi
létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem
fújták le! Van tovább! Te minket is, e fiatal évszázad megszeppent
fiait is vársz, karjaid roskadoznak ajándékaidtól. Van válasz korunk
minden kérdésére! Ezért kérek mardosó éhséget, erőt Uram, hogy
erőtlen, már csak az inerciájától sodródó világunkban felálljunk,
kérdéseinkkel szembe nézve útra keljünk és megtaláljunk. Napkeleti
bölcsek vezessetek!

Kisebb testvéri szeretettel, Cs. t.

2oo9 Karácsonya.

2009. december 23., szerda

Jézus születése és a betlehemi csillag rejtélye


Több bibliai jövendölés megfejtésénél hívták már segítségül a teológusok és a történészek a csillagászati kronológiát. Így volt ez Jézus születési időpontjának a meghatározása kérdésében is. A neves vallástörténeti eseményt ugyanis csak hozzávetőleges pontossággal tudták időben behatárolni.
A csillagászati kronológia azért tud segíteni, mert a nap- és holdfogyatkozásokat, valamint a bolygóegyüttállásokat, megbízhatóan tudja előre - vagy vissza - számolni. Ez a lehetőség adta a kulcsot az emberiségnek ahhoz, hogy a leghatalmasabb világvallás megteremtőjének, Jézus Krisztusnak megtudhassuk a születési dátumát, legalábbis kb. egyéves pontossággal behatároljuk. A pontos választ azt hiszem, soha nem tudhatjuk meg, hiszen a csillagászat csak azt tudja megválaszolni, hogy mi volt a "betlehemi csillag" és mikor volt látható. Azt viszont nem, hogy ténylegesen mikor született Jézus.
Máté evangéliumában
Amennyiben az égi látványosság pontosan lett leírva a születés után a Bibliába, akkor reményünk lehet arra, hogy megfejtjük a kérdést. Idézzük ehhez Máté evangéliumából a megfelelő részt (2. 1-2):
"Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki..."
A bibliai idézet két információt is közöl: Jézus Heródes halála előtt született, és azt, hogy valami ritka látványosság volt az égen. Ezeken túl pedig joggal feltételezhetjük, hogy mitológiai okokat is keresnünk kell, hisz az akkor élt emberek hitvilágában mélyen jelen volt az asztrológia tanítása.
Heródes halálának az időpontját kell megkísérelni megfejteni, és aztán már van egy adat a további kutatásokhoz. Heródes halála a történészek szerint i.e. 4 tavaszán volt, a zsidó húsvét előtt. A zsidó húsvét abban az évben április 11-ére esett. Érdekes, hogy a Heródes halálának időpont-megállapításakor is a csillagászat segített. Heródes életének utolsó időszakában beteg volt, továbbá nagyon féltette hatalmát. Nem sokkal a halála előtt egy lázadás tört ki ellene, amit sikerült elfojtania, és a lázadás vezetőit egy este máglyán megégettette.
Flavius (I. század) a híres zsidó történetíró szerint a kivégzésekor holdfogyatkozást lehetett látni. A csillagászati kronológiának köszönhetően sikerült megállapítani, hogy a keresett égi látványosság az i.e. 5. szeptember 15-én bekövetkezett teljes holdfogyatkozás volt, mely 20 óra után kezdődött.
Heródes a lázadók vezéreinek kivégeztetése után elutazott a Holt-tengerhez, hogy betegségét ott gyógyítsa, azonban nem járt eredménnyel a kúra. Ezután visszautazott Jeruzsálembe. A városban már halálhíre kelt, és legkisebb fia, Antipater (akit apja börtönben tartott) már az uralkodását próbálta előkészíteni. A zsarnok és féltékeny uralkodó ezért saját fiát megölette (csakúgy, mint előtte már másik két fiát). A történelmi feljegyzések szerint a zsarnok uralkodó saját fiának megöletése után öt nap múlva meghalt. Utóda hosszadalmas és nagy szertartással szállíttatta Heródiumba, és ott eltemettette. A felsorolt sok eseményre bizonyára volt idő, i.e. 5. szeptember 15. és i.e. 4. április 11-e között, amikor a zsidó húsvét előtt meghalt Heródes. Így az első fontos dátum megállapítást nyert, és ebből következik, hogy Jézus születését hamarabb kell keresnünk! Több elképzelés szerint a születési időpontot azonban nem szabad i.e. 8-nál régebben keresnünk, és az előzőekben feltárt események miatt pedig i.e. 4 a másik dátum, ami között keresnünk kell egy égi jelet. Sok ábrázolás üstököshöz hasonló jelenség feltűnését örökíti meg, vagy többen gondolnak arra is, hogy szupernóva csillag fellángolása volt az égi látványosság. Természetesen ezek a valóban ritka és szemet gyönyörködtető jelenségek is lehettek volna a Jézus születését előjelző égi üzenetek, csakhogy a gondos kínai feljegyzések a megadott időszakban nem rögzítettek sem üstököst, sem szupernóva felfénylést! Arról nem is beszélve, hogy ezek mitológiailag nem magyarázták volna a messiás eljövetelét! Rendkívül lényeges továbbá, hogy a látvány többször is feltűnt, felhívta magára a (bizonyosan Babilonban élő) napkeleti bölcsek figyelmét. A Bibliából megtudhatjuk, hogy a feltűnést látva indultak el a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe, ahová megérkezvén tudakozódtak Heródestől, hogy hol született meg a zsidók királya. Azt is megtudhatjuk a Bibliából, hogy az útbaigazítás után ismét látták a jelenséget, hiszen az mintegy vezette őket, előttük ment... Heródes a bölcseknek megkerestette régi próféciákból, hogy hol kell a zsidóság megmentőjének megszületnie, és így igazította őket Betlehem városa felé.
A csillagászok számításai szerint Jeruzsálemből kb. dél-délnyugati irányban, a megadott időszakban csak egy látványosság tündökölt az égen, mégpedig a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben! Sőt, i.e. 7-ben a rendkívül ritka háromszori együttállás valósult meg. Ez a ritka jelenség pedig további elfogadhatónak tűnő magyarázatot is ad. A régi zsidóság asztrológiai hitvilágát a babiloni papcsillagászok kiválóan ismerhették, hiszen a babiloni fogság idején érintkezésben volt a két nép. Mitológiailag elfogadható magyarázatként szolgálhat tehát a jelenség, mert a Jupiter királyi csillagként szerepelt, a Szaturnusz pedig a zsidóság szombati ünnepnapjának (és általánosságban véve a zsidóság) csillaga volt. (Azt most ne vegyük figyelembe, hogy mindkét égitest bolygó és nem csillag.) A Halak csillagkép pedig a Messiás csillagképe volt, és egyben a Babilontól nyugatra lévő Palesztinát jelentette. Továbbá az asztrológiában, általánosságban véve a születéssel kapcsolatos. Tehát ha a legfőbb hatalom jelképe a Jupiter, mint királyi csillag, a Szaturnusszal, mint a zsidóság csillagával, a Messiás csillagképében (a Halakban) egy évben háromszor is együttállásban van, akkor az a babiloni bölcsek szerint azt jelentette, hogy megszületett a zsidóság felmentője (a római elnyomás alól). (Mint tudjuk, a zsidók nem tekintették messiásuknak Jézust, és továbbra is várják a Messiás eljövetelét, aki a jeruzsálemi Aranykapun fog majd bejönni.)
Rendkívül ritka bolygóegyüttállás
A babiloni papcsillagászok bizonyosan várták az említett együttállást, mert valószínűleg birtokukban volt a többszáz éves észlelési adatsor erről a ritka jelenségről. Erre van is agyagtáblába vésett ékírásos bizonyíték. Az égi látványosság eme ritkaságai a számítások szerint i.e. 861 végétől 860 közepéig, i.e. 7-ben, majd i.sz. 1940/41-ben és 1981-ben voltak. Ebből láthatjuk, hogy az i.e. 860-ban bekövetkezett Jupiter-Szaturnusz együttállás után csak az i.e. 7-ben feltűnt jöhet számításba. Megjegyzendő, hogy az 1940/41-es és az 1981-es nem a Halakban volt. A jelenség természetesen csak a Földről nézve izgalmas, hiszen hatalmas távolság van a két bolygó és a Föld között a valóságban. A háromszori együttállásról röviden annyit, hogy akkor jöhet létre, amikor a Jupiter látszólagos hurok mozgása teljesen lefedi a Szaturnuszét. Elsőként Kepler (1571-1630) gondolt arra, hogy ebben a jelenségben keresse a "betlehemi csillag" rejtélyét. Kepler idejében, 1603-ban szintén látható volt a Jupiter és a Szaturnusz (egyszeri) együttállása, akkor a Skorpió csillagképben. Ezután 1940/41-ben lehetett háromszori együttállást látni, a Kos csillagképben, amely közel van a Halakhoz. Legközelebb majdnem háromszoros együttállás csak 2238 augusztusának végén és 2239 februárjának végén lesz (az Ikrekben), de ezután eltávolodnak a bolygók egymástól, és a harmadik közelség elmarad. A Halakban a két bolygó csak 2378 februárjában lesz együttállásban, de csak egyszer. (Egyszeri együttállás nem ritka, mert húszévenként bekövetkezik.)
Tehát megállapíthatjuk, hogy ez volt az égi jel, mely először i.e. 7. június elején, másodjára szeptember végén, és végül december elején tűnt fel. Csak szeptemberben vállalkozhattak (a nyári meleg enyhültével) a babiloni napkeleti bölcsek a kb. 1000 km-es tevekaravános útra, Jeruzsálemig. Két hónap alatt ezt minden bizonnyal megtehették, amikor ismét feltűnt a két fényes bolygó közelsége a decemberi égbolton. (A közbeeső időben látszólag eltávolodnak egymástól, de aztán újra látványosan közelednek, amikor az első közelséget követő távolodás elmúlik, akkor ismét közelítenek egymáshoz a bolygók. Ilyenkor már bizonyos, hogy háromszori együttállás lesz. Ezt már tudták a babiloni csillagászok, sőt várták is.)
Az evangélium leírása szerint a napkeleti bölcsek nem csecsemőt, hanem gyermeket kerestek. Ebből arra lehet következtetni, hogy Jézus ekkor már nagyobbacska volt. Erre találunk is magyarázatot, ha azt feltételezzük, hogy Jézus hamarabb született, mint i.e. 7 decembere. Mi utalhat erre az elképzelésre? A Bibliában érdemes tovább kutatni, és egy másik evangélium utalását figyelembe venni.
Lukács evangéliumában nincs utalás
Lukács evangéliumában ugyanis nincs említve csillag! Ez helyes is lehet, ha azt feltételezzük, hogy Jézus az előbb említett időpontnál hamarabb született! Lukács evangéliumából megtudhatunk egy olyan eseményt, aminek a dátumát megállapítva szintén közelebb juthatunk a rejtély kulcsához. Ez az esemény pedig egy népszámlálás, ami miatt József és Mária Betlehembe ment, ahol Mária megszülte elsőszülött fiát.
Idézzük ehhez Lukács evangéliumából a megfelelő részt (2. 1-7):
"És lőn azokban a napokban, Augustus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. Menne vala azért mindenek, hogy beírattassanak, kiki a maga városába. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városból Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és házanépe közül való volt; Hogy beírattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteté őt jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál."
Az idézetből két információt szűrhetünk ki: az egyik az, hogy az első népösszeíratás volt az, amikor Jézus született, továbbá az, hogy ez a népszámlálás Czirénius idejében volt. A történészek szerint Czirénius (Quirinius) i.e. 8-ban érkezett Palesztinába, de csak később lett helytartó, mégpedig i.e. 3-ban és aztán i.sz. 6-ban. Tehát az evangélium írója itt kis pontatlanságot ejtett. Ezt a kijelentést azért tehetjük, mert a népszámlálás időpontját sikerült a történészeknek kideríteni, pontosabban a rendelet kiadásának dátumát. Augustus császár nép-összeíratási rendeletét i.e. 8-ban adta ki és Palesztina távolsága miatt joggal feltételezhetjük, hogy ott csak kb. egy év múlva, esetleg valamivel hamarabb tudták végrehajtani! Ebből viszont az következhet, hogy i.e. 8-ban vagy 7 elején Jézus már élt. Ezt bizonyíthatja az is, hogy Heródes állítólag a kb. két éves és az ettől fiatalabb fiúgyermekeket megölette Betlehem városában és környékén. Úgy gondolta, hogy a napkeleti bölcsektől megtudott adatok birtokában a kb. két éves fiúgyermekeket kell megöletnie, és akkor biztosan "beleesik" a zsidók királya is. (A hatalmát hisztérikusan féltő Heródes ezen szörnyű tettét a bibliai leíráson kívül semmi nem látszik bizonyítani, ezért sokan kétségbe vonják.) Amennyiben mégis volt gyermekgyilkosság, akkor ezt a gyermek Jézus túlélte, hisz akkorra a Szent Család a Biblia szerint már Egyiptomban élt (később pedig Názáretben). Nemcsak a napkeleti bölcsek szóhasználatából (gyermek és nem csecsemő) következtethetünk arra, hogy i.e. 7 decembere előtt Jézus már élt, hanem abból is, hogy csak a IV. század végén rendelte el a keresztény egyház, hogy a téli napforduló napján legyen Jézus születésének ünnepe. (A régi római naptár szerint a téli napforduló december 24-éről 25-ére virradó éjjelen volt.) A IV. század előtt ugyanis tavaszi időpontokban volt kisebb megemlékezés.

Elhagyott lelkek karácsonya


Az ünnepre készülve, ma azokra gondolok, akik elhagyatottan töltik majd az ünnepet.
Nem készülnek rá, nem várják, egyszerűen túl akarnak lenni rajta.
Még azt sem mondom, szeretnék túlélni valahogy, mert még arra sem telik lelki erejükből.
Magam is voltam így néhányszor.
Szerencsére szerető család vesz körül.
Az üdvözletekből látom, barátaim is sokan gondolnak rám.
De vajon, hogyan érez az a honfitársunk, akire senki sem nyitja rá az ajtót már jó ideje, ha van egyáltalán ajtó.
Olyan szomorú az ünnepek után azt hallani, valaki éppen most únta meg az életét, vagy elhagyatottan megfagyott az ünnepek alatt.
Alaposan nézzünk hát körül, családunkon is túl.
Mert az isteni gondviselés csak az emberen keresztül működik.
Hagynunk kell, hogy vezessen!

Karácsonyi üdvözlet


Kedves Testvérem!

Bár még az adventi napok utolsó szent idejét éljük, már látjuk a célt, ami felé elindultunk. Befogadni Krisztust, aki emberré lett és adni őt a világnak, hogy a megváltás műve folytatódjék.
Így kívánok áldott, békés, örömteli karácsonyt!

Szeretettel és imával:
Papp László
káplán

Böjte Csaba a jótékonyságról


„Hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélges- sél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.”

Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz. Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban született meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget.

Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell.

A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban.

Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5–6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső, valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az élet.

Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: „Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?” Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy „ipiapacs, ki vagy ütve!” játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: „Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!” Ez mind olyan szép!

Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett!

Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott elemek.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni.

Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép.

Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család.

Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A Szentírás szerint az emberek azt mondják: „Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?” Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy „Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott.” De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte.

Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: „Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!” Jézus azt mondja: „Távozz tőlem, sátán!” Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a „tűzijátékokat” kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli.

Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem!

Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál!

Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt, Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe.

Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy „Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: „Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom…

Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus elveszik, nem esik Mária Józsefnek, „Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!”. És ugyanígy József sem kezdi el, hogy „Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!” Milyen jó, hogy ők nem így civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani. Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust.

Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus. Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: „Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!” Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a földön.

Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” A család békéje újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság... Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat! Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a názáreti csöndes életet.

A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei! Ámen.

Magyar Kurír

2009. december 22., kedd

A csodálatos éjjel


A csodálatos éjjel

De szép volt, de szép volt az a csodálatos éjjel,
amikor az angyalok ez a hír szállt szerteszéjjel:
Betlehemi istállóban az ég és föld találkozik,
Isten Fia közénk szállott, az ige közöttünk lakozik.

Azóta a fájó sebre Úr Jézustól balzsam árad,
Értünk való szolgálatban éjjel-nappal el nem fárad.
A csillagok szép fényénél nagy örömmel én is érzem,
Hogy a betlehemi jászol nekem is csak nyereségem.

Gyermekkorok karácsonya


Valamennyiünk karácsonyai közül a gyermekkori karácsonyok azok, amik egy életre meghatározzák viszonyunkat az ünnephez.
Számomra december 24.- én nem a Jézuska jött.
Jó esetben a Télapó.
Mégis emlékezetes maradt, mert ilyenkor éltem át legteljesebben a szülői, gyermeki szeretetet.
Bár milyen szegénységben éltünk, ilyenkor, ha lehetett disznót vágtunk, Apa igyekezett minden finomságot előteremteni.
De ettől is többet jelentett, hogy ilyenkor egymásra figyeltünk.
Mindig került valamilyen ajándék a fa alá.
Apa is, mi is gyűjtöttük a pénzünket ajándékokra.
Együtt sütöttünk, főztünk, díszítettük otthonunkat, fenyőnket.
Jézuska ott volt velünk, csak nem volt szabad tudomást szereznünk Róla.
Ötven évnek kellett eltelnie, hogy helyére kerüljön az ünnep.
Ma már Jézus születését várom.
Csak bízni tuok abban, hogy a kor apái és anyái megadják gyermekeiknek az ünnep valódi tartalmát, fényét.
Hogy a betlehemi csillag mindannyiunk számára ugyanazt hirdesse.