Blogger vagyok, írom és olvasom az internetes naplókat. képzelem magam újságírónak, bár el kell ismerni, hogy a blogok, bloggerek egyre növekvő szerepet játszanak
Nem az emberek, a közvélemény formálásában.
Ezért fogalmaztam a címben, hogy lélekdizájner.
Aki véleményt alakít, formál.
Magamban már a kezdetekben felismertem, milyen nagy a felelősségem.
Igyekszem odafigyelni írásaim nyelvezetére, formájára, tartalmára.
Tudom, egyeseket öncélú exhibícionizmus vezérel.
Nem érzem magam közéjük tartozónak.
Azért írok, mert mondanivalóm van az embereknek.
Hogy ez mennyire jelent értéket mások számára, érdekel, ezért keresem az olyan lehetőségeket, hogy azonnali visszajelzésem legyen a leírtakról.
Szívesen veszem, várom a véleményeket.
Hajthatatlan, csak abban vagyok, hogy nem engedem magam vezetni, csak egy személynek.
Megvezetni, senkinek.
Írásaim minden anyagi érdektől mentes.
Pénzt senkitől nem kapok érte.
Így aztán nem érdekelnek politikai erők, gazdasági érdekek, vagy média érdekek.
Kerülöm az olcsó népszerűséget, semmi bulvár, celeb, olvasottságot egekbe emelő gondolat.
Sokat jelent persze, hogy hányan olvassák gondolataimat.
Ferences bloggernek, amolyan civil szerzetesnek tekintem magam.
Senkit nem kívánok megtéríteni, világnézetében befolyásolni, csupán saját tapasztalataimat, élettől kapott ajándékaimat megosztani.
Valahogy úgy, ahogyan a mai szentmisében hallottam Makarios remete történetét, aki az ajándékba kapott kosár szőlőt nem merte megtartani, tovább adta a közössége tagjainak, akik ugyanígy cselekedtek.
A kosár szőlőt visszakapta, amiből tudta, igazi közösséggé lettek, egyek Jézus Szeretetében.
Fogadjátok gondolataimat úgy mint egy kosár szőlőt egy olyan embertől, aki már egyszer majdnem elveszítette a hangját, most, hogy visszanyerte, be nem áll a szája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése