2010. december 26., vasárnap

2011 Család Éve


December 26-án, Szent Család vasárnapján veszi kezdetét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett Család éve. A püspöki konferencia körlevelet adott ki ebből az alkalomból, amelyet minden magyarországi katolikus templomban felolvasnak Szent Család vasárnapján.
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Harminc esztendeje annak, hogy 1981-ben II. János Pál pápa kibocsátotta Familiaris consortiokezdetű apostoli buzdítását a keresztény család feladatairól a mai világban. Püspöki Konferenciánk a 2011. évet a Család Évének nyilvánította. Döntésünket az a szándék vezérelte, hogy tanúságot tegyünk hitünkről és felkeltsük az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt.
Hogyan alakul a családok sorsa Európában, különösen pedig hazánkban? Ez a kérdés alapvető emberi problémát tár fel: milyen helyzetben van ma Európa, milyen állapotban élnek földrészünkön, különösen hazánkban az emberek? Nehéz erre átfogó választ adni. Ha a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyház a mai világbancímű lelkipásztori rendelkezését tartjuk szem előtt, ma is el kell ismernünk, hogy az igazi választ úgy találhatjuk meg, ha szembenézünk a mai ember örömeivel és reményeivel, bánatával és aggodalmaival (Gaudium et spes 1). Amikor tehát az Egyház értékeli az egyén helyzetét és a társadalom állapotát, újra és újra pozitív és negatív szempontokra hívja fel a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mert mindenáron azt akarja kimutatni, hogy a mérleg egyensúlyban van, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Isten műve önmagában mindig jó, de a bűn árnyékot vet a teremtett világra. Így hát a hívő keresztény nem engedhet a reménytelen borúlátás kísértésének, de nem élhet a valóságtól elrugaszkodott álomvilágban sem.
2. Európa, ahol annyi nemzet kultúráját alakította Krisztus evangéliuma, ahonnan a keresztény örömhír hirdetői eljutottak az egész világra, ma azonosságának mély válságát éli át. Ha elutasítjuk Isten és a vallás gondolatát, sőt a valóság megismerésének lehetőségében is kételkedünk, könnyen kiszolgáltatjuk alapvető értékeinket pillanatnyi vágyak és érdekek játékának. Európának és népünknek is szüksége van Istenre. Nem feledkezhetünk meg gyökereinkről, mert csak így tudunk reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövőbe.
Kortársaink közül sokan abban akarják megélni szabadságukat, hogy mindentől függetlenítik magukat, semmire nincsenek tekintettel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem. A kellemes közérzetnek ebben a bűvöletében könnyen megeshet, hogy nem vesszük észre: elmúlik az élet, s amire lehetőségünk volt tegnap, az holnapra már a múlté. Gyakran félünk meghozni életünk nagy döntéseit, elkötelezni magunkat a sírig tartó hűségre egy jó házasságban. Pedig olyan lények vagyunk, akiknek a fejlődéséhez is, a fizikai, szellemi, lelki értékekben való gyarapodásához és kiteljesedéséhez is szüksége van a jó közösség, a szerető család biztonságára. Még Isten szeretetét is a családi élet tapasztatából vett fogalmakkal fejezzük ki. Így tudjuk igazán átérezni, mit jelent, hogy ő szerető Atyánk, mi pedig egymásnak testvérei vagyunk. Ugyanígy az Egyházban és a közösségben is magabiztosabban, harmonikusabban találjuk meg a helyünket, ha átéltük a szeretet és a bizalom légkörét. Ha megtapasztaltuk az anyai szeretetet, igazi értelmet kap számunkra az is, hogy az Egyházat édesanyánknak valljuk.
Az emberi személy igazi szabadsága lehetőség az Isten akarata szerinti, értékeket teremtő és megvalósító életre. A szabadság tehát nem a kapcsolatok megszakítását, az azoktól való úgynevezett megszabadulást jelenti, hanem életünk megtöltését a szeretet gazdagságával.
3. Társadalmaink irányvesztésének világos jele a népesség fogyása. Hazánk lakossága az idén tízmillió alá csökkent. Pedig a család egészséges működése egyben a társadalom egészségének is fokmérője. Európában mindenki elismeri, hogy súlyos népesedési probléma alakult ki. A keresztény ember azt is feladatának érzi, hogy a megoldást keresse, mégpedig abból a biztos hitből kiindulva, hogy Isten szeret minket, hogy neki terve van velünk. Ezt a tervét pedig Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki.
A család és az élet Isten tervének szerves része, sőt a család lehetővé teszi, hogy megérezzük az Istennel való közösség örömét. A férfi és a nő szerelmének szépsége, ha egész életre szóló szövetségre lépnek egymással, Isten legvonzóbb természetes képét jeleníti meg az emberi társadalomban. Ez az életszövetség a férj és a feleség kölcsönös javára, s az új emberi élet elfogadására és nevelésére irányul. Ma mégis azt látjuk, hogy gyakran hiányzik a nyitottság a sírig tartó házassági közösségre. Mintha félnénk attól, hogy igent mondjunk az életre! A mai városi, de egyre inkább a vidéki élet is úgy szerveződik, hogy nagy nehézséget jelent népes családot fenntartani. Az anyaságot a társadalom nem mindig becsüli meg kellően. A gazdasági válság és a munkanélküliség szorongást és félelmet hoz sok család életébe. Pedig az anyaság és a családok megérdemlik az egész társadalom megbecsülését és szolidaritását. Az ő támogatásuk nem pusztán szociális kérdés, hanem egész népek, társadalmak jövőjének, létének vagy nemlétének kérdése. Márpedig az élet ára megfizethetetlen. Bármilyen gazdag legyen is egy ember, az életét nem vásárolhatja meg: végül is minden vagyona kevésnek bizonyul. Ahogyan a zsoltár írja: „Az élet ára túl magas volna, meg nem fizetheti senki soha, hogy örökké éljen, s a sírt ne lássa” (Zsolt 49,9-10).
4. Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Legyen a család maga is a közös hit, a közös imádság otthona. Plébániai közösségeink ismerjék meg, tartsák számon a körükben élő katolikus családokat. Maguk a családok is örömmel találják meg egymással a kapcsolatot. Osszák meg egymással ünnepeiket és gondjaikat, segítsék egymást munkával, személyes jelenléttel, tapasztalatok átadásával, és ha szükséges, anyagiakkal is. Büszkeség lehet számunkra olyan családok közösségéhez tartozni, akik gyerekruhával, bútorral, baráti szóval, betegek ápolásával nap mint nap segítik egymást, akik hordozzák a nemzedékek közötti összetartást, akiknek gondjuk van a magányosokra, az idősekre és a betegekre is. Különös figyelemmel és szeretettel kísérjük azok kereszthordozását, akik súlyosan fogyatékos gyermekeket nevelnek! Bátorítjuk azokat is, akiknek megtört a családi életük, tartsanak ki a hitben és az Egyházzal való közösségben.
Kérjük a Szent Család áldását családjainkra, kérjük az első magyar szent családnak, Szent István királynak, Boldog Gizellának és Szent Imre hercegnek közbenjáró támogatását. Kérjük a példamutató családapa, Boldog Batthyány-Strattmann László könyörgését családjainkért és egész nemzetünkért. Amen.
Budapest, 2010. december 26, Szent Család vasárnapja
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

2010. december 25., szombat

Szent Ferenc állított először Betlehemet


Az ünnepek ünnepének tartotta Assisi Szent Ferenc a Megváltó születésének ünnepét. Az ő nevéhez fűződik a betlehemállítás szokása, amely világszerte elterjedt.
Az első betlehemállítás történetét Celanói Tamástól tudjuk. Szent Ferenc az itáliai Greccióban 1223-ban megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt, értesítse a pásztorokat, és így „alkalmi színészekkel” felelevenítették a szent éjszaka eseményeit.

A fáklyákkal messze földről érkező zarándokok egyike Ferenc beszéde után azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között.

Egy másik fontos karácsonyi esemény Szent Ferenc életéből olyan esztendőben történt, mikor Jézus születésének ünnepe péntekre esett. A ferences barátok egymás között arról beszélgettek, hogy Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja, vagyis a péntek felülírja az ünnepet, vagyis ilyenkor is böjtölni kellene. Ferenc azonban nem értett velük egyet és így szólt: „Vétkezik, aki pénteknek nevezi ezt a napot, amelyen az isteni kisded született. Azt akarom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek, s mivel ezt nem tehetik, legalább kívülről kenjék be azokat”. Azt is elrendelte, hogy bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak. A betlehemállítás szokása azóta világszerte részévé vált a templomok és a közterek karácsonyi programjainak.

A betlehemállítás lényege az egykori események átélése, amely hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözését, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán.

Országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek életnagyságú több tucat figuráját ferences szerzetesek faragták több mint száz éve. Az egyik „háromkirály” élethű elefánton érkezik meg minden évben a templom szentélyébe, de a ferences betlehemes elefánt a budai, Margit körúti templomból sem hiányzik.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

2010. december 24., péntek

Tanúkat keresnek a ferences mártírok boldoggá avatásához | Magyar Kurír

Tanúkat keresnek a ferences mártírok boldoggá avatásához | Magyar Kurír

Ferences jókívánság


Pestszentlőrinci Ferences Világi Rend Szeretetteljes Karácsonyi Ünnepeket kíván ezzel a családotokban felolvasásra is alkalmas kis történettel egy Nobel-díjas írónőtől

Selma Lagerlöf

A szent éjszaka

Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mind a ketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.
- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott. - Jó emberek segítsetek rajtam! - mondta. - A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányba vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat.
Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kinyitották széles szájukat ,mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük felborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a tuba fele harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte.
Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyén-hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.
Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom. - Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem. - Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett. Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította.
A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre.
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam. - Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert? - Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.
- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá: Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat! A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára, mely nem akarta eltalálni, bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.
- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta: - Végy csak amennyi tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet vinni magával.
Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. Es a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányúlt, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.
Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.
- Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?
- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Mi élűn a pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: - Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és tűz nem éget? Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle: - Minő éjszaka ez? És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?
Erre az idegen így felelt: - Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod! - És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott.
Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy szikla-barlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál.
A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár kemény-szívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a háti-zsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.
Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből.
Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem. De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt: - És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám: - Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely meglátja az Úr dicsőségét!

2010. december 23., csütörtök

erdély ma - Kozma Imre atya karácsonyi üzenete

erdély ma - Kozma Imre atya karácsonyi üzenete

Aranyosi Ervin versei » Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok

Aranyosi Ervin versei » Aranyosi Ervin: Karácsonyi gondolatok

2010 Karácsonyán


Kedves Mindnyájan!


Ez év Karácsonyán Nagy Gáspár izzó gondolatával, ill. látomásával és greccioi képekkel kívánunk sok-sok kegyelmet és békés, boldog együttlétet mindannyiótoknak – még akkor is, ha sem a születés, sem a kisgyermek körülményei nem voltak olyan idilliek, mint ahogy azokat a képeken ábrázolják!
(n ═K → Á)

Béla és Márika + ∑ n







Betlehemi istálló-tűz
Ebben a lángban
épen marad a szalma,
nem roskad,
nem törik,
nem koromlik el alatta.
Mert Aki fölötte,
Annak szeretetétől gyullad,
sugárzón
sugárzik:
Isteni lényéből úgy ad.

Christos Santakai( treble Greek) - Christos Anesti

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány üzenete: Boldog Karácsonyt Kívánunk!


A dévai Szent Ferenc Alapítvány parajdi Szent Borbála Napközi Otthona gyermekeinek soha nem felejthető élményekben volt részük a Sóvidéki gyermekkarácsonyt megelőző napokban. Nem csak szervezői voltak a mintegy hatezer gyermeket és felnőttet megmozgató sóbányai karácsonyvárónak: ők hozták el jelképesen az idei cipősdoboz-ajándékokat is Budapestről.
Az alapítvány gyermekei két-két, szeretettel teli ajándékdoboz boldog tulajdonosai voltak, vendégeik, a sóvidéki gyermekek Kiss Kata és zenekara jótékonysági koncertje, valamint a vendéglátók előadása mellett szintén ajándékdobozzal tértek haza. Csaba testvér idén azt kérte: juttassanak a tanyákon, kis falvakban élő családoknak is mindabból, amivel a jó Isten ilyen gazdagon megajándékozta őket.
Ebben az évben Sóvidék minden lelkészi hivatalába és plébániájára küldtek meghívót: 25–30 szegényebb sorsú gyermekkel majd mindenhonnan megérkeztek, hogy együtt ünnepeljék Krisztus születését.
A Szent Borbála ház gyerekei előadták a Szállást keres a Szentcsalád című betlehemes játékot. Majd a Szent Józsefnek öltözött fiú és a Szűzanyát jelenítő kislány kézen fogva vezette színpadra Kiss Kata énekesnőt, az „angyalkák” pedig a zenekar tagjait. Mindazok, akik ott lehettek Erdély legnagyobb katedrálisában, szívhez szóló koncert részesei voltak szombaton.
Hogy milyen helyi összefogást igényel egy ekkora rendezvény lebonyolítása? A vendégfogadók, a bányaigazgatóság, Szabó Ernő kultúrigazgató, a pékség, a helyi tűzoltók, rendőrség, Fruzsina mama, Mózsi tata és legfőképpen a napközi otthon tanulói, valamint Engi Ágnes és Kovács Ágnes nevelőnők a tudói. Hálájuk mindazoké, akik a legkisebb jóval is hozzájárultak sikerességéhez. „Mindenkinek, kicsinek-nagynak, akik cipősdobozban szeretetüket küldték, és mellettünk voltak ebben az évben”, köszönetüket és karácsonyi jókívánságaikat tolmácsolják.

Molnár Melinda

Forrás: http://szekelyhon.ro/archivum/offline/cikk/97460/sok-ezer-ajandek-erdely-legnagyobb-katedralisaban

Silent Night -- Original Version

Hahota Jóga - Nevetéssel az egészségért!

Hahota Jóga - Nevetéssel az egészségért!

Aranyosi Ervin: Fenyő


Az erdőt, a rétet
vastag hó takarja.
Hótól elnehezült
a fák ága-karja.
Kis fenyőfa áll
az erdő közepében,
üde-zöld ruháját,
hó fedi el szépen.

Vidám beszélgetés
töri meg a csendet,
két fiú jár erre,
fenyőfát keresnek.
Mosolygó szemükben,
reményteli álom:
- Karácsonyi fámat,
itt majd megtalálom.

S ahogy körbenéznek,
szemük is felcsillan:
Ilyen szép kis fenyőt
láttam álmaimban.
Óvatos a fűrész,
hogy ne nagyon fájjon:
Ez a legszebb fácska,
ezen a világon!

Lazán körbe kötik,
egy vékony kötéllel,
s elindulnak haza,
dacolva a széllel.
Nemsoká elérik,
a szülői házat,
a házuk tetején,
a kémény pipázgat.

Ablak üvegén a
nyíló jégvirágok,
takarják a kinti,
hideg, zord világot.
Nyílik már az ajtó,
s a fenyő is végre,
odakerülhet az
ünnepi helyére.

Háromlábú “cipő”
kerül a lábára,
betlehemi csillag,
középső ágára.
De még várnia kell,
a féldíszítésre,
A család most készül,
ünnepi ebédre.

Szépen megterítve
az ünnepi asztal,
fehér terítővel,
megkímélt damaszttal.
Evőeszközök is
fényesen ragyognak,
visszaverve fényét
napnak, csillagoknak.

A “férfiak” hárman,
az asztalnál ülnek,
régi karácsonyok
képébe merülnek.
Két fiú hallgatja,
amit apjuk mesél,
- az a szép történet,
mit az ember megél.

Amott a kis zugban,
kemence tövében,
összegömbölyödött
cirmos alszik éppen.
Nem zavarja álmát,
a beszélő ember,
éjszaka vadászott,
s most jött haza, reggel.

Konyhaajtó nyílik,
anya, s lánya tálal,
megtelik a szoba
az étel illatával.
Vígan falatoznak,
jól esik az étel,
Ízes minden falat,
egyik sem kivétel.

Ebéd koronája
diós, mákos bejgli,
a karácsonyt ezzel
illik ünnepelni.
Jóllakott mindenki,
az asztalt leszedik.
Fenyőfa díszeit
most előkeresik.

Csillagszórók, gyertyák,
színes papírláncok
fénylő üveggömbök,
- kisbolygóknak látszók,
angyalhaj, jégcsapok
és girland füzérek
pár papírdobozban,
pihennek, megférnek.

Sorban előjönnek,
“felszállnak” a fára.
Boldog hangulat ül,
az egész családra.
Miközben a díszek
helyükre kerülnek
a család tagjai
énekbe merülnek.

Mennyből jön az angyal,
szívből szól a nóta,
így csinálják mindig,
ki tudja mióta.
Új dalba kezdenek,
ha lejárt a régi.
Cica is nyújtózik,
álmos szemmel nézi.

Leugrik a földre,
a fenyőhöz sétál,
szaglászik az orra,
sok kis bajsza szétáll.
Szemmagasságában
egy kristálygömb csillog.
Benne tükörképe
macskaszeme villog.

Odalép a gömbhöz
fejét félre hajtja,
mancsával a mását
pofozni akarja.
Ám az nem ijed meg
és nem ugrik félre,
hintázik a cicánk
nagy-nagy örömére.

Kész a karácsonyfa
- gyönyörű a fájuk!
Mind magukra öltik
ünnepi ruhájuk.
Az apuka ekkor
szól a gyerekeknek,
most egy órácskára,
szánkózni mehetnek.

A fiúk titokban
hócsatára várnak,
hósáncot emelnek,
bástyaként hóvárnak.
Hógolyókat gyúrnak,
kezük melegével,
s nem törődnek a hó,
fagyasztó levével.

Az apa a lányát,
szánkón húzza éppen,
ám egy hó golyóbis,
eltalálja, képen.
Körülnéz, hogy lássa
kiküldte a havat?
Válasz hógolyója,
majd győzelmet arat.

A szánkó is megállt,
a kislány leugrik.
- Megdobták az aput!
Többé Ő sem nyugszik.
Gyúrja hólabdáját,
mint reggel a bejglit,
megbánják a fiúk,
hogyha felingerlik.

Kemény hócsatában,
nem veszít és nem nyer,
hideg ellenére
kimelegszik az ember.
Véget ér a játék,
mert letelt az óra,
melegségre vágynak,
s nem a hideg hóra.

Elérik a házat
és ahogy belépnek,
a szemüket vonzzák
táncos gyertyafények,
karácsonyfa ágán
sorra meggyulladtak,
és a fa tövében
ajándékok vannak.

- Itt járt a Jézuska!
a három gyerek ámul.
Hát az anyu hol van?
Most jön a konyhából.
Ő is csodálkozik,
Ő sem vette észre,
hogy a sok ajándék,
hogy került helyére.

Apa anya egymást
átölelve nézik,
ahogy bontogatják
vidám csemetéik.
Gyermeki szemekben
az ünnep varázsa,
boldogságra lobbant
fényes tűz parázsa.

Sorra kibontódik
az ajándék sora,
mesekönyv, egy baba
na és két korcsolya.
Sapka, sál és kesztyű,
ami éppen kellett,
örömet okoz a
társasjáték mellett.

Mégis a kedvencük
most a társasjáték,
közös élményeket
adó szép ajándék.
Asztalhoz is ülnek,
nem lehet már várni,
győz a kíváncsiság,
hát ki kell próbálni.

Elindult a játék,
fut a dobó kocka,
egyik bábu ellép,
a másik kipofozza.
De ki lesz a győztes,
ki nevet a végén?
Amíg célba érnek,
nem tudhatom még én.

Arcukon izgalom,
néha felnevetnek,
őszintén örülnek,
őszintén szeretnek.
Ölelik a győztest,
vállát veregetik
és a játékot most
elölről kezdhetik.

Így telik az idő,
így szállnak a percek,
szemük elnehezül,
a játszó gyerekeknek.
A kinti világból
eltűntek a fények,
a rádióból szól egy
karácsonyi ének.

Lefeküdni készül,
a család minden tagja,
minden gyerek ágyban
a mesét hallgatja.
Szemük lecsukódik,
szájuk szegletében
apró mosoly bujkál,
elalusznak szépen.

Éljenek vidáman,
álmodjanak szépet
így lehet majd teljes
nekik is az élet.
S ne csak karácsonykor
legyen náluk vendég,
szeretet, boldogság,
s milliónyi emlék.

Bár így teljesülne
minden nap az álmunk,
s csupa szeretetben
élne a családunk.
Sokkal többet ér ez
mint egy drága játék.
A szerető család
a legnagyobb ajándék!

Találkozzunk a betlehemi jászolnál!


Szent alvásoddal szenteld meg testemet-lelkemet: életemet,halálomat és ne engedd soha elfelejtenem,hogy így szeretsz engem.Add,hogy megtérjek hozzád.Ugyanúgy rád bízzam életem alakulását és eljövendő haláltusám keserves perceit,mint ahogy te most rám bíztad magadat.Merjek elaludni benned,akik karjaimban alszol.Merjek meghalni bátran,tudva,hogy az ÉLETBE lépek át.Merjek elhagyni mindent és mindenkit teérted,aki isteni természeted birtoklásához sem ragaszkodtál görcsösen,hanem kiüresítve önmagadat emberré lettél.
Ó,Jézus Krisztus! Az Atyaisten örök Fia a Szentlélekben és Mária Fia a Szentlélek közreműködése által,ragadd meg értelmemet,akaratomat,szívemet szereteteddel,és ne engedd,hogy elszakadjak tőled,aki élsz és uralkodol,igaz Isten és igaz ember az Atyával és a Szentlélekkel,most és mindörökkön-örökké.Ámen.

Áldott,Szent és Békés Találkozást a betlehemi jászolnál!
Demeter Zoltán

2010. december 22., szerda

Kata Mama karácsonya


Dr Mike Józsefné (Kata,Katus) Handzi angyal.
Egy régi-régi Karácsony jut eszembe! Sok régi,de ez az egy a legemlékezetesebb!
Nagyszüleim neveltek,náluk voltam otthon.Aznap,mint minden Karácsonyon,reggel templommal kezdődött a nap és valami lázas izgalom izzott a levegőben.Eljött a délután. Este jön az angyalka és hozza a karácsonyfát! Ez volt az !!...És ez minden évben így volt már 13 éve!! Csodás várakozás,tele izgalommal. Mert az angyalka,mint minden évben,bekopog majd a konyhaajtón és én a mama és a papa kezét fogva rettentő izgalommal várom,és azon gondolkozom.mit is kell majd elmondanom,ha megkérdezi" Na Katica rossz voltál-e amióta nem találkoztunk? (márhogy megérdemlem-e a karácsonyfát)... Lévén igazán eleven gyermek, azon gondolkoztam,mit is fogok mondani? Hogy leszakadtam a jégen,leszedtem a messzimama zöld almáját a fáról,hogy azzal játszunk a barátokkal a vízben,vagy befontam a sok kukorica baba haját!! Hatalmas bűneim bevallásán tűnödtem,mert ezek főben járó bűnök voltak kicsi lelkemen.És kinyílt az ajtó,nehézkes léptekkel bejött az Angyalka,ahogy addig mindég 13 évig, Slingelt szoknyában,mely majdnem a földig ért és egy slingelt ugyanolyan a vállára terítve palástként.A fején egy kifordított kucsma! Arca fehér,mint a hó!!
Felnéztem rá és vártam a kérdést,de közben lesiklott a tekintetem a bakancsára! Handzi bácsi!!!Kiáltottam döbbenten és elszállt az álom!
Az álom,melyet áldott emlékű nagyszüleim meg tudtak őrizni tizenhárom évig! A konyhában vidáman pattogott tovább a tűz,mintha végre attól lenne jó a kedve,hogy felnőttem végre! Kinőttem az áldott mesét!
Azóta elmúlt 65 év! És én ma is megköszönöm a Jézuskának,hogy ilyen jóságos nagyszüléim voltak!!
Azóta kinn alusszák örök álmukat a császártöltési öreg temetőben, Talán már az "angyalka" is Velük van az égen. De élnek velem tovább! Köszönöm Nektek azokat a meghitt gyönyörű Karácsonyokat,ahol az arany dió és az ezüst dió,meg a fényesre pucolt alma volt az és a szeretet. Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!!!!

A karácsony ünneplésének kezdete | Magyar Kurír

A karácsony ünneplésének kezdete | Magyar Kurír

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Áldott a fény, a megszülető!


Adjunk hálát a fölséges Istennek,

Hogy meghagyta érni a szent Karácsonyt,

Urunk születése napját.

Adjon országunkban békét, bort, buzát,

Barmaink közt bőven szaporodást.

És így kívánok boldog karácsonyi ünnepeket ennek a családnak!

Ady: Karácsonyi rege

e-Szó: Magnificat

e-Szó: Magnificat

Virtuális csillagszóró


Eltöprengtem, vajon hogyan köszönthetem barátaimat, szeretteimet, a közelgő ünnepen.
A napokban kéretlen levelek sorával mombázzák egymást ismerősök, ismeretlenek.
Nem állok be a sorba.
Számtalan közösségi portálon otthon vagyok.
Itt osztom meg jókívánságaimat.
Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt Kívánok Barátaimnak Szeretteimnek!
Kívánom, hogy lelketekben gyúljon fel Betlehem fénye!
Üdvözletem csillagszóróként ragyogja be arcotokat, lelketeket!

Az Úr adjon nektek békét! - karácsonyi üzenet | Ferencesek.hu

Az Úr adjon nektek békét! - karácsonyi üzenet | Ferencesek.hu

Sík Sándor: Láttam csillagát Napkeleten


Uram! ma minden ködbe lankadt,
Ma minden bús és meredek.
Tátonganak nagy messzeségek,
Ma még a csillagok sem égnek,
Inganak óriás hegyek.
- Uram, én láttam csillagod!

Vadul nevet a téli szél,
Ólmos esőt vagdal szemembe.
A sötétség kiált körültem,
És varjú vijjog fönn az űrben
Egy örök vak körben kerengve.
- Uram, engem minden kacag!

A százszavú gúny közepette
Kiáltok, s bennem fagy a szó.
Sírok, mint egy eltévedt gyermek,
S a könny pillámon holtra dermed.
Hideg az arcom és fakó.
- Uram, csak egy sugarat adj!

És én megyek, amerre hívtál,
Halott sivatag fövenyén,
Ha örökös télben, viharban,
Örök sötétben, zivatarban,
Ha többé nem lesz soha fény:
- Uram, te hívtál, én megyek!

Megyek, mert mennem kell, örökre.
Mert visz a vágy, a tűz, a lélek.
Mert örök dalok égnek bennem,
Mert kívüled nincs hova lennem,
Mert nálad van, te vagy az Élet!
- Láttam Keleten csillagod!

2010. december 21., kedd

Ezüstfenyő díj


Hírek-Aktualitás
Böjte Csaba is kapott Ezüstfenyőt
2010-12-20 13:56

Mindenki az összefogásról beszélt...
Kilencedik alkalommal adták át december 18-án, szombaton a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az RMDSZ Ezüstfenyő díjait. Idén 32-en vehették át a „szülőföld visszaszerzéséért”, az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként az ügyvezető elnökség és a területi szervezetek javaslatai alapján odaítélt kitüntetést.

Az RMDSZ elnöke, Markó Béla szerint többen vannak olyanok, akiknek a munkáját nem sokan ismerik, viszont rendkívül fontos tevékenységet folytatnak, ezért megérdemlik a láthatóságot, a nyilvánosságot.

„Világossá vált, hogy a szülőföldet egyszer s mindenkorra visszaszerezni nem lehet, újból és újból meg kell küzdeni érte, mert ha nem küzdünk, akkor elveszíthetjük. Ez a legfontosabb üzenet a következő generációk számára, mert aki azt hiszi, hogy a történelem kereke csak előre, egy irányba forog, az téved” – mondta Markó Béla.
Ezüstfenyőt vehetett át Böjte Csaba (fotó) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. „Tegnap (pénteken – szerk.megj.) Ópusztaszeren jártam, ahol Árpád vezér összegyűjtötte a törzsek vezéreit, hogy közösen, együtt cselekedjenek, fogjanak össze, ez idő tájt pedig az itáliaiakra és a germánokra is a széthúzás volt jellemző. Valamilyen szinten békesség volt a Kárpát-medencében, ezért mehettek el kalandozni a férfiak és nyugodtan hátrahagyhatták a nőket, gyermekeket. Integráló nemzet voltunk, szerintem most is ez a jövő” – szólított az összefogásra a 62 településen 2173 gyerek sorsát igazgató Böjte Csaba.

Az Ezüstfenyő-díjat Markó Béla, az RMDSZ elnöke 2002. november 30-án hozott Határozatában alapította. A díj Gyarmathy János és Kiss Levente marosvásárhelyi képzőművészek alkotása. Maros megyéből idén Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, dr. Suba Kálmán állattenyésztési szakember és Terkál Ágnes, az RMDSZ közlöny szerkesztője részesült az elismerésben.

Gáspár Botond

Forrás: http://szekelyhon.ro/hirek/kozelet/bojte-csaba-is-kapott-ezustfenyot

Fénylánc Magyarországért

Fénylánc Magyarországért

Angyalok Erdeje - angyalokerdeje.hu

Angyalok Erdeje - angyalokerdeje.hu

Móra László: Karácsonyi imádság


Ó, édes Jézuska,
Hallgasd meg szavunk!
Nagy országért síró
Bús magyarok vagyunk.
Szent karácsony estjén
Halld meg ezer jajunk…
Igaszágot kérő
Bús magyarok vagyunk.
Küldd le angyalkáid,
Tedd fényessé napunk!
Hiszen csak sötétben
Botorkálók vagyunk.
Széttépett Hazánkban
Nézd városunk, falunk!
Alig-alig élők
Meglopottak vagyunk.
Ne küldj sok játékot!
Karácsonyfát se adj!
Ó, csak azt tudhassuk,
Hogy most közöttünk vagy.
Hogy közibénk jöttél
S két áldott kezeddel
Földi csodát teszel
Síró nemzeteddel.
Ó, édes Jézuska
Hallgasd, amit kérünk:
Szent István országát
Adjad vissza nékünk!

A született Jézus


A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.

Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.

Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.

A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.
Ó népek Megváltója, jöjj,
hadd lássuk a Szűz Gyermekét!
Egész világ, ámulva nézz:
Istenhez méltó születés.

Nem férfi magvából fogant,
de Szentlélektől titkosan:
az Úr Igéje testet ölt,
mint szűz méhben termett gyümölcs.

A Szűz várandós anya lett,
szemérme sértetlen maradt,
fénylő erényei között
Isten, mint templomban lakik.

Most hagyja el a nászszobát,
a tisztaságos palotát!
Két-természetű Óriás,
indulj utadra lelkesen!

Atyának egyenlő Fia,
végy testet: indulj győztesen,
Testünknek gyengeségeit
örök erőddel izmosítsd.

Ragyog már jászlad trónusa,
új fényt lehel az éjszaka,
s ezt nem oltja semmi éj,
a hit táplálja sugarát.

Krisztus, legkegyesebb Király,
dicsérünk téged és Atyád,
s a Lelket, a Vigasztalót
most és örö időkön át. Ámen.

Morgomedve

Morgomedve

Hogyan segíthetünk a hajléktalanokon?


Tisztelt Honfitársam!
Ön, aki ma még egy jól fûtött lakásban él, kérem gondoljon azokra a -
sokszor önhibájukon kívül - lecsúszott hajléktalanokra akik az utcán
próbálják meg kihúzni a téli hideg nappalokat és éjszakákat. Gondoljon rájuk
azzal, hogy ha olyan hajléktalan mellett vezet el az útja, akin látszik,
hogy segítségre szorul, ne menjen szó nélkül tovább, hanem kérdezze meg
miben segíthet, nem beteg-e? És ha úgy látja, hogy embertársának segítségre
van szüksége kérem segítsen. Nem Önnek kell a beteg ember hóna alá nyúlni,
erre megvannak a szervezetek akik az Ön telefonhívására kimennek az arra
rászorulóhoz és megpróbálnak mindent megtenni azért, hogy ne legyen nagyobb
a baj. Önnek csak az a dolga, hogy beírja a mobil telefonjába a területileg
illetékes krízis központ telefonszámát és ha úgy látja, hogy valakinek
segítségre van szüksége felhívja õket. Kérem nézzen be erre a honlapra és
keresse ki a lakóhelye szerint illetékes segítõ központ telefon számát.

http://diszpecserportal.hu/regionalis-diszpecserszolgalatok.html

Ott talál egy táblázatot, Régiós Diszpécser Szolgálatok, onnan keresse ki
legyen szíves a területileg illetékes számot, és írja be mobiljába. Arra az
esetre, ha a továbbküldések során eltûnne a link bemásolom ide is:

Budapest, Pest megye (1)-338-41-86

Fejér, Komárom-Esztergom,Veszprém megye (34)-511-028

Gyõr-Moson-Sopron, Vas,Zala megye (92)-323-000

Baranya, Somogy, Tolna megye (72)-233-169

Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye (46)-323-260

Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok,
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (42)-504-618

Bács-Kiskun, Csongrád, Békés megye (76)-485-582

Idén egy picit többet is kérek mint tavaly. Szeretném ha elolvasná az itt
található kis útmutatót is:

http://www.diszpecserportal.hu/regionalis-diszpecserszolgalatok/milyen-esetb
en-hivjuk-a-diszpecser-szolgalatot.html

Tudom idõbe kerül de kérem ennyit még szánjon a dologra, hiszen nem csak az
a fontos, hogy a segítõ szolgálatok értesüljenek a baj közeledtérõl, hanem
biztosan meg is találják a segítségre szorulót.

Rendszeresen kapcsolatban vagyok azokkal akik megpróbálják menteni a
menthetõt. Minden évben támogatják e körlevél elküldését. Ne tétovázzon Ön
sem, küldje tovább minél elõbb minél több embernek mert nagyon hideg napok
elé nézünk.

Megtudtam azt is, hogy tavaly már néhány nap után érezhetõ volt, hogy
érdemes volt ezt a levelet megírni. Idézem levelüket:

"Nagyon köszönjük a segítségét, visszajelzésként szeretném elmondani, hogy
több régióban is megnõtt a hívások száma. Budapesten az átlagos 130-140-rõl
190-re."

Ismét kapcsolatban vagyok velük, tudnak errõl a levélrõl és támogatják az
elküldését.

Még valamit szeretnék: tegyünk be táskánkba néhány konzervet, darab
szalonnát és ha találkozunk velük adjuk oda nekik. Hidegben kalóriából is
több kell.

Ha valaki csak a linket szeretné tovább küldeni megteheti mert ezt a levelet
feltettem ide is:

http://morgomedv.freeweb.hu/hajlekt.html

Jó lenne az is, hogy ha valakinek lehetõsége van rá, a linket feltenné
egy-egy weblapra is.

A rászorulók nevében is köszönöm a segítséget.

Egy tanárember, aki - a maga egyszerû módján - segíteni szeretne a
rászorulókon és bízik benne, hogy sokan mellé állnak még ebben a dologban.

Miskolc, 2010.december 17.

Ashera - Return Of The Angels

2010. december 20., hétfő

Úrangyala:


lássuk meg a Gondviselés jeleit a mindennapi életben
2010. 12. 20. 10:03
Mindenkinek úgy kellene tudnia olvasni Isten jeleit az életében, ahogy Szent József is tette – mondta a vasárnapi Úrangyala imádságában XVI. Benedek. Mint a pápa rámutatott, advent negyedik vasárnapjának evangéliuma Szent Józsefet egyszerű embernek írja le, aki hűséges az Úrhoz, és kész teljesíteni az ő akaratát.
József először el akarja hagyni Máriát, mikor kiderül, hogy felesége gyermeket vár. Ám aztán megérti, hogy az Isten gyermeke, és így már látja mindebben Isten tervét, így elhagyja a sajátját. József biztos abban, hogy jól cselekszik. Imigyen csatlakozik Isten hűséges szolgáihoz, mint az angyalok, a próféták, a mártírok és az apostolok.

Tisztelnünk kell Jézus „jogi atyját”, mert benne körvonalazódik az új ember, aki bizalommal és bátorsággal néz a jövőbe, aki nem saját magát akarja megvalósítani, a saját elképzelését, hanem Istenre bízza magát.

A pápa az Úrangyalában az egyház összes papját és püspökét Szent Józsefre bízta, az egyház védőszentjére. Arra buzdította a papságot, hogy folyamatosan kerüljön egyre közelebb Jézus alakjához, hogy így is csendesen Jézust mutassák meg a világnak szavaikban és cselekedeteikben minden nap.

Végül Mária közbenjárását kérte, hogy mindenki szeme Jézusra tekintsen karácsonykor, és örüljön mindenki szíve. Végül azért imádkozott, hogy minden ember szeretetettel és alázattal fogadja a megszülető Urat, és hogy úgy láthassuk a Gondviselés jeleit a mindennapi életben, ahogy Szent József.

Magyar Kurír

Székelyföld kincsei | Comorile Ţinutului Secuiesc | Treasures of Szeklerland

Székelyföld kincsei | Comorile Ţinutului Secuiesc | Treasures of Szeklerland

Szent Ferenc karácsonya


Celanoi Tamás első életrajza, XXX. fejezet
A jászolról, melyet az Úr születésnapján állíttatott

Szentünknek legfőbb törekvése, legforróbb vágya és legelszántabb eltökélése az volt, hogy mindenütt és mindenben megtartsa a szent Evangéliumot, és tökéletesen, teljes éberséggel, teljes odaadással, elméjének teljes megfeszítésével és szívének minden rezdülésével kövesse a mi Urunk Jézus Krisztus tanítását és utánozza példáját.

Ebből a szempontból különösen nevezetes és emlékezetre méltó az az ünnepség, melyet halála előtt három esztendővel Greccio városka határában a mi Urunk, Jézus Krisztus születésnapjának tiszteletére rendezett.
Élt azon a környéken egy bizonyos János nevű jó hírű, de még jobb életű ember. Boldogságos Ferenc nagyon szerette ezt az embert, mivel, bár nemessége révén messze földön nagy tekintélynek örvendett, a vér nemességét semmibe sem véve egyedül a lélek nemességére törekedett. Boldogságos Ferenc, mint már azelőtt is többször megtette, Karácsony előtt vagy tizenöt nappal magához hívatta János urat, és így szólt hozzá: „Ha azt akarod, hogy az Úr közelgő ünnepét Greccióban üljük meg, úgy siess, és szorgalmasan tégy meg mindent, amit mondok neked! Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán” . A derék és hűséges ember a parancs hallatára gyorsan elsietett, és a kitűzött helyen előkészített mindent, amit a szent kívánt tőle.

Eközben elérkezett az öröm napja, megjött az örvendezés ideje. Megérkeztek a különböző helyekről odahívott testvérek, úgyszintén a környék lakói, férfiak és nők; tehetségéhez képest mindenki gyertyát vagy fáklyát tartott a kezében, hogy örvendező lélekkel bevilágítsa az éjszakát, mely ragyogó csillagaival fényt hintett a napok és esztendők végeláthatatlan sorára. Megjött Isten szentje is, és mivel mindent készen talált, látta és örvendezett. Készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt az egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio mintegy új Betlehemmé alakult át.

Az éjszaka fénylik, mint a nappal, és gyönyörűségére szolgált az embereknek és állatoknak egyaránt. Az odaérkező emberek újult örömmel örültek a titok megismétlődésének. Az erdő kiáltásoktól visszhangzott, s a sziklák szent énekek hangját verték vissza. A testvérek az Úr szokásos dicséretét zengték, és az egész éjszaka örömujjongással telt el.
Isten szentje megállott a jászol előtt, nagyokat sóhajtott, s közben a fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.

Isten szentje szintén magára öltötte a szerpapi ruhadarabokat - tudniillik szerpap volt -, és csengő hangján megkezdte a szent Evangélium éneklését. Hangja, erős hangja, behízelgő hangja, tiszta csengésű hangja, érces hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hívogatta az összes jelenlevőket. Utána prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette, és a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki; közben száját egészen betöltötte nem is annyira a szó, mint inkább a túláradó érzelem édessége. A betlehemi kisded és Jézus nevének kiejtésekor nyelvével mintegy végignyalta ajkát, és ínyével boldogan élvezte a szó édességét.

És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe.
Az ünnepi virrasztás végeztével ki-ki örvendezve tért vissza otthonába.

Segíts az Autista Segítő Központnak!


Kedves Testvérek!

Örömmel látom, hogy sokan támogatjuk az autista központ javára történő szavazást.
Már csak egy kicsi hiányzik és az első helyre kerül, így a díjra esélyes lesz.
Mindenkit arra bíztatok tartsunk ki és az ünnepi készületben, és ünneplés idején se felejtsük el elküldeni az sms-t!
(Bíztassuk rokonainkat és barátainkat is)
Nagyon örülnék, ha ezzel is segíthetnénk az I. rendet ebben a nehéz vállalásban.

Mindenkinek üdvös készületet kívánok, Hajrá Ferencesek! Hajrá Világi Rend!
Ury Ági

Pásztorjáték a Tócóskertben


Advent negyedik vasárnapján megérintett, az ünnepvárás hangulata.
Lakótelepünkön, a Tócóskertben, római katolikus és görög katolikus közösségeinknek a Szent Család Templom ad helyet.
A közelmúltban, megkezdődött egy görög katolikus templom építése.
Hogyan is ünnepelhetnénk méltóbban karácsony ünnepét, mint egy pásztorjátékkal az épülő templom telkén.
Testvérközösségünk ennek megszervezésére vállalkozott.
Nagypapák, nagymamák, papák, mamák, gyermekek és unokák készültek nagy lelkesedéssel az előadásra.
Az üres telken már várakoztak a pásztorok a tábortűz mellett, az állatok az utánfutón.
Csacsi, kecske, bárány hangolt az előadásra.
A gyermekek, akik tehették, szeretettel simogatták őket.
A mínusz tizenöt fokos hidegben, a csacsi, szamár lett volna kiszállni, a többiek melengető közelségéből.
Hogy a felnőttek se fázzanak, a közösség forró teával, forralt borral, mézes süteménnyel kedveskedett.
Jézus közelgő születését így ünnepeltük Advent negyedik vasárnapján.

Karácsonyi üdvözlet


Kedves Mindnyájan!

A Gyermek Üdvözítő árassza el lelketeket mérhetetlen sok kegyelemmel és égi Édesanyánk féltő szeretete öleljen magához mindenkor.
Ezzel a gondolattal kívánunk kegyelmekben gazdag , áldott Szent Karácsonyt!

2010. Karácsonyán,

Imádságos szeretettel: Erzsébet és László

valamint az FVR. Árpád-házi Szent Erzsébet Közössége Soltvadkert
Kegyelmekben gazdag
Szent Karácsonyt !
Dicsőség a magasságban
Istennek,
Békesség a földön, minden jóakaratú embernek!
Pax et Bonum!
FVR. Árpád-házi Szent Erzsébet Közösség
Soltvadkert

2010. december 19., vasárnap

ADVENTI CÍMOLDAL - tuzenek.lapunk.hu

ADVENTI CÍMOLDAL - tuzenek.lapunk.hu

Karácsonyi süti recept


Végy egy kilogramm meleg szeretetet, szitáld át a türelem szitáján, nehogy pletykamag kerüljön bele. Adj hozzá egy liter bátorságot, három deci jóságot és egy deci szorgalmat. Gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel, és takard be tiszta jókedvvel. Ha megkelt, süsd meg a kitartás tüzénél, szórd meg vidám mosolyoddal és tegyél hozzá pár csepp nyugodt megfontolást. Aztán vágd fel sok-sok darabra, hogy mindenkinek jusson belőle, aki szeretetre éhes.

Jöjjetek imádkozni!


IMA és engesztelés az ÉLETÉRT

A CSALÁD ÉVÉBEN

2010. december 28 –án, kedden, 16 – 19 óráig

Együtt imádkozunk az élet örömeinek felismeréséért

és az élettel szemben elkövetett tévedéseink, bűneink bocsánatáért.

Kérünk mindenkit, aki nemzetünk s életünk megtisztulásáért vállalja az együtt imádkozás

és közös elmélkedés segítő megújulását, a sérüléseinkből való gyógyulás megsegítését,

jöjjön el erre az ünnepre!

Szeretettel hívunk és várunk!

A Belvárosi Főplébánia (Nagyboldogasszony) Templomba

Budapest, V. Március 15-e tér

Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél

„...élek és ti is élni fogtok.”

Jn 14,19
„Az élet szentélye a család.”

II. János Pál pápa

Az imák és elmélkedések rendje:

Szentlélek segítségül hívása,

majd

Komáromi János ofs bevezető szavai

Bíró László püspök, a MKPK családrefense

Komáromi Mária ofs, katekéta

P Bátor Botond OSPPE, a Pálos Rend magyarországi elöljárója

Hortobágyiné Dr. Nagy Ágnes orvos, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola Családpedagógiai Intézetének vezetője

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita zenepedagógus

Dr. Osztie Zoltán plébános, a KÉSz elnöke

Zenei imádság:

Zs Szabó Mária hegedűművész

valamint

ferences imák és taize-i énekek

18. 00

szentmisét mutat be

Bíró László

püspök

erdély ma - Csűry István püspök ünnepi pásztorlevele

erdély ma - Csűry István püspök ünnepi pásztorlevele

ZAMBO JIMMY - Szent Karacsony Ejjel

2010. december 18., szombat

A keresztények és a hal


- Miért "hal" a jele a keresztényeknek?

A római egyházüldözés idején a keresztények úgy adtak egymásnak találkát a titkos istentiszteleti helyen, hogy halacskát rajzoltak itt-ott az útra, a kapukra, és amerre a hal feje mutatott, arra kellett menni, hogy eljussanak a keresztény istentiszteletre. A jelet igen bizalmasan kezelték, és nem árulták el senkinek, hogy mit is jelent.

De miért pont a hal?

A hal szó görögül = ikhtüsz.

Betűszóként: Iészúsz Khrisztósz Théú Hűiosz Szótér, azaz Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó szavak kezdőbetűiből állt össze / némi csavarral, ami a görög nyelvtant illeti /, tehát a keresztények számára nem pusztán egy "jel" volt csak, amely az irányt jelentette, hanem az a hitvallás, amely miatt sokukat kínhalálra ítélt a római vezetés.

Magyarok karácsonya Ópusztaszeren


Harmadszor rendezték meg a Magyarok Karácsonyát Ópusztaszeren. Idén olyan hátrányos helyzetű gyermekek érkeztek, akik nevelőotthonokban élnek, határon innen és túl.
Hagyományos alföldi betlehemezéssel fogadták Ópusztaszeren a 130 gyermeket.

– Nekünk az a feladatunk, hogy ezeken a nehéz sorsú gyermekeken, akár határon túl is, akár pedig határon belül is segítsünk – nyilatkozta Soltész Miklós szociális és ifjúsági ügyekért felelős államtitkár.

Böjte Csaba testvér a magyarok karácsonyfája alá a bátorságot szeretné kérni Istentől.

– Ha a gyerekek bátrabban állnának neki a tanulásnak, mi felnőttek bátrabban állnánk neki a magunk feladatainak, a fiatalok bátrabban vállalnának családot, gyermeket, megvan ezekhez a lehetőség, csak én úgy érzem, hogy talán a bátorság hiányzik – fogalmazott a ferences szerzetes.

Az ünnepi műsor zárásaként a gyermekek megnézhették a felújított Feszty-körképet is.

A Betlehemi Békeláng


A Betlehemi Láng a krisztusi szellemiség szimbóluma, mely nagy út után ér el hozzánk. Immár két évtizede szervezik meg a Betlehemi Békeláng akciót, melybe évről évre több ember kapcsolódik be. A Betlehemi Békeláng ötlete szoros összefüggésben van Jézus születésével. A pásztoroknak kihirdetett békekinyilatkoztatásra emlékeztet több, mint 2000 évvel ezelőttről. Ezért a béke-fény terjesztésénél arra kell törekedni, hogy az emberek minél közelebb kerüljenek a karácsonyhoz.

Az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította. Egy Habsburg Rudolf nevét viselő osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés templomában égő láng lett. Azóta évről évre Bécsből – cserkészek kíséretében – rendszerint egy-egy különleges gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a jászol helyén épült templomban, a Születés Bazilikában található örökmécsesből lángot vegyen. Lámpásba zárva hozzák aztán repülővel Bécsbe, ahol egy hatalmas és nagyszabású ünnepség keretében veszik át az egyes országok, nemzetek cserkészküldöttségei a lángot. Ezt követően a Betlehemi Láng szállítása speciális lámpákkal és örökmécsesekkel történik, a legváltozatosabb módon: autóval, autóbusszal, vonattal, kerékpárral vagy akár gyalog is szállítják, s adják kézről-kézre a cserkészek, hogy elvigyék otthonainkba, hogy ott karácsonyig folyamatosan égjen. Az otthonokban fénylő „betlehemi láng“ imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különböző pontjain élő keresztényekkel, és elmélyíti az adventi előkészület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított láng, a béke lángja azt is jelképezi, hogy akárcsak a lángot, a békét is embertől emberig kell továbbítani.

A SZMCS cserkészei 1991-től hozzák el nekünk a lángot Bécsből az osztrák cserkészektől Lőrincz János cserkésztestvérünk ötleteként, s azóta is Felvidék számos helyére jut el. A jó Isten segítségével december 19-22. között idén is Szlovákia magyarlakta vidékein több mint 50 faluba-városba juttatják el magyar cserkészeink a szeretet lángját.

Ez a láng mindenkié, minden jószándékú emberé, nincs egyházhoz, felekezethez kötve. Cserkészeinktől kérhető, hazavihető, továbbadható, hogy minél több családhoz eljusson. Éljünk a lehetőséggel, fogadjuk be a betlehemi láng fényét, melegét otthonunkba, hogy átjárja életünket.

Klemy Egy gyertya ég....wmv

2010. december 17., péntek

fhirnok.5mp.eu/web.php?a=fhirnok&o=1PVGU4cHJv

fhirnok.5mp.eu/web.php?a=fhirnok&o=1PVGU4cHJv

Szabó Magda: Karácsony


Oldják iszákjukat a csendesülő,
alacsony fellegek,
omlik az ártatlan, együgyű hó
a háztetők felett.
A füst elkapja derekát,
együtt forognak,
úgy imbolyodik a világ,
ahogy ők imbolyodnak.
Húzzák már komoly szarvasok
az ünnepet,
szájuk körül az esti pára
s az eltünt gyermekkor lebeg.
Omlik a hó, ömlik a hó,
nem nézi, hova hull,
csak bámulnak a szarvasok,
szarvukon gyertya gyúl.
Ömlik a hó, omlik a hó,
leng, surrog és kering,
eltemeti a surranó
december lépteit,
meztelen, ezüst lábnyoma
nem villan már sehol,
a szarvas békén lépeget,
bizakodik, dalol.
”Honnan jössz?” – kérdezem a hótól.
”Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi.
Rám néz, én meg rá. Hallgatok.
Mit feleljek neki?

Móricz Zsigmond: Karácsonyi ének


Ragyogó hóba borult a kis falu.
Gyönyörű karácsony este volt. Az égen rettentő csillag, mint amikor tavaszi hajnalon a réten a fűszálak hegyén csillog a harmat. A kis falu megbújt, és a parányi házakban, boldogtalan, szegény nép tanyázott.
De két legénynek ez az este volt a szüretje. Páva Sajó volt az egyik, a másik Balog. Sok, sok éven át, kisiskolás koruk óta ők voltak a karácsonyesti kántálók. Olyan hangjuk volt, mint az érc-síp, s náluk nélkül nem is volt karácsony este a kis kálvinista faluban. Még aratáskor is emlegették, hogy az a karácsony, amikor Páva Sajó, meg a Balog rázendít, hogy: Mennyből az angyal.
Az idén nehezen is várták, mert ez az év nemcsak a gazdagokra rossz, hanem a szegényekre is. Ha a gazdának nincs, a munkás koplalja meg. Csizmát akartak fejeltetni a kántálási pénzből, mert most csak úgy szortyogott a hólé a lábukon. Meg egy üveg bort is vinnének haza az édesnek, hogy legalább hadd érezzék, hogy itt jár az Isten angyala.
De ahogy elindultak az énekes útra, már néhány házzal előttük erős hangok fújták a karácsonyi zsolozsmát.
- Ki lehet az - döbbent a két legény. Mikor az első ház eresze alá beállítottak s rázendítették, hogy Mennyből az angyal... - kijött a gazda ingujjban a tornácra s azt mondta:
- Nohát, ti is itt vagytok? Itt jártak már a cigányok, megvolt a karácsony. Elvitték a kenyeret.
- Milyen kenyeret?
- Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret.
A két fiatal legény elvörösödött a sötétben s úgy kullogtak ki az udvarról, mint a megvert kutyák.
A cigányok már megint egy házzal tovább énekeltek.
Hallgattak sötéten, szédülve.
- Mék lehet az?
- A Buga...
- Jól van. A nyáron is elvállalt előlem egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts.
Azért még bementek a következő házba. Ott is rákezdték.
Kijött a gazdasszony.
- Ki az?... Tik vagytok, Páva Sajó... Ej, ej... Jó van na.
Nem híjta be mint tavaly őket, hogy megkínálja mézes borral és fonott kaláccsal. És nem adott pengőt, csak egy-egy tízfillérest nyomott a markukba.
- Jaj fiaim, szegények vagyunk az idén. Szegény a világ.
Nagyon le voltak törve, nagyon szégyellették magukat: Hogy ezek a cigányok...
Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisztus.
Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hólé hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni kezdett. Ha nincs meleg az ember szívében, a fagy is kifog rajta.
A cigányok meg csak vonítottak valahol, hogy: mennyből az angyal.
Bementek a kocsmába s egy-egy pohár pálinkát ittak a harminc fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit felfrissítette a vérüket s megokosította a fejüket.
- Na, próbáljuk meg mégeccer.
Nagy portára mentek. Nagy tölgyfakaput nyitottak be. S a kutyák majd lehúzták őket.
Mennybül az angyal...Eljött hozzátok...
- Már megint itt vannak ezek a cigányok? - nyitott ki a gazda. - Vagy tik vagytok Páva Sajó?
- Mink vagyunk gazduram.
A gazdasszony azonban kiszólt.
- Hogy nem szégyellik ilyen nagy legények. Nem való a mán csak a cigányoknak.
A két legény meg volt halva. Birtokháborítás történt. A vérük kigyúlt.
Utána a cigányoknak.
Éppen jöttek ki sustorogva egy udvarból, mikor elérték őket.
Marakodva számolták a kapott alamizsnát.
- Hé - kiáltotta Sajó Pista.
A vezető cigánylegény, a Buga, hetvenkedve mondta:
- Nekünk is eljött az angyal!
- Nohát, ha eljött, el is visz! - ragadta torkon Páva Sajó.
- Én is ember vagyok, értem is meghalt a Krisztus.
- Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány. Te eszed el a faluba a mi kenyerünket!
Volt ott egy sövénykerítés, abból egy karó törött a Páva Sajó kezébe.
- Én is tudok énekelni karácsony éccakáján - rikácsolt a cigány.
- Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján.
S a két legény agyonverte a két cigányt s azok ott maradtak, a szép, fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, karácsony éjszakáján.

(1931)

Az én karácsonyom


Már nélkülöz minden ideges kapkodást, rohangálást üzletek tolakodó vásárlói között.
Lakásomtól sem várom, hogy giccses, karácsonyi dekorációkkal takarja el, az ünnep valódi fényét, jelentését.
Az ünnepet szűkre szabott önmagamban élem át.
Jézus születésének napján, hitem születését ünneplem.
Horváth István Sándor Atya elmélkedését tartom az ünnep lényegének:
Nemzedékek váltják egymást az évszázadokon keresztül. Emberek születnek a
világra, s távoznak onnét évek múlva. De van egy születés, amely örök. Egy
születés, amely nem egyetlen alkalom, hanem folyamatos újraszületés és
újjászületés. Jézus világrajötte kiemelkedik az emberek milliói születésének
sorából. Időbeli létezést vállal magára, aki minden időt megelőzve létezik.
Jézus által belép Isten az emberi történelembe. Krisztus által a bűnös
emberiség története üdvtörténetté változik. Nem csak új időszámítás, hanem
egy egészen új idő is elkezdődik Jézus születésével.
Az emberi történelem minden eseménye Isten előtt zajlik. Benne van múltunk,
az ő jelenlétében élünk most és ő a jövőnk is. Karácsony azt jelzi
számunkra, hogy Isten jelen van köztünk. Lelked betlehemében megtalálhatod
őt.
© Horváth István Sándor

2010. december 16., csütörtök

Hajléktalanokat vendégelnek meg a görögkatolikus kispapok | Magyar Kurír

Hajléktalanokat vendégelnek meg a görögkatolikus kispapok | Magyar Kurír

Az értünk meghalt és feltámadt szeretet


A társadalomban téves elképzelések uralkodnak arról, hogy mi a szerelem. Amit ma szerelemnek gondolnak, az az önzésnek egy formája. Az erotika és nem agapé. Néha a házasságokig elhat ez a félreértés. Az ilyen házasságokban a házastársak birtokolják, tárgyként használják, kihasználják egymást. Úgy gondolják: a társ kötelessége, hogy rendelkezésre álljon.
A szentségi házasság kölcsönös hűséget és figyelmet tételez fel. Ez az igény pedig szüntelen meghívás és lehetőség arra, hogy meghaljuk önmagunkat.
A keresztény házasságban naponta meg kell felelni Jézus kívánságának, naponta kell megkeresztelkednünk a Szentlélekben a Ő halálára és feltámadására.
A keresztény házasoknak naponta szükségük van az imára, szükségük van a szentségekre, különösen a bűnbocsánat és az Eucharisztia szentségére. A szentségek azok, amelyek ébren tartják bennünk az osztozkodás iránti önzetlen vágyat.
e. Az átalakító (transzfigurációs) szeretet
Keresztény küldetésünk az egész világra szól, az egész világot át kell járnia Krisztus lelkületének. Így a keresztény házasok felelőssége is ki kell hogy terjedjen az egész társadalom felé. Amikor a hitvestársak kölcsönösen megnyitják magukat Isten szeretete előtt, erőt merítenek, hogy hinni tudjanak Isten átalakító szeretetében. Egyszerre tapasztalják meg, hogyan válnak egyre hasonlóbbá Krisztushoz, de azt is, hogy a széttöredezett világ hogyan újul meg körülöttünk a szerető szolgálat által, hogyan lesz jelenvalóvá világunkban a remény és Jézus gyógyító ereje. A keresztény házasságokban rengeteg energia rejlik, általuk Isten világot formáló ereje válhat jelenvalóvá. A szentségi házasság erő, amely képes hidat verni Isten és a világ között.
Részlet Bíró László Püspök írásából

2010. december 15., szerda

Debrecen száz év előtti képe, szellemisége


A napokban, száz éve készült debreceni képeslap került elém.
Kíváncsi lettem, 1910 karácsonyára.
Így leltem rá Karácsony Sándorra.
Karácsony Sándor eredetileg – és talán mindenekelőtt – pedagógus volt. Igazi pedagógus, aki mindenáron – sokszor hitelessége árán is – elmondta a maga gondolatait, nagyon sokszor a szimbólumok nyelvén, sokszor megbotránkozást keltve. Mind a pedagógiában, mind a filozófiában, mind a pszichológiai tudományokban megelőzte korát. Olyan tudományoknak lett megteremtője, szervezője, melyek korunkban kezdenek kibontakozni.
Megtanulták tőle, hogy a tanulót szeretni kell, akiknek növekedniük kell, s a pedagógusnak pedig alábbszállnia. Örökül hagyta, hogy igyekezzen a pedagógus belülről is megismerni tanítványait: a gyermeket és a serdülőt, egyiket is, másikat is a maga nemében. Karácsony számára hiányzott a diák-partner. Úgy vélte, hogy az a természetes, hogy önálló gondolatai vannak a diáknak, mer és tud kérdezni. Legyen tehát tevékeny társa tanárának, az sem baj, ha kételkedik, ha lázad, ha gyanakszik.
Hű akart maradni tanári esküjéhez, s tanítani, oktatni akarta a latint, a magyar és a német nyelveket; de azt olvasta ki a gyerekek szeméből, hogy inkább "tessék bennünket szeretni". Karácsony megfogadta ezt: először játékosan viszonyult hozzájuk, majd egyre inkább megdolgoztatta őket. Végül eszményképük lett, s vállalta, hogy a vitapartnerük lesz, hogy felnőtt korukban felnőttként kezelhesse majd őket.
Karácsony minden műve pedagógiai fogantatású, nagyon sokszor újrafogalmazza magában a nevelés meghatározását. A pedagógia – vallja – nem más és nem több, mint tudomásul venni azt a tényt, hogy közösségi életünkben gyermekek is vannak. A gyermekekkel életközösséget kell vállalni. Ez a szeretet jegyében történik. A katedráról csak tanítani lehet. Erről le kell szállni, mert innen csak a tömeget látni. A nevelés fő tárgya az egyén, mi több, a személyiség. A nevelés közösségi jellegű. A nevelés csak akkor lesz sikeres, ha az egyéniség sértetlen marad, ha megőrzi autonómiáját. Karácsony szerint a nevelés kulcsa: "A másik ember".
Karácsony munkásságában több utalás van az irodalomművészeti nevelésre. Vezérelve, hogy irodalomra és művészetre csak irodalommal és művészettel lehet nevelni. Ez alatt azt értette, hogy az irodalom tanítása közben irodalmi légkört kell teremteni, s ez a légkör megteszi a maga nevelő hatását. Ugyanezek elmondhatók a képzőművészetekről is.
Megtanította, hogy önmagában az ember - … nem is ember. Örömünk, boldogságunk, jólétünk forrása a másik ember. Csak ketten alkotunk egyet, mert az egyik minden vonatkozásban függ a másiktól. Ebben benne foglaltatik, hogy a diák is ember, mindegyik egy másik ember, akihez a pedagógusnak úgy kell viszonyulnia, hogy megértsék, kiegészítsék egymást.

Ferences Autista Segítő Központ felhívása


Kedves Testvér, Kedves Kolléga, Kedves Barátunk!

Mindenekelőtt külön bocsánatát kérjük azért, hogy e levelünkkel ismételten zavarjuk. Kérjük, nézze ezt el nekünk.

Amint arról korábban már hírt adtunk, a ferences rendi Autista Segítő Központ és Majorság - az egyetlen olyan katolikus keresztény gyermekintézmény, amely autista gyermekekről és fiatal felnőttekről gondoskodik - jelenleg már a 3. helyen áll az Angyalok erdeje www.angyalokerdeje.hu karitatív versenykampányban. Köszönjük, hogy a Kedves Testvérek, Kollégák és Barátok hatékony támogatásával 1 hét alatt a 13. helyről a dobogóra juthattunk!

A versenynek azonban még nincs vége, és a tét óriási: 5 millió forinthoz juthatnak kis ellátottaink, ha sikerül az első helyet megszerezni - ahol jelenleg a Noé Állatotthon Alapítvány áll. Szeretnénk a díjból egy régóta szükséges, nagyon hiányzó fejlesztő folyosót kialakítani a gyermekeknek. Úgy gondoljuk, hogy e lehetőségen felül a jelenlétünknek és az összefogásunknak az anyagiakon lényegesen túlmutató üzenete is lehet a társadalom számára.

A távolság a mögöttünk állóktól nő, az előttünk lévőktől csökken. Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, január 6.-ig naponta csak 1 normál díjas sms-re van szükség: ebben a 088 szöveget kell a 06-70/717-7500 számra küldeni.

Kérjük, segítsenek nekünk ebben továbbra is, és juttassák el minél több helyre kérésünket, felhívásunkat! Köszönjük!

Mi nagyon kicsik vagyunk, de Önökkel van esélyünk - hogy egy kicsit nagyobbak lehessünk, az Önök segítségére van szükségünk.

Bővebben minderről a következő, hitelesítő oldalon: http://www.ferencesek.hu/hirek/angyalok-erdeje-1-norm-ld-jas-sms-sel-5-milli-forint

További szép ünnepi készületet kívánunk!

OAMDG

Harmath Károly ofm szentbeszéde


Hírek-Aktualitás
Harmath Károly OFM szentbeszéde (írásban)
2010-12-15 11:18

A legfontosabb keresztény imádságunkban, a Miatyánkban, csak egyetlen egy erkölcsi követelménnyel találkozunk. A Krisztustól származó imában azt kérjük Istentől, hogy „bocsássa meg bűneinket miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Az evangéliumokból viszont valamennyien jól tudjuk, hogy a krisztushívő embert számos más erkölcsi követelmény is kötelezi. Felsorolás helyett emlékezzünk csak a hegyi beszédben támasztott erkölcsi követelményekre vagy a Jézus részéről annyiszor kiemelt szolidaritásvállalásra a szegényekkel. Ezekből semmi sem került bele a Miatyánkba. Kivéve a megbocsátást. A megbocsátást, ami a legigényesebb és a legnagyobb mértékben embert próbáló erkölcsi feladat. Megbocsátást kérünk Istentől, de ezzel párhuzamosan az emberek közötti kölcsönös megbocsátásért is imádkozunk. Isten megbocsát, az embernek is meg kell bocsátania.
Mindannyian tudjuk, érezzük vagy legalább sejtjük, hogy a megbocsátás és a megbékélés esetében a legnehezebb erkölcsi téma és kihívás előtt állunk. Egyáltalán nem könnyű megbocsátani, és nem könnyű kibékülni. - Még a mindennapi apró-cseprő nézeteltéréseink közepette sem! Sokszor van harag, gyűlölet, bosszúvágy, visszavágási szándék a szívünkben.
Mindez akkor hág igazán a tetőfokára, amikor az emberi élet kioltásáról, ártatlan személyek válogatás nélküli halálra kínzásáról, kivégzéséről, vagy az ember különböző módon történő megalázásáról van szó. A megbocsátást és a kibékülést tovább nehezíti az a tény, hogy az ember nehezen vallja be bűnösségét. Hibánkért, bűneinkért az esetek többségében másokat vagy a körülményeket okoljuk. Minden ember igazolni akarja tettét. Tisztára akarja mosni önmagát mások előtt, és saját lelkiismerete előtt. Tagadja tettét. A bűnös mindent megtesz, magyarázatokat keres, csakhogy ne kelljen vállalnia a felelősséget. El is zárkózhat az áldozatoktól mintegy azt üzenve, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Ő, a gonosztevő minősíti az áldozatot: jelentéktelen emberi lénynek tartja, törvényszegőnek, olyan lénynek, aki nem érdemli meg, hogy éljen, s ezért neki – a gonosztevőnek – jogában áll döntenie a másik sorsa fölött.
Az áldozat, a szenvedő alany rendkívül nehéz helyzetét még nehezebbé tesz az, ha meghunyászkodik, ha önmagába zárkózik. Előfordulhat, hogy az áldozat maga is egy pillanatban alacsonyabb rendűnek és érdemtelennek kezdi érezni magát. Ilyen helyzetekben gyógyírként hat, ha a sértett nem a veszteségre összpontosít, hanem saját maga helytállására az embertelen körülmények közepette. Mert mindannyiunk számára nagy erő és vigasz az, ha tudjuk, hogy a gonoszság közepette nem váltunk gonoszakká, hogy gyilkosok között nem lettünk gyilkosokká, hanem megőriztük emberi méltóságunkat. Emberi tartásunk a gonoszság fölött állt még, ha sebzett és vérző szívvel is. Dicső győzelem az, amikor az ember embertelen körülmények között is meg tudja őrizni emberi méltóságát.
Az elhunyt áldozatokat illetően kötelességünknek érezzük, hogy kiharcoljuk emberi méltóságuk visszaállítását. El kell ismerni – és el kell ismertetni, hogy az áldozat ember volt. Emberi méltóság alapja pedig az, hogy az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény. Mai megemlékezésünkön az ártatlan áldozatról, nem a bosszúvágy fűt bennünket, hanem a kiáltás az élőkhöz és az ima az Istenhez – hogy elfogadást nyerjen az a tény, hogy áldozataink emberi méltósággal rendelkező lények voltak. Tudjuk, hogy ebben a világban nem szüntethetjük meg végérvényesen a rosszat és a bűnt, de azt követelhetjük, - és követeljük is! -, hogy az áldozatok méltósága elismerést nyerjen. Követeljük ezt azért, mert tudjuk, hogy a sebek gyógyulása igazán csak akkor kezdődik el, amikor az áldozatoknak visszaadjuk emberi méltóságukat. Egyszerűen azért szállunk síkra, hogy visszanyerjék emberi méltóságukat és önazonosságukat.

Az utóbbi évtizedekben a politikában is egyre gyakrabban alkalmazzák a bocsánatkérést, a megkövetést– vagy ahogyan II. János Pál pápa mondta: az „imát a megbocsátásért”, mint a gyógyulás eszközét. Az ilyen gesztusoknak a célja a történelem romboló erejének a mérséklése, és olyan utak feltárása, amelyek serkentik a kapcsolatokat és az együttműködést. Ha megszabadulunk a történelem terhétől, könnyebben tudunk tovább lépni. A nehéz teher cipelése mindig is akadályozza a biztos és gyorsabb haladást.
II. János Pál pápa az „emlékezés megtisztításáról”, a történelem megtisztításáról beszélt. Nem arról van szó, hogy kimerítő pontossággal fogalmazzuk meg a történelmi vétket, nem is arról, hogy csupán bírósági perek keretében vonjuk felelősségre a letűnt generációk gyilkos tagjait. A jogi szankcionálás sok esetben nem is lehetséges. Egy-egy bírósági eljárás olykor még nehezebbé tehetné a jelent. Arról van szó, hogy nevén nevezzük a gyereket: elsősorban, mondjuk ki – vagy mondassuk ki - világosan és nyilvánosan, hogy egy adott igazságtalanság valóban megtörtént, másodsorban pedig, hogy hangot adjunk azon álláspontunknak és meggyőződésünknek, hogy a történelmi gonosztettekre vonatkozó etikai elvek továbbra érvényben vannak. A gonosztettek erkölcsileg sohasem igazolhatók.
A megemlékezésnek a múlt tisztítása mellett van még egy fontos mozzanata. Az emlékezés gátat vet a múlt megismétlődésének, a múlt visszatérésének. Aki nem emlékezik vissza a történelemre, az arra van ítélve, hogy minduntalan megismételje azt. Az emlékezés megakadályoz a múlt bűnös tetteinek a megismétlésében. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az emlékezés kötelesség.
Jogosan állapítjuk meg, hogy az emlékezés nem egyszerű és nem könnyű dolog. Az emlékezés helyett ajánlhatnánk a múlt feledését. Mondhatnánk azt, hogy volt, ami volt, azon már nem lehet változtatni, ne is foglalkozzunk vele. De vajon ez elegendő-e ahhoz, hogy magunk mögött tudjuk a történelmi igazságtalanságot? Vajon nem az történik-e, hogy a visszaemlékezés új összetűzésekhez vezet. Az emlékezés és a megbékülés közötti viszony azonban nem ilyen egyszerű. Mi itt Európában három modellről szoktunk beszélni: arról, amit a Biblia kínál, valamint arról, amit a felvilágosodás és a nacionalizmusok kínálnak.

Az utóbbi évtizedekben - még a politikában is - a bibliai modellt alkalmazzák. Számunkra ez magától értődőnek számít, hiszen a Biblia Isten kinyilatkoztatása. A Bibliában az emlékezés és a megbékélés kulcsfontosságú szerepet játszik. A szent könyvekben gyakran találkozunk az „emlékezzél” felszólítással. Az emlékezés a választott nép történetének sajátossága, „hebreicum”-ja. A Biblia emberre két dologról emlékezik meg: Jahvéról és önmagáról. A zsoltárokat olvasva látjuk, hogy Jahve megemlékezik az ő népéről, de Izrael is megemlékezik Jahvé üdvösségszerző tetteiről, vagy pedig azt kéri Jahvétől, hogy ne rója fel, ne emlékeztesse őt elkövetett bűneire
A 103-ik zsoltárban imádkozuk:
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd, mennyi jót tett veled!
Megbocsátja minden bűnödet,
és meggyógyítja minden gyöngeséged.
Megmenti életed a pusztulástól,
kegyelemmel és irgalommal koszorúz
A Szentarásban tehát szorosan együtt jár az üdvösség és a vétek. Az emlékezés – a nem feledés - azért fontos, mert a jelent a történelem, a múlt határozza meg. Az Újszövetségben mindez még erőteljesebben jut kifejezésre. Csak egyetlen helyet említek. Percek múlva itt a szentmisében is felelevenítjük Jézus utolsó vacsorai parancsát a tanítványoknak: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre”. Ez a fajta emlékezés nem visszatérés a múltba, hanem az egyetemes kibékülést szolgálja. Ha eleget teszünk Jézus parancsának, akkor megismétlődik az áldozata, amelyben megvalósul a kiengesztelődés Isten és az ember között, valamint ember és ember között. A múltban végbement esemény új helyzetet hoz létre a jelenben. A görög „kallag” kifejezés „cserét”, „változást” jelent. A megromlott viszonyok visszaállításáról van szó. A múlt rosszát, bűneit az új élet lehetősége cseréli fel.
Az embernek szüksége van az emlékezésre, hogy le tudja vetni – vagy divatos szóval élve „fel tudja dolgozni” - a múltat. A múlt elbocsátása nélkül, nem lehet új jövőt kezdeni. Ha a múlt rabságában élünk, akkor nincs kitörési lehetőségünk a jövő felé. A rabság ugyanis mindig megbénít. Feladatunk, hogy széttörjük a történelem gonoszságainak rabláncát.
Minden szörnyűség ellenére arra kell törekedni, hogy az egyéni és a kollektív emlékezés, megbékélést hozó emlékezés legyen. A keresztény remény azt is sugallja, hogy felül kell kerekednünk az ellenségeskedésen. Tudjuk, hogy a végső ellenségeskedés csak az eschatonban valósul meg, de már most és itt – hic et nunc – elkezdődik.
Mi hirdetjük a megbocsátást, ami nem egyszeri tett, hanem folyamat. A mi Istenünk az ellenség szeretetét is elvárja tőlünk. Be kell állnunk ebbe a folyamatba. Megemlékezéseinknek csak akkor van és lesz igazi értelme, hogy ha a jövőt akarjuk, és nem a múltat visszahozni. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy lemondunk bizonyos fokú – mert tökéletes nem létezik – társadalmi igazságosságról.
Minden helyes eszközzel síkra szállunk az ártatlanul kivégzetteink emberi méltóságának a visszaállításáért, de ugyanakkor törekszünk az új források vizére, ahonnan erőt meríthetünk. Az átélt traumákat nem akarjuk nemzedékről - nemzedékre átörökíteni. Ez érvényes egyéni is nemzeti szinten is, hisz traumás magyarok csak traumás jövőt teremthetnek. Nem a múlt sebeit akarjuk nyaldosni, mert azok megcsonkítják az embert, „hibás áruvá” tesznek bennünket. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy az emlékezés segítségével újfajta módon kezdjünk el gondolkodni önmagunkról. Többek között, hogy tudatára ébredjünk annak, hogy többek vagyunk, mint áldozatok.
Valamennyien jól tudjuk, hogy a rossz híreket és a rossz hírek közlőit az emberek kerülik. Ezért nem az a célunk, hogy visszhangja legyünk a történteknek, hanem, hogy elmondjuk a világnak azt, hogy mi történt. Úgy emlékezünk, hogy az emlékezés ne mérgezze lényünket, hogy a múlt feletti jajveszékelés ne azt sugallja, hogy már nem vagyunk képesek szeretni és szeretetet nyújtani, hogy már nem vagyunk szeretetre méltó emberek.
Valamennyien át kell, hogy menjünk a gyógyulás folyamatán. A betegség és a gyógyulás fájdalmakkal és bizonytalansággal jár. Azért vagyunk itt, hogy ma ebben a szent találkozásban a Megváltó Krisztus és az ember között, kegyelmet, erőt és kitartást kérjünk az igazi Gyógyítótól, aki minden sebet meggyógyít, és minden könnyet letöröl. Gyógyítsa meg a múlt sebeit, bocsássa meg bűneinket és adjon erőt, hogy le tudjuk tenni a múlt visszahúzó terhét, s helyette a derűs jövő emberei legyünk ne csak magyar népünk körében, hanem Európa és a világ számára is. Mert meghívásunk a reményre szól.


Szentbeszéd - Budapest 2010.11.28. – 13 órai szentmise – Szent István bazilika – Megemlékezés a második világháború végének délvidéki ártatlan áldozatairól - HK.