nffyhunyad (románul Huedin) a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő 1-es számú főút mentén fekszik, Cluj-Napocatól majd 50 kilométerre. Kalotaszeg fővárosa, úgy tíz ezren lakják, ebből már csak háromezer a magyarok száma.
Hajtás után Boros István cikke olvasható a bánffyhunyadi cigány pagodák történetéről.
A cigodák már messziről látszanak: amikor a Bánffyhunyad/Huedin felé haladó autó az utolsó dombra is felszalad, onnan megpillantható a távolban remegő város, amint meg-megcsillannak a cigodák tetői.
Olyan épület, olyan szó, hogy cigoda, nincs. Bár mint látható, hallható mégiscsak van. Ez a szó egy bravúros képalkotás, tökéletes nyelvi lelemény, ami magán viseli alkotója ironikus zsenijét. A cigoda a “cigány” és a “pagoda” szavak összeolvasztásából született. Azokat az épületeket jelöli, amelyeket cigányok építtettek, s amelyek első blikkre pagodára emlékeztetnek.
A cigodák tetejét fénylő alumínium lemezzel borítják. Az alumínium lemeznek éppen az a funkciója, hogy csillogjon a napsütésben, esőben, ködben, de még havazásban is, mint valami tükör verje vissza a fényt, így a messziről érkezőnek is biztos tájékozódási pontot jelent, ahogy egy világítótorony is a tévelygő hajósnak a nagy sötétségben. Az alumíniumnak – szemben a bádoggal – az az előnye, hogy nem oxidálódik, megőrzi mindenkor a fényességét. S miután az épületek soktornyúak, a tetők bonyolult vonalvezetzésűek, ezért bátran mondhatjuk, hogy a tető igazi bádogos remeklés. A csipkézés, a megannyi kanyarulat, kitüremkedés, cikk-cakk a bádogos mester egészen elképesztő szakmai bravúrja. A középkorban ezért biztos, hogy kitolják a szemét, soha másnak még csak hasonlót se készíthessen.
Az épületek tulajdonképpen paloták. Ezt szó szerint kell érteni. Nem villák, nem nagy házak, hanem többségükben 3-4 szintes paloták. Hatalmas lépcsőház fogadja a belépőt, magasra futó lépcsősor vezeti az emeletekre, óriási terek, termek, szobák közé.
A cigodáknak azonban van egy közös tulajdonságuk: egy-két kivételtől eltekintve nincsenek befejezve. Lakatlanok. Ha belép valamelyikbe az ember, akkor az évek óta félbehagyott építkezés romjain kell keresztül gázolnia. Nyers betonokon és téglafalak között lépked, törmelékhalmokon szökken át, és úgy kell kióvatoskodnia a balkonok szélére, nehogy korlát hiányában a mélybe zuhanjon.
A cigodák apró családi házak mellé épültek, mondhatni nem is a legjobb környékre, nem a város – ha annak van egyáltalán ilyen? – elit negyedében. Azért ide, mert a szemközti hegyekből anno ideláttak falvaikból a cigányok, nekik ez a környék volt az ígéret földje.
A terület meglehetősen lepusztult, szegény emberek lakják, ezért aztán nem meglepő, hogy itt csirke kapirgál a szemétben, a kert végén disznó röfög, koszos gyerekek játszanak az utcán. Viszont a 20 év körüli cigánylányok gyönyörű hímzett blúzban, földig érő tarka szoknyával seprik a port, nyakukban ujjnyi vastag aranylánc, tenyérnyi Ferenc József medál.
A cigodák elsősorban tulajdonosuk dicsőségét, de főleg gazdagságát hivatottak hírdetni. Nem az a lényegük, hogy valaha is elkészüljenek, hogy abban lakjanak, hanem, hogy bizonyítsák: vannak. Öncélú emlékművek ezek, mint a Taj Mahal, a gazdagság kivagyi bizonyítékai. S ezt azzal is jelzik, hogy a nekik legelőkelőbbnek számító autó, a Mercedes emblémájának motívumait is felhasználják, ezekkel díszítik a kupolákat, kertkapukat.
Átlag úgy 7 milliárd lejbe, körülbelül 45 millió forintba kerülnek. Ami Erdélyben, Romániában elképesztő összeg, vagyon, ennyi pénze – csak egy ilyen emlékműre – halandónak nincs, munkával, de még üzleteléssel sem lehet ezt megkeresni.
Hogy mégis miből lesz a román romának ennyi pénze, arról helyben megoszlanak a vélemények. Abban mindenki egyetért, hogy nem tisztességes munkából, mert hogy egész nap seftelnek, ügyeskednek, bizniszelnek, a helyiek kész tényként mondják, hogy lopnak és csalnak, kéregetnek, meg mindenféle trükköket eszelnek ki, hogy másoktól pénzt nyúljanak le. Például lefényképezik a csillogó kupolájú cigodákat, és a színes fényképekkel állítólag végigtarhálják Európa keresztény közösségeit, mondván, hogy templomépítésre gyűjtenek.
Vannak, akik azt állítják, hogy uzsorakamatra kölcsönöznek pénzt, ötven százalékos hozamra, azonban a városi rendőrkapitány ezen csak nevet, mondván, szegény embertől maximum a szegénységét, meg rossz tévét, ócska bútort lehet elzabrálni. Mások azt mondják, hogy a lótartásból, kupeckedésből szerezték a vagyont, de hát ebben a mai motorizált korban ez is valószerűtlen.
A rendőrkapitány arra a megoldásra szavaz, hogy a forradalom után a cigányok – élve a szabadság adta lehetőséggel -, csapatostul Nyugatra utaztak, az itteniek például Írországba, és amikor asszonyuk, lányuk, nőjük terhes lett, akkor ott meg is szült. Az így világra jött csöppség (a jus soli – a születés helye – elve alapján) automatikusan ír állampolgár lett, s eztán családját megillették és illetik mindazok a segélyek, támogatások, juttatások, amik egyébként minden más ír állampolgárt.
Feltehetően önmagában ebből sem tennének szert mesés vagyonra, de ez így együtt – uzsorástul, kupecestül, lejmolástul – meghozta az anyagi sikert. Amely mellé intellektuális vagyontárgyként még az angol nyelvtudás is jutott nekik.
Így születtek meg Bánffyhunyadon ezek az engedély nélkül felhúzott és immár el nem tüntethető torzó épületek (bármennyire is reménykedik ebben a város alpolgármestere), amelyek egyszerre őriznek magukon a japán pagodákra, az indiai maharadzsák kastélyaira, az arab kalifák palotáira hasonló jellegzetességeket. Ez a bájos összevisszaság, rumli, zűrzavar végül is szívet-lelket melengető romantika, ami szemnek is tetszetős a helyi lepusztultságban. Balkáni az egész, de a szó mediterrán értelmében. Az épületek tehát valódi turista látványosságok, építészeti unikumok, ezért aztán, aki kocsival Kolozsvárra megy az álljon meg tíz percre Bánffyhunyadon, azaz most pontosabb csak a Huedinen megjelölés, és nézze meg ezeket közelről is.
Boros István
Forrás: RomaPage / NÉPSZAVA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése