A történelmi magyar haza fölvidéki területén található. Gőmör és Kishont megyében, a rozsnyói járásban. Rozsnyótól keletre, a Csermosnya patak festői völgyében fekszik.. A völgy népe az elmúlt századokban nagy szegénységben élt. Szénégetők és földmívelők voltak a községek lakosai. Sokan ércégető kohókban dolgoztak. Híveik szegénységéből a papoknak is kijutott. 1428-ban gótikus templom épült itt, a szepesi mesterek műve. Később a plébánia elárvult, pap nélkül maradt, és csak 1697-ben jött új lelkipásztor, Oszvald Mihály. Ó mindössze csak negyvehárom lelket gondozott! Távozása után húsz évig megint betöltetlen maradt a plébánia. Jó sok időnek kellett eltelnie, amíg Valassik János idejött, aki Nagyszombaton végezte teológiai tanulmányait. Itt, Barkán földolgozta a szentek életének könyvét, melyet aztán Nagyszombatban adtak ki 1768-ban. Fiatalon halt meg, de azért emléke halhatatlan maradt, mert 1758-ban megalakította a kármelhegyi Boldogasszony Társulatát. A Szűzanya iránti buzgalomból kérte ugyanis a budai kármelita priortól, hogy Barkán skapulárés társulatot szervezhessen. Az engedélyt megkapta. Sőt 1759-ben XIII. Kelemen pápa a társulat tagjait külön búcsúkiváltságokban részesítette. Sajnos a falu szegénysége nem enyhült, ezért tizenhét év alatt nyolc pap is szolgált a kis egyházközségben.
1785-ben Zborovszky János jött ide plébánosnak, és itt is maradt. Kemény szívóssággal fogott neki a lelkipásztori munkának. Új plébániát épített, és egy új, jelenleg is fennálló kegytemplomot. A környék hívei itt, ebben a kegytemplomban gyülekeznek minden évben a július 16-a utáni vasárnapon a kármelhegyi Boldogasszony ünnepe alkalmából. A Bódva és Torna völgyének hívó magyarsága, szívesen és nagy számban keresi föl a barkai kegyhelyet. Csak közúton közelíthető meg.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 74.old.)
A barkai templom főoltárképén nemcsak a Karmelhegyi Boldogasszony tipusa látható, hanem a legendás jelenet is, amikor Stock Szent Simon remete átveszi a szent vállruhát (skapulárét) a Szűzanyától.
A XVIII. századi olajfestményt hagyomány szerint egy Kuchta nevű lucskai ember hozta Rómából.
A gyöngyöshalászi Karmelhegyi kegykápolna oltárképén szintén Stock Szent Simon alakja látható, a kápolnához zarándokló búcsúsokkal. A Karmelhegyi Boldogasszony kegyképe pedig még szintén a XVIII. századból való, fémkoronákkal és szívvel ékesítve.
(Forrás: Dr.Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése. in:Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 323.old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése