2010. január 31., vasárnap

Vérszövetségben


Blogom olvasóiban felvetődhet a kérdés, miért fontos számomra, hogy kik voltak az őseim, honnan jöttek?
Nem valamiféle kutyabőrt kutatok, hogy felsőbbrendűségemet igazoljam.
Csupán, miután az Otthon fogalma felértékelődött számomra, fontos lett tudnom, hová tartozom, milyen értékekhez kell igazodjam.
Ezért igyekeztem felvenni a kapcsolatot azokkal, akik ugyanazt a vezetéknevet v viselik, amit én.
Ők véreim, függetlenül, valós családi kötelékünktől.
Erdélyi örmény gyökereimre büszke vagyok.
Elhatároztam, amint tehetem, bekapcsolódom a debreceni Örmény Kisebbségi Önkormányzat életébe.
Fontos számomra ez a kis nép, amely oly közel áll Istenhez, oly sok csapást túlélt, mégis derűvel szemléli a világot.

Anekdoták II.


DER OHÁNNESZ
Még halála után is a legnagyobb szeretettel emlékeznek viszsza az emberek a nemesszívű János papra (Der Ohánnesz), ki nagyapáinknak az Isten igéjét hirdette. Kiváló szónoki tehetség volt ez a János pap, és hatásának a titka abban állott, hogy rendkívül közvetlenül tudott a néphez szólani. Típusa volt az igazi lelkipásztornak, ki a templomon kívül, az életben is vezetője, oktatója és vigasztalója maradt híveinek.
Meg is siratták az örmények, mikor a világból elköltözött, de még a könnyeknél is szebben beszél szeretetükről az a kegyelet, mellyel a János pap emlékezetét megőrizték.
*
Az üdvözülésről prédikált Der Ohánnesz az örmény híveknek. A prédikáció magyar nyelven folyt, és egyik motívumát a dicsekvés utálatos voltának fejtegetése képezte. A hívek nagy áhítattal és figyelemmel hallgatták az ékesen szóló papot, kit közvetlen modora miatt rendkívül szerettek.
- Aki maga magát dicséri s először teszi: az gyanús - kezdte Der Ohánnesz. - Ha másodszor is teszi: nota bene. De ha harmadszor is ezt cselekszi, akkor vegyétek elő a bugyellárisotokat és írjátok bele, hogy: gazember.
*
Gyergyószentmiklóson mint plébános működött Der Ohánnesz, de nagyon vágyott vissza az örmények Mekkájába, Szamosújvárra. Folyamodást intézett Fogarassi püspökhöz, melyben kérte, hogy helyezze őt át Szamosújvárra kápláni minőségben.
- Fiam, te ugyan jól csinálod. Cseberből akarsz vederbe menni.
- Engedjen meg eminenciád, de mit tehetek én róla, ha jól érzem magamat a vederben.
A püspök természetesen teljesítette kívánságát, és áthelyezte Szamosújvárra a derék plébánost.
*
Mikor Haynald bíboros, mint erdélyi püspök, látogatást tett Szamosújvárt, feltűnt előtte a Der Ohánnesz kopottas reverendája:
- Nincs más reverendád, fiam?
- Ez az egyetlen - válaszolta Der Ohánnesz.
Haynald már-már megdorgálni akarta a jámbor papot, midőn felvilágosították, hogy ez az ember a legnagyobb jótevője a szegényeknek, ki az új reverendáját is egy nyomorgó családnak adta oda.
*
Csikorgó téli hidegben megindult Der Ohánnesz a legelhagyatottabb házakba, hol tudta, hogy éhező és nyomorgó családok vannak.
A házban kuporgó emberek egyszer csak azon vették észre magukat, hogy az ajtón vastag pokróc, télikabát, kenyér és szalonna repülnek be. Ilyenkor mondták:
- Most jár a mi angyalunk.

Anekdoták


Civis Armenus sum.

Szamosujvári polgárnak lenni a régi világban kitüntetés volt. Mert a polgári állapot nemcsak tekintélylyel, hanem erkölcsi kötelezettségekkel járt, miknek teljesítésére a „valóságos” polgárok voltak hivatva. A „törzsökös” polgár az örmény társadalomban az első fokozatot jelentette, miután ezek a városalapító ősökkel való nemzetségbeli nekszus révén jutottak a tekintélyes címhez és egyes kiváltságokhoz. A főhivatalokat ezek viselték.
Még nem is olyan régen szokásban volt, hogy a „törzsökös” örmények nemzettségei ingyen fát kaptak évenként a város erdeiből s egyéb előnyökben is részesültek. A „valóságos” polgár többnyire törzsökös is volt s a valóságos címét onnan nyerte, hogy a városon házas telekkel bírt. Régi oklevelek domiciliatus civisnek vagy gremialis civisnek nevezték a valóságos polgárt, kit tekintélyes pozíciója a város belső ügyeinek közvetett vagy közvetlen formában való igazgatása képessé tett. Választó és szavazó csakis ilyen polgár lehetett, hasonlóképpen a tisztviselőket és a főhivatalnokokat is közülük választották.
A „civis Armenus sum” tartalma tehát a „civis Romanus sum” szállóige jelentésével azonos. A polgári önérzet büszke megnyilatkozása, melynek politikai vonatkozása nem volt és ma sincsen. Ellenben társadalmi jelentősége annál nagyobb volt, mert azt jelentette, hogy az illető „törzsökös és valóságos szamosujvári polgár”, tehát nem idegen és nem jött-ment s ezen címen, míg benne élt az egységes társadalomban, semmiféle idegen beavatkozást nem tűrt meg. Míg ez a szellem élt, melyet az egyház és a szenatus, mint két legmagosabb forum a céltudatos vezetés által még jobban megerősített, szinte páratlan gazdasági és erkölcsi jólét uralkodott az örmények között. Hogy ma a város inségbe jutott, züllés előtt áll és a legegyszerűbb dolgokat illetőleg megható fogalomzavarban leledzik, a régi természetes és termékenyítő hagyományoktól vaktában és fejnélkül való elszakadása eredményezte. A népnek ma nincs vezetője, a juhok pásztor nélkül bodorognak s mialatt a még kiaknázatlan és erkölcsileg, valamint gazdaságilag előnyösen értékesíthető tőkék elkallódnak, a nép elöljáróival egyetemben csak zug tehetetlenségében mindegyre a szállóigévé lett mondást hajtogatja: „vége a mü városunknak”. Bizony a „civis Armenus sum”-nak ma vajmi kevés a gyakorlati értelme. Pár évtized múlva – igy haladván – alkalmasint csak humoros vonatkozásában fogják ismerni

2010. január 30., szombat

Üdvözlégy, Mária!


Üdvözlégy, Mária!
Beszélgetés Hidvégi Máté biokémikussal, az Avemar feltalálójával
Sikeres tudós, egy világhírű rákellenes szer feltalálója, elkötelezett katolikus. Világszerte ismert találmányának "fantázianeve", Avemar, a Szűzanyára utal. Miért? Kisboldogaszszony ünnepéhez közelegve erre is választ kapunk.

- 1955-ben születtem. Édesanyám Dávid Katalinművészettörténész egy erdélyi örmény, erősen katolikus, vallásos család leszármazottja. Egyik unokatestvére, Dávid László püspöki titkára volt Márton Áronnak, főpásztorához hasonlóan őt is bebörtönözték, majd kolozsvári plébánosként vonult nyugdíjba.
A Szent Mihály-templom plébánosa volt?
- Igen, és tizenhárom évig volt börtönben. Elpusztíthatatlan örmény ember volt. Amikor kérdezgettem őt a börtönemlékekről, mindig mosolyogva beszélt ezekről az évekről. Anyai nagyapám,Dávid Lajos alapította a szegedi gyógyszerészeti intézetet és gyógyszertárat 1921-ben, amikor a kolozsvári egyetemet oda átmenekítették. Édesapám, Hidvégi György zsidó származású ember, eléggé érdekes az ő családja is, melynek eredeti neve Hoffmann volt. A család ismert alakja volt Hugo von Hoffmanstal, aki híres irodalmár volt Bécsben. Apukám anyai ága, a Beck család spanyolországi szefárd zsidó eredetű. Apám családját 1944-ben megölték.
Ilyen "kettősségből" születtem katolikusnak. Édesapám a mai napig hívő zsidó, zsinagógába jár. Én úgy nőttem föl római katolikusként, hogy megünnepeltük otthon a zsidó ünnepeket is. Anyám katolikus létére olyan szinten élte meg a zsidó vallási ünnepeket és a vallást, mint egy rabbi.
A katolikus ünnepekhez, liturgiához, ikonográfiához pedig úgy ért, mint kevesen az egyházban...
- Apám vezetésével megünnepeltük otthon a zsidó ünnepeket. Tartott széder-estét. Én tehát egy vallásilag nyitott környezetben, de szigorú katolikus nevelésben részesültem. Ennek köszönhetően számomra a katolicizmus a legfontosabb az életben.
És az Ön családja? Önnek már felnőtt gyermekei vannak.
- Feleségem Miklós Eszter, az ő édesapja Miklós Pál, aki az Iparművészeti Múzeum igazgatója, jeles Kína-kutató, szintén művészettörténettel foglalkozó ember. Katolikus volt, de felnőttként már nem gyakorolta vallását, anyósom pedig református. Nem is keresztelték meg a lányukat, hogy majd ő eldönti, ha felnőtt lesz, hová akar tartozni. Így a feleségem egyszerre lett megkeresztelve Áron fiunkkal.
Nyilván nem véletlenül lett a gyermekük Áron.
- Márton Áron püspök nagy szerepet játszott Áron fiunk nevének kiválasztásában. Van még egy Anna nevű lányom is, akiből pszichológus lesz. Feleségem ma sokkal erősebben hisz, mint bárki más, akit én ismerek, magamat is beleértve. Volt egy nagyon megrázó istenélménye. Ennek hatására az egész életét a vallásnak szenteli. Hatalmas műveltséget is szerzett ezen a téren. Nagyon értékesek az imái. A sikereimet jelentős részben az ő imáinak köszönhetem. Úgy imádkozza a rózsafüzért, hogy attól leomlanak a falak...
Édesanyjának rokona volt Dávid Szaniszló, Szeged-alsóvárosi lelkipásztor is.
- Igen, ő édesanyám bátyja, és egyben a feleségemnek és a két gyerekünknek keresztapja is. Nagyon értett a gyermekek, az ifjúság nyelvén. Amikor meghalt, több ezer gyermek volt ott a temetésén Szegeden. Ez is mutatja, mennyire szerették. Rendkívüli személyiség volt, egy Néri Szent Fülöphöz hasonló pap. Nagyon szegényen élt, de különleges képességekkel. Ha valakire ránézett, annak a legbelsőbb tulajdonságait, titkait is látta. Rengetegen gyóntak nála. A kilencvenes évek első felében halt meg.
Személyesen is találkozott Márton Áronnal?
- Természetesen. Sokszor jártam nála Szaniszló nagybátyámmal együtt. Ha megérkeztünk a püspöki palotába, Áron püspök leszaladt a lépcsőn a nagybátyám elé. Ez nagy dolog volt akkoriban, hiszen egy erdélyi püspök nagy tekintély volt. Engem, a kisgyereket kiültettek az ablakba, és a püspök mutogatta nekem a várfalat, a katonákat. Nagyon szerette Laci bátyámat, Dávid Lászlót. Később én rendeztem sajtó alá Domokos Pál Péter Márton Áronról szóló könyvét.
Ez a családi háttér, a vallási kötődés, a szegedi gyógyszertár és a feleség, aki ki tudja imádkozni a tervek megvalósulását, mennyiben segítette szakmai pályáját?
- Biológus-mérnök vagyok, biokémiából doktoráltam, biológiából írtam a kandidátusi értekezésemet. Egyetemen tanítottam, de korábban sokáig a gabonaiparban dolgoztam. Kanadában töltöttem két évet gabonakutatóként. Életem fő műve az Avemar. Ez egy rákellenes szer, melynek alapanyaga a búza.
Ez ma már gyógyszer?
- Ez nem gyógyszer, hanem úgynevezett vénynélküli, törzskönyvezett tápszer. Azért van ebben a kategóriában, mert pillanatnyilag nem tudjuk megmondani a pontos hatóanyagát. Csak azt tudjuk, hogy nagyon hatékony, és sokat kell belőle szedni. Naponta kilenc grammot, ami a gyógyszerek milligrammjaihoz képest ezerszeres menynyiség. Onkológiai, rákellenes hatása miatt törzskönyvezték. Évtizedek óta ez az első magyar rákellenes szer, amelyet a illetékes hatóság elismer.
Ez jelentős magyar siker...
- Igen, magyarok találták fel, és Magyarországon törzskönyvezték. Ezen a területen ez igen ritka esemény. A hetvenes évek eleje óta nem volt rá példa. Magyarországon nagyon erős a rákkutatás, sok jó kutatónk van. De hogy hazai erőből végigvigyük a törzskönyvezésig, ilyen nem történt mostanában, mert a találmányok - pénz hiányában - előbb-utóbb külföldre kerülnek.
Ez most megmaradt magyarnak, és ma már magyar találmányként világszerte nagy iránta a kereslet.
- Világszerte jelen van. Nemcsak a betegek számára, hanem a kutatás szintjén a legkülönbözőbb országokban, például az Egyesült Államokban, Izraelben és Olaszországban.
A meglévő szer hatását kutatják, vagy a továbbfejlesztésén dolgoznak?
- A meglévő szer további hatását kutatjuk különböző más rákfajták esetében. Gyakorlatilag minden rákfajta esetében hatékony. Ez azért van, mert olyan alapvető folyamatokra hat, amelyek közösek mindenféle rák kialakulásában és az áttétképződésben, vagyis amikor a daganat szóródik, és újabb kis daganatkolóniák keletkeznek a szervezet különböző pontjain. Ez jelenti a legnagyobb veszélyt: az áttétképződés. Az Avemar pedig gátolja ennek kialakulását. Ha együtt alkalmazzák a kemoterápiás szerekkel, és utána már csak az Avemart önmagában, akkor akár teljes mértékben meggyógyulhat a beteg, nem alakul ki áttét.
Az Avemar tehát nem az alternatív gyógyászat egy lehetséges változata, hanem - ha jól értem - kiegészítője a bevett gyógymódoknak, gyógyszereknek...
- Pontosan. Szlogenként mondhatjuk, hogy ez nem alternatív, de nincs alternatívája. Vagyis nem helyettesíti a műtétet, a kemo- és sugárterápiát, de ugyanakkor az Avemart sem helyettesíti semmi...
És ez nem megelőzés...
- Nem, a kezelésben és az utókezelésben van szerepe. Alkalmazása akár évekig is eltarthat.
Miért kapta ez a szer az Avemar elnevezést?
- A készítménynek én adtam a nevet. Az Ave Mariából, az Üdvözlégy Máriából ered a név. Egyszerűen nem tudtam más nevet adni neki... A rákkutatáshoz nagyon sok pénz kell, anélkül nem is lehet vele foglalkozni. Egy csomó lelkes ember is bekapcsolódott a munkába, komoly szakemberek, kutatók. De pénz nélkül nem tudtunk továbblépni. S amikor már reménytelen volt a helyzet, kicsit bele is betegedtem. Akkor azt mondtam, hogy én ezt nem csinálom tovább. És akkor eszembe jutott: miért nem imádkozom? Fohászkodtam az Úr Jézushoz és a Szűzanyához. Azt ígértem, hogy ha segítenek, akkor én megemlékezem Szűz Máriáról. Ahogy ezt megígértem az egyik nap, másnap már fölhívott valaki, hogy érdekli a dolog. Elmentem hozzá - bár ő már a sokadik volt... Jó üzletember volt, sok pénzzel. Elmondtam, milyen összegre van szükségem, akkor ő azt mondta, rendben. Azóta is, ha kérdezem, miért állt azonnal kötélnek, azt válaszolja, hogy nem tudja. Soha életében még ilyet nem tett...
Kockázatos dolog lehetett a számára...
- Az volt, de az Avemar elkészült. És akkor rájöttem, hogy itt nem lehet viccelni, ezt a Szűzanyáról kell elnevezni. S belémvillant, hogy Avemar. Ez a név története.
Mióta van forgalomban ez a szer?
- 1998 novemberétől. Étrend-kiegészítőnek minősült, és mint ilyen, mostanáig szabad áras volt. Vagyis sokba került. A patikák annyiért adták, amennyiért akarták. Most, hogy törzskönyvezték, hatósági ára lett, ami azt jelenti, hogy negyven százalékkal olcsóbb, mint korábban. Nincs rajta áfa, és könynyebb hozzájutni. Sokat kaptak a betegek a klinikai programokon és a Magyar Rákellenes Ligán keresztül. Mindent elkövetünk azért, hogy a daganatos halálozások számát csökkentsük.
További szakmai tervei?
- Az Avemart terjesztem a világban, mert óriási lehetőségek rejlenek benne. A kapcsolatos kutatásokkal számos fiatal kutató is a világ élvonalába kerülhet. Ezt segítem, támogatom.
Tagja a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendnek.
- Paskai László bíboros ütött lovaggá az esztergomi bazilikában: ott térdeltem előtte a novíciusok szürke köpenyében, amin rajta van a skarlátvörös kereszt. Ezután rám terítették a csontszínű köpenyt...
A lovagrend legfőbb hivatása a szentföldi keresztények támogatása, a szentföldi zarándoklatok előmozdítása és az azokon való részvétel.
- Így van. Én a munkám miatt is gyakran járok Izraelben. Mi, a lovagrend tagjai az életünket, szívünket és mindenünket föltettük rá, hogy az Úr Jézus ügyét szolgáljuk. Legfőbb pártfogónk a Boldogságos Szűz Mária, akit ma Palesztina Királynőjének nevezünk, és aki előtt október utolsó vasárnapján ünnepélyes szentmisével hódolunk.
Szerdahelyi Csongor

Papp Asztrik: A Jézushágón


A Jézushágón

Írta: P. Papp Asztrik OFM


Piros pünkösdre virradólag

- éjfél után három lehetett –

kimentem én is,

hogy megjárjam a Szent Hegyet.

A Hegy körül kereszt keresztet ért,

zúgott az „ékes virágszál,” és szállott

föl a magasba, lobogtak a zászlók. Előrefutottam, hogy elérjem
a Jézushágót.

S jártuk a keresztutat.

Minden szent stációnál állott,

Imádkozott egy keresztalja,

Ha végeztünk előre mentünk,

Hajtottuk egymást, űztük, kergettük

föl a magasba:

lelkünkön nagy, nehéz keresztünk:

- föl, föl a sziklás-véres meredekre,

föl, föl a jézushágós oldalakra!

S kapaszkodott a mozgó erdő,

Erdőnyi ember…

Úgy láttam, mintha mind ott lettünk volna,

Ahányunkat csak megtermett a föld,

Mind, mind, vállunkon, lelkünkön kereszttel

S előttünk ment, cipekedett az Istenember.

Piros pünkösd volt. Fent a hegy felett

Ott lobogtak a szent pünkösdi lángok.

Azóta mindig így látom népemet:

Apraja-nagyja, - vállán súlyos kereszt –

járja a Jézushágót.


(P. Papp Asztrik 1951)

Sas Péter: Aranymisés ferencesek


Sas Péter: Aranymisés ferencesek


Romániában a római katolikus egyház, ezen belül a ferences rend 1944 utáni amúgy is nehéz működési lehetőségeit derékba törte az államosítás, majd a „klerikális reakció” elleni megszállott küzdelem. Mára már az enyészeté lett az ateista politikai hatalom, ezért az akkori eseményeket részletesen is megismerhetjük. Összefoglalásszerűen elevenítsük fel a korabeli történéseket. Az 1948-as esztendő a baloldali hatalom berendezkedésének, az 1949 pedig kiteljesedésének éve volt. A társadalmi, gazdasági és politikai átalakítások kommunista módon történő véghezvitelében az egyházak sem kerülhették el a marxizmus-leninizmus eszmerendszere alapján kitervelt sanyarú sorsukat. A nyitányt 1948. július 17-éje jelentette, amikor Románia egyoldalúan felmondta a Vatikánnal kötött államközi egyezményt, a konkordátumot. Ezt követően a történelmi vallásfelekezeteket kiforgatták ősi javaikból, majd pedig mind szűkebb keretek közé szorították működésüket. Az 1948. augusztus 3-án kibocsátott 175. számú rendelet, a kultusz-törvény állami tulajdonba juttatott minden egyházi ingó és ingatlan vagyont, amely iskolák és más intézmények fenntartásával volt kapcsolatban. 1949. július 30-án azután a hírhedtté vált 810-es számú rendelettel feloszlattak minden olyan férfi és női rendet, melyek tevékenysége valamilyen oktatással, egészségügyi és társadalmi szolgálattal függött össze. Az év végére odáig fajult a helyzet, hogy a görög katolikus egyházat egyszerűen megszüntették, az ortodoxiába „vissza nem térő” papi személyeket bebörtönözték.
A 810-es rendelet hatálya alá tartozó 15 szerzetesi közösségbe koldulórend lévén nem tartoztak bele a ferencesek. Természetesen nem történt tévedés, sem feledékenység, hiszen a rendszer átgondoltan, jól működött. A keresztény értékeket elvető hatalom a Vatikánnal kötött államközi egyezmény hatálytalanítása után a szocialista országok egyházpolitikájára oly jellemző ún. békepapi mozgalmat akarta Romániában is megteremteni. Ebben szántak jelentős szerepet a ferenceseknek is.
Abban az újabb történelemformáló időben olyan rendtartományfőnökre volt szükség, aki a fennálló politikai helyzetben és körülmények között biztosítani tudja a provincia jövőjét és ehhez a nem mindennapi feladathoz képes megszerezni a rendtagok egységes támogatását. Akkor és azért lett főatya P. Benedek Fidél szerzetesből. A Kolozsvárt, 1948. június 24-án megtartott választáson az elérhető 15 szavazatból csak azért nem szerezte meg mindet, mert mint szavazásra jogosult tanácsos nem tartotta illőnek önmagára voksolni. A provinciális tisztségét, vagy ahogyan ő fogalmazott „a keresztet, melyet vállamra raktak, elfogadom, mint szolgálatot”.
Miután az állami egyházpolitika terve a provincia vezetőinek ellenállása miatt nem sikerült, elhatározták a rendtagok megtörését, végső esetben a rendtartomány szétzúzását. A külvilág felé az önfeloszlatás látszatát kívánták kelteni. Ennek érdekében a pátereket és a frátereket 1951-ben a máriaradnai koncentrációs jellegű táborba gyűjtötték össze. A szocializmust építő, majd a kommunizmus alapjait lerakni igyekvő Románia hivatalos és az ilyen feladatokra szakosodott szervei éppen a provincia védőszentje, Szent István király ünnepén – augusztus 20-án – erőszakkal vitték el a szerzeteseket zárdáikból.
Egyetlen kivétel volt, az idős P. Boros Fortunát, az egykori provinciális, a brassói zárdafőnök. Õt egyenesen a Duna-deltához hurcolták kényszermunkára. 1953-ban a rend vértanújává vált, sírja a mai napig ismeretlen.
A máriaradnai kolostorba zsúfolódott be szinte az egész provincia: 75 pap, 4 klerikus és 43 laikus testvér, összesen 122 személy. Ebben a helyzetben nagy felelősség hárult a provincia vezetésére és a definitorokra, a tanácsadó testülete tagjaira. A Fidél főatya vezette ferencesek egyike sem lett fugitivus – szökevény. Ebben a sajátos erdélyi Fiorettiben Szent Ferenc igaz fiaiként éltek. Imádkoztak, dolgoztak, miséztek, tanultak. A kemény fizikai munka, az állandósuló zaklatások, a lelki és fizikai terror, a letartóztatási hullám ellenére is kitartottak fogadalmuk mellett az erdélyi ferencesek. Szerzetesi öntudattal viselték Szent Ferenc habitusát: a szegénység, tisztaság és engedelmesség hármas fogadalmával erősített rendi öltönyt.
A hatalom meg akarta törni ezt az összekovácsolódott közösségi erőt, ezért a ferenceseket újabb állomáshelyekre, kolostorokba költöztették. Az útirány Dés, Esztelnek és Körösbánya volt. Fidél főatyát társaival együtt egy tehervagonban Désre szállították. Az itt tartózkodók személyazonossági igazolványába bekerült a hírhedt D. O. pecsét, mely a „domiciliu obligatoriu” (kényszerlakhely) fogalmat jelölte. Itt sem tétlenkedett, megszervezte a „dési szabadegyetem”-et, melynek spirituálisa volt. A nehéz, emberpróbáló időszak ellenére szinte abszurd a kifejezés, de bizony boldog lehetett az, aki ott és akkor hallgathatta Fidél főatya előadásait, lelki kapcsolatba kerülhetett vele, erőt, bátorságot, kitartást s mindenekelőtt hitet meríthetett-erősíthetett szellemi és emberi kisugárzásából. Saját mondásának parafrázisaként elmondható: ha volt Erdélynek Fráter Györgye, volt az erdélyi Ferenc-rendnek is Fráter Fidélje. Érdemes idézni és megjegyezni 1951. szeptember 10-én, a Radnai Szabadegyetemen mondott megnyitó beszéde részleteit: „Kellő tudomány nélkül a pap csonka, félszeg. Kenyere a tudomány, életszükséglet, feltétlen kellék, elengedhetetlen követelmény… A papnak, valamennyinek, mécsesnek, fáklyának kell lennie.”
A 20. századi Románia egyházi szempontból is legnehezebb, emberpróbáló évtizedeiben, titokban lehetett csak az új papokat felavatni. P. Benedek Domokos kitelepített rendi közösségéből, szerzetes-fiai közül 1956. december 8-án – a szeráfi rend patrónájának ünnepén, a Szeplőtelen Fogantatás napján – éppen félszáz esztendeje szentelte pappá névrokonát, Benedek Andrást és a ferences papköltő, P. Papp Asztrik unokaöccsét, Pap Károlyt a dési ferences templomban provinciálisuk jelenlétében boldog emlékezetű Márton Áron püspök. A szerzetesi közösségben egyikük a Domokos, másikjuk a Leonárd nevet kapta.
A ferencesek kitelepítésének megszűnte után Domokos atya Kostelken volt hosszabb ideig plébános, 1991-es provinciálissá történt megválasztása után Szászvárosban, majd a provinciellátus Kolozsvárra költöztetése után az egykori erdélyi fővárosban folytatta rendfőnöki tevékenységét. Jelenleg súlyos betegségéből való felépülése után Déván folytatják gyógykezelését. Leonárd atyát Mikháza után Kolozsvárra, tartományfőnök-helyettesnek, házfőnöknek és templomigazgatónak szólította a rendi munkamegosztás. Jelenleg Székelyudvarhelyen látja el a templomigazgató felelős tisztségét. Korábban mindketten betöltötték a megtisztelő definitori, a provinciális munkáját segítő rendi tanácsosi megbízatást.
Mindketten komolyan vették és követték egykori vezetőjük, P. Benedek Fidél tanítását, köztük a már idézett, ma is időszerű kijelentését, hogy „Kellő tudomány nélkül a pap csonka, félszeg...” A maguk munkaterületén mindketten igyekeztek betölteni az egyházi szolgálat során a mécses, a fáklya szerepét. Az 1989-es romániai politikai változás után a rendi vonatkozású könyvek sorozatos kiadására 1994-ben létrehozott Szent Bonaventura – Új sorozat keretében végre megjelenhettek dolgozataik, könyveik. Domokos főatya Az erdélyi ferences rendtartomány nagyjai a XVII. századtól napjainkig (Kolozsvár, 1995) című kötetben az Erdélyi Szent István Ferences Rendtartomány 23 kiemelkedő képviselőjének rövid életrajzát ismertette az érdeklődő olvasóközönséggel. A ferences rend miniszter generálisának megbízatása lejártakor (1991) általános káptalant hívtak össze a kaliforniai San Diegóban. A hosszú útról és a kinti élményekről számolt be Egy erdélyi ferences San Diego-ban (Kolozsvár, 1996) című kötetében. Provinciálissága alatt vezetett Historia Domusban, majd a nyilvánosság elé lépve A kegytemplom karnagya. Valér testvér életútja (Kolozsvár, 1998) című kétkötetes művében P. Boros Valér élettörténetével állított emléket a ferencesek meghurcoltatásának.
Leonárd atya az erdélyi ferences irodalom tanulmányozásának és feldolgozásának szentelte magát. P. Mészáros György rendtársával együtt megírta Az Erdélyi Ferences Rendtartomány Egyesült Államokbeli Kusztódiájának története című könyvet (Kolozsvár, 1995), melyben az amerikai youngstown-i (Ohio állam) Alverna zárda közösségéről számolt be. A feledhetetlen, nagy tudású P. Benedek Fidél exprovinciális kéziratos művinek közreadása során, a témákhoz kapcsolódó, saját kutatási eredményei is megjelenhettek. A Kájoni János alapította könyvsajtó működése Csíksomlyón (1675–1900) a Csíksomlyó (Kolozsvár, 2000), A dési kényszerlakhely, A kolozsvári Szent Bonaventura könyvkiadó és nyomda, valamint kiadványai (1906– 1948) pedig Az erdélyi ferences rendtartomány (Kolozsvár, 2002) című gyűjteményes kötetben. Az erdélyi ferences irodalom a 20. században címen előadása jelent meg A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára elnevezésű, 2002. október 14– 16. között, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemen rendezett konferencia tanulmánykötetében (Bp. 2005). Jelenleg a ferences harmadik rend történetéhez kapcsolható, kiemelkedő, példaadó tagjait bemutató életrajzi köteten dolgozik, hogy az ő emlékük se kallódhasson el.
A. R. P. Benedek Domokos gyógykezelése színhelyén, Déván csupán egy csendes szentmisén, A. R. P. Pap Leonárd a helybeli harmadik rendi közösség meghívására a kolozsvári ferences templomban mutathatta be az 50. évfordulós ünnepeltnek kijáró aranymiséjét. Isten adjon erőt és egészséget a további rendi s papi szolgálatukhoz, irodalmi működésükhöz!

Imádság


Imádság a gyűlölködőkért
Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet
És hogy felettünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg
S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölőket, és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.
Juhász Gyula
1883. április 4. — 1937. április 6.

Lellisi Szent Kamillról


Kamill, teljes nevén Lelliszi Szent Kamill (1550 – 1614). Katona volt, könnyelműen élt. Kockán és kártyán egész vagyonát elherdálta. Lábbaja miatt kórházba kényszerült. Itt magábaszállott, és betegtársait nagy önfeláldozással ápolni kezdte. Később pappá szenteltette magát, és néhány társával boldog kimúlás atyái és betegápolói néven új szerzetesközösséget alapított. Ezt azonban inkább kamillánus néven szokták emlegetni.
Élete végén ötféle betegségben szenvedett. Ez Kamill szemében az Úr öt irgalmassága volt. 1746-ban szentté avatták. XI. Pius a betegápolók mennyei patrónusává nyilvánította.

2010. január 29., péntek

Szép Ernő: Én úgy szerettem volna élni


Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellangall reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.

Emberszelídítők


Elvadult világban élünk.
Ezzel, gondolom, semmi újat, érdekeset nem mondtam.
Elég csak a híradásokra odafigyelni, sorolhatjuk:
Több, mint ötvenen fagytak halálra az idén.
Gyermekes anyát bántalmaztak, aláztak meg, egy szadomazo pornófilm forgatásán.
Idős bácsit vertek halálra fiatalok, köztük 13 éves gyermek, néhány üveg befőttért.
Nem sorolom, nem értékelem.
Az én szelídségemmel nehezen érthető a világ.
Nem is kell megérteni.
De tenni ellene, szükséges.
Ezért kerestem kapcsolatot ferences testvéreimmel.
Vagyunk néhányan, Debrecenben is, akik így imádkozunk:
"aki (én-ként) meghal, az felébred az örök életre!"
Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet hozzak oda, ahol gyűlölet van,
hogy a megbocsátás szellemét hozzam oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát hozzak oda, ahol hamisság van,
hogy hitet hozzak oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az felébred az örök életre!

Tehát vagyunk, akik másként gondolkodnak.
Ha a körülöttünk élők azt mondják ránk, megháborodtunk, mosolygunk, vállaljuk.
Utat mutatunk, szívesen fogjuk meg mások kezét.

2010. január 28., csütörtök

Munka után édes a pihenés


Erre gondoltam, amikor ma hazatértem az „ edzésről.
Elfáradtam.
Nem heverésztem, csak olvasgattam.
Annyi elgondolkodtató dolog történik, még akkor is, ha látszólag minden csendes.
Vajon szánunk- e időt, ilyen apróságokon való töprengésre, meditálásra.
Vagy belesüppedünk a fotel börtönébe és bambán bámulunk egy színes képernyőt.
Mozgásképtelenné tesszük testünket, lelkünket, elménket.
Persze, ez még mindig jobb, mint egy kocsmában, „ eszmélet vesztő helyen” múlatnánk az időt.
A csend, nyugalom, pihenés még mindig nem nyerte el fontosságát életünkben.

Heltai Jenő: Szabadság



Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedon a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelm?en, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Inség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

Ady Endre: Farsangi dal/ részlet/


Szép úri nép, ez itt egy más világ,
Az időből kitépett ez az óra,
Sirász e hely, hull reánk a virág,
A mult s jövő jöttek találkozóra
S nagy Pán vigyáz e szép találkozóra!...

2010. január 27., szerda

Edzésben


A mínuszok számának növekedésével fordított arányban változik fizikai aktivitásom.
Nem akaródzik még az utcára sem kilépnem.
Ezért örültem a gyógytornának.
Nem vártam látványos javulást tőle, de nem akarom elhagyni magam, naphosszat hanyatt fekve a plafont bámulni.
A gyakorlatokat egy nyolcvan éves, mozgássérült mama is kényelmesen, erőlködés nélkül végezheti.
Mégis jóleső érzés mozogni.
Jó, hogy tudok mozogni!
Nálam, az” Örülök, hogy látlak!” egyébként sem köszöntés, csupán egy tényszerű közlés.
Mint egykor Harun al Rasid, az emberek között mozgok, tapasztalok.
Mint például azt, hogy a paraszolven cia, még mindig, milyen hungarikum, illetve barbarikum.
A masszázsban, első napokban, a masszőr kedvesen letörölte, a rámkent kencét, összehajtotta műanyag lepedőmet.
Ma, miután még mindig nem kapott borravalót, ragacsos testemre kényszerültem felöltözni, lepedőmmel percekig bűvészkedtem, mire összehajtottam.
Így megy ez nálunk, még egy ideig!

Lászlóffy Aladár: Erdélyi templomok fehére


Erdélyi templomok fehére
vigyáz az idő türelmére.

A templom mindig ünneplőben
állott a mivesnap-időben.

Vándor, ki bárhova is mennél,
úgyis nagy szeme előtt lennél.

A tornyok mind utánad szólnak:
nélküled mi lesz velünk holnap,

mikor a közel és a távol
egymással rólunk is elszámol?

Keresd magadban azt a sarkot,
amely szívednek otthont alkot,

a legcsendesebb csendességet,
melyben már csak a lélek éghet,

amely nem bontatott le, nem rom,
még ép és tiszta, mint a templom.

Kavics vagy roppant kőfalából;
hát számolj, számolj, számolj!...

Ahogy tova a sorsunk foszlik,
a száz út millióvá oszlik;

századok számolták meg rendre:
hány zsák s mennyi a búza benne

s ezer év számolta meg itten,
hogy egy az Isten! egy az Isten!

Vándor, ha átvonulsz e tájon,
a harangszó csak akkor fájjon,

ha Istent s földjét – ezt az egyet,
valami folytán elfelejted.

2010. január 25., hétfő

Pál megtérésének üzenete


XVI Benedek pápa mondotta: „az Egyház tevékenysége csak abban a mértékben lesz hatékony és hiteles, amennyiben az Egyház tagjai hajlandóak személyesen is megfizetni a Krisztushoz való hűségük árát minden helyzetben.” Ezt kell, szent Páltól eltanulunk. Ez fogalmazza meg keresztény feladatunkat. Mindegyikünket személyesen kötelez a Krisztus iránti szeretetből vállalt áldozat. Olvassuk többet szent Pál írásait és elmélkedjünk gyakrabban az ő tanításáról, még ha nem is könnyű olvasmányok a levelei. Legyünk buzgók az Istentől kapott élethivatásunkban. Ha még a keresők közé tartoznánk, legyünk kitartóak az igazság keresésben, amely a legváratlanabb pillanatban, kegyelemként nyilvánul meg előttünk, ahogyan szent Pál fogalmaz: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre” (1Kor 13,12).

Aquarius


Vízöntő
Töltheti- e stílszerűbben születésnapját, a január végi mínuszokban, mint egy forró fürdőzéssel?
Nos, én ezt tettem.
Hónapok óta készültem rá, most elkényeztettem magam.
Az Aquaticumban töltöttem két órát.
Nem vártam senkitől köszöntőt, sem masnival átkötött ajándékot.
Élményt szereztem magamnak.
Még egy szerény ebédre is futotta, a szomszédos Régi Vigadóban.
Így mulat, egy trottyos magyar úr!

2010. január 23., szombat

Kosztolányi Dezső: Ének a fiatalokról


Ámulnak ők és fölnevetnek,
előre néznek, hátra néznek,
és visszafordulnak tünődve,
mert még nem értik az egészet.
Mostan lepődnek meg először,
magasba vont, sovár szemölddel,
föl-föltekintenek az égre,
ahol a hold tányérja zöldel
és a nap vöröslik a zeníten
és csillagok szelíden ülnek,
szemükben eleven görögtűz,
hétköznapon is örök ünnep.
Úgy járnak itt e gyatra földön,
melyen csupán por és kopás van,
úgy járnak itt e vén világon,
mint egy frissen-festett lakásban.
Nézd, hogy figyelnek, hogy rajongnak,
mikor eszed már unva fontol,
csodát remélnek egy levéltől,
egy hírtől és egy telefontól.
Mondd ezt velem: tudatlan árvák,
mondd: lelkük új és tiszta-hős még,
mondd ezt velem: szegény bolondok,
glória nékik és dicsőség.

Hurrá, szavazunk!


 A múlt csökevényeit elutasító honfitársaim bizonyára kijavítanak, nem szavazunk, választunk.
 Köztársasági elnökünk, éppen a Magyar Kultúra Napján hirdette ki, a parlamenti választások időpontját.
 Választása április 11.- ére, a Költészet Napjára esett.
 Bízom abban, hogy a politikai pártok is megkülönböztetett figyelmet fordítanak e fontos esemény kultúrájára.
 Állampolgárként én ezt teszem.
 Már döntöttem.
 A változás mellett teszem le a voksomat.
 Egyik politikai erőben sem bízom, de elfogadom a többség akaratát, bölcsességét.
 Vezéreljenek bennünket Juhász Gyula gondolatai:
Új Kőmíves Kelemen
Magos Déva várát,
Égretörő falat,
Fölépítjük, jó legények,
Ha törik, ha szakad!
Ha a menny ránk roskad,
Ha a föld megindul,
Fölépítjük, jó legények,
Merész álmainkbul!
Ha kell, befalazzuk
A vérünk, a testünk,
Fölépítjük, jó legények,
Bár itt lesz a vesztünk!
Álljon és beszéljen
Időtlen időkre,
Fölépítjük, jó legények,
Mához esztendőre!
Ó de addig égjen
Kezünkben a munka,
Fölépítjük, jó legények,
Fölépítjük újra!

2010. január 22., péntek

Tőgyeim és uraim!


 Meleg otthonomba húzódtam a januári, vacogtató hideg elől.
 A debreceni, Friss Rádió műsorát hallgattam.
 A tudományos híradó tudósítására kaptam fel a fejem:
 Az Agrár egyetem szakemberei szőrös juhok
 keresztezésével kísérleteznek.
 A gazdasági válság annyira visszavetette a gyapjú iránti keresletet, hogy a szőrös juhok iránti kereslet, valós igény lett.
 Mekkora csoda az emberi elme!
 Ha így haladunk, tudósaink kitalálják, milyen haszontalan állat a ló!
 Miért ne keresztezhetnénk a tehénnel?
 Ha tejet adna, megmenthető lenne!
 Az utcán fagyoskodó hajléktalanokat látva, felötlött bennem, miért ne kísérletezhetnének, a gyapjas emberrel?
 Könnyebben vészelné át a telet.

2010. január 21., csütörtök

Gyergyószentmiklósról


Amikor a múlt évben Csíkszeredán kerestem őseim nyomait, nem jártam messze az igazságtól, hiszen ez a város, a közelében fekszik.
Mit lehet tudni róla?
A város Csíkszeredától 59 km-re északnyugatra a Békény-patak hordalékkúpján, a Gyergyói-medence keleti szélén fekszik. Délről Tekerőpatak, nyugatról Alfalu, északnyugat felőlSzárhegy öleli körül. Kelet felől a Magas-Bükk és Pongrác-tető (1257 m), északon a Piricske tető (1545 m) határolja.
Nevének első tagja a magyar gurog (= görög ige) folyamatos alakja, ebből lett a görgő, majdgyergyó, de lehet hogy Gyergyjó (= György folyó) értelme van és azelőtt folyónév volt. A névutótagját Szent Miklósnak szentelt templomáról kapta.
volt település a György-patak környékén. 1607-ben vásártartási jogot kapott. 1637-ben jelentős számú örmény telepedik le itt, akik 1687-ben saját szertartásuk megtartásával egyesültek a római katolikus egyházzal. 1716-ban a tatárok dúlták fel. 1719-ben pestis pusztított. 1808-ban hatalmas tűzvész pusztította, melyben 700 ház hamvadt el. A19. századra a környék kereskedelmi központja lesz, majd a század 70-es éveitől megjelennek a gyárak is. A század végére kialakul a mai városközpont. 1907-ben város lett.1944-ben leégett a Felszeg.
Gimnáziuma 1908-ban nyílt meg, épülete 1915-re lett kész. 1910-ben 8905 lakosából 8549 magyar, 155 román és 115 német volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegyeGyergyószentmiklósi járásának központja volt. 1940 szeptemberében a II. bécsi döntéskövetkeztében újra Magyarországhoz került, de 1944-ben a szovjet hadsereg visszafoglalta.2002-ben 20 018 lakosából 17 524 magyar, 2161 román, 305 cigány és 7 német volt.2006-ban szavazás alapján municípium lett.
 templomát 1498-ban szentelték fel, 1756 és 1772 között átépítették, 1784-ben várfallal és kapubástyával erősítették meg. Tornyát 1733-ban 1756-ban és 1837-ben magasították.
 Örmény katolikus temploma 1730 és 1734 között épült egy 1650 körüli kőkápolna felhasználásával. 1748-ban fallal és kerek tornyokkal erősítették meg, plébániája 1769-ben épült.
 Református temploma 1895 és 1899 között,ortodox temploma 1929 és 1937 között épült.
 A várostól északra az 1087 m magas Csobot-hegyen egy magyar és egy örmény római katolikus Szent Anna kápolna áll. Az egyik a 13. században épült később barokkizálták, míg a másik az 1700-as években a pestisjárvány után.
 Az iskolaépület 1783-ban lett készen.
 Az 1770 és 1778 között épített Vertán-ház volt egykor az I. székely gyalogezred parancsnoki központja, ma a Tarisznyás Márton Múzeum van benne.
 Határában a Belkény és a Várpatak összefolyásánál sziklacsúcson láthatók Hiripné, később Both várának romjai. Eredete nem ismert. A 14. század elején a vár romjainak felhasználásával helyén várkastély épült, mely a 17. század végén a Both család birtoka lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a császáriak lerombolták, azóta pusztul. Közepén1933-ban épült fel egy kis kápolna.
 A város nevezetessége a Csíky-kert, amely 16 hektáros arborétum. 1884 és 1910 között dr. Csíky Dénes ügyvéd telepítette.
 Múzeuma gazdag néprajzi és képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik.

Segélykérés


DRÁGA CURSILLÓS TESTVÉREINK!
Szorongó szível és fájdalommal írok most NEKTEK. ha bár nem MINDENKIT ismereK de egy kedves közös ismerősünk A CURSILLÓ, ÉS AZ ÚR JÉZUS SUGALLATÁRA MERÉSZELETEM HOZÁTOK FORDULNI....
NAGYON BORZASZTÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÉ KERÜLTÜNK SEGÍTSÉGETEKET KÉRNÉM DRÁGA TESTVÉREIM...!!!!!!!!!!!!!!
VALAKI AZT SUGALLTA NEKEM

hogy nem szabad feladni az életet és vannak jó emberek akik tudnak segíteni egy nehéz kilátástalan helyzetben lévő családon, ezek mi vagyunk, és nagyon félek hogy mi lesz a családommal ezért fordulok önhöz, (önökhöz), egy kis remény fel csillant számunkra hogy nem válunk hajléktalanokká.... a nevem nem fontos de ismertek régi cursillós vagyok Szendrőládon lakunk három gyermekünk van.Attila fiam10 osztályos Kazincbarcikán, Kristóf fiam 9osztályos ő is Kbarcikán a Surányi Endre szakközép iskolába járnak, a kis lányunk virág 2 osztályos tanuló. Nagyon szép családunk van akiket nem szeretnénk el veszteni. egy kicsit le írom önnek hogyan kerültünk ebbe a nehéz helyzetbe... volt házunk amit kicsinek találtunk így eladtuk... a faluban beleköltöztünk egy nagyobb lakásba, ami szép, és elég is öt embernek de csak bérelni tudjuk mert nem volt hagyaték így egy rendőr sráctól béreljük
... kb egy éve a férjem munkanélküli lett....így nem tudtunk a számlákat fizetni.. mindég el maradoztunk egyre nehezebb lett megélhetésünk... volt olyan hogy kétszer már le kapcsolták a villanyunkat.. most is közel állunk hozzá... a gázfütésünk jelenleg is ki van kapcsolva amit nem tudunk se hogy ki fizetni..az éves elszámolással és a havi számlákkal együtt 3, 4 száz ezer forintra gyült össze, a rendőr srác akitől béreljük figyelmeztetett ha nem tudjuk ezt kifizetni február elejéig, akkor ki kell költöznünk mert ő nem akkar rendőr létére a számlák miatt bíroságra járni. NEKÜNK PEDIG NINCS HOVÁ KIKÖLTÖZNI.......

nagyon, nagyon félünk férjemmel sokat gondolkodunk hogy mit tegyünk... be valom őszintén hogy én már voltam az életem feladása szintjén is.......

itt kérném az ön (önök) bármilyen segítségét, vagy valami lehetőséget........
én a helyi óvodában dolgozom 10 éve.. kijártam a dajka iskolát..2007-ben Miskolcon a Földes Gimnáziumba leérettségiztem...most jelenleg megpróbálkoztam egy Óvodapedagógiával Hajdúböszörménybe 1 félév meg van, de nem biztos hogy már a másodikra be iratkozom.... ilyen rossz helyzetben..azért próbáltam meg ezt a főiskolát hogy a munka bérem magasabb lenne és ha óvónőként dolgoznánk kicsit könnyebb lenne a megélhetésünk.., anyagi helyzetünk..de nagyon tetszik is a szakma... mert az óvodában százszázalékos a cigány gyermek, és szeretem őket.. és a jelenlegi munkámat. De még nem dolgozom óvónőként a béremből most le tiltanak, mert el mentem kezesnek, és nem fizették így tőlem vonják.. így semmire nem marad nekünk pénz.. a férjemnek most járt le a munkanélküli 3-szor voltunk a hivatalba hogy vegyék fel de semmi, ő is nagyon jó szak ember kőműves..de sajnos nincs munkája.

Hát drága CURSILLÓS TESTVÉREIM talán még annyit hogy jó emberek vagyunk templomba járunk 10 ÉVE CURSILLÓSOK VAGYUNK FÉRJEMMEL AKI MÁR EGYSZER MÉLYÉÍTŐN REKTOR VOLT.... EZ TART TARTOTT ÉLETBEN BENNÜNKET...A CURSULLÓ ÉS A JÓ ISTEN

nem loptunk ,,,csaltunk... én és a férjem meg próbáltuk jól nevelni gyermekeinket most nagyjából ennyit tudok

nehéz jelenlegi életünk kilátástalan az egyik napról-a másikra alig tudunk megélni...........
bocsánatot kérek ha sokat írtam........

kérem ha tud valamilyen formába segítsenek.........!!

Kedves CURSILLÓS T ESTVÉREIM Isten áldjon meg TITEKET ÉS A CSALÁDOTOK MINDEN EGYES TAGJÁT
köszönöm.

kívánok MINDENKINEK Istentől meg áldott, kegyelmekben gazdag, Békés Új esztendőt!!

KRISZTUS SZÁMÍT RÁD ÉS REMÉLEM MI IS SZÁMÍTHATUNK RÁTOK!
DECOLORES BARÁTI SZERETETTEL
bízva istenben és cursillós testvéreimben baráti öleléssel istenbe vetett bizalommal, és tisztelettel:
ani attila és a gyerekek..

Kölcsey Ferenc: Huszt


Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Cseke, 1831. december 29

2010. január 20., szerda

SANSZ


Tegnap érdekes beszélgetést hallgattam kedvenc rádióadómon, a debreceni Friss Rádióban.
A Sansz Alapítvány képviselője beszélt tevékenységükről.
Mottónak is beillik nevük eredete:
Segít, a Négylábúak Szertetete!
Megtudtam, hogy a Kenézy Kórház Pszichiátriai Osztályán, Idősek otthonában, gyermekintézményekben dolgoznak.
Főként terápiás kutyákkal.
A téma régóta érdekel, alkalmaztam magamon, sőt Nóra unokahúgom végzős a KLTE Pszichológia szakán.
Záródolgozatát, lovas terápiából készíti.
Ő a lovak szerelmese.
Magam is kipróbáltam.
Használt.
De továbbvittem a gondolatot.
Úgy gondolom, lelki sérüléseink, bajaink gyógyítására a leghatékonyabb eszköz, maga a Szeretet.
Hogy azt négylábú, vagy kétlábú társainktól kapjuk, illetve adjuk, nincs jelentősége.
Sőt, ha valóságos, kézzelfogható személyekből szűkölködünk, egy valóságos személy mindig velünk van.
Álljon itt, egy történet:
„Ma megmentettem egy embert.”

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe. Azonnal éreztem, hogy gondterhelt, szomorú, és hogy segítenem kell neki. Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem. Amikor megállt előttem, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, ma még nem sétáltattak. A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk. Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni, valakinek sokat jelenteni.
Legugolt hozzám és gyengéden cuppogott. Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam. Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, biztosítva arról, hogy minden rendbe fog jönni.
Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.
Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.
Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.
Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el. Óriási szerencsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált. És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak. Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.
Ma megmentettem egy embert!
Írta: Vass Ágnes

2010. január 19., kedd

Virtuális honismereti túra


Csak a neten van módom utánanézni az erdélyi örmény értékeknek.
Ma, Szamosújvárral ismerkedem:
A Kis-Szamos völgye már az őskorban lakott terület volt. A rómaiak idejében, a mai város déli bejáratánál római castrum állott, feltételezett neve Congri. Maradványait a város építésekor beépítettek a házakba.
Az első középkori települést 1291-ben említik, Gerlahida néven. Tény, a dési sóút itt kelt át a Szamoson. Ekkor már hídja és megerősített várhelye van. A falut többször elpusztítják, utoljára a Rákóczi-szabadságharc idején.
A várost a 18. század elején az Erdélybe telepedett örmények alapítják. Őket I. Apafi Mihály fogadja be 1672-ben. 1696-ban I. Lipót rendeletére megkapjak a szamosújvári uradalmat és 1700-ban Verzerescul Oxendius engedélyt kap városépítésre, melynek alapjait Alexa római mérnök tervei alapján rakják le. 1712-ben száz örmény család telepedik le. Először bérbe, majd örök áron veszik meg az uradalmat. A város gyors fejlődésnek indul. Lakói gazdag tímárok (szattyán és kordován készítők) és marha kereskedők. 1786. október 9-től szabad királyi város, 1849-ben, majd 1861-76 között Doboka vármegye székhelye. A 20. században kezdődik az örmény városi közösség hanyatlása, az első világháború után megbomlik a zárt örmény-magyar etnikai jelleg, a második világháború után elveszítik gazdasági erejüket és tömegestől kivándorolnak. A mai lakosság javarészt a környező falvakból költözött be az 50-es évektől.
1291-ben Gerlahida, 1552-ben Wyiwar néven említik. Helyén a középkorban Gerla falu állt, melynek emlékét a város mai román neve őrzi. A település akkor vált jelentőssé, amikor 1540 körül Fráter György várkastélyt épített ide. Ezt 1556-ban Kendi Ferenc ostrommal foglalta elDobó István erdélyi vajdától. Innen szökik meg Dobó 1557. november 6-án, miután Izabella királyné bezáratta. 1594-ben Báthori Zsigmond itt végeztetett ki több főurat akik vonakodtak a török ellen vonulni – köztük testvérét Báthori Boldizsár fejedelmi tanácsost – Báthori Andrásfejedelem. A várkastélyt 1619 és 1652 között többször is átalakították. 1661-ben a török fosztotta ki 1786-tól az átalakított várat börtönnek használták, majd 1856-ban bővítették. Bástyáit jórészt lebontották.
Az elpusztult Gerla falu helyén 1712-ben épült fel a város, örmények alapították. Ez volt Kelet-Európa első előre megtervezett városa. Utcahálózata ma is szabályos négyszögeket alkot. 1786-ban II. József Szamosújvárt szabad királyi város rangra emelte. 1910-ben 6857 lakosából 4630 magyar, 1881 román és 190 német volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásának székhelye volt. 2002-ben 24 083 lakosából 19 243 román, 4806 magyar, 657 cigány és 30 német volt.
 Az örmény-katolikus székesegyház
A főtéren található, jellegzetes osztrák-barokk stílusban épült. Tornya és homlokzata a többszöri átépítés miatt klasszicizáló jellegeket mutat. 1748-ban kezdik építeni, 1780-ban és 1793-ban ledől a tornya, 1804-ben avatják fel. Építői között Thalinger Frigyes, Uberlakher Antal, Jung József az ismertebbek. Szobordíszeit és kisoltárait Hoffmayer Simon és a Csűrös testvérek készítették. 1806-ban I. Ferenc császártól, a legenda szerint mivel nem tudta visszafizetni az örményektől aranyban felvett kölcsönt, egy nagy művészi értékű főoltárképet kapnak, "Krisztus levételét a keresztről". Ezt Rubensnek tulajdonítják, de valószínűbb, hogy egy tanítványa készítette. A kalandos történetű kép 1999 óta látható ismét a templomban.[6]
 A Salamon templom (Boldogasszony templom)
A legelső örmény-katolikus templom 1723-ban épült a Sinai Salamon adományozta telken és költségén. Erről szól a homlokzati felirat is.
 A ferencrendi zárdatemplom (Bobalna utca 8)
1745-ben telepedik le a ferences rend, 1748-57 között építik a templomukat, majd a zárdát. 1855-ben leég, tornya és homlokzata 1778-ban épült.
 A múzeum épülete (volt Karátsonyi ház)
Az épület egyike a még meglévő emeletes barokk örmény házaknak (másik a Lászlóffy ház). Ennek külön jellegzetessége barokk kapuzata, amelyet két vaskos Atlasz szobor tart.

Szertorna


Pontosabban, kényszertorna, amit a héten elkezdtem.
Legutóbbi kórházi ellenőrző vizsgálatomon rendelte el, a doktornő.
Amióta, épp, testben épp, hogy élek, legfeljebb a gyaloglás volt az egyetlen mozgásforma, amit végeztem.
Mostantól kiegészült véraláfutással/ lépten- nyomon belerúgok valamibe./
A másik a szemtorna.
Leginkább távolba nézés, vagy szemeim kigubbasztása a masszázs eredményeként.
Legutóbb, a gyógyfürdőben hölgyek masszíroztak, az jól esett.
Itt, egy jól megtermett fiatalember végzi a műveletet, számomra ellenszenves módon.
Lelkiismeretesen, de nem olyan vonzóan.
Azért testben épülök, mint Déva vára.
Ártani nem használ.
Szoktam mondani.
Reggeli tornának azért marad az ásítás, kávé, cigi.
A kíntorna nem lesz besorolva kedvenc hobbijaimhoz.

2010. január 18., hétfő

Bereczki Mária kutatási eredményei


Kedves Józsi!
Elküldöm azt, amit innen-onnan az Áncsán családról sikerült kikutatnom. Remélem, tudod használni. Nagyon örülök minden újabb „felfedezésednek”, kinyomtatva csatolom az eddigi anyagomhoz.
Kempelen: Magyar Nemes Családok VIII.
„Áncsán ( csolti) – Czimeres nemeslevelet 1613. jun. 10. Csolthy György kapott. - Czimer:
Kék pajzsban griff kardot tart: sisakdísz nincs. – A család utóbb Á.–nak írta a nevét és Péter és János 1768. jul. 6.-án Szabolcsmegye bizonyítványával igazolták nemességüket. - Vö.Bold. 102. Siebm. 12. erd. 113.”
A dédnagymamámat hívták Áncsán Annának, ezt a vonalat kutattam Hajdúdorogon.
I. Bereczki Mária
Szüleim: Bereczki Mihály (1927-2005) oo Kiss Erzsébet (1929-2002)
II. Bereczki Mihály (1927-2005)
Szülei: Bereczky Antal (1898-1953) oo Papp Anna (1905-1932)
III. Bereczky Antal (1898-1953)
Szülei: Bereczky Antal (1873-1951) oo Áncsán Anna (1874-1936) esküvő: 1896. 13 gyermekük született
IV. Áncsán Anna (1874-1936)
Szülei: Áncsán István nemes birtokos (1839-1880) Hajdúdorog oo Orosz Julianna Tiszabüd
Gyermekeik:
1863-1865 Anna
1865-1865 János
1867 Sándor ( oo Domonkos Mária)
1869. Antal (oo Szabó Borbála)
1872. István
1874.10.09. Anna (oo Bereczky Antal)
1875 Péter
1876. Mária
V. Áncsán István nemes birtokos (1839-1880)
Szülei: Áncsán János nemes tanácsnok (1805-1877) oo Balogh Anna (1807-1870)
I. Házasságkötés: 1826.11.19.
II. 1871.05.10. Szakáll Teréz

Áncsán János oo Balogh Anna gyermekei:
1828 Anna
1831 András
1833 László
1836 Teréz
1839.12.04. István
1841 Sára
1845 Anna
IV. Áncsán János nemes tanácsnok (1805-1877
Szülei: Áncsán Péter nemes meghalt: 1846 előtt oo Gáspár Anna (1781-1846- Áncsán Péter özvegye).
1822 után Hajdúdorogon született, Áncsán vezeték nevű gyermekek:
1823 Áncsán János Áncsán Péter Venter An na
1825 Áncsán Péter Áncsán Péter Venter An na
1826 Áncsán János Áncsán András Orosz Mária
1827 Áncsán György Áncsán Péter Venter An na
1828 Áncsán János Áncsán András Orosz Mária
1828 Áncsán Anna Áncsán János Balogh Anna
1830 Áncsán Anna Áncsán András Papp Mária
1831 Áncsán András Áncsán János Balogh Anna
1831 Áncsán Júlia Áncsán János Venter Anna (elírás lehet, előfordul)
1832. Áncsán János Áncsán András Papp Mária
1833 Áncsán Mihály Áncsán Péter Venter An na
1833 Áncsán László Áncsán János Balogh Anna
1835 Áncsán Anna Áncsán Péter Venter An na
1836 Áncsán Teréz Áncsán János Balogh Anna
1838 Áncsán Mária Áncsán Péter Venter An na
1839 Áncsán István Áncsán János Balogh Anna
1840 Áncsán Krisztina Áncsán Péter Venter Anna
1840 Áncsán Sára Áncsán János Balogh Anna
1843 Áncsán Mária Áncsán Péter Venter Anna
1845 Áncsán Anna Áncsán János Balogh Anna
Azt írtad, hogy 1850 körül házasodtak őseid Újfehértóra, ezért többet nem írtam ki a keresztelési anyakönyv indexéből. Az Újfehértói anyakönyvben is találtam Áncsán vezetéknevűeket, de csak négyet írtam ki:
1820.02.14. Mathius Demetrius Antsan(nemes) oo Barbara Mosolygó
1820.06.20 Joannes Georgius Demeter (nemes) oo Anna Antsan
1822.10.03. Barbara Josephus Antsan (nemes)) oo Barbara Gyurujak (?)
1822.10.03. Joannes Michael Antsan (nemes) oo Julianna Karácsony (hasonló vezetéket olvastam az Erdélybe betelepült örmények között).
Remélem ezek új és érdekes információk. Jelenleg kevés időm van, illetve nagyon kiterjedt a család, több nevet is kutatok egyszerre, ezért nehezen haladok (pl. Orosz Julianna ősei között megtaláltam a Sovány testvéreket akik „már 1560-ban I. Ferdinánd király az Egri vár ostroma alatt tanúsított hűséges szolgálatokért Külső-Szolnok megyében fekvő Tóth - Turgonyi curiájokra nemességet ád”
1807-ben Szabolcs megyében is kihirdetetté nemességét a T. Dadára leszármazott Sovány István dadai közbirtokos.”)
Különben az én nagypapám kubikusként dolgozott Hajdúdorogon, és az őseim a 18-19 században nagyon szegények voltak.
Köszönöm az általad küldött érdekes infókat.
Üdvözlettel: Marika

Kosztolányi Dezső: Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok


Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok,
És nagyapám, a régi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforradástól lángol homloka
s én térde közt, hadarva szavalok,
hogy győznek mindenütt a magyarok.

Csak a szeme borul el néha kissé:
Jaj, meg ne tudja ez az árva gyermek,
hogy vannak messze, különös világok,
s aranyba nyílnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja és ne lássa őket,
ne lássa fényük és ne hallja hangjuk,
a magyar szó a hét szilvafa alján
körötte most még mint tengermoraj zúg.
Óvjátok édesen az édes álmát,
mint álmát a szegény beteg gyereknek,
hogy meg ne tudja, élete nem élet,
és meghalt már, bár alig született meg.
Jaj, meg ne tudja, hogy hiába minden,
ha dalol és ha a távolba lát,
mert néma gyermek minden kismagyar,
s a Nagyvilág nem érti a szavát.

Országos Cursillos találkozó


Kedves Cursillós Testvéreim!


Amint azt De Colores újságunk legutóbbi számában hírül adtuk,

2010. február 19 és 21-e között országos cursiollós találkozót szervezünk

Budapesten a Patrona Hungariae Gimnáziumban

(1092 Budapest IX., Knézich utca 3-13.).

Ismét egy fontos mérföldkőhöz érkezik a verbita és a jezsuita alapítási cursillos irány közötti egység építése, erősítése. Arsenio Pachón, Eduardo Bonnín egyik közeli munkatársa és barátja, valamint Juan Ruiz, aki a Cursillo világszervezetének 2009-ig titkára volt, jön el közénk, hogy a cursillo módszeréről, a beszédek felépítéséről beszéljen nekünk. Egy úgynevezett Cursillo de cursillo-t, azaz a cursillo-ról szóló cursillo-t tartanak nekünk. Ezenkívül a problémás kérdéseinkről (a beszédek hosszúsága; mennyi szabadsága van a beszélőnek; egy pap, vagy két pap legyen jelen a három nap alatt, stb.) is kérdezni szeretnénk őket, hogy a cursillo hiteles forrásainak, és a mozgalom világszerte szerzett tapasztalatainak, és mindenekelőtt a Szentlélek megvilágosító jelenlétének fényében tudjunk ezekben jobban eligazodni.

A program február 19-21-én lesz Budapesten a Patrona Hungariae Gimnáziumban. Kérem azt, hogy február 20-án (szombaton) minél többen legyünk ott. Minden egyházmegye küldjön legalább 3 rektort és egy papot, és őrajtuk kívül is minél több résztvevőt. Ez a nap nyitott mindenki számára: munkatársak, de más cursillo-t végzettek is jöhetnek, jöjjenek! 19-én és 21-én (péntek este és vasárnap délelőtt) kérem, hogy a cursillo szűkebb vezetése vegyen részt: az országos titkárság, és egyházmegyénként 3-4 képviselő.

(Február 19-én 17.00-tól; február 20-án 7.30-kor szentmise, majd 9.00-18.00 óráig; február 21-én 9.00 órától a 11.30-kor kezdődő záró szentmiséig tart a program.)

Minden résztvevőt kérünk arra, hogy jelezze a részvételi szándékát az étkezés és a szállás megrendelése miatt Németh Tündénél (tel.: +3620-823-0545; 0633/541-902; fax: 0633/541-901;), vagy a foiskola@eszhf.hu e-mail címen legkésőbb február 15-ig.

2010. január 11.


Székely János

a Cursillo országos titkárságának lelkivezetője

2010. január 17., vasárnap

Világosító Szent Gergely püspökről


Szeptember 30.
*Örményország, 260 körül. +330 körül
Örményország, amely a Kr. e. 6. századtól Armenia néven volt ismert az ókori világban, nagyon korán találkozott a kereszténységgel. A hagyomány szerint Abgár király levelet váltott magával az Úr Jézussal, és meghívta, hogy jöjjön el hozzá, ő megosztja vele országát. Jézus erre azt válaszolta, hogy ő nem, de egy apostola majd elmegy.[17] Pünkösd után Szent Tádé (lásd: A szentek élete, 632. o.) és Szent Bertalan (lásd: A szentek élete, 490. o.) lett az örmények apostola. E legenda mögött történeti mag rejlik, mert a 2--3. században már tekintélyes számú keresztény élt az országban, s a 3. században több üldözés is volt ellenük.
Az egész országot megtérítő apostolnak mégis Világosító Szent Gergely püspököt tartják, nevét is innen kapta: ő világosította meg az élet világosságával, az Evangéliummal az örmény népet. Legendás elemeket is tartalmazó életrajzát az 5. században írták.
Atyja Anak pártus fejedelem volt, akit Artasir perzsa király azzal küldött Örményországba, hogy orvul gyilkolja meg Koszrov királyt. Anak át is települt Örményországba, családostól már hosszabb ideje itt élt, amikor végrehajtotta a merényletet. Őt magát azonban elfogták, és a haldokló király megparancsolta, hogy irtsák ki Anak egész családját, vele együtt. Meg is történt, a kisgyermek Gergelyt azonban egy keresztény dajka megmentette és Cézáreába menekült vele. Itt kereszténynek nevelték, és egész fiatalon feleségül vett egy Julitta nevű keresztény leányt. Két fiúk született: Arisztakesz és Vártán. Valószínű, hogy Gergelyt még Cézáreában pappá szentelték.
Közben a meggyilkolt Koszrov király fia, Tiridat, aki a római császárhoz menekült, visszatért. Részt vett Galerius győztes hadjáratában 297-ben a perzsák ellen, s ezután Diocletianus katonaságot adott melléje, hogy foglalja vissza ősei trónját. Tiridat diadalmenettel tért vissza országába, és Gergely csatlakozott hozzá, még mielőtt átlépte volna az ország határát. Az első városban, Erzinkanban Tiridat vallási ünnepet rendezett: a városban tisztelt Anahita istennőnek mutatott be hálaáldozatot, s ezt kíséretétől is elvárta. Gergely megtagadta, ezért megkínozták, majd egy hírhedt föld alatti börtönbe vetették, ahol életrajzírója szerint 15 éven át (298-- 313) raboskodott a legelvetemültebb gonosztevők között. Tiridat trónfoglalása után üldöző rendeletet adott ki a keresztények ellen.
Szodzomenosz (+425 után) történetíró szerint Tiridat és országa megtérése egy csoda következménye volt. Tiridat ugyanis feleségül akarta venni Szent Ripszimát, aki a római birodalomból menekült Örményországba a keresztényüldözés elől. Mivel nem hajlott a szavára, kivégeztette, s utána megőrült: éjszakánként farkasüvöltéssel bolyongott a palotában. Miután minden orvos kudarcot vallott gyógyítási kísérletével, a király nővére álmában kinyilatkoztatást kapott, hogy egyvalaki tudja meggyógyítani a királyt: Gergely. Azonnal kihozták a börtönből, és valóban meggyógyította Tiridatot. Mindjárt hirdetni is kezdte neki és egész udvarának Krisztust, akinek erejével meg tudta gyógyítani.
Tiridat meg is tért, és olyan buzgó hívő lett, hogy elrendelte: az egész ország legyen kereszténnyé. A pogány kultuszt beszüntette, és felhatalmazta Gergelyt, hogy a szentélyeket templommá alakítsa át. Gergely a szentélyeket megtisztította, keresztet állított bennük, de úgy gondolta, hogy a keresztséget és a templomszenteléseket mégis püspöknek kellene elvégeznie, püspök pedig nem volt az országban.
Tiridat és fejedelmei úgy látták, leghelyesebb lesz, ha Gergely lesz az első és fő püspök Örményországban. Ezért elküldték a kappadókiai Cézáreába, hogy szenteljék püspökké. Cézárea püspöke, Leontius zsinatot hívott össze, és 314-ben fel is szentelték Gergelyt, akit 13 fejedelem és nagy sereg kísért el útjára. Gergely mint püspök a pogányság fellegvárát, Asztiszat városát kapta székhelyül, de a városlakók fegyverrel fogadták. A kíséretében lévő hercegek azonban katonáikkal elfoglalták a várost, és Gergely a magával hozott Keresztelő Szent János-ereklyét elhelyezve egy kápolnában, elfoglalta székét. Mint főpüspök, katholikosz hozzáfogott az egyházszervezéshez: 12 püspökséget és számos plébániát alapított. Gondoskodott a klérus képzéséről, de ekkor még szír és görög nyelvet használtak, mivel az örmény ábécét csak száz évvel később Szent Meszrop (lásd: 648. o.) alakította ki.
Gergely két fia eddig Cézáreában élt. Tiridat király most hazarendelte mindkettőt. Arisztakesz remeteként élt, s csak nehezen engedelmeskedett. Hazatérve püspökké szentelték és Gergely segédpüspöke lett, a niceai zsinaton is részt vett. Amikor Tiridat Rómába utazott Nagy Konstantin császárhoz, Gergely elkísérte, majd visszavonult és Arisztakesznek adta át a püspöki hivatalt. Mivel hamarosan meghalt, a másik fiú, Vartan lett Gergely utóda. Mindkettőt szentként tisztelik az örmény egyházban.
Gergely teljes magányban halt meg, és Throdanban temették el. Ereklyéinek megtalálása mellett ünneplik megkínzásának, bebörtönzésének és kiszabadulásának emlékét is. Az örmény egyház az 5. század elején perzsa fennhatóság alá került, s ennek következtében a 6. század elején monofizita lett. Ekkor vette fel Világosító Szent Gergelyről a gregoriánus egyház nevet. 1198-ban egyesültek a római egyházzal, de ez az unió csak 1375-ig tartott, amikor a törökök újra elszakították őket. Ma uniós és monofizita örmény egyházak élnek, s mindegyik katholikosza azzal bizonyítja jogos hivatalviselését, hogy őrzik Szent Gergely karereklyéjét. [17] A levélváltást szír eredetiből beleszőtte Egyháztörténetébe
Cézáreai Euszebiosz. Magyarul is olvasható az Ókeresztény írók 4.
kötet 50--52. oldalon. Bp.1983.

2010. január 16., szombat

Polyák Mariann: Az Armenia folyóirat jelentősége Erdélyben


A 19. század végére az erdélyi örmények asszimilációja teljesen nyilvánvalóvá vált: nyelvükben már magyarok voltak, az örmény nyelv szinte már csak az örmény rítusú liturgiában volt használatos. Az adatokat összevetve a 19. század közepére az örmények száma Erdélyben hatezer és nyolcezer fő között mozgott. Ezeket az adatokat összeírásokra és becslésekre alapozták, számuk azonban már ekkor csökkenőben volt.1
A nyelvváltás után valóságos veszély volt a rítusváltás is, hiszen az Erdélyben élő örményeknek különálló egyházi vezetésük nem volt, csak az alsópapság volt örmény. Bár történtek törekvések az örmények részéről az önálló örmény püspökség felállítására, kérésük nem talált meghallgatásra.
Származástudatuk, nemzeti öntudatuk arra ösztönözte az örményeket, hogy az előbbiek ellenére mind jobban küzdjenek önálló kulturális létükért. Ez igen komoly erőfeszítést kívánt, mivel nagyon távol éltek az őshazától, Örményországtól, s Erdélyben is nagyon szétszórtan, a kereskedő-iparos foglalkozásiknak megfelelően sok településen éltek, de általában csak néhány fő, természetesen emellett megemlítendő az a néhány település, ahol nagyobb számban éltek.
Az erzsébetvárosi, szamosújvári örmény könyvtárakat vizsgálva, az örménység 19. századi történelmét kutatva, lépten-nyomon találkozhatunk egy vaskosra gyűlt folyóirattal, ún. havi szemlével, az Armeniával. Az előzőekben felsorolt asszimilációs tényezőket, tehát a nyelv, az egyedi vallás és a nemzeti öntudat által bírt különállást próbálta erősíteni az Armenia magyar-örmény havi szemle. A magyarsághoz való tartozásukhoz is ragaszkodtak azonban; maga a folyóirat is magyarul jelent meg.
A folyóirat első száma 1887-ben, január elsején jelent meg és 20 éven át folyamatosan működött. Rendszerint 32 oldalon közölt cikkeket, forrásokat, így jelentős mennyiségű háttéranyagra volt szüksége. A tagolás hasonló volt az egymást követő számokban: a tartalomjegyzék után a föcikkek következtek, majd a kisebb közlemények. Ezt az örmény lapok és a hazai lapok szemléje követte, majd pedig történeti okirattár, s végül a Mi újság az örmény világban? kitekintő cikkei zárták le a szemlét. Az első szám már 22 munkatársat sorolt fel, a következőkben ez egyre bővült; többségük szamosújvári, erzsébetvárosi, gyergyószent-miklósi, kolozsvári, budapesti illetőségű örmény személy volt, de előfordult az is, hogy az ország határain kívül élö örmények is publikáltak a lapban. Az induló szám legelején így próbálták kifejteni ennek az új kezdeményezésnek a céljait:
„Ma, midőn a régi örmény kultúra nagybecsű maradványainak felkutatása (...) nemcsak Keleten, az örmények eredeti őshazájában és nem csupán e tehetséges nép fiainak, de azonkívül Nyugat ama számos tudósainak is, kik az orientalista tanulmányok terén mint armenisták ismeretesek, eg}úk legfontosabb és máris bő eredményt elért törekvését képezi, - alig látszik szükségesnek hosszasan indokolni egy irodalmi vállalat becsét és hasznosságát, mely a magyar olvasó közönség előtt az örmény kultúra vívmányait lehetőleg minden ágában bemutatni czélul tűzi s mely mintegy összekötő kapcsot képezvén a magyar és örmény irodalom között, méltán hézagpótló vállalatul jelentkezik. Legkevésbbé szükséges ezt indokolni épen hazánkban, Magyarországon, hol az örmény nyelvészeti-, irodalmi-, történeti-, régészeti - és földrajzi ismereteknek úgy szakszerű, mint népies feldolgozása eddigelé feltűnően elhány agoltatott s (...) néhány dicséretes kivétel leszámításával, még a szakférfiak között is, - alig mutat elöhaladást.
Arménia czímű magyar-örmény tudományos havi szemlénk (...) a politikai közlemények kizárásával az örmény tudományosság minden ágának magyar nyelven, részint szakszerű, részint népies ismertetését tűzte feladatául. (...) Szemlénk hozni fogja az örmény klasszikus írók magyar fordítását; lesznek régészeti, irodalmi- és költészettörténeti, nyelvtudományi, könyvészeti, egyháztörténeti, néprajzi, genealógiai és e szakba vágó egyéb közleményeink; szóval lehetőleg felkarolni igyekszünk az anyagot, mely ezen irányban rendelkezésünkre áll. "2
Gyakran több számban folytatólagosan, sorozatként jelentettek meg egy-egy hosszabb lélegzetű müvet, mind tudományos, mind irodalmi cikkeket, például Szongott Kristófnak így jelent meg az örmény neveket bemutató kutatása, melyből A magyarhoni örmény családok genealógiája című könyve a későbbiekben megszületett. Egy-egy tanulmányt általában egy-egy vers kötött össze. Fényképekkel, díszes iniciálékkal látták el a cikkeket, sok szemle egy híres ember életrajzával kezdődött, mintegy példaképként állítva a cikkben szereplő személyt az örménység elé. A fő cikkek általában négy téma körül mozogtak, ezek pedig: a magyar-örmények jelene és történelme, az örményországi örmények jelene és történelme.
A magyar-örmények jelenéről írt cikkek nagy része az örmény püspökség visszaállításával volt kapcsolatos, ennek előmozdításában is kiemelkedő szerepe volt az Armeniának. Többek között Merza Gyula armenológus viselte szívén a betöltetlen püspökség megalapításának és újraalakulásának gondját: ezzel kapcsolatban többfajta kezdeményezésbe is kezdett: 1900-ra, Szamosújvár alapításának 200 éves jubileumára javasolta, hogy első püspökük köztéri szobrát készíttessék el, s hogy iktassák be a magyar-örmény püspököt az újonnan visszaállítandó magyar-örmény püspökség székébe. Ennek okát így magyarázta meg Merza: „Különősen azért volna ez fölöttébb kívánatos, hogy a huszonezernyi nép egy egyházfő vezetése alatt összetartassék, a magyar államhoz nem egészen hü nemzetiségek közt, hogy továbbá ne kellessen az örményeknek külföldre vinni theologusaikat pappá szentelés végett és hogy végül az örmény liturgia magyar nyelve magva legyen oly törekvéseknek, a mely a magyar-katholikusok rítusába is bele viszi a magyar nyelvet. "3 Ez a megállapítás azért is érdekes, mert egy eltúlzott adatra alapozta a mondanivalóját, mégpedig az örmények számát tekintve. A történeti források szerint Erdélyben jóval 10000 fő alatt volt az örmények száma, s a magyarországi örményekkel együtt sem érhette el a 20000 főt. Merza azonban ezt a számot vette figyelembe akkor is, amikor gyűjtést szervezett a szobor felállításához: tudniillik, ha mindenki csak 2 forintot adakozik az alapba, akkor biztosítva lett volna a műalkotás.4
Merza Gyula más érveket is felhozott a püspökség visszaállítása érdekében: az 1890-es népszámlálás eredménye, miszerint Magyarországon 4000 örmény él, Merza véleménye szerint a nemtörődömségnek köszönhető. Több forrásra hivatkozva bizonyította be, hogy legalább 10000 örménynek kell élnie a Kárpátmedencében, hiszen, mint Kőváry László is megírta az Erdélyország statistikájában5 minden településen élnek örmények. Az asszimilációval kapcsolatban pedig megjegyezte, hogy az „örményeknek tíz év óta egy kitűnően szerkesztett folyóirata és 2 év óta egy mindinkább fejlődő hetilapja van ti. az Armenia és a Szamosujvár, a szellemi közösséget fenntartani és ápolni célozzák: ez a szempont [ti. a püspökség ügye] is kedvezőbb elbírálás alá esik. "6
Mivel Szamosújváron ekkor szerettek volna görög katolikus püspökséget felállítani, az örmények úgy érezték, hogy az ő kérvényük sokkal jogosabb, hiszen nekik csak felújítani kellett volna a 200 éve betöltetlen püspökséget. A cikk írója hivatkozott az 1868-as XLIII. törvénycikk 16. szakaszára is, amely az önkormányzati szabadságot s a jogegyenlőséget kiterjesztette az örmény katolikus egyházra is. Fontos érve volt az is, hogy ha lenne önálló örmény katolikus püspökség, akkor a moldvai örményeket ezzel rá lehetett volna bírni az unióra. Merzának annyira szívügye volt az örmények ezen problémája, hogy verset is írt, Az örmény püspökség címmel:
Nem sok hijján kétszáz éve
Hogy kialudt a fény kéve
Mely vezérlett egy kis népet,
S apostoli lánggal égett. (...)

És Te, dicső magyar nemzet!
Küszöbén új évezrednek,
- Hisz te őre vagy jog- s törvénynek
Adj püspököt az örménynek!7
Az erre íródott válaszversben pedig egy névtelen szerző jól érzékeltette az örmény identitást a XIX-XX. század fordulóján:
(...) Kétszáz éve nincs főpapunk,
De húszezren mégis vagyunk.
Magyar szívvel, örmény észszel
Szem beszállunk minden vészszel. (...)8
Mint ahogy a borítón is egyből szemünkbe tűnik, láthatjuk, hogy Todorán Endre „Aurora" könyvnyomdájában adták ki a számokat. Az Armenia indulása után hamarosan Todorán Endre örmény betűket rendelt nyomdájának, s mint a folyóiratban megjelent, az Osztrák-Magyar Monarchiában a bécsi császári és a mechitarista atyák nyomdáin kívül csak az Aurora könyvnyomdában voltak örmény betűk.
A folyóirat két szerkesztővel és kiadótulajdonossal indult, ezek pedig Govrik Gergely mechitarista atya és Szongott Kristóf gimnáziumi tanár voltak. Szongott Kristóf Szamosújváron az örmény katolikus gimnáziumban és algimnáziumban tanárként és igazgatóként dolgozott. Az egyik legjelentősebb armenista volt, rengeteg anyagot gyűjtött össze, s ebből pótolhatatlan munkákat írt: Szamosújvár szab. kir. város monográfiáját, A magyarhoni örmény családok genealógiáját, lefordította Chorenei Mózes Nagy-Örményország című 5. századbeli krónikáját. 1905-ben alapítója volt a szamosújvári Örmény Múzeumnak. Az Armeniát is ő hívta életre, szerkesztette és anyagilag is ő tartotta fenn, halála után nem is sikerült folytatni ilyen rendszeresen és ilyen formában. Szongott 1907-ben, 64 évesen halt meg Szamosújváron. Ő volt az első, aki tudományos szinten foglalkozott az erdélyi örménység kérdéseivel, tehát a magyar armenológia megteremtőjeként tartják számon.
Az Armenia első számát számos vélemény követte mind hazai, mind külföldi újságokban, például a Marseillaise-ben hetente kétszer megjelenő Armenia című örmény lap részletcsen ismertette a magyar-örmény szemle első számát.9 A hazai lapok közül foglalkozott az új folyóirat kezdetével többek között a Pesti Napló, a Kolozsvár, a Nemzet, a Magyar Állam, az Egyesítés, a Függetlenség, vagy aFővárosi Lapok, több pedig egy-egy cikket teljesen át is vett. Az Aradi Közlöny így nyilatkozott az első számról: „A füzet igen érdekes tartalmú és teljesen megfelel ama várakozásoknak, melyeket hozzá kötöttünk. A füzet (...) felkarolja azt az anyagot, mely a hazai örmények viszonyai és történelméről ad felvilágosítást, vonzó alakban, miről munkatársai adnak garantiat. "10
A Kolozsvári Közlöny már az első szám megjelenése előtt a közönség tudtára adta, hogy lesz egy ilyen új keletű vállalkozás. Az ajánláson kívül azonban azt is fontosnak tartotta megemlíteni a cikk szerzője, hogy az örmények ismerete, mely oly elhanyagolt volt eddig a hazában, most végre kellő teret kapott: „Majdnem csodálatos dolog, hogy daczára azon sok századéves összeköttetésnek, melyben a nálunk tekintélyes számban honosult örmény fajjal vagyunk, még csak most ébredeznek arra a tudatra, hogy gazdag irodalmukat azon nyelven ismertessék meg, mely most már az ő nyelvük is lett: magyarul tudniillik. Ismerjük a tótok, ráczok, oláhok, palóczok, horvátok stb. irodalmát, többé-kevésbbé a czirilleket, ruthéne-ket, zsidókat, sőt a máramarosi oroszokat is, egyedül az örményekéről nem tudunk jó formán semmit, a kik pedig legközelebb valók hozzánk ez ország minden nemzetiségei között."11
A cikk folytatása azt a véleményt fejti ki a továbbiakban, hogy valószínűleg nemcsak az örmények vették kezükbe az új lapot, hanem a magyar olvasók is szívesen rendelték meg az Armeniái.
Összességében minden lap pozitívan értékelte az első számot és magát a szemle elindítását, támogatták és olvasóik figyelmébe ajánlották az újságot. Később is, folyamatosan foglalkoztak az Armenia egyes cikkeivel a különböző folyóiratok, például nagy hangsúlyt fektettek az örmény püspökséggel kapcsolatos aktuális küzdelmekre.
Több híres személy is a szemle írói között sorakozott fel, mint a korábban már említett Merza Gyula, aki Kolozsvárt született s ott is halt meg 82 éves korában. Armenológusként, turistaszervezőként tevékenysége igen sokrétű volt, egyik szervezője volt az Erdélyi Kárpát Egyesületnek, majd a kolozsvári Néprajzi Múzeum igazgatója lett. Örmény témájú cikkei mellett jelentősek voltak turisztikai és néprajzi írásai is. Szongott Kristóffal ő is alapítója volt a szamosújvári Örmény Múzeumnak, s mint már láttuk, elszánt harcosa azArmenia hasábjain az örmény püspökség kérdésének. Szongott Kristóf halála után ő lett az erdélyi magyar armenológia vezető egyénisége. Merza sikertelenül küzdött Oxendio Virziresco örmény püspök szobrának Szamosújváron való felállításáért.
Fontos megemlíteni még Herrmann Antal néprajzkutatót is, aki saját költségén 1887 júniusában, mások közreműködésével elindította az első magyarországi néprajzi folyóiratot, később pedig az Ethnologiai Közleményekéi. A lapnak egy személyben volt a szerkesztője és kiadója. Szongott halála után már nemcsak szerzőként, hanem szerkesztőként is az Arméniához kapcsolódott, 1907-ben pár számot Herrmann jelentetett meg. Az 1913-ban újraindult Arméniának ő volt az egyik szerkesztője, ez azonban csak néhány számot ért meg. Ennek az új Arméniának nem volt már az elődjéhez hasonló perspektívája a megjelenése.
Az új Armenia alapításáról az első számban ezt olvashatjuk: „A régi széliemben, a régi céllal, a régi eszményekért küzdve. De a fejlődés követelte és adta új irányokkal, eszközökkel, eszmékkel gyarapodva. "12 Herrmann újítása az volt, hogy kétoldalúvá akarta tenni a kapcsolatot más nemzetek és az örménység között: a külföldet akarta tájékoztatni a magyar-örményekről. Ennek megfelelően az új számokhoz mellékleteket készítettek francia, német és örmény nyelven, s így a nyugatot és a keletet is tudták „informálni a hazai örmények tisztes életéről és példás hazafiságáról.
S álljon itt pár név azok közül, akik gyakran jelentettek meg cikkeket az Armeniában: Bárány Lukács, Gopcsa László, Simay Gergely, Avedik Lukács, Markovits Jakab, Tutsek Anna és még sorolhatnánk. Néhány hölgy is publikált az Armenia hasábjain: általában népszokásokról, főzési szokásokról vagy egy-egy személyről írtak, népmeséket közöltek, illetve találhatunk tőlük fordításokat is.
Az Armenia jelentőségéről Szongott Szamosújvárról írt monográfiájában ezt olvashatjuk: „ez a folyóirat tulajdonképp egy intézmény (...) a város, az örmény kath. egyház, az örmény nemzetiség s a magyar tudományos időszaki sajtó érdekében, - egy 125 munkatársra támaszkodó közlöny. (...) Lassanként vivta ki az érdemlett elismerést hazánkban, a tudósok, a művelt olvasóközönség és a szerényebb szellemi igényű társadalom körében egyaránt. Közölt hosszabb-rövidebb, szakszerű és népies, magyar és örmény szempontból közérdekű (...) dolgozatokat, - de tagadni nem lehet, hogy a közművelődésre a maga körében tett annyi nevelő hatást, a minőt egy Szamosújvárhoz hasonló provinczialis város, saját vidéki közlönyétől hasztalan várt volna. A magyar havi folyóiratok közt elfoglalta az örménységet megillető helyét, becsületet szerzett az örmény névnek, ápolta a nemes és kegyeletre érdemes örmény hagyományokat és öntudatot (...)".14
A szemle érdemének tarthatjuk azt is, hogy ebben a folyóiratban az örmény tudósok, írók, költők, mintegy kipróbálhatták tollúkat, ezenkívül megmutathatták, hogy a magyar nemzethez tartoznak és munkájukra a magyarság is büszke lehet. Ezentúl ez az újság lehetőség volt arra, hogy az örménység külső fórumra tudta vinni kéréseit, illetve az örménység sajátságos, szétszóratott tagjait hatékonyan így tudták összefogni, valamelyest az asszimilációt csökkenteni, fenntartani a sajátos magyar-örmény nemzeti érzést. AzArméniának nagy szerepe lehetett abban, hogy még ma is találunk örmény gyökerekkel bíró családokat Erdélyben.