Ki szeretne magánnyomozókat küldeni saját szövetséges társa után, kémprogramokat telepíteni házastársa mobiljára, számítógépére?
Nem vitatom a közösségi portálok hasznosságát, magam is fenn vagyok egyik-másikon. Az utóbbi hónapokban azonban el kellett gondolkozzak összességében áldás vagy átok-e kapcsolatban állni a nagyvilággal. Mert jó tudni a réglátott ismerősökről, olvasni a barátok, munkatársak gondolatait. De nem biztos, hogy mindig építő a korábbi ismeretségek felelevenítése.
Sajnos az elmúlt fél évben lelkészként több olyan házassági krízissel találkoztam, ahol nem elhanyagolható szerepet játszott a közösségi hálókon elkezdett „ártatlan” üzengetés. Az üzenetekből találkozás lett, a találkozásból… a legjobb esetben csak egy házassági krízis, összetört szívek, fájdalmas beszélgetések és a szégyen. Rosszabb esetben szövetségtörés, válás, derékba tört sorsok maradtak vissza.
Hát ezért kell azt gondoljam, hogy a Facebook is képes ölni. Nemcsak mert Jézus azt mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele a szívében.” Azaz még a találkozásig se kell eljutni ahhoz, hogy egy-egy diákkori szerelem emléke amortizálni kezdje házasságunkat. Alattomos módon, észrevétlen képes kirabolni az otthonokat. Elrabolni – nemcsak a monitor előtt töltött órákat, estéket – de olyan megfizethetetlen kincseinket is, mint a szeretet, az öröm, a megelégedettség, a békesség vagy a bizalom, mintegy kivégezve ezeket.
Ki szeretne magánnyomozókat küldeni saját szövetséges társa után, kémprogramokat telepíteni házastársa mobiljára, számítógépére? – mint ahogy nemrégiben magyarázta nekem valaki a lehetőségeket… Pedig az összetört bizalmat nem könnyű újra felépíteni. S vajon a szégyentől hol szabadulhat a kábulatból eszmélő? Hát éberen őrizzük Istentől kapott kincseinket, s észnél legyünk, ha felbukkan egy régen látott „ismerős”!
Szenczy Sándor
Forrás: mindennapi.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése