Az esküvő ünnepi órái, a nászút gondtalan napjai után most már - ugye -
hátradőlhetünk, elértük azt, amiért annyit küzdöttünk, fáradtunk - gondolja
sok fiatal. Megtaláltuk az "igazit", megalapoztuk közös életünk feltételeit,
felkészültünk a házaspári életre, Isten áldását kérve álltunk az oltár elé,
most már mindent együtt, egymásért teszünk, és boldog család leszünk; a
küzdelmek, az erőfeszítések ideje már mögöttünk van. Aztán megkezdődnek a
munkás hétköznapok, és váratlanul újra nehézségek merülnek fel. Különféle
érdekek, igények, vágyak és követelmények ütköznek, eddig ismeretlen
helyzetek bukkannak elő, alkalmazkodni kell a házastárs családjának
szokásaihoz, szembe kell szállni sok külső befolyással, szokatlan, nem várt
feladatok és szerepek várnak a fiatal párra. Újra csak küzdelem, erőlködés,
fáradozás! Válaszra vár egy sor olyan életviteli kérdés, amely régebben, a
szülők, nagyszülők esetében fel sem merült, a társadalmi szokások, elvárások
megadták a választ. Sok gondot jelent az idő beosztása az otthoni és
munkahelyi feladatok között, úgy, hogy jusson idő a pihenésre és a
kikapcsolódásra, szórakozásra is. Nem könnyű az egyéni gazdálkodás
átalakítása családi gazdálkodássá, különösen, ha a jövedelem szűkös. A
gyerekek érkezése pedig megváltoztat egy sor prioritást, átrendeződik a
feladatok fontossági sorrendje. Csakhamar kiderül, hogy az "öregekről" is
gondoskodni kell, most már ők szorulnak testi-lelki támogatásra. Amit pedig
az esküvő előtti boldog várakozásban el sem lehetett képzelni, az ifjú pár
nem mindenben ért egyet, összeütközések, sőt, veszekedések állnak
boldogságuk útjába.
Sorolhatnánk a leküzdendő nehézségeket vég nélkül. A fiatal házasok pedig
ráébrednek, hogy a hátradőlés helyett naponta újra meg újra erőt, fáradságot
nem kímélve kell IGENT mondaniuk egymásra, családjuk boldogságára. Közben
pedig nem téveszthetik szem elől az igazságot, azt hogy az igazi, őszinte
szeretet elválaszthatatlan a hűségtől; a boldog, termékeny család a
házasságra épül; a házasság pedig egész életre szóló felbonthatatlan
szövetség. Annak biztos tudatában élnek, hogy a gyermek Isten ajándéka,
szerelmük záloga, és érte felelősséggel tartoznak; a gyermekek a szülők
kölcsönös szeretetteljes kapcsolatának védelmében növekedve jutnak
önállóságra és érnek meg a felelősség vállalására másokért, többek között
szüleikért. Biztosak abban, hogy a családi közösségért érdemes újra meg újra
áldozatot hozni, mert a közösség szétesése több szenvedéssel jár, mint az
érte hozott áldozat. A legfontosabb azonban, hogy a család minden tagja
növekedjék a szeretetben. XVI. Benedek pápa mondja a tevékeny szeretetről:
"Szeretni annyi, mint adni, odaadni a másiknak azt, ami az "enyém";
ugyanakkor a szeretet soha nem létezik igazságosság nélkül, amely azt
követeli, hogy megadjuk a másiknak azt, ami az "övé", ami léte és működése
alapján megilleti. Nem tudok a másiknak a "magaméból" ajándékozni, ha előbb
nem adtam meg neki azt, ami az igazságosság alapján jár neki. Aki
szeretettel van mások iránt, az mindenekelőtt igazságos velük szemben."
(Caritas in veritate 6)
Hogyan képzeltétek el családi életeteket az esküvő előtt? Mennyiben
teljesültek ezek az elképzelések? Mit változtattatok eredeti terveitekhez
képest?
A nehézségek és a fáradság súlya alatt sem feledkezhetünk meg a szeretet
forrásáról. Erre figyelmeztet Jézus: "Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a
szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam
nélkül semmit sem tehettek." (Jn 15, 5) A mai kor embere azt hiszi, hogy
mindenre van megoldása. Mégis azt tapasztaljuk, hogy kevés az igazán
megelégedett és boldog ember. Aki elszakad a szeretet forrásától, az nehezen
boldogul: "Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem
marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." (Jn 15, 4) Bármilyen
nehéz és küzdelmes is egy család élete, ha a házasság szentségében Jézussal
egységben él, szeretetük állandóan növekedni fog. Az ilyen család élete
pedig a társadalom számára utat mutat, és ez minden elméleti fejtegetésnél
értékesebb. Hiábavaló ugyanis folytonosan azon sajnálkozni, hogy a
házasságkötések száma csökken, a válásoké pedig növekszik, hogy egyre több a
házasságon kívül született gyerek, ha nem tudunk jó példákat, boldog,
termékeny családokat bemutatni. Még a kicsi, szegény, tökéletlen és hibákkal
terhes, de igaz szeretetben élő család is jobb szolgálatot tesz a
társadalomnak, mint a szétesett, a hűséget semmibe vevő, önzően csak a maga
javát kereső alkalmi kapcsolatok között vergődő emberek. Minden kicsiny
felebaráti szeretet-megnyilvánulás Isten irgalmának fényét sugározza, hiszen
tudjuk: "amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem
tettétek." (Mt. 25, 40) A Szeretettel egységben lévő család lámpásának
fényét Ő lobbantotta lángra, nem azért, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy
a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek. (vö. Mt 5,15)
Idézzetek fel házasságotok történetéből eseteket, amikor abból merítettetek
erőt, hogy "ketten hármasban" vagytok, hogy szőlővesszőként ragaszkodtok a
szőlőtőhöz! Mennyiben tudtatok másoknak segíteni példátokkal?
Ugyanakkor a társadalom sem szemlélheti közömbösen azt a küzdelmet, amelyet
a családok boldogulásukért folytatnak. "Az egyén java mellett létezik az a
jó is, amely az egyének közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó. A közjó
az egyénekből, családokból, köztes csoportokból formált és társadalmi
közösséggé egyesülő "mindannyiunk" java. Nem az egyén önmagáért, hanem a
társadalmi közösség részét alkotó személyekért keresett java, akik csak e
közösségben képesek reálisan és hatékonyan megtalálni a maguk javát. A közjó
akarása és az érte való munkálkodás az igazságosság és a szeretet
követelménye." (Caritas in veritate 7) A család közjó, és maga is a közjót
van hivatva szolgálni.
A házasság és a család ugyanis nem magánügy, a házasságra épülő család
nélkül a társadalom pusztulásra lenne ítélve. Ezért fontos, hogy a család
küzdelmét feladatai teljesítéséért a társadalom ne csak méltányolja, hanem
anyagilag és erkölcsileg ismerje el. Társadalmi szolidaritás nélkül a
családok nem tudják betölteni feladatukat. A mai felgyorsult életben a
családi élet kiteljesedéséhez szükség van arra, hogy a család tagjai
biztosan számíthassanak együtt töltött időkre, nyugodt, bensőséges
beszélgetésekre, közös játékra, együtt imádkozásra. A család, a felnövekvő
nemzedék látja kárát, ha a társadalom nem figyel a családok idő-igényére,
pl. nem szavatolja a munkamentes vasárnapot. Rossz hatása van annak, ha a
gyermekvállalás szegénységi kockázattal jár, ezért fontos, hogy a társadalom
anyagilag is támogassa a gyermekeket vállaló családokat. Minthogy pedig a
mai családok megélhetéséhez általában az szükséges, hogy mindkét szülő
munkát vállaljon, biztosítani kell a megfelelő gyermekintézményeket,
bölcsödét, óvodát, iskolai ellátást.
Idő, pénz, gyermekintézmények - mit tapasztaltok: milyen irányú fejlesztések
segítenek leginkább a "révbe érkezetteknek" hivatásuk ellátásában?
Nem állíthatjuk, hogy a fiatal házasok helyzete ma könnyebb, mint eddig
bármikor. Révbe érkeztek, de életük megszervezését, gondjaik megoldását nem
várhatják senkitől, nekik maguknak kell szembeszállniuk a nehézségekkel.
Minden emberi vágyuk, elgondolásuk teljesülését senki nem ígérheti nekik,
helyzetük mégsem reménytelen: "Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok
szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok
az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek
legyen, és örömötök teljes legyen." (Jn 15, 10-11)
Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
_____
C Híreink "Magyar Kurír" forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók.
Forrás:
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-csalad-eveben-2011-m...
n-biro-laszlo-puespoek-levele
_____
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése