Különleges aranysakál

Toportyánféreg, nádi farkas, aranysakál
Sakált lőttek a magyarkanizsai vadászok - Egy csúcsragadozó visszaköveteli egykori élőhelyét - A természetbarátok örülnek az új-régi jövevénynek
„Jő az anya-farkas szörnyü ordítással,
Rohan a fiúnak, birkoznak egymással.
Fel-feláll a farkas hátulsó lábára,
Méri éles körmét Toldi orcájára…”
Annak ellenére, hogy hajdan mindennaposnak számított Arany János által a Toldiban is megénekelt nádi farkas, szinte alig tudjuk, valójában milyen állat is lehetett. A nádi farkas az 1900-as évek elején pusztult ki a Kárpát-medencéből. Annak ellenére, hogy hajdan gyakori vad volt, szinte semmi sem maradt fenn róla. A nádi farkasunkat a ma Délkelet-Európában is élő aranysakállal (Canis aureus) azonosították. Jelenleg ez a hivatalosan elfogadott nézet. Ha tehát a zoológusokat kérdezzük, akkor Toldi Miklós az utóbbi évtizedben észak felé terjeszkedő, egykori életterét visszahódító aranysakállal küzdött meg.
Az aranysakál hatalmas területen él, az afrikai szavannáktól, Nyugat-Ázsián keresztül egészen Délkelet-Európáig. Rövid szőre és külleme megfelel a nádi farkas leírásának, azonban mérete nem. Az aranysakál ugyanis nem sokkal nagyobb méretű és tömegű (10-12 kiló) a vörös rókánál, átlagos marmagassága 40 centiméter
Puskával, lapáttal
Több mint tíz éve már, hogy Szajánnál télidőben a Tiszán úszó jégtáblák egyikén farkast láttak a halászok. Evezőlapáttal agyon is verték, a jeges vízben úszva menekülni próbáló, szerencsétlen állatot. Akkoriban híre ment, hogy fiatal farkast fogtak a halászok. Annyi bizonyos, hogy nem róka volt. Akkor mi? Csak később derült ki, hogy valójában egy sakált vertek agyon.
A törökkanizsai Ágoston Attila állatorvos, vadász néhány éve tél közepén látott nádi farkast, azaz aranysakált a bánáti Podlokány közelében. Az ő leírása szerint a rókánál termetesebb, erősebb felépítésű állat, melynek testhossza eléri az egy métert. A lábai is hosszabbak, a farka viszont rövidebb, alig több 20 centiméternél.
A szintén törökkanizsai Radivoj Jančić preparátor gyűjteményében sakálpreparátumokból, sakálbőrökből több is található. A nemes egyszerűséggel csak Bracaként emlegetett állatpreparátor kezén már vagy fél tucat sakál „ment át”. Az 51 éve aktívan dolgozó preparátor több száz madarat és emlőst magába foglaló, egyedülálló gyűjteményében három sakál is van. Köztük Szajánnál, a Tiszában agyonvert példány is megtalálható a falon. A másik két sakál egyike Miloševo, a másik Krčedin határából szármzaik.
Bánátban az elmúlt 5-10 év során legalább fél tucat sakált lőttek a vadászok. Egy részüknek a bundáját, a koponyáját ki is készíttették. Több ilyen bizonyításra szolgáló példány lelehető fel a hivatásos vagy a zugpreparátoroknál, a trófeagyűjtő vadászoknál. Általában rókavadászat közben ejtették el a szerencsétlen párákat, vagy a váratlanul előbukkanó ragadozóra tüzeltek. Sajnos vadászaink még mindig előbb lőnek, azután kérdezik: „Mire is lőttünk”?
- A magyarkanizsai vadászok öt fős csoportja (Ancsán Péter, id. Bata István, ifj. Bata István, Bata Márton és Miloš Martinović) január 2-án Adorjánnál, a Tisza-Palics csatorna kezdeti szakaszán kialakult tó nádasa mellett ballagott hazafelé, amikor a Miloš kutyája egy rókára hasonlító ragadozót hajtott ki a nádból. A kutya gazdája azt kiabálta: -Nagy róka, nagy róka! Ő beljebb állt a nádban, hamarabb észlelte a vadat, rá is lőtt, de a puskája csütörtököt mondott - kezdte mesélni a sakálvadászat történetét Bata Márton.
- Tőlem mintegy 40 méterre szaladt ki a nádasból a szürke hátú, farkashoz hasonló, nagy testű rókára emlékeztető állat. A szél a ragadozó irányából fújt, bizonyára nem érezte meg a szagomat. Futni kezdtem irányába, mert azt gondoltam, hogy a falu felé menekül, de nem láttam, hogy a betonozott tópart takarásában éppen felém tart. Amikor újra szem elé került, már lőtávolban volt. Rálőttem, de csak megrázta magát, majd még egyszer lőttem, de beszaladt a nádba.
A havon feltűnő piros vérnyomok a tó túloldali nádszegélyébe vezettek. A jégre nem mertünk rámenni, megkerültük a tavat, és a kutya hamarosan ráakadt a nádban elvérzett állatra. Miloš a kutyáját követve a nádszegély víz felőli részén ment rá a jégre, és csakhamar be is szakadt a vízbe derékig.
A nádban heverő sakált a puskáról leakasztott szíj segítségével húztuk ki a mintegy kilométernyire lévő útig, ahol kocsiba tettük és hazavittük. Miloš barátunk ismerte fel elsőként, hogy sakálról van szó. Ő már korábban rókalesen lőtt ilyen állatott, de nem tartotta meg, és így nem is lehet bizonyítani állítását. Úgy tűnik, hogy nem is annyira ritka vidékünkön a sakál. Kár, hogy nem ismerjük jobban - mondta Bata Márton.
Az adorjáni tavon elejtett nőstény aranysakál tömege a vadászok szerint jóval meghaladta tíz kilót, bár a szakirodalom szerint átlagban tíz kilót nyom egy-egy példány. A magyarkanizsai vadászok tudni vélik, hogy néhány hónapja Zenta környékén is lőttek egy hím példányt. Feltételezésük szerint ez a hím egyed az Adorjánnál elejtett nőstény sakál párja volt. A megfigyelések szerint az aranysakál egész életre szóló párkapcsolatban él, és vadászni is párban járnak.
Káros vagy hasznos a sakál?
Az aranysakál a táplálékpiramis csúcsán álló ügyes ragadozó, megjelenése páni félelmet keltett vadászaink körében. Már arról beszélnek, hogy a rókától nagyobb, erősebb ragadozó veszélyt jelent az őzekre is. Nos, e feltételezés csak a szokásosan túlzó vadászmesék kategóriájába sorolható. Magyarországon - főleg a Vajdasággal szomszédos déli megyékben - Baranya, Bács-Kiskun és Somogy megye területén, a dél felől bemerészkedő sakálokból évente átlag 70-80 példányt ejtenek el. Az aranysakál táplálékozási szokásainak, a gyomortartalmaknak a vizsgálata egyértelműen bebizonyította, hogy 77 százalékban kis emlősökkel táplálkozik. A közismert, rágcsálópusztító rókánál ez az arány 67 százalék.
A sakál legfontosabb tápláléka a mezei pocok. Már csak ezért sem szabadna tűzzel- vassal (lapáttal) irtani. A sakál mezei nyúl és fácánfogyasztása messze elmarad a feltételezésektől. Tehát nem egy új dúvad tűnt fel a Kárpát-medencében, hanem egy olyan ragadozó emlős, amely megérdemli a figyelmet és a teljes körű védelmet. Csak örülhetünk annak, ha sikerül az aranysakálnak az Arany János korában élt állománynagyságot megközelítenie, vagy legalább valamekkora stabil szaporodó populációt fenntartania a Duna és a Tisza mentén.
GERGELY József
Ordít, mint a fába szorult féreg
A Forgács Tamás-féle Magyar szólások szótára szerint a mondásban szereplő féreg szó nem a köznapi értelemben használt gilisztára, hanem a toportyánféregre, mai nevén aranysakálra (Canis aureus) utal. A fa pedig az állatnak felállított csapdát jelenti. Tehát a mondás szó szerint úgy hangzana, hogy ordít/üvölt, mint a csapdába esett aranysakál. A faj rendszertani besorolása problémát okozott, ezt tükrözi változatos elnevezése is: nádi farkas, toportyánféreg, csikasz, réti farkas, farkassakál.
Forrás: Magyar Szó archív