Az anya nélkül nevelkedő gyermekek napján

Nem kényeztetett bennünket a természet, az idei majálison.
Korábbi debreceni majálisaim mindig a Nagyerdő zsúfolt, szemetes környezetében töltöttem.
Az idén felcsillant a szemem, amikor megpillantottam a Seszta Majális programját.
Miután köszöntöttük Ágnes 88 éves édesanyját Anyák Napja alkalmából, a Hal közbesiettünk.
Bár a beígért egész napos programnak nyomát sem leltem, mégis feledhetetlenné vált számomra.
A Seszta udvarban festmények között sétálva, valaki a nevemet kiáltotta.
Zsolti, Budapesten élő és alkotó, egykori növendékem, aki festő művész és Tibi, az ugyancsak Budapesten élő grafikus siettek felém.
Örömmel üdvözöltük egymást.
Nem tudhatom, sohasem tudhatom meg, milyen érzés egy apának régen látott gyermekével találkozni.
Most valami hasonló érzés járt át.
Ma, az anya nélkül nevelkedő gyermekek napján, azokra a gyermekeimre gondolok, akik hozzám hasonlóan anya nélkül nőttek fel.
A tiszadobi gyerekekre, A Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeire.
AZ ANYA NÉLKÜL NEVELKEDŐ GYERMEKEK NAPJÁt a nevelői közösségek Nemzetközi Szövetségének magyar tagszervezete, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesülete kezdeményezésére először 1990. május 7-én rendezték meg. Azóta az anyák napja utáni hétfőn rendezik meg. Azokról szól ez a nap, akiknek mivel anya nélkül nőnek fel, hiányzik életükből az egyik legfontosabb kötelék és szeretet-forrás, amely csak részben pótolható, de sohasem helyettesíthető.
Neumann
Gondolok azokra a nevelőkre, akik áldozatos munkájukkal igyekeznek pótolni az anyai szeretetet.
Magamról tudom, egy élet is kevés kiheverni a traumát.
Nem véletlen, hogy Csaba Testvér is elismeri, otthonaiban csak tűzoltó munka folyik.
De Ő ugyanolyan energiával végzi a fiatalok felkészítését a családi életre, sőt, minden igyekezetével azon munkálkodik, hogy a családok erős kötelékkel őrizzék a gyermekeket a családban.