Volt idő, amikor, e két fogalmat nem tartottam összetartozónak.
Nem éreztem ugyan antagonisztikus ellentmondást közöttük, de úgy gondoltam, két különálló fogalom.
Amióta tragédiám megtörtént, mániámmá vált, hogy segítsek a depresszióban szenvedő bajtársaimnak, és hozzátartozóinak.
Húsvétkor, Szentkúton hozott össze a sors, Marci Bácsival, és Marikával.
Meséltem Nekik sorsomról.
Alig tudták visszafogni könnyeiket.
Néhány hónapja veszítették el fiukat.
Kicsúszott a számon, hogy a vallásos szülők felelőssége, gyermekeiknek továbbadni a hitet.
Mert, aki Istenre bízza élete kormányzását, nem fordul maga ellen!
Sajnálom meggondolatlan számat, már keveset beszélek róla, csak élem mindennapjaimat.
Hitben, Reményben.
Tudom, nem gyógyulhatok meg teljesen, de tartalmas, igaz életet élhetek:
Isten áldásával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése