Igazán változatos, gazdag programot kínált, május utolsó hétvégéje.
Még a természet is ünnepelt.
Szikrázó napsütés fogadta, a több ezres látogatót.
Gyermeknap előtt, a szülők legjava, magával hozta csemetéit.
A Magyar Hősök Napja előtt, A Simonyi Lovasfesztivál többet adott, felnőttnek, gyermeknek dicső múltunkról, mint egy rendhagyó történelem óra.
A Himnusz közös eléneklése után, Papp Gyula ezredes köszöntötte Debrecen cíviseit, vendégeit.
Erdélyből, a Partiumból itt voltak Bihardiószegről, Szentjobbról.
A 650 éves város életében kiemelkedő szerepet játszott báró Simonyi József:
Ígyemlékeztek erről, az első lovasfesztiválon:
rendeznek emlékprogramokat Debrecenben, ám lovasfesztivált az idén első alkalommal. A csikós, huszár és civil kategóriában induló mintegy hetven lovas futama mellett a Nagyerdei Stadionban a közönség kedvére élvezheti a korhű látványt, a vitézséget idéző játékokat és a remek tájjelegű ételeket.
A program névadója, a vitézség és a huszárerények megtestesítője, Simonyi óbester 1818-ban került Debrecenbe. Itt töltött évei alatt rengeteget tett a városért. Az Ajtó utcától (az akkori városkaputól) a Nagyerdőig elterülő „homoksivatagban” huszárjaival utat egyengetett, és saját költségén két-két sor jegenye-, juhar- és nyárfacsemetével ültette be. A fákat huszárjaival védette a rongálások ellen. Egykoron e fákra gróf Széchenyi István is vigyázott. Simonyi ezredes emellett szellemi örökséget is hátrahagyott, hiszen néhány éves debreceni szolgálatának emlékét máig is kedvelt anekdoták őrzik a városban.
A Simonyi óbester nemzetközi lovasfesztivált határon inneni és túli huszárbandériumok, hortobágyi csikósok és más hagyományőrzők felvonulása nyitja.
A menetet Debrecen Szabad Királyi Város 1916-ban IV. Károly koronázására készült díszhintója zárja.Kósa Lajos, Debrecen és Halász Tibor, Simonyifalva polgármestere és Papp Gyula nyugalmazott ezredes, a rendezvény főszervezőjének köszöntője után katona- és huszárdalokkal hangolódhat a közönség az előfutamokra. Eközben nem kell ellenállni a finomabbnál finomabb étkeknek sem, ugyanis a kisebb-nagyobb települések képviselői a régióra jellemző ízekkel várják a vendégeket standjaikon, és a „megyekonyhán”. A falvak egyébként nemcsak ételeket hoznak, de kirakóvásárt is rendeznek a tájjellegű használati- és dísztárgyakból.
Ez a nap a gyerekeknek is változatos, érdekes programokat ígér. A bátrabbak lovasiskolában, sőt huszártáborban tanulhatják a lovas hadviselés alapvető fortélyait, sőt alkalmi nagyerdei huszárként vessződobásban, diótörésben és gurigázásban is megmutathatják ügyességüket. A kevésbé vállalkozó szelleműek megsimogathatják az állatokat. Természeten nem marad el a hagyományosan népszerű kézműves foglalkozás sem, mézeskalács huszárt díszíthetnek, csuhébabát készíthetnek, botot faraghatnak. A hajdúslambuc főzőversenyen készülő étkek kóstolása, majd a huszárbandérium-, lovas íjász-, hortobágyi csikós-, és gyermek lovasbemutatót követően megrendezik a lovasverseny három kategóriájának döntőjét, az esemény a nap fénypontja.
Az eredményhirdetés után a részt vevő huszárbandériumok egy csatajelenetet is felidéznek, hogy szemléltessék, mire is volt képes az igazi „Simonyi-roham”. A fesztivált a Szeredás együttes koncertje és örömtáncház zárja, természetesen a közönség aktív részvételével.
A teljes rendezvényen nem vehettem részt.
Az 555 éve felhangzó déli harangszó, Nándorfehérvári hősökre emlékezett.
A bihardiószegi pékek által sütött „Mindenki kenyere összetartozásunkra emléketetett.
Hogy elfogyaszthattuk, abban dicső szerepük volt hőseinknek, akik életüket, és vérüket adták, a kenyerünkért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése