2011. május 10., kedd

Küzmös Enikő


ikonjainak
misztikus világa



A nyugati ember számára az ikonok világa kicsit furcsa és érthetetlen. Az ikon nem elsősorban művészi alkotás, hanem lényegében kultikus kép; mély értelmét a megélt liturgián keresztül kapja: legyen az a templomban, otthon, családi vagy egyéni imában. Az Egyház megáldja az ikont, ezáltal válik az tiszteletre méltóvá.
Az ikon akkor válik igazan ikonná, amikor a keresztény közösség imádkozik előtte.
Az ikonok ‚írása” lelki, és materiális előkészületet igényel. Hitben és imában készül el, aprólékos munka ez, mely sok figyelmet követel a tábla előkészítésétől kezdve egészen a végső firniszelésig. Az ikon „tartós”, hosszú időre készül, az évek múltával színei nem fakulnak meg, egész életünkben végigkísér minket, hirdetve a köztünk lévő Isten Országát, ránk sugározva az isteni világosságot, mely megvilágítja a szentek és igazak arcát. Amikor egy görög katolikus templomban, az Isten dicsőségét ábrázoló ikonosztázion előtt imádkozunk, megtapasztaljuk a Fölséges Isten valóságos létezését.
A mai kor emberének életéből hiányzik a misztikum, hiányzik ez a fajta megtapasztalás. Ebben az öntörvényű, modern, úgymond nagykorú világban, sajnos nyoma sincs a klasszikus értelemben vett misztikának.Ikonosztázion (részletek) Terem
A történelmi társadalmi viszonyokat meghaladó, az érinthető és fogható valóságoson túlra mutató „lényeg” illúziónak tűnik csupán, pedig az ember hajlamos és képes megkeresni és kideríteni a valóság rejtett értelmét. A művészet segít a misztika pontos és mély megértésében.
„…Isten létének filozófiai bizonyítékai közül legmeggyőzőbben éppen az hangzik, amiről a tankönyvek még csak említést sem tesznek, s ami körülbelül az alábbi szillogizmusban adható meg: Rubljov Szentháromsága létezik, tehát létezik Isten…” Ez a beszédmód fejezi ki legsarkítottabban azt az ortodox szemléletmódot, mely szerint az ikon, mint Isten valóságos megjelenésének, aláereszkedésének helye az orosz ikonteológiában szó szerint is azt jelenti: „umozsenyije v kraszkah”, vagyis a másik, transzcendens világ.”
Itt van az a központi tapasztalat, amely nélkül nincsenek keresztények, nincs kereszténység, amely nélkül hitünk nem hit, hanem hiszékenység, nem „a nem látott dolgok bizonyossága”‚ hanem az a képesség, amelynél fogva az ember elfogadja mások tanúságát, egy olyan tanúságot, amely semmi máson nem alapszik, mint a hiten.
Ikonosztázion Nyírbátor
Küzmös Enikő művésznő ikonjai erről a hitről tesznek tanúságot, színekkel, formákkal, a szentek ábrázolása által.
Sokan, akik még nem fedezték fel ezt a különös, transzcendens világot, fölteszik a kérdést: mit lehet igazán értékelni egy darab deszkán ábrázolt képen. Erre csak akkor kapnak választ, ha eltöltenek gyertyát égetve egy csöndes, imádságos órát ebben a csodálatos, misztikus világban.
Fra Pál
OFM Conv

Nincsenek megjegyzések: