2010. május 27., csütörtök

Testvéri üzenet pünkösd után


A testvéri közösségek minden tagjának!



PAX ET BONUM!
„Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek.” (ApCsel 2, 1-2)

Ez az igehely és a Van tüzed? kérdés volt a budapesti Fő utcai kapucinus templom pünkösd előtti imaórájának vezérgondolata. Mi is megkérdezhetjük: VAN TÜZÜNK?

A pünkösdi csoda napjainkban is megtörténik. Kérni kell, és Isten megadja. Sokan vágyakoznak a Lélek megnyilvánulásai, ajándékai után. Szomjazunk Istenre. Prohászka Ottokár szinte értetlenül tette fel a kérdést saját maga számára: miért nem történnek meg a pünkösdi jelek az ő kezei alatt? 1914. május 4-én ezt írta naplójába: „A bérmálás hónapja. Szeretem s imádom a Szentlelket, s úgy szeretném kiszolgáltatni a szentséget, hogy viharozzanak s tüzet fogjanak a lelkek. Lélek-gyújtás, pünkösdi tűz, új világalakítás: ez a bérmálásnak az intenciója... Ha az intenció megvan, akkor a tűznek gyúlnia, az égési rohamnak kitörnie kell. Ha tavaszkor a kertben égetem az orgona- s bodza, galagonyaágakat, s a tűz 'megfogamzik', mily ropogó s pattogó erőszakkal nyilall föl; ez a Lélek képe. No, de mi égjen? Mi égjen? Itt a baj... Jaj, Uram, ez a nyugati kultúra az anyagiasság pondrója; azt bámulja, a pénzt, s a nemi viszketeget s dürrögést kergeti... Mindig gyújtani szeretném a lelkeket, s nem akarom csak rájuk hárítani a sacramentum hatálytalanságának okát; nem, nem! Az apostolok ráadták a Lelket arra, akit bérmáltak, s a Lélek gyújtott, nem kérdezte a keresztényt, hogy akar-e égni. Hát mikor Japánban vagy Indiában a tűzön átmennek fél méter vastag izzó parazson, s meg nem égnek! Ahogyan ott lekötik a tűz erejét, hogy ne égesse a lábakat, akár piszkos, akár tiszta emberek lábai: úgy itt ki kellene gyújtani a tüzet, hogy égessen lelket, akár tiszta, akár piszkos; hiszen majd tisztul általa! – A teológia természetesen magyaráz okosan s disztingvál tűz és tűz, okság s alkalmasság közt... Nem, nem, testvérek; én értem a teológiát, de a bérmálásban a Szentléleknek pünkösdöt kell csinálnia, a lelket átformálnia, új világot teremtenie. Hát hol van ez mind? S akarják-e ezt a püspökök, a papok? Lelket váró keresztények? Nem szabad lesrófolnunk várakozásunkat, hanem ellenkezőleg, fokoznunk kell azt úgy, ahogy Krisztus akarta!”

Tegyük csak fel magunknak is a kérdést: akarjuk-e, hogy a pünkösdi tűz leszálljon ránk? Ez lehetséges! Isten nem változott meg az évszázadok során. Mi változtunk meg. Langyos, andalgó keresztényekké lettünk. Isten ma is ugyanúgy kiárasztja Lelkét, mit az első keresztényekre. Mi miért lennénk kivételek? Ezen a Pünkösdön azt kívánom mindannyiunknak, hogy ismétlődjön meg a pünkösdi csoda az életünkben! Lobbanjon lángra a Lélek tüze a szunnyadó szívekben! Ámen! Úgy legyen!

τ

Kérjük a Szentlelket, hogy lobbantsa fel bennünk tüzét! Engedjük, hogy „átégesse” életünket!

Készüljünk választókáptalanunkra és a 20 éves jubileum méltó megünneplésére!

Nincsenek megjegyzések: