2010. május 19., szerda

Csíksomlyó: a Mária út vége


Virágot öntözött, szőnyeget porolt, bekapcsolódott a kolostor életébe, munkájába ezen a héten egy zarándok Csíksomlyón. A gyalogosan megtett 1400 kilométeres út után jólesik neki a csend, a hétköznapi tennivalók.
Hitkeresőknek és túrázóknak alakítják ki a Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózatot, amelynek nyugat–keleti tengelyét az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezető út képezi. A teljes, 1400 km-es utat gyalogosan mintegy 60 nap alatt lehet megtenni. Elsősorban ugyanis gyalogos útvonal kijelölésén dolgoznak azok, akik útjelzésekkel és táblákkal jelölik, merre kell haladni a Mária-úton. A zarándokút összeköti Közép-Európa Mária-kegyhelyeit: Mariazellből kiindulva Máriaremete, Mátraverebély, Szentkút, Máriapócs és más kegyhelyek érintésével juthat el a zarándok Csíksomlyóra. A Mária-út útvonala elsősorban a természetben vezet, elkerülve a forgalmas közutakat.
Mariazellből, de a forgalmas utakat választva indult kereken két hónapja gyalogosan, és május 23-án érkezett Csíksomlyóra egy zarándok. A pécsi Fodor Krisztián öt dologért vállalta a zarándoklatot: az Úr Jézus Krisztusért, a Szűzanyáért, eddig elkövetett bűneiért, Magyarország jövőjéért és az erdélyi magyarságért, az összetartozásért.
Nem ez az első hosszú gyalogos zarándoklata. Háromszor tette meg az El Caminót, a Santiago de Compostellába vezető zarándokutat. Tavaly egy társsal vágott neki, és a tapasztalatok alapján döntött úgy, hogy most egyedül vállalja az 1400 kilométer megtételét. Bár kifáradt, nem bánta meg. Sok jó emberrel találkozott, akik éjszakára befogadták, meleg étellel kínálták. Mindenütt segítették, soha nem kellett a szabad ég alatt éjszakáznia, mindig volt, ahol lehajtania fejét. Mert a zarándoknak a legfontosabb a szállás, az étkezés és a fürdés – mondja. Útja elején rövid ideig félelem fogta el, de ez hamar elmúlt, és imádkozva, elmélkedve folytatta útját. A mellette elhúzó autósok néha dudálva üdvözölték, a gyalogosok, kerékpározók is ráköszöntek, jó utat kívántak neki. Ilyenkor öröm töltötte el: vannak, akik értékelik azt, amit tesz.
Ez a hosszú zarándokút hatalmas erőt adott Fodor Krisztiánnak. Úgy érzi, nem változott meg, de különös tapasztalatokat gyűjtött. Pedig elmondása szerint rendkívüli tapasztalatoknak eddig sem volt hiányában, hiszen Teréz anya önkéntes missziójában tevékenykedett szerte a világban. Tudja, Magyarország is missziós terület, lenne, akin segíteni, de úgy látja, ott van, aki segítsen. Kalkuttában pedig ezrével fekszenek az utcán az emberek, ott nagyobb a feladat...
Egy búcsúra érkezett zarándok egy hete éli a somlyói barátok hétköznapi életét. A most kirajzolódó Mária-úton érkezett. Lehet, hogy a jövőben hozzá hasonlók befogadására, ellátására egész évben számíthatnak a kolostorban?
Takács Éva

Nincsenek megjegyzések: