CV. fejezet – Szent Ferenc alázatosságból lemond a generálisi hivatalról
Szent Ferenc alázatos akart lenni testvérei között, és hogy megőrizze a nagyobb alázatot, néhány évvel megtérése után, a Sancta Maria de Portiunculánál tartott egyik káptalanon az összes testvér előtt lemondott az elöljárói szolgálatról, mondván: „Mostantól fogva meghaltam számotokra; de íme itt van Catani Péter testvér, akinek én és ti mindnyájan engedelmeskedünk.” Akkor az összes testvér hangos jajgatásba és erős sírásba kezdett. De Szent Ferenc meghajolva Péter testvér előtt, engedelmességet és tiszteletet ígért neki, és ettől kezdve haláláig alárendelt maradt, mint egy a többi testvér közül.
Celanói Tamás bár jóval bővebben, mégis hasonlóan ír erről az eseményről. A "Mostantól fogva meghaltam számotokra” kifejezés mellé talán a „mint elöljáró” is oda értendő. Celanói a történet végén megjegyzi: „Ettől fogva egészen haláláig csakugyan alattvaló maradt, alázatosabban élvén, mint bárki más a többiek közül.”
Pio atya egyik levelében a „hiú dicsőségvágyról” mint „rettenetes ellenség”-ről ír.
Ilyeneket ír róla:
„beleszövődik legszentebb cselekedeteinkbe, sőt, még az alázatosságba is, úgyhogy legtöbbször csak akkor figyelünk fel rá, amikor már fogásra vetette ki hálóját.”
„Csak egyedül a hiú dicsőségvágy áll magában ellentétes erény nélkül, amely csökkenthetné, kiirthatná.”
Aranyszájú Szt. Jánost idézi, aki így oktat a hiú dicsőségvágyról: „Minél több jót teszel, annál jobban növeled.” Majd azt kérdezi: „Vajon mi ennek az oka?” És ugyancsak Aranyszájútól kap választ: „Minden rossz rosszból ered, csak a hiú dicsőségvágy a jóból. Ezért nem szűnik meg a jó által, hanem megerősítést nyer.”
Talán ez a hiú dicsőségvágy kísértette az idézett káptalan idejében is Ferencet, amelyről egyébként Celanói Tamásnál is többször olvashatunk. Ferenc mindenképp arra törekedett, „hogy megőrizze a nagyobb alázatot”. Ezért adott vissza mindent az Úrnak, ezért vádolta magát, amikor megelégedettséget érzett, és ezért akart engedelmességet és tiszteletet ígérni bárkinek, akit az elöljárók-, a káptalanon pedig a testvérek választása föléje rendelt.
A Perugiai talán még pontosabban fejezi ki ennek a lépésnek az eredményét: „…és ettől kezdve haláláig alárendelt maradt, mint egy a többi testvér közül.” Mintha Ferenc még alázatosságban sem akart volna kitűnni a testvérei közül…
NB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése