A szenvedő Krisztus

A szenvedô Krisztus

1. Az áhítat soha ki nem apadó forrása a szenvedô Krisztusba
belefeledkezés. Szemünk elôtt lebegjen mindig a kereszten haldokló
Krisztus. ,,A tűz mindenkor égjen az oltáron s táplálja azt a pap s
minden reggel fát rakjon reá'' -- mondja az Írás (Lev 6,12).
Az Isten oltára szíved; mindig égjen az izzó áhítat ezen az
oltáron. Ezt a tüzet Krisztus áldott keresztfájával s szenvedésének
emlékével táplálod. Ezt mondja a Próféta:

,,Örömmel merítek majd vizet
A Szabadító forrásaiból.'' (Iz 12,3)

Aki az áhítat patakját kívánja az Úrtól, aki a könnyek forrását
keresi, merítsen a Szabadító forrásaiból: Jézus Krisztus öt sebébôl.

2. Lépj az érzelem léptein a megsebesített Jézushoz. Tövises
fejét, keresztre szegzett Jegyesed láthatod. Kezén ne csak a szögek
nyomát keresd, mint Szent Tamás Apostol. Ne csak ujjad bocsásd a
szögek helyére, ne csak kezed tedd oldalába. Menj be Jézusod szívéig
megnyílt oldalán keresztül mindenestül. És a Keresztrefeszített iránt
lobogó szerelmeddel Krisztussá égve ne kívánj semmit. Szögezd magad
hozzá az istenfélelem szögeivel. Szúrd magad át a mindenrôl
elfeledkezô égô szeretet lándzsájával. S a bensôséges együttérzés
kardjával keresztülszúrva semmit ne keress, semmiben se találj
vigasztalást. Csak egyet: Krisztussal akarj meghalni a kereszten! S
akkor törjön ki belôled Pál Apostollal a kiáltás: ,,Krisztussal együtt
keresztre szegeztettem; élek pedig már nem én, hanem Krisztus él
bennem.''

3. Gondold meg, Krisztus gyötrelmei mily szégyenletesek, mily
iszonytatók, mennyire megviselték mindenképpen s mily hosszú ideig
tartottak.
Mily szégyenletes volt Jegyesed, Jézus halála! Mint rablót és
útonállót feszítették meg. Az Ószövetség csak a leggonoszabbat, a
legelvetemültebbeket, rablókat és tolvajokat büntetett így.
Még szégyenletesebb a hely, ahol megfeszítették. A Kálvária
ocsmány és bűzhödt hegyére, halottak csontjai és szabadon heverô
hullák közé. A legrosszabb embereket itt fejezték le és itt
akasztották föl. Ezt a helyet külön erre jelölték ki.
Az is nagy megszégyenítés volt, hogy a rablók közé feszítik, mint
a leggonoszabb rablót. Ezért mondja Izaiás: ,,A gonoszok közé
számíttatott.'' (Iz 53,12).
Ez még nem elég. Levegôbe emelik. Ég és föld között függ. Nem
tartják méltónak sem az életre, sem a halálra ezen a földön. Ó
megrendítô igazságtalanság és méltatlanság! Az egész föld Urától
megtagadják a földet. A világ Uránál nincs értéktelenebb!
Megszégyenítô halálnem, hiszen szégyenfára szegezték. Megszégyenítô
társak, hiszen a gonoszok közé számították. Megszégyenítô hely, hiszen
a borzalmas Kálvárián feszítették meg!

4. ,,ó Jézus, Jézus, ó lankadt Jézus...'' -- jóságos Üdvözítô,
hányszor megszégyenülsz! Minél több helyen szégyenül meg valaki, annál
kivetettebb a világban. És te, Úr Jézus? Megkötöznek a kertben, Annás
házában arcul-csapnak. Megköpködnek Kaifásnál, Heródesnél kigúnyolnak,
kereszted hordozod az úton s a Golgotán megfeszítenek.
A foglyok reménysége fogoly, az Angyalok dicsôségét kigúnyolják,
az emberek Életét megölik! Ó szerencsétlen zsidók, de megtartottátok
ígéretetek! ,,Gyalázatos halálra ítéljük ôt!'' (Bölcs 2,20).
,,Kiüresítette önmagát, felvette a szolga alakját.'' (Fil 2,7). ,,Fiú
volt és szolga lett. Nem csak alattvaló akart lenni, ezért a rossz
szolga alakját vette magára. Ütleget kapott, hogy a büntetést
megfizesse, Ô, akinek bűne sem volt.'' (Szt. Bernát nagyszerdai
beszédébôl). Nemcsak Isten szolgáinak szolgája volt, mint a Pápa,
hanem az ördög szolgáinak szolgája is. Hiszen a bűnösök legkiáltóbb
bűneit tisztogatta. De még ezzel sem érte be. Hanem minden halálnál
megszégyenítôbb halált választott. Ezzel téged erôsített meg hasonló
szenvedések idején. ,,Megalázta magát, engedelmes lett a halálig és
pedig a halálig a keresztfán.'' Ez pedig minden halálnál
megszégyenítôbb.

5. Mily iszonytatók is voltak Krisztus kínjai. A kereszt a halál
vonaglásában nem engedte végtagjait összehúzódni. Pedig legalább ez
könnyített volna valamit meggyötrött szívén. Tiszteletreméltó áldott
fejét sem hajthatta le sehová, mikor lelkét kilehelte.
És mily keserű volt a halála!... Minél gyöngédebb és finomabb
valaki, annál súlyosabban szenved. A szenvedés elviselésére
gyöngédebb, érzékenyebb test nem volt Üdvözítônk testénél. Az asszony
teste érzékenyebb a férfinél. De Krisztus teste érintetlen, egészen
szűzi test volt. A Szentlélek foganta s a Szűz Anya szülte. Krisztus
Teste a legtöbbet szenvedett, hisz az övé volt a legtisztább, a
legérzékenyebb.
Hiszen, mikor csak halálára gondolt, annyira elfogta lelkét a
szomorúság, hogy teste verejtéke, mint a lefolyó vérnek csöppjei.
Mekkora volt hát gyötrelme, mikor a büntetés szabta keserű szenvedést
megízlelte.
,,Szíved szorongását vérizzadásod árulta el, Úr Jézus, amely
imádságod idején szentséges testedbôl csurgott a földre.'' (Szent
Bernát) ,,Ó drága testvér, mit tettél, hogy így bánnak Veled? Mit
tettél, ó szerelmes Mester, hogy ilyenre ítélnek? Íme én vagyok
fájdalmad oka, én vagyok megöletésed ostora.'' (Szent Anzelm)
Nézd tovább, mily keserű volt Krisztus halála. Minél ártatlanabb
valaki, annál nehezebb a büntetés elviselése. Ha Krisztus bűnei miatt
viselte volna a fájdalmat, elviselhetôbb lett volna. ,,De ô bűnt nem
tett, sem álnokság az ô szájában nem találtatott.'' (1Pt 2,22). Maga
Pilátus is ezt bizonyítja: ,,Én semmi vétket sem találok ôbenne.'' (Jn
18,38). Mert ô:

,,Az örök világosság kisugárzása
És Isten fölségének szeplôtelen tükre
És jóságának képemása.'' (Bölcs 7,26)

6. Vizsgáld még mélyebben szeretett Jegyesed halálát. Minél
kiterjedtebb a szenvedés, annál gyötrôbb. Krisztus pedig egész
testében szenvedett. Egyetlen idegszála nem kerülte el a szenvedést.
Egyetlen csöppnyi hely nem szabadult meg a kíntól. ,,Tetôtôl talpig
nincsen rajta ép hely.'' (Iz 1,6). Azért nyögött föl hallatlan
gyötrelmében:

,,Ó ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton,
Nézzetek ide és lássátok:
Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam!... (Siral 1,12)

Valóban, Úr Jézus, soha nem volt fájdalmadhoz hasonló fájdalom.
Oly sok vért veszítettél, hogy befutotta a vér egész testedet.
Ó jóságos Jézus, ó édes Urunk. Nem csöppenkint, de áradatként
ömlött tested öt részén lábadból és kezedbôl a kereszten. Hogy zúdult
a vér fejedbôl koronázásodkor, egész testedbôl, mikor ostoroztak!
Szívedbôl is, mikor megnyitották oldalad. Csoda-e, ha csöppnyi vér sem
maradt benned? Egyetlen csöpp véred elég lett volna a világ
megváltására! Ó Uram, miért engedted meg testedbôl ezt a vérzuhatagot?
Ó tudom, igazán tudom, miért. Meg akartad mutatni, mily forrón
szeretsz...

7. ,,Mit adjak én viszonzásul az Úrnak mindazért, mit nekem
adott?'' (Zsolt 115,12)
Míg élek, Uram, fáradozásaid el nem felejthetem. Mennyit
buzdítottál beszédeidben. Mennyit róttad Palesztina utait. Hányszor
nyúltak bele az éjszakába imádságaid. Hogy együtt éreztél velünk
könnyeidben! Mennyit szenvedtél el fájdalmat, gúnyt, megköpdösést!
Arcul csaptak, kinevettek, átszögeztek és megsebeztek. Ó nem, nem
felejthetek, hiszen másképp rám száll az igaz vér, mely a földre
ömlött (vö. Mt 23,35).

,,Ki ád fejemnek vizet
És szememnek könnyforrást...'' (Jer 9,1)

hadd sirassam éj, mint nap Jézus Uram halálát. Bűneimért, nem pedig az
önnön bűneiért szenvedte el.

,,A mi gonoszságainkért sebesíttetett meg,
A mi bűneinkért töretett össze.'' (Iz 53,5)

8. Gondold el, mily hosszú ideig gyötörték Krisztust kínjai, míg
meghalt. Születése elsô pillanatától haláláig szenvedett és gyötrôdött
a zsoltáros szerint.

,,Ifjúkorom óta szegény vagyok
És fájdalommal tele.'' (Zsolt 88,16)

és másutt:

,,Mindennap ostort szenvedek.'' (Zsolt 72, 14), mindennap, azaz
egész életemen keresztül.

Azért feszítették föl, hogy tovább tartsanak kínjai. Azért volt
oly kemény szenvedése, mert fölfeszítésével fájdalma meghosszabbodott,
halála késlekedett s így tovább tartott égô gyötrelme.

9. Láthatod hát, Krisztus arája, mily borzalmas és fájdalmas,
mily kiterjedt és metszô volt szeretett Jegyesed, Jézus Krisztus
szenvedése és halála. Mindezt érted viselte. Téged akart szeretetében
lángra gyújtani. Csak azt kívánja, hogy tiszta szívedbôl, teljes
lelkedbôl, minden erôdbôl ôt szeresd. Van-e szebb ennél? Az Úr a
szolga alakját veszi magára szolgája üdvösségéért! Mi lelkesíthet
jobban az üdvösségre az isteni igazságnál és engedelmességnél? Hisz
emiatt adta az Úr a halál eltűrésének példáját. Mi lelkesíthet jobban
az Isten szeretetére, mintha Fiát látjuk, amint érdemünk nélkül, sôt
sok gonoszságunkat sem tekintve, életét adja értünk (vö. Jn 10,15)? Ez
oly nagy kegyesség, hogy nagyobbat, vonzóbbat, odaadóbbat nem is
gondolhatunk. Ez a kegyesség annál nagyobb, minél súlyosabbat és
gyalázatosabbat tűrt és szenvedett értünk. ,,Isten tulajdon fiát sem
kímélte, hanem odaadta értünk mindnyájunkért, -- miképp ne ajándékozna
vele együtt mindent nekünk?'' (Róm 9,32). Ezért kell ôt szeretnünk és
szeretettel nyomain járnunk.

10. Jaj azoknak, akik ennyi jóság láttán hálátlanok! Jaj azoknak,
akiknek lelkében nem hagyott nyomot Krisztus halála! ,,Nézd ôt!
Krisztus feje csókra hajol le hozzád! Ölelésre tárja karjait! Átszúrt
kezével adni akar. Megnyílt oldala a szeretetre. Az egész teste érted
tűri a kínokat'' -- mondja Szent Bernát.
Jaj azoknak is, akik bűneikkel önmagukban ismét fölfeszítik
Krisztust, és sebeinek fájdalmát még növelik (vö. Zsid 6,6 és Zsolt
68,27).
De jaj azoknak is, akiknek szíve nem indul könnyekre, nem akar jó
útra térni, nem akar erényesen élni, buzgalomra föllángolni ennyi vér,
ily fölséges érték láttán!
Krisztus keresztjének ezek az ellenségei jobban káromolják
Krisztust, Isten Fiát, aki a mennyben, az Atya jobbján ül, mint valaha
a zsidók a kereszten függô Jézussal tették. Ilyenekhez szól az Úr,
ilyenekrôl panaszkodik Szent Bernát ajkával:

,,óh nézd, ember, érted mit szenvedek,
Nézd tűrnek-e fájóbb gyötrelmeket,
Hozzád kiáltok, akiért epedek,
Büntetô halálba csak Teérted megyek,
Óh nézd az átszúró kegyetlen szögeket,
De e kínok, külsôk csak mindezek,
Jobban hullatok én azért könnyeket,
Ha látom hálátlan kôkemény szívedet!...''

11. Ne légy hát hálátlan ily nagy kegyességgel szemben, mert
méltatlanná lehetsz ily nagy jóságra. Hanem a megfeszített Jézus
Krisztust tedd, mint pecsétet szívedre (Én 8,6). Mint lágy viaszba
nyomott pecsétet vésd szívedbe Jegyesed és mondd a Prófétával:

,,Szívem olyan lett testem belsejében,
Mint a megolvadt viasz.'' (Zsolt 21,15).

Helyezd hát ôt, mint pecsétet karodra (Én 8,6). Akkor mindig
eszedbe jut, mit nem szabad tenned és soha ki nem fáradsz Jézus
nevéért végzett munkádban. És mikor mindent elvégeztél, újból kezded,
mintha semmit se tettél volna. És ha valami nyomasztó szomorúság,
gyötrelem ér, vagy semmid sem sikerül, fuss a kereszten függô
Jézushoz. Mélyedj ott a töviskorona, a vasszögek, a lándzsa
szemléletébe. Nézd csak arcának, oldalának, lábának, kezének, egész
testének véres sebeit. Jusson eszedbe, így szenvedett érted, aki érted
tűrte ezt, mert oly nagyon szeretett. Hidd el, ha erre gondolsz,
minden szomorúság örömre, minden nehézség könnyűre, minden
visszatetszô kedvesre, a keserű édesre és élvezetesre változik. S
akkor örömmel mondod Jóbbal:

,,Amit azelôtt illetni sem akartam,
Nyomorúságomban az lett most ételem.'' (Jób 6,7).

Mintha csak azt mondanád: a lelkem letörô szenvedések Krisztus
kínjainak káprázatában édesek és gyönyörűségesek nekem.
Egy újonnan a szerzetbe lépett egyén nagyon türelmetlen volt a
szerzetesi fegyelem és az egyszerű ételek miatt. Egyszer, mikor már
nagyon gyötrôdött ezek miatt, a Kereszt elé térdelt s könnyesen
panaszkodott a Rend elviselhetetlen gyötrelmei és szabályai miatt.
Sírt az ételek és italok nyomorúságán. S egyszerre a
Keresztrefeszített oldalából ömlött a vér. És mikor emez hangosan
siránkozott, megszólalt a kereszten függô Krisztus. Kérte,
valahányszor durvának, keserűnek, ehetetlennek találja az ételét, vagy
italát, ízesítse meg Krisztus vérével...