Tanúságtétel

Paddy Kelly tanúságtétele (Kelly Family együttes egyik tagja)

2008 augusztus 4.


Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Üdvözlök minden angolul beszélő zarándokot írországból, Amerikából, Ausztráliából, Liebe Grüße, grüß Gott, servus auf die Deutsch sprache Gebilder Buenos días todos los pelegrinos di todo de países lingua Española ...

Ok, kezdjük el egy imával:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Ámen.

Ne féljetek, legyetek az új évezred szentjei, ha azok lesztek, amik vagytok, akkor az egész világot lángra fogjátok gyújtani!

Azért jöttem, hogy elmondjak nektek egy igaz történetet egy fiatalemberről, akinek a szívében ezek a szavak kavarogtak és megváltoztatták az életét. Olyan volt, mintha maga Isten beszélt volna II. János Pál pápa száján keresztül a 2000-ben tartott római Fiatalok Világ Napján.
Megismétlem: Ne féljetek, legyetek az új évezred szentjei, ha azok lesztek, amik vagytok, akkor az egész világot lángra fogjátok gyújtani!

Abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat hallotta, elhatározta, hogy hallgatni és követni fogja Isten hangját sokkal jobban. Ennek a fiatalember életéről szeretnék beszélni, aki egy 12 gyermekes énekes családból származik, akiknek a 90-es években hatalmas sikereket értek el a show businessben. A hírük bejárta nyugat- és kelet-európát, és kiterjedt egészen Kínáig, Dél-Amerikáig és kezdett betörni Amerikába is. Egy olyan zenei együttesben volt, akik 15 millió lemezt adtak el, 48 arany- és platina lemezt kaptak és egyéb másfajta díjat. Futball stadionokat töltöttek fel a koncertek alatt és a legnagyobb számú közönséget tudhatták magukénak, mely 250 ezer emberből ált.
Köszöntsük tapssal Lídiát a fordításáért?

A színpadon más híres művészekkel és csillagokkal szerepeltek és az éves bevételük 50-60 millió dollárt tett ki. Tinédzserek kitapétázták a szobáik falait a posztereikkel és naponta 1000 rajongói levelet is kaptak. Ez a fiatalember nem tudott végigmenni az utcán úgy, hogy fel ne ismerjék. Mindig testőr kísérte, mivel rajongók és paparazzik követték, így privát repülőkkel utazott.

1998-ban a családja átköltözött egy 17. századi kastélyba, melyet 240 000 négyzetméter kert vett körül és a külön helikopter leszálló hellyel. 24 órás biztonsági felügyelet volt testőrökkel és kamerákkal, mivel ezernyi rajongó várt autogrammért vagy fényképért a kapukon kívül. Saját első osztályú szakácsuk, szolgáik és kertészeik voltak.
Ennek a húsz éves fiatalembernek meg volt minden vagyona, hírneve és hatalma, melyről a legtöbb ember álmodik. Addig azt hitte, hogy az ő boldogsága abból áll, hogy másokat boldoggá tesz és ehhez a fő eszköz a zene és családja volt. Még a sikerének a csúcsán sem vette észre, hogy nem lehet elfojtani az ember szeretet iránti legmélyebb vágyát, sőt ő maga kezdett egyre jobban üressé válni belül. Már egészségügyi problémái kezdtek lenni és akkor a boldog szerelmi élete is összetört, mikor a barátnőjével a kapcsolat megszakadt. Ekkor kezdődött el a személyazonossági krízis és mély depresszióba esett.

Innentől kezdve már nem tudta, hogy ki volt ő valójában és miden eddig ideálja és hamis biztonsága összetört. Semminek nem volt értelme többé. Senki és semmilyen anyagi dolog az életében vagy még maga a zene sem tudta boldoggá tenni és ekkor kezdődött el az igazság utáni alapos kutatás. Elkezdett kérdéseket feltenni magának, mint: „Ha mindez nem tesz boldoggá?” és „Ki van mindez mögött?”. Ha világ által nyújtott boldogságok nem tudják betölteni ezt az ürességet, melyet tapasztalok, akkor mi és ki tudja?
Néhány hónap elteltével észrevett, hogy valójában nem voltak igazi barátjai sem. Nagyon magányosnak érezte magát és egyre jobban gyötrődött, míg a belős üresség érzése annyira naggyá nem vált, hogy már jobbnak érezte meghalni, mint hogy folytassa az életét. Kétségbeesés kezdett úrrá lenni gondolatain és az öngyilkosság volt számára az egyetlen kiút, mivel nem volt létezésének semmi értelme, gondolta.
Egy éjjel, mikor az elkeseredése oly keserű volt és a sötétség oly mély, hogy kísértés fogta el, hogy a szellemi szenvedésének az élete kioltásával vegyen véget. Felment egy nagy épület legfelső emeletére, kinyitotta az ablakot, felállt az ablakpárkányra és egy pillanatig lefelé nézett érezve a kísértést. A halállal szembenézve, hírtelen az élet annyira fontosnak tűnt, és érezte a belső hangját, mely azt mondta: „Várj! Várj! Ne ugorj!” Így lejött az ablakból és elkezdett oly keserűen sírni, hogy most térdeljünk le itt mi és imádkozzunk egy pillanatig csendben azokért, akik kísértésbe esnek, azokért, akik elvették az életüket ily módon és az ő családjaikért, barátaikért, akik szenvedtek az öngyilkosságuk miatt.
Isten ott volt. Isten ott volt és meggyújtotta azt a szikrányi reményt, melyre szükség volt. Elkezdte a Bibliát olvasni. Minden nap olvasott néhány oldalt az Evangéliumból, de érdeklődött aziránt is, hogy más vallások mit mondanak. Megvette a Koránt és egy kínai embernek is kérdéseket tett fel, aki ismerte az ázsiai vallásokat. Azonban valahogy az Evangéliummal érezte otthon magát, mert ez a személy, Jézus, mint egy élő személy érintette meg és nem, mint egy mesebeli alak vagy legendás múltbeli próféta, hanem, mint akinek a szavai és tettei beszélnének még ma is hozzá.

Elhatározta, hogy segítséget kér, és mivel nem tudta kiben bízhat meg, elment egy pszichoterapeutához, aki drogosokat, problémás gyerekeket, depressziós embereket kezelt. Heti kezeléseken vett részt, mely másfél évig tartott. Tudta, hogy nem volt értelmileg beteg, de akart valakit, akinek fizethet az objektív hallgatásáért, hogy megtalálja a gyökerét a problémáinak.

Egy napon, valamilyen esemény miatt, ebéd időben látogatóba érkezett egy püspök és a kastély körüli helyi plébániákról származó 25 pap. Azon találta magát, hogy egy pappal ül szembe, akinek Istennel, hittel és imával kapcsolatban kérdéseket tesz fel. Csodálkozott, hogy mekkora nyugalom és öröm van ezekben a felszentelt emberekben, akiknek a földi értelemben szó szerint véve semmijük sem volt vele ellentétben, akinek minden meg volt. A beszélgetés során vágyat érzett, hogy meggyónjon. Volt néhány dolog az életben, melyeket szégyellt, és sürgetést érzett, hogy minél előbb megszabaduljon tőlük. Lejegyezte a telefonszámát és néhány nap múlva elvégezte az első gyónását, melyet már évek óta nem tett meg.

Egyszerű élmény volt, semmi rendkívüli. De Isten ott volt. Isten megbocsátása ezen a papon keresztül szabaddá tette és kinyitott egy új kezdetet az életében. Ez volt az első alkalom, mikor arra gondolt, hogy pap legyen, mivel nem csak érezte, hogy valami különleges van ebben a papban, hanem maga a gyónási utáni szabadulásérzés is, melyet ő is átadhat másoknak.

Egy kicsivel később abban az évben egy éjszaka a TV csatornákat kapcsolgatva megállt csupa kíváncsiságból egy Mária zarándokhelyről szóló dokumentumfilmnél, mely a franciaországi Lourdesról szólt. Először szkeptikusan hallgatta az úgynevezett jelenéseket és csodálatos gyógyulásokat, mert azt hitte, hogy ezek a fajta dolgok idős néniknek, nagymamáknak és naiv embereknek való, akik mindent elhisznek és nem egy fiatal rock énekes csillag, aki magáról azt hitte, hogy az. De valamilyen mágneses vonzást érzett és bár nem volt mozgássérült vagy fizikai beteg, de az öngyilkossági élménye még most sem múlt el nyomtalanul és még mindig kereste kérdéseire a választ. Egy kis tétovázás után arra gondolt, hogy legalább elmegy egy olyan helyre pár napra, ahol nem ismerik fel és nem lesz szüksége testőrre, így elment Lourdesba. Nagy meglepődésére nem csak nagymamák voltak imádkozva a rózsafűzért, hanem olyan fiatalok is, akik hasonlóan öltöztek és szerették a rock zenét, mint ő is.

Csatlakozott egy fiatal csoporthoz és egy este, csendes ima közben megérezte ezt a egyszerű, mély békességérzést a szívében. Megtapasztalta az egyszerű jelenlétét valaki másnak. Valakinek, akit mindaddig nem vett figyelembe. Fantasztikus! Isten megtapasztalható, gondolta. És ez Szűz Márián keresztül történt. Rájött, hogy Mária nem csak valami keresztény mitológia, vagy istennő, mellyel kapcsolatban szörnyű műanyag szobrokat lehet kapni a boltokban. Nem! Egy személy volt, akit imán keresztül meg lehet ismerni. Egy anya. Érezte, amint azt kéri tőle, hogy adjon még egy második lehetőséget az életének, mert segítene benne és már nem volt többé egyedül.

Ez az fiatalember Katolikus családból származott, akit megkereszteltek, de nem tudta, hogy az ember kapcsolatba tud kerülni Istennel és személyesen találkozni vele. Így még aznap este hitvallást tett és elhatározta, hogy az életnek ad még egy lehetőséget, úgy hogy már nem a saját ideáit követi, hanem mindenben Isten akaratát keresi. Vett egy rózsafűzért és elkezdett imádkozni néhány szemet minden nap, majd 10-et, majd egy egészet. Ami az elején három szemnyi imádságból állt, néhány év múlva már napi három teljes rózsafűzérnél tartott. Mikor II. János Pál Pápa bevezette az 5 világosság titkait, már napi 4 rózsafűzér elmondásánál tartott. Egy órás imával kezdte reggeli előtt a napot.

Azután elimádkozta a többi titkot is a reggeli ima után, a nap folyamán futás közben, autót vezetve rádióhallgatás helyett. Amint látjátok Mária elvetette Lourdesben a magokat, és már csak egy kérdés maradt, hogy imán keresztül segítsük azt megnöveszteni. Szüksége volt ennyi imára napról napra, hogy felépülhessen egy belső én Istennel a forgalmas és zajos show business kellős közepén. A családjában mások is hasonló változáson mentek keresztül, így gyakran imádkoztak együtt. Nem ő volt az egyedüli, aki rájött, hogy pénz és siker nem adja meg a választ az igazi boldogságra. Az Ifjúsági fesztiválon 2000 nyarán először jött Medjugorjéba két testvérével. Segítséget kerestek az egyik beteg és szendvedő családtagjuknak, majd sikerült Jozo atyával találkozni, akinek a szavai és tanácsa mély megtérést indított el, mely kegyelmekkel társulva körülvette a családot a következő hónapokban és években.

Nem sokkal ezután elment a római Világi Ifjúsági Találkozóra a Szent János közösség testvéreivel. Ekkor hallotta II. János Pál Pápa szavait: „Ne féljetek az évezred szentjeivé válni, ha azok lesztek, amik vagytok, az egész világot lángba fogjátok lobbantani.” Sürgető érzés fogta el, hogy válaszoljon Isten meghívására valamilyen gesztussal, mellyel egészen Isten kezébe helyezheti el magát, hagyva, hogy azt tegyen vele, amit akar. Ezért letérdelve végigment a Szent Péter Bazilika Vergata kapuján ismételve a szavakat: „Totus Tus”, „Egészen a tiéd vagyok”. Nem gondolva arra, hogy ez mit jelent, csak Istenre bízva magát. Ezután folyamatosan látogatta Szent János közösség testvéreit, hogy válaszokat kapjon a sok-sok kérdésére, melyekre még nem kapta meg, és az újakra, melyek akkor jöttek még csak elő. Minden évben ellátogatott Medjugorjéba és otthon misére ment 4 vagy 5 alkalommal hetente. Havi gyónásokat kezdett végezni, napi rendszerességgel kezdte a Bibliát olvasni és böjtölni. Viszont kezdte szükségét érezni egy lelki vezetőnek. Hat hónapi imádkozás után végül talált valakit, aki segített felismertetni vele Isten akaratát, és elkerülni a hibákat a lelki életben.
De még minding voltak kétségei és nehézségei a hitével kapcsolatban. Mivel a tudatában még mindig divatjamúltként szerepelt az egyház, eltartott egy darabig, míg rájött, hogy benne kell lenned, hogy megértsük az egyházat. Bárcsak abban a 30 országban, melyben volt megismerhette volna a kultúrát, vagy élhetett volna ott egy ideig. Arra is rájött, hogy ha igazából meg akarunk ismerni, hogy milyen is egy Keresztény, akkor a szenteket kell megnézni. Ezen kívül tudta, hogy maga az Egyház az, melyen keresztül el lehet jutni az igazsághoz, és meg akarta tudni, hogy ki is volt valójában Jézus. Meg akarta tudni, hogy valóban Isten fia volt és hinni akarta nem csak azért, mert az Egyház azt mondja. Soha sem tagadta Isten létezését, de amint írva van csak a Szent Léken keresztül mondhatja azt az ember, hogy Jézus az Úr. Ezt teljes tudatossággal még nem tapasztalta meg. Azt gondolta, hogy azok az emberek, akik Jézusról vele beszélnek vagy őrült fanatikusak vagy az igazat mondják. Valahogy érezte, hogy az igaz volt, de szüksége volt egy belső megerősítésre, így egy nap a lelki elmélkedés alatt megkapta azt a kegyelmet. Egy nagyon erős misztikus kegyelmet kapott az egyik reggelen Szent Háromság misztériumának meditálása közben. Hazafelé tartva felhívta testvéreit és mondta: „Jézus Isten, Jézus Isten, Jézus Isten”.

Röviden összefoglalva. Tudta, hogy igaz. Nem tudta megmagyarázni, de megélte. És ekkor villant fel a kérdés a hivatásával kapcsolatban. Azonban megtapasztalva mindezt a teljes szeretetet, ezt a feltételnélküli szeretetet, ez a Személy, aki a válasz volt kérdéseire, vonzotta ellánálhatatlanul, hogy egyre jobban egységben legyen vele. Az idő itt felgyorsult és rövid lesze.

Szóval egy napon Medjugorjéba jövet itt a templomban a mise után érezte azt a belső hivatást, hogy átadja az életét Istennek sokkal radikálisabb módon, így ezt mondta: „Elég kegyelmet kaptam, megteszem.” Bár ott volt a családja és a zene és szóló karrierje, és megismert egy lányt akit megszeretett és neki beszélt ezekről. Egy nap ezt mondta neki a lány: „ Ha boldogabb vagy vele, akkor menjél.” Ekkor látta, hogy a szeretete, milyen tiszta, mivel sokkal jobban törődött az ő boldogságával, mint a sajátjával. Így a felajánlás, az áldozat már nem csak a sajátja volt egyedül, hanem mind a ketten felajánlották szeretetüket egy nagyobb szeretetért.
Ekkor jött el a szörnyű pillanat, mikor is el kellett búcsúzni a családjától, a lánytól, a zenétől és mindattól, amije volt Jézusért. Nem fogta fel teljesen mit is tesz, de tudta, hogy jól teszi. Most megint hitvallást tett és belépett a vallásos életbe. Holnap az új fejezettel folytatom, az új fejezettel, mely kinyílt, de most énekeljünk egy éneket a Szűzanyának hálaadásul minden csodáért, melyet Isten segítségével sikerült az életében megtapasztalni.