Szent Ferenc azt mondja, hogy az ember semmit sem tulajdoníthat magának, minden tisztelet Istené
Amikor Szent Ferencet dicsérték és azt mondták róla, hogy szent ember, sokszor ilyen beszéddel válaszolt: „Nem vagyok még benne biztos, hogy nem lesznek fiaim és lányaim.” Meg ezt szokta mondani: „Mert amelyik órában el akarná venni tőlem az Úr a kincset, amit kölcsönadott, mi másom maradna,1 mint egyedül testem és lelkem, ami még a hitetleneknek is van? Sőt azt kell gondolnom, hogyha az Úr egy rablót vagy hitetlent ekkora jótéteményekben részesített volna, mint engem, hűségesebb lenne az Úrhoz, mint én.” Ezt mondta: „Amint az Úr és a Boldogságos Szűz fára festett képében az Istent és a Boldogságos Szüzet tiszteljük, és rájuk emlékezünk, de a fa vagy a kép mégsem tulajdonít magának semmit, mert csak fa és festmény, úgy Isten szolgája is egyfajta kép, mégpedig Isten teremtménye, amelyben Istent tiszteljük jótéteményei miatt. De neki semmit sem szabad magának tulajdonítania, éppen úgy, mint a fának vagy a képnek, hanem egyedül Istenre kell hárítania a tiszteletet és a dicsőséget, magának pedig csak a szégyen és a gyötrelem jár, míg él, mert ameddig csak él, a test mindig ellensége Isten jótéteményeinek.”2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése