Ezzel a címmel hangzott elmélkedés a rendezvényen.
Tanúságtevő előadóink sokgyermekes édesanyák, édesapák, Pálos rendi atya, aki sérült, beteg emberek gondozásában tevékenykedett, vagy Klarissza, betegápoló nővérünk volt.
Új értelmezést kapott számomra a megfogant élet.
Szívszorító volt hallanom, milyen szeretettel beszéltek előadóink, beteg, vagy sérült gyermekükről.
Vagy azokról a gyermekekről, akiket gyermekként veszítettek el.
De elhangzott az a mondat is, mely életem tanulsága is:
Mindenekelőtt Jézusra, saját életünkre mondjunk igent.
Boldogtalan voltam, mert az Úr nem ajándékozott meg gyermekkel.
De vannak gyermekek, akiknek rám van szükségük.
Ők az én gyermekeim.
Egykori növendékeim és a Gálospetri gyermekek.
Szolgálód vagyok Uram!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése