A Ferences Világi Rendről

A ferences harmadik rend a ferences család szerves része, reguláját 1221-ben Szent Ferenctől kapta. AFerences Világi Renden kívül magába foglalja azokat a reguláris közösségeket is, amelyek konstitúciója szintén a harmadik rend számára írt regulán nyugszik. Egyes felsorolások emellett a harmadik rendek közé sorolják azokat a közösségeket is, melyek nem tartoznak sem az első, sem a második rendhez.
Ferenc testvéreinek életmódja, derűs, vallásosságában is vidám, szabad lelkülete a világban élőket is megragadta. Sokan otthonukban, családjaikkal maradva követték felhívását az evangéliumi életre. Regulájukat IV. Miklós pápa 1289-ben jóváhagyta, s ez érvényben is maradt egészen XIII. Leó pápa 1883-as regulájáig. Ezt váltotta fel 1978-ban VI. Pál pápa regulája, azóta a közösség neve Ferences Világi Rend. Ők a Ferences Családnak azon tagjai, akik arra kötelezték el magukat, hogy a világban élve követik Krisztust, Assisi Szent Ferenc példája nyomán. Elsősorban életük nyitottságával, de szavukkal is igyekeznek tanúságot tenni Istennek arról a nagy ajándékáról, amelyet a Teremtésben, a környezetükben, kisebb-nagyobb közösségükben és az Egyházban felismertek.
A Szent Ferencet követő első századokban a ferences harmadik rend megegyezett a Ferences Világi Renddel. A történelem során azonban a világi ferencesek közösségeiből az egyedül élők olykor szerzetesrendeket alapítottak. Mások már létező rendként csatlakoztak a Ferences Családhoz, elfogadva a ferences harmadik rendnek írt regulát, mint életük alapvető szabálygyűjteményét. Ezeket a közösségeket együtt a XV. század ótaSzabályozott Harmadik Rendeknek (Tertium Ordo Regularis) hívjuk. Megújított regulájukat II. János Pál pápa 1982-ben hagyta jóvá. Ezt a szabályzatot jelenleg mintegy 430 kongregációban több mint 200 000 nővér és testvér követi. Ők a hármas fogadalom szellemében, a világi rendinél kötöttebb életformában élik az evangéliumi életet. Egységes napirendjük és - habitusuknak köszönhetően - megjelenésük inkább emlékeztet az első ill. második rendi szerzetesekre. Konstitúciójuk és közösségi életük önálló a Ferences Családon belül, de együttműködésük, ha eltérő mértékben is, kapcsolatot biztosít a többi közösséggel, elsősorban az első rend közösségeivel.
Hazánkban a reguláris közösségek között az Orante Nővérek (Kegyelemosztó Miasszonyunk Oblátái) élete jelentősen eltérő. Hétköznapi szolgálataik lelki hátterét, valamint elköteleződésük állomásait a klarissza nővérek gondoskodásában élik meg. Szoros kötődésük intézményes szinten is megnyilvánul.
"Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel és úgy szeretik felebarátaikat, mint önmagukkat, ... és magukhoz veszik a mi Urunk, Jézus Krisztus testét és vérét, és a bűnbánat gyümölcseit hozzák: Ó milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának."
(Szent Ferenc)