Ez jutott eszembe, miután beszélgettem Irmuskával, ferences közösségünk lelkével.
Ármós Leventénét mindenki így ismeri, Irmuska.
A Jézus Szíve Plébánián beszélgettünk, Szent Ferenc szobrára várva.
Ő már az esti misére készítette elő a templomot.
Debrecenben ez és a Szent István templom ferences.
Idén a ferencesek elhurcolásának ötvenedik évfordulójáról emlékezünk meg június 13.- án, a Jézus Szíve búcsún, porcinkula búcsúnkon.
Oly keveset tudok, tudunk a debreceni ferencesekről.
Erről faggattam Őt.
Irmuska református volt.
Igazi cívis.
Barátnőjével, Gizikével együtt imádkoztak rendszeresen lakásukon.
Gizike római katolikus volt.
Angyali üdvözlet képpel ajándékozta meg Őt.
Egy napon, a kép mellett imádkozták a rózsafűzért.
Odakinn vihar kerekedett.
Villámlás robaja hallatszott, majd a képhez, a falon, egy fénycsík futott.
A katartikus élmény hatására Irmuska elhatározta, reformátusból katolikussá lesz.
Szeretetláng közösséget alakítottak barátaival.
1980- tól kezdődően szerveződött a csoport.
János Atya, a Szent László templomban vette őket védőszárnyai alá.
Ekkor még éltek Debrecenben, az egykori ferencesek közül.
Gellért Atya volt, aki a közösséget a ferencesek útján elindította.
Közbenjárására hivatalosan is befogadta Őket a Ferences Világi rend.
A tűz, Irmuskában azóta is kihúnyhatatlan.
Számtalan Szeretetláng közösséget, Rózsafűzér Társaságot indított, segített.
A húsz év előtti szikra, az ötven év előttről maradt parázs él, melegséget áraszt a városban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése