Beavatás a csodába
"Csendes csodálkozással szemléld (...), szembesülve és erőfeszítést téve, felismerve személyes életed, elköteleződéseid, nem félve attól, hogy a csodálkozás egyszer-egyszer valódi csodákba is képes beavatni." Így invitálta a csodákra vágyókat a pasaréti Kájoni János Ferences Ház Komáromi Jánosfestőművész tárlatára.
Komáromi János: Keresztút, 2. stáció (Jézus fölveszi a keresztjét)
Negyven esztendő, hetven alkotás. Helyszűke miatt csupán az életmű "legkedvesebbjei" kaptak helyet a félig összegző-visszatekintő kiállításon. Rendhagyó életútjának zavarba ejtő sokféleségét tekintve önkéntelenül is fölvetődik a kérdés: kicsoda Komáromi János?
Festőművész-grafikus, hitoktató, elkötelezett környezetvédő, a Ferences Világi Rend tagja és hatgyermekes családapa. Ez a komplexitás az alapgondolata olajjal, tussal, akvarellel vagy szénnel megfogalmazott képeinek, amelyeknek vezérmotívuma a hívő ember életének sokszínű ábrázolása.
Visszafogottság, tisztaság, nemes egyszerűség jellemzi a szerzetesi életről valló képeit. Sötét és derengő, áttetsző színek (Készülődés), tapintható csönd és harmónia, a hideg kolostorbelső harsanó fehérje. A Fény a kolostori kerengőn a hívő ember számára mindenütt világító lélekről beszél, időtlenséget sugall. Sötét színekből építkező Körmenete maga az állandóság. A vallásos tematika megkapó darabjai az Assisi Szent Ferenc életét bemutató, friss élményekre épülő, a megszokott "sötétfehér" tónusoktól merőben elütő Greccio és Naphimnusz. Pazar színorgia: fénytől, zöldtől átitatott barna és okkersárga váltogatják egymást. Ízlésharmónia és rend beszél itt, színekkel mondva el Komáromi környezetvédelemről vallott ars poeticáját: "Az igazi környezetvédelem az, ha a teremtés rendjének megfelelően Isten teremtési logikájának törvényei szerint élünk. Ezen törvények foglalata a szeretet. A szeretet lényege pedig, hogy ő előbb szeretett minket. Megszabadított bűneinktől, és ezáltal igazi környezetvédőkké tett."
Keresztútja különös, semmihez sem fogható, újszerű megközelítésmódja a szenvedéstörténetnek. A hagyományosan tizennégy képből álló sorozat ezúttal nem Jézus személyére fókuszál. A keresztre, mint megváltási eszközre építi fel kompozícióját, robbanó erőt, vitalitást kölcsönözve meghökkentően merész látásmódjával. Nincsenek sablonok, szemkápráztató ragyogások, csak fekete-fehér valóság: az egyszerű tusrajzok betöltik a teret, eszköztelenségükben is hirdetik: "a feltámadás itt több mint ígéret".
Az óriási méretű, Hénoch apokalipszise címet viselő műve (mint egyetlen szénrajza) mellett jól megférnek a finom, apró tusvonásos művei: a Végtelen szinte odalehelt, csak körvonalakkal sejtetett színtelen tája; de az élet nagy kérdései, az alkotás, a munka témája is helyet kap sokszínű palettáján. Ilyen a megkapó szépségű, várandós pasztell-Madonnája (Élet Völgye), aki mögött az Emberfia emeli áldásra kezét. Rézkarcokat idéző, apró vonalakkal megmunkált tustechnika zárja az ötvennégy képből álló tárlatot. Egyszerre monumentális és kozmikus az Élet I-II. című tustábla, amely a megnyugvást keresők táborát (Jézus, Szent Ferenc, Ghandi) mintegy háromszögbe foglalja. Mellettük a Komáromi házaspár, mögöttük a megtett út. Komáromi János, úgy tűnik, hazaérkezett.
Soós Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése