Tatár testvér, köszöntelek én,
Európa vérző keletén.
Áfiumnak a dal és a bor
Nálam is elkelt valamikor.
Ma már mindegy, rajtam nem segit
Régi mámor, mely örvénybe vitt.
Már imetten nézem a napot,
Mely ébredve bíborlik amott:
Fut az éj és hull a denevér,
Jaj már annak, kinek keze vér.
Most ítél a turáni Nagy Úr,
Régi mámor mind kijózanul.
Lesznek új nép, új föld, új egek,
A jövőnek hadd énekelek.
A jövőnek, mely tatárt, magyart,
Népek nyáját egy akolba hajt.
A jövőnek, melynek bíboros
Új borától lelkem mámoros!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése