Mai elmélkedésem hátterében az a történés áll, hogy néhány napra használhatatlanná vált a számítógépem.
Apátlan, anyátlan árvának éreztem magam.
Már- már gondolkodóba estem, nem lettem internet függő?
Szerencsére nem érzek kényszert, hogy mindern percemet a gép előtt töltsem.
Teszem a mindennapi feladataimat.
De azzal, hogy elszigetelődtem a világtól, kitárult előttem egy másik Világ.
Hatszáz barátom mindennapjaiba, gondolataiba nyertem bepillantást.
Naponta ezer emberhez szólhatok.
Akkor, amikor a valóságban napokig egyetlen emberrel sem tudok beszélni.
Bőjte Mihály ferences Atya személyében olyan segítséget kaptam hitem elmélyítéséhez, amit a számítógép, az internet közvetít.
Vágyam, hogy ferences Barátok között éljem mindennapjaim, megvalósult.
Nem rendházban, csak egy virtuális oratóriumban.
Együtt lehetek Magyarországi és erdélyi ferences testvéreimmel.
Ha akarom, meglátogathatom a debreceni egykori ferences közösség vezetőjének, P. Kiss Szaléznak virtuális múzeumát, amit Kamill Testvér gondoz nagy szeretettel Szegeden.
Hát nem csodás adomány?
Az emberi kultúra, a Hit minden értéke hozzáférhetővé, elérhetővé vált számomra.
A Világon Bárkit, Bárhol elérhetek.
Teremtő Istenemet is, aki megajándékozott.
Igyekszem élni Vele, jól élni Vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése