Visszavonhatatlanul tavasz van.
Ezt hirdette az én fülemülém, tegnap este, amikor az ablakhoz ültem.
Tiszadobon éreztem magam, a Holt Tisza partján, ahol életem jelentős részében éltem.
Elvarázsolt, egyre csak hallgattam.
Azután fülsértő zajjal megcsörrent a telefon.
Szomszédasszonyom szólt, fejezzem be a madarak etetését, mert elpotyogtatják az erkélyére a magvakat.
Elővettem Arany János: A fülemile című versét.
Száz év óta alig változott valami:
Rossz szomszédság, török átok!
A vers oldotta görcsömet, öntöttem még madaraimnak eledelt, vizet.
Ferenc Atyám Nővéreimnek szólította Őket:
Szép tavaszt Nővérkéim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése