Ima-világkongresszus az élet védelméért
Fatima, 2006. október 4-8.
A magyar nemzeti zarándoklat előtt egy héttel tartották Fatimában az ima-világkongreszszust az élet védelméért, amelyen 37 ország képviseletében 350 küldött vett részt. Hazánkat ketten képviseltük, Csúcs Zita az Alfa Szövetség képviseletében, valamint e sorok írója.
A fatimai kongresszusnak több előzménye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban Philip Reilly atya nyomán hihetetlenül nagy sikereket ért el az életvédő mozgalom az "imahadjáratok" során, másrészt az életvédő szervezetek e centrális szent helyen szerették volna kérni a Szűzanyát ima segítségével, a világot sújtó abortuszjárvány megfékezésére.
A kongresszus érdekessége volt, hogy az ismert világi szakemberek ezúttal kissé hátrébb húzódtak, viszont több püspök előadásával, részvételével tisztelte meg a rendezvényt. Így ezúttal az életvédelem hitbeli, egyházias jellege dominált.
Bevezető előadásában Americo Lopez Ortiz professzor, a Fatimai Világapostolság elnöke kifejtette, hogy Fatima az új evangelizáció "követsége", melynek célja - többek között - a korrupt struktúrák megtörése, e világ megváltoztatása. E körben Fatima természetszerűleg az "Élet követsége", melynek eszközei közé tartozik a meditatív imádság és a rózsafüzér a meg nem született gyermekekért. Karl Josef Romer püspök előadásában kiemelte, hogy minden keresztény felelősséggel tartozik a meg nem született gyermekekért - ez nem csak a kifejezetten életvédő (pro life) csoportok privilégiuma. Ennek eszköze a mindennapi ima otthon és a templomokban az anyaméhben fejlődő gyermekekért.
A kongresszus "főszereplője" Philip Reilly atya volt, aki az utóbbi években az életvédő mozgalmak egyik vezéralakja lett. Ennek oka érthető. Ő a világon elsőként kezdett "imahadjáratba" a New York-i abortuszklinikák előtt. Ez azt jelentette, hogy néhány hívével együtt megjelent egy abortuszklinika előtt, s ott napi többórás imádsággal kérte Isten segítségét a magzatok védelmében.
Az "imahadjárat" nyomán harminchét abortuszklinika zárt be New Yorkban, sok ezer asszony állt el szándékától, és számos orvos hagyott fel az abortusz végzésével. Előadásának alapgondolata, hogy a változásokhoz először "az emberek szívét kell megváltoztatni", s akkor van esély a törvényi változások elérésére, az orvosi gyakorlat megváltoztatására. "Ez több, mint evangelizáció" - mondotta. Reilly atya abból indul ki, hogy egyetlen ember nem tud embert "csinálni". A szexuális aktus azért van, hogy élet jöjjön létre, férfi és nő azért házasodik össsze, hogy az élet ajándékát továbbadják. Ezért az "aktus" Isten teremtő művének része az élet továbbadásának szolgálatában. Fontos volna, hogy a papok ezt hangsúlyozzák. Az egyháznak határozott választ kell adnia a "halál kultúrájának" előretörésére. A szexualitás és a szerelem olyan elemei az ember életének, amelyek Isten tervének megvalósítását kell hogy szolgálják. A művi megtermékenyítés során nem személy, hanem tárgy jön létre - amely nem Isten műve -, ezért manipulálni lehet, kísérletezni lehet vele, sőt, el is lehet pusztítani a "modern" gondolkodás szerint, mivel ez csak "genetikai anyag", vagyis "termék".
Érdekes előadást tartott Pió atyáról Paul Maria Sigl, amely szerint az atya egész egyéniségével, tevékenységével a halál kultúrája ellen harcolt. Teréz anyáról szóló előadásában Leo M. Maasburg kiemelte: a média a Szeretet Misszionáriusai alapítójának elsősorban szociális és karitatív tevékenységét hangsúlyozza, holott legalább ilyen fontos volt életvédő tevékenysége is.
Nagy hatású volt a portugál Pro Life-szervezet beszámolója "imahadjáratáról". A parlamentben törvényjavaslatot terjesztettek elő a szociális indikációjú abortusz legalizálására; azonban több-hetes "imahadjáratuk" eredményeként ezt a parlament egyetlen szavazattöbbséggel elutasította. Ezt követően a legalizációt pártolók népszavazást kezdeményeztek - amely előtt a közvéleménykutatások nyolcvan százalék többséget jósoltak a legalizációra. Szintén többhetes "imahadjárat" következett, melynek nyomán a népszavazás ötvenegy százalék többséggel elutasította a liberalizálást.
A kongresszus fő eseménye volt az ünnepi szentmise a bazilika előtti téren, ahol számtalan különböző nemzetiségű pap közreműködésével kérték Szűz Mária segítségét az emberi élet védelmére. Természetesen a "Magyarok keresztútját" is végigjárta a sokezres imádkozó hívősereg, minden stációnál segítséget kérve.
Számomra két nagy érdekességgel bírt a kongresszus:
- Úgy tűnik, a kongreszszussal a katolikus egyház integrálja, befogadja az életvédő mozgalmakat. Az életvédő gondolat eddig is alapját képezte az egyházi tanításoknak, viszont a szervezeteket annyi világi támadás érte, hogy valóban kissé "kényelmetlenek" lehettek. Most talán annak elfogadása jött el, hogy az egyház az életvédő szervezeteken keresztül hatékonyabban tudja képviselni tanítását - már csak azért is, mert ezen szervezetek tagjai általában mélyen hívők. Ebben a véleményemben Reilly atya megerősített.
- Kialakult, meggyökeresedett az életvédő tevékenység egy új területe, az "imahadjárat", mely az eddig létező területek mellett, azokat segítve - de önállóan is - komoly eredményeket tud felmutatni.
Jobbágyi Gábor
Forrás: Új Ember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése