MécsLászló: Mögöttem mindég ott a hegy!

Mögöttem mindég ott a Hegy.
A versem csak marék aranypor,
mit bányásznom az égi kegy
a titkok méhébôl parancsol.
Mögöttem mindég ott a Hegy.

Mögöttem mindég ott a Rét.
Könyvem virágok tiszta csokra,
A vers, virág: Isten-pecsét,
mit ráüt boldog, bús napokra.
Mögöttem mindég ott a Rét.

Fölöttem mindég ott az Ég.
Ha csillagot csillogtat ujjam:
sok lelken csillag-kotta ég,
amelybôl égi dallam ujjong.
Fölöttem mindég ott az Ég.

Mögöttem mindég ott a Tenger.
Gyűjts gyöngyöt! Gyöngyhalász vagyok,
s mert megtiport a hullám-henger:

vers-kagylóm nagy titkot gagyog.
Mögöttem mindég ott az Isten!

Legyen világosság, 1933