Szent Maximilián M. Kolbe Régiójának Hírlevele
Kedves Testvérek az Úr Jézusban!
Húsvét szent ünnepére készülődve napról napra mélyebben át kell élnünk, hogy teremtett világunkban egyetlen igazi érték van, s ez nem más, mint az isteni szeretet.
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön: mennyire szeretném, ha már föllobbanna!” – mondotta Urunk Jézus, akit Szent Antal, ferences egyháztanítónk egyenesen „a megtestesült isteni szeretetnek” nevez. Rendalapítónk, Assisi Szent Ferenc a Húsvétkor feltámadt és megdicsőült Krisztust állította imádságának és reményének középpontjába, aki feltámadásával mutatja meg számunkra, hogy a szeretet nem múlik el soha. Regulánk szívünkbe és elménkbe vési, hogy az örök Húsvétba tartó utunk során ennek a legfőbb, isteni értéknek a tökéletességére kell törekednünk (Reg.2).
Nagyböjt idején különösen láthatóvá válik az is, hogy a világ, amely Krisztus örömhírének megértését még sokhelyütt nélkülözve a megváltásra vár, milyen éles, gyógyításra szoruló fájdalmakkal van tele. „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja” (Róm, 8,19). Nagyböjtben tehát feltárul előttünk a szeretetben való növekedés útja, mint ahogy feltárul a kettős főparancs egysége Ferenc életében is: Isten szeretete csak úgy ver bennünk gyökeret, ha önzéseinkből megtérve felebarátainkban szolgáljuk Őt! Izaiás így figyelmeztet az Úrnak tetsző böjtre: „Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!” (Iz 58,6-7)
Kedves Testvérek! Krisztus szeretete sürget minket. Ebben a – családok számára oly nehéz – időben a regionális tanács kér és buzdít minden közösséget, hogy a „Család éve” apostoli feladatban erőitek szerint a lehető legjobban vegyetek részt. A Gondviselés által elénk adott nagyszerű lehetőség ez, hogy hitünket egyre mélyebben életre váltva, Istent felmutatva a világnak segítsünk a nehézségekkel küzdő családokon. A Tanács ehhez ötleteket, segítséget igyekszik adni, s az eredményeket közkinccsé teszi közös épülésünkre, testvéri örömünkre. A koordinálás feladatát Küzmös Enikő, regionális miniszterhelyettes nővérünk vállalta. Mindig adjon erőt az, hogy Urunk Jézus szerető, boldog családban nőtt fel, és milyen áldásos szolgálat az, ha másokat is hozzásegítünk ehhez!
Olvassátok sok lelki haszonnal a Hírlevél második számát. Segítsen abban, hogy még inkább Isten országát építsük magunk körül. Áldott Nagyböjtöt és Húsvétot, gyümölcsöző apostoli munkát kívánok Nektek a Tanács nevében!
Szolgátok:
Szabolcs testvér
A tartalomból
Nagyböjt és Húsvét
A Család éve
A kimondott szó – elmélkedés Maximilian Kolbe évében
Közösségeink életéből
Assisi Szent Ferenc: Áldott legyen az Isten
Reggeli dicséret Húsvétvasárnapra
Énekeljetek az Úrnak új éneket,
mert csodákat művelt!
Megszentelte szerelmes Fiát jobbja,
és szentséges karja.
Megismertette az Úr üdvösségét,
s a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta
igazságosságát.
Azon a napon az Úr elküldte irgalmát
és éjjel énekét.
Ez az a nap, melyet az Úr szerzett,
örvendezzünk és ujjongjunk rajta.
Áldott, aki az Úr nevében jön,
Isten az Úr, ő ragyog felettünk.
Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
zúgjon a tenger egész teljessége,
örvendjen a mező és minden ami rajta van.
Adjatok az Úrnak, népek családjai
adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat,
adjatok az Úr nevének dicsőséget!
Hiába születik Krisztus akár ezerszer is Betlehemben,
Ha benned nem él, örökre elvesztél.
Hogy az istenfélelem megváltson a bajtól,
Váljék előbb szíved az Olajfák hegyévé.
A Golgota keresztje nem szabadíthat meg a gonosztól,
Csak ha benned van felállítva.
(Angelus Silesius)
„ Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs
senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”
(János evangéliuma)
Elmélkedés a nagyböjti időre
/ Barsi Balázs ferences szerzetes írásai segítségével /
A természet ideje ciklikusan változó körforgás: tavasz, nyár ősz, tél. Mióta azonban Isten megszólította Ábrahámot és kihívja, kimozdítja előző környezetéből, ígéreteket ad neki, ettől fogva a jövő határozza meg a jelent. Isten húzza, vonzza az embert egy nagy kalandba, melynek útja már nem körforgás, hanem körmenet, bevonulás: a zsidóknak Kánaánba, az ígéret földjére, nekünk pedig akik az Újszövetségben élünk, egy hallatlanul magasabb beteljesedés felé. Az idő így számunkra már nem ciklikus, hanem, mint egy spirálrugó: spirálisan emelkedő, Istenhez tartó út, az Isten Országába vezető út, amely ugyan látszólag évről évre ismétlődik, visszatér emlékezetünkbe, ugyanaz és mégsem ugyanaz többé.
Ez a nagyböjti időszak a nagyhéttel és a húsvéttal együtt, amely most kezdődik számunkra egy lehetőség, amely soha nem volt még és soha nem is lesz. Olyan mintha kiszakadt volna az idő és egy rendkívüli dimenzióba kerülnénk bele, mindig egyre közelebb életünk céljához, Istenhez, ehhez az isteni élethez akkor, de csak akkor, ha cselekvő szereplői leszünk az Egyház liturgiája által felkínált lehetőségnek, kegyelemnek. Ha ezt elmulasztjuk, elmulasztjuk azokat a kegyelmeket is, amelyeket itt és most megkaptunk volna. Ezért fontos, hogy a nagyböjti időszakot őszinte bűnbánattal, /gyónással / kezdjük és a Szentlélek segítségével járjuk végig. Szt. Ferenc atyánk sem tulajdonított semmit sem magának, amit tett, vagy mondott, hanem mindent a Léleknek a „Magasságbeli” nagylelkűségének, aki „általa cselekszik és beszél”. /Int. 8,3/ Ezért kéri, „hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására .”/Reg. 10,8/
A húsvét misztériuma az egész keresztény életünk központi forrása. Isten végtelen szeretetében, megszánva az embert elküldte egyszülött Fiát, aki egész lényében, életében bemutatja nekünk az Atya szeretetét, de nemcsak bemutatja, hanem jellé válik: „sokaknak romlására és föltámadására lesz.”/Luk.2,35/ Elfogadva az Atyától kapott küldetését, lemond istenségéről, azonosul sorsunkkal, magára veszi egész emberi mivoltunk korlátait a megkísértéssel együtt. Tudatosan vállalja a szegénységet, a szenvedést és a halált.
Hogy így kellett meghalnia, borzalmas kínhalállal, azt már az ember „ bűne” tette elkerülhetetlenné. Jézus ezt is vállalja és teljesen az Atyára bízza magát. „Atyám dicsőítsd meg a te nevedet”- mondja /Jn.12,28 / A „dicsőség órája” a kereszthalál órája. A teljes kudarc, megszégyenülés, értelmetlenség, sötétség és a kivégzés. Miért ez az iszonyatos zuhanás?
Az ember számára a megdicsőülés, sugárözön, taps, rajongás, ünneplés, hiszen erre vágyott Éva is, amikor levette az almát a fáról. Olyannak lenni, mint az Isten, s azóta szíve mélyén minden ember erre vágyik. Jézus azonban, az Isten gyönyörűséges, Szent Fia, lemondva istenségéről, alászáll az emberi lét legmélyére, legmegvetettebb, nyomorúságos helyzetébe, hogy azt az engedetlenséget, amelyet Éva tett, Ő engedelmességével: halálig tartó engedelmességével igenné váltsa Istennek. Szenvedése akkor válik dicsőségére, amikor mer belehalni abba a bizalomba, amelyet az Atya felé érez. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”, neked adom oda az életemet.
Ó, ha mi így tudnánk bízni az Atyában. A Szentlélek hatására azonban mi magunknak is meg kell tennünk ezt az Istenre-hagyatkozást, ennek a krisztusi bizalomnak kellene megjelenni amikor dolgozunk, küszködünk akár a lélek sötét éjszakájában is, akár a mi golgotánkon, mert az a legnagyobb emberi tett, ezzel juthatunk csak át az örök életbe az Atyához, csak így lehetünk fiai Istennek.
Mária, Jézus anyja ugyanezzel a végtelen bizalommal kíséri végig Fiát a keresztúton, s áll a kereszt alatt. Annak idején kimondta Istennek „a z Úr szolgálóleánya vagyok, történjék velem szavaid szerint” /Luk.l.38/, s ezt az igent a kereszt tövében sem vonja vissza.
„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” /Róm.8,14/
Gyöngyös, 2011. március
Hammerné Kati
Sík Sándor: Áldás
És a hegyen még egyszer visszanéztél
És megálltál és magasra emelted
Malasztos dús kezed.
És szólottál: Útravalónak
Szeges ostornak, örök ösztökének
Áldást hagyok neked:
Bélyeget írok nyugtalan szemedre,
Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass,
Amíg a látás hozzámig nem ér.
És törvényt írok szomjazó fülednek
Hogy semmi hanggal meg ne békélj,
Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél.
Futó lábadnak rendelést vetek,
Hogy menjen, menjen szerte-széjjel,
Föld ezer útján nappal-éjjel
Pihenhetetlen szenvedéllyel,
Míg el nem ér hozzám megint.
És két kezedre jelet égetek,
Hogy olthatatlan fájva fájjon
És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon,
Míg engemet ki nem tapint.
És szíveden élő parazsat gyújtok
Gyötrő és győzelmes jelül:
Legyen a lelked minden kinccsel terhes,
De tenmagadra addig rá ne lelhess,
Míg énbelőlem nem lesz újra teljes,
És tengerembe vissza nem merül.
Kelemen Didák atya, a Felső-Tiszavidék szentéletű apostola számunkra különösen jelentős történelmi alak, hiszen működése Északkelet-Magyarországhoz kötődik. Ismerjük meg egyre jobban életét és gondolatait! A Hírlevél e számában Búzafejek c. szentbeszéd-gyűjteményéből olvashatunk részleteket, melyeket Didák atya a nagyböjti időre szánt. Megfigyelhetjük, amint szinte prófétai szigorral, tömör, súlyos mondatokban szólítja a híveket a Nagyböjtben való méltó bűnbánattartásra, önvizsgálatra. Sorai megerősítenek minket abban az igazságban, hogy nincs Húsvétvasárnap Nagypéntek nélkül, nincs a feltámadás és örök élet öröme keresztút nélkül. Köszönet a beküldőnek, Konecsni Tamásnénak.
Idézetek Isten Szolgája P. Kelemen Didák (1683-1744) Búzafejek c. szentbeszéd gyűjteményéből
BÖJT ELSŐ VASÁRNAPRA VALÓ PRÉDIKÁCIÓ
A böjt a lelket felemeli 85.
„Nem szabad az Anyaszentegyház törvényeit megszegni; mert ha a Rechabiták (Jer. 35,6) atyjuk hagyására soha bort nem ittak, mennyivel méltóbb, hogy ottan csak kevés ideig tartóztassuk magunkat a húsételtől Anyánk hagyására. Nem szabad a te húsételeddel az együgyűeket megbotránkoztatnod, mert Si esca scandalizat fratrem meum, non manducabo carnem in aeternum: Soha húst nem enném, úgy mond Sz. Pál (1Kor.8,13) ha ebből megbotránkozik felebarátom. Azért, ha Isten szolgája akarsz lenni, azt mondja Sz. Pál, hogy böjtölnöd kell, exhibeamus nos, ut Dei ministros in jejuniis. Sőt, mikor azt mondotta volna, hogy ő nagyobb szolgája Istennek, hogy sem a többi Apostol, többi között azt az okát adja: in jejuniis multis (2Kor.11,27), hogy ő sok böjtöt szenved; mintha mondaná: annál nagyobb szolgája vagy Istennek, minél többet böjtölsz, mert a böjt a szemérmetességet oltalmazza, a nyelveket zablán tartja, a zenebonákat és összeveszéseket eltávoztatja, a tisztátalanokat kigyomlálja, a mennyei és világi tudományokat lelkünkbe oltja: a bűnöket megfojtja, a lelket felemeli, tökéletességet és örök jutalmat szerez.”
Gyónás által először kitisztulunk 90.
„Hogy a böjtünk hasznos, Isten előtt kedves legyen, arra kell vigyáznunk, hogy a penitencia, gyónás, communio által elsőbben kitisztuljunk, mert aki halálos bűnben vagyon, ha csak kenyérrel, vízzel böjtöl is, jutalmát nem veszi az örök boldogságban. Azért mondja Sz. Pál, ha mindenét szegények közé osztja az ember, ha testét sanyargatja, sőt tűzre adja, sem használ, valamíg Isten szeretetében s kedvében nem lészen. Azért most böjt kezdetiben bűneitekből kitérjetek, penitenciatartással Istent engeszteljétek, mert nagy gorombaság volna, hogy a gyónást mostantól húsvétra halasztanók, és 40 napi böjtölésünket, szenvedésünket szántszándékkal akarva haszontalanná tennők.”
VIRÁGVASÁRNAPRA VALÓ PRÉDIKÁCIÓ
A tisztségek viselése Isten dicsőségére 126.
„Igaz ugyan, s nem is lehet a világ anélkül, mind egyházi s mind világi tisztek s méltóságos állapotok vannak. Az Isten szolgái is minden világi tisztet s becsületet le nem rázhatnak magukról, de abban áll a tökéletesség, hogy afféle dicsőséges hivatalokat csak azért és csak úgy viseljenek, hogy az Isten tisztessége és szolgája öregbedjék általuk, és az Anyaszentegyház gyarapodjék. Ugyanis, nem szabad az embernek egyébért világi dicsőséget keresni, hanem csak azért, hogy az Isten dicsőítésének eszköze lehessen. Azért nem tiltotta el Isten a gazdagságot, sőt Ábrahámnak, Jóbnak, Dávidnak is gazdagságot adott; hanem csak azt parancsolta, hogy szívünk a gazdagsághoz ne ragadjon. E világi tisztségekből nem fogja el Isten a híveket, hanem azt kívánja, hogy akik ezzel élnek, úgy éljenek, mintha nem élnének, fenn ne héjázzanak, ne kevélykedjenek, és e világ maszlagától el ne szédíttessenek, hanem a jó szerencsében állhatatosan keressék az Isten tisztességét és az Anyaszentegyház épülését.”
NAGYPÉNTEKRE VALÓ PRÉDIKÁCIÓ
„Mi dolog ez, édes Üdvözítőm? Sírva, kiáltozva, imádkozva, fejed hajtva adod ki lelkedet? Oh, véghetetlen szeretet! Oh, véghetetlen szeretet! Oh, böcsülhetetlen kegyelmesség! Nem sirattad, Uram, nem sirattad magadat, hanem az én sok bűnömet; nem kesergetted kínszenvedésedet, hanem az én gonoszságaimat, és mivel születésedben nem volt bölcsőd, életedben nem volt házad, halálod óráján sincsen ágyad. Hanem ágyad a kemény keresztfa, vánkosod a töviskorona. Semmi kedvet, semmi könnyebbséget nem kerestél testednek, hanem csak Istenhez kiáltottál, csak könyörögtél és fejedet meghajtván igaz engedelmességgel az Isten akaratjára kibocsátád lelkedet. Ezt kell a keresztény embernek halála óráján követni, erről emlékezvén nem a test kedvét keresni, nem a világon kapdosni, hanem Istenhez kell folyamodni, bűnünk bocsánatát sírással tőle kérni, az ő sz. akaratjához mindeneket alkalmaztatnunk.”
„Családjukban a békesség, a hűség és az élet tiszteletének ferences szelleme szerint éljenek arra törekedve, hogy mindezekben a Krisztusban már megújult világ jele legyenek.” (Regula 17.)
Lantos Tiborné
Gondolatok a családokról a Család évében
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése értelmében 2010. december 26-tól 2011. december 30-ig Szent Család vasárnapjáig a 2011-es évet a Család Évének nyilvánította.
Hírlevelünk 2. számában nekem jutott az a feladat, hogy a családokról írjak. Elgondolkodtam, hogy a Püspöki Konferencia miért a családokat emelte ki 2011-ben, mert szerintem sok Szent megérdemelné, hogy vele foglalkozzunk egy egész éven át.
Azután elkezdtem kutatni, olvasni, tájékozódni, jöttek az információk, és rádöbbentem arra, hogy a családnak milyen fontos szerepe van. A család a társadalom legfontosabb intézménye, a társadalom alapja!
II. János Pál pápa már 1981-ben apostoli buzdításában a keresztény család feladataira hívja fel a figyelmet, majd 1994-ben a családokhoz intézett levelében szomorúan állapította meg, hogy a mai családokban kevés az emberi élet, ahol a létezés az igazságban és a szeretetben kivirágzik.
XVI. Benedek pápa első körlevelében hangsúlyozza: csakis egy férfi és egy nő, egy életen át tartó hűséges életszövetsége méltó az emberhez. A társadalom alapja a család, mindannyian egy családba születtünk, de senkinek nem tanítják meg, hogyan kell ott élni, hogyan kell a másik boldogságát szolgálni és miként lehet az igazi kölcsönös szeretetre eljutni. Szükségünk van mintákra, példákra.
Ma megkérdezhetjük: vannak-e olyan családok, ahol a két ember egysége példává válik és folytatódik az egymást követő nemzedékek során, amit a mai fiatalok is követhetnének
Ez bennünket arra tanít: a szeretet igényes, ez az igazi java az embernek és kisugárzik másokra is. Ez azért is nagyon fontos, mert ma a házasság, a család válságban van.
A keresztény családoknak nagy feladatuk van, s ez nemcsak a családon belülre vonatkozik, hiszen a szeretet kiárad másokra is és sokakat megerősít. A házastársak és szülők szeretete is rendelkezik sebeket gyógyító erővel. Más házasságokat is képes megbékélésre és megbocsátásra elvezetni, és ismételten biztosíthatja az újrakezdés lelki energiáját.
Ma újra hangsúlyozni kell, hogy a gyermeknek szüksége van szüleire, közösségben kell felnőnie, gondoskodni kell róla. A szülőknek viszont minden segítséget meg kell adni állami és egyházi részről egyaránt, hogy gyermekeiket szeretetben, testi és lelki nevelésben részesítsék.
Hogyan őrizhetjük meg a család békéjét? Csak úgy, ha a család valóban az evangéliumi reménységet hirdeti, ami a kölcsönös bizalomra és a gondviselésbe vetett hitre épül.
Mi a titka a jó és boldog házasságnak? – tehetjük fel a kérdést. Valójában ezt is Istentől kell megtanulnunk. Jézus, az Isten Fia családban született, bár fogantatása különleges volt, hiszen a Szentlélek erejéből történt, de mintegy három évtizeden át családi közösségben élt. Az ott szerzett tapasztalatok is hozzájárultak természetfölötti tanításának megfogalmazásához.
Ha Krisztus és az egyház ilyen szép jövőt lát a családok előtt, akkor miért van az, hogy nagyon sok békétlenséggel találkozunk a családok körében?
Sajnos az emberiség családját és annak egységét éppen a bűn bontotta meg. Ezért volt szükség Krisztus halálára és feltámadására, az Ő megváltó erejére, ami megújítja az emberi személyt, s azon belül a családot. Ha őt befogadjuk a szívünkbe, könnyebb természetünket javítani a megtérés útján. (Regula 7.)
Fontos, hogy a házaspárok egymással is kiengesztelődjenek, érezzék át, hogy kapcsolatuk nem pusztán magánügy, mert a házasságnak, a családnak is az a küldetése, hogy ápolniuk kell a szeretet, a nagylelkűséget, az áldozatos szellemet és ezt kérjék imáikban is. Ez adja meg a család és a házasság békéjét.
Imádkozzunk az idén különös odaadással családjainkért. Legyen a család maga is a közös hit, a közös imádság otthona. Fontos, hogy a plébániák megismerjék a hozzájuk tartozó családokat, találják meg egymással a kapcsolatot. A családok örömmel találják meg egymást, osszák meg egymással ünnepeiket és gondjaikat, ha szükséges anyagiakkal is segítsék egymást.
Bátorítsuk azokat is, akiknek megtört a családi életük, tartsanak ki a hitben és az Egyházzal való közösségben.
Kérjük a Szent Család áldását családjainkra!
Mennyei Atyánk, hálát adunk neked az élet és a család ajándékáért.
Adj nekünk erőt, hogy szeretetben és örömben élhessünk.
Kérünk, segítsd a házaspárokat küldetésük teljesítésében, hogy az élő hitet továbbíthassák!
Nyisd meg a gyermekek szívét, hogy kibontakozzék bennük a keresztségben kapott hit!
Engedd, hogy fiataljaink növekedjenek a hitben és Jézus ismeretében!
Add, hogy a házasság előtt állók tisztán megélt szerelemmel készüljenek a házasságra.
Áldd meg nemzetünk minden családját!
Adj belső békét az özvegyeknek és egyedülállóknak, kudarcoktól szenvedőknek!
Adj bölcsességet és kitartást a családokért fáradozó világiaknak, egyházi vezetőknek!
Világosítsd meg a közélet felelőseit, hogy felismerjék, mit kell tenniük a család és a haza javára!
Szabadítsd fel szívünket a szolgáló szeretetre, a Szent Család segítségével: József és Mária közbenjárására, a te Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Szeretném folytatni a gondolatokat a következő számokban is a családról, mert nem feledkezhetünk meg a gyökereinkről, mert csak így tudunk reménységgel és a valóság talaján állva tekinteni a jövőbe.
HÍREK A RÉGIÓBÓL
avagy cselekedetekkel minden testvér prédikáljon
„A tökéletesség titka nem abban rejlik, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, hanem hogy az apró dolgokat is lelkiismeretesen elvégezzük; a tökéletesség eléréséhez nem hosszú imákra és súlyos önmegtagadásra van szükség, hanem arra, hogy Isten akaratát pontosan teljesítsük.”(Kolbe atya breviáriuma – Szent Maximilian Kiadó, K.T.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése