Ezzel a címmel nyílt kiállítás, kortárs képzőművészek alkotásaiból.
Érdekes volt látnom, mennyire változatos istenképünk.
Minden embernek megvan a sajátja.
Láttam videoinstallációkat, hagyományos festményeket, videoikonokat, fotót, viasz szobrokat.
Leginkább Mátrai Erik videoikonjai álltak hozzám legközelebb.
Stációit, vagyéppen Szent Ferenc madaraknak prédikál című munkáját bármelyik templomunkban szívesen látnám.
Akiállításelgondolkodtatott:
Amikor életünk veszélybe kerül, önkéntelenül kiáltunk fel:
Istenem!
Életvezetésünk minden pillanatában tudnunk, éreznünk kell, hogy nem hiába szólítjuk Őt!
Imáink, kéréseink meghallgatásra kerülnek!
De kérnünk kell!
Debreceni búcsúprogramom betetőzése volt, hogy megnéztem Robert Kapafotóit.
Debrecenből ez fog hiányozni és barátaim.
A napot a Kölcsey Kávézóban zártam.
Köszönöm Uram!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése