Kőbánya Szent László Plébánia

Kőbánya Szent László Plébánia

Imakilenced a ferences vértanúk boldoggá avatásáért

Imakilenced a ferences vértanúk boldoggáavatásáért



Ima: Erős és Igaz Istenünk! Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát. Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében, aki él és uralkodik mindörökkön örökké.

április 3 (9 óra Gyékényes)
április 28 (18.30 Gyöngyös)
junius 19 (9 óra Hatvan)
szeptember 15 (18 óra Buda)
szeptember 18 (10 óra Nagyatád)
november 3 (18 óra Újvidék)
november 27 (13 óra Bp.Szent István Bazilika)
december 10 (14 óra Sopronkőhida)
az esemény időpontját akkor határozzák meg, amikor a boldoggá avatási per egyházmegyei szintű megindításához megérkezik a szentszéki engedély. (Pasarét)

Családi ünnep

Családi ünnep a Millenárison szombaton


A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális-, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkársága

szeretettel meghívja Önt és kedves családját

Európa a családokért, a családok Európáért
című Európai Népesedési és Családügyi Hét záróeseményére,

a Család ünnep Európával című egész napos fesztiválra.

Helyszín, időpont: MILLENÁRIS, 2011. ÁPRILIS 2. egész nap

Házigazda: Bakos Piroska és Zugmann Zoltán

A fesztiválról egész nap élő adásban jelentkezik be a Duna Televízió.

Dr. Kopp Mária: Ha meghalnak a férjek

Kerekasztal Magyarország demográfiai helyzetéről
2002. július 13. 01:00

Lukács Csaba - Skrabski Fruzsina
A szakemberek szerint egy középkorú magyar férfinak ma rosszabbak az életesélyei, mint a múlt század harmincas éveiben! Csökken a születések száma, évente egy közepes város lakosságának megfelelő lélekszámmal fogy az ország lakossága. A Magyar Nemzet kerekasztalának szakemberei az ország demográfiaijellemzőiről beszélgettek, és kevés biztatót tudtak megfogalmazni.
Magyar Nemzet: Fogy a magyar: 2001-ben harmincötezerrel csökkent Magyarország lélekszáma. Többen halnak meg és kevesebben születnek, mint harminc esztendővel ezelőtt. 2000-ben a várható élettartam férfiak esetében 67,1 év, nőknél ugyanez 75,6 év volt. Demográfiai krízisben vagyunk, de ismerjük-e ennek az okait? És ami lényegesebb: kilábalhatunk-e belőle?
Klinger András: Kezembe került az 1860-as évekből egy kalendárium, amelyben arról írnak, hogy fogy a magyarság, kevesen vagyunk. Ma is ugyanezeket a mondatokat halljuk – lényegében mióta statisztikai adatok vannak, azóta fogyunk a környező országok népességéhez képest. Arányaiban kevesebben születnek és többen halnak meg, mint amennyi szükség lenne a népesség kívánatos alakulásához.
Magyar Nemzet: Kezdjük boncolgatni az okokat. Miért nem születnek többen? „Egyké”-zésre állt be a társadalom? És miért alakult ki mindez?
Klinger András: A népi írók az egykében látták a fogyás egyik okát: szerintük a birtok egyben tartása miatt állt be erre a magyar vidéki társadalom. Valamikor az ötvenes években megvizsgáltuk a jelenséget, és kiderült, nem csak emiatt döntöttek a szülők az egy gyerek mellett. Sok helyütt ugyanúgy egy utód született annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt birtokuk, vagy csak nagyon kis földdel rendelkeztek.
Pongrácz Tiborné: Azzal még nem lógunk ki az európai trendből, hogy nálunk alacsony a születések száma, e mutató tekintetében a középmezőnyben vagyunk. A kétezredik évben tapasztalt pozitív folyamat sajnos átmenetinek bizonyult, mert tavaly újra csökkent az arány. A számok ellenére – érdekes módon – felméréseink azt mutatják, hogy a magyar társadalom igen erőteljesen családcentrikus, felvetődik hát a kérdés, hogy ha a nők fontos értéknek tartják a családot, miért nem vállalnak több gyereket. Egyik válasz az iskolázottság növekedése: az emberek hosszabb időt töltenek az iskolapadokban, így később kötnek házasságot, tehát kitolódott a családalapítás időpontja. A mérések azt mutatják, hogy fontosabb lett a karrier és az anyagi gyarapodás, ezért a fiatal párok az első gyereket jóval később vállalják, mint régen – ha egyáltalán vállalják. Olyan családok esetében, akik a párkapcsolat kezdetén több gyereket terveztek, megfigyelhető a visszakozás: az első gyerek után ráeszmélnek, hogy az az egy is kielégíti a gyerek utáni igényt, így nem születik meg a korábban tervezett kistestvér. A rendszerváltozás addig soha nem tapasztalt karrierlehetőséget csillantott meg a nők előtt, ugyanakkor a munkahelyek több mint fele a magánszférából kerül ki, s a piac nem honorálja az anyasággal járó pluszfeladatokat. A jó munkaerő ugyanis nem siet haza, soha nem beteg a gyereke, és főleg nem megy el szülni.
Magyar Nemzet: A népesség 1981 után kezdett csökkenni, ám előtte is dolgoztak a nők.
Klinger András: A népességcsökkenés nem elsősorban az alacsony születési mutatóknak, sokkal inkább a magas halandóságnak a következménye.
Kopp Mária: De így is érdekes a kérdés, mert valóban, annak, hogy a nők munkába jártak, hosszú ideig nem volt jelentős hatása a születések számának változására.
Pongrácz Tiborné: Ennek több oka van. Szerintem a legfontosabb, hogy az akkori nagyszülők még nem dolgoztak, volt kire hagyni a gyereket. Akkoriban még nem volt olyan kemény verseny, így a munkáltató könnyebben hunyt szemet afelett, ha valaki nem ment dolgozni, mert beteg volt a gyereke.
Klinger András: Családonként átlagosan valamivel több mint két gyereknek kellene születnie ahhoz, hogy ne öregedjen el a társadalom. Ez a szám Európa-szerte már jó ideje elérhetetlennek bizonyul – Magyarországon a hatvanas évek vége óta tudjuk, hogy az elöregedés be fog következni. Az utolsó tíz esztendőt két oldalról vizsgálhatjuk. Az egyik, hogy családonként hány gyerek született: innen nézve az utolsók között vagyunk Európában 1,3-as átlagunkkal. Ez azonban hamis kép, mert a csökkenő tendencia mellett nagyon nagy az időbeli átrendeződés: jóval később születnek meg a gyerekek. Mi a nyolcvanas évekig arról voltunk híresek, hogy fiatalon szülnek a nők; csak az átmenet éveiben indult meg az a folyamat, amely már évtizedekkel ezelőtt lezajlott Európában. Meg kell várni, hogy a helyzet stabilizálódjon, ekkor kaphatunk pontos képet arról, hogyan is állunk a családok gyerekszámával. Erre már van példa Hollandiában, ahol a hatvanas évek gyerektelensége utólag rekuperálódott, vagyis megszülték az anyák a gyerekeket, csak később. Persze van ellenpélda is, mondjuk Olaszország, ahol az átmeneti generáció zöme végül mégsem vállalt utódot. Vegyünk hazai példát is: az a korosztály, amelyik a nyolcvanas évek közepén kezdte párkapcsolatait kialakítani – mondjuk az 1960-ban születettek –, mostanában fejezi be a gyerekvállalós időszakot. Ezt a nemzedéket már elérte a nyolcvanas évek közepén életbe lépett népesedéspolitikai intézkedések pozitív hatása (gyes, gyed és társai); nem tudni, hogy főként ennek köszönhető-e, de átlagosan majdnem két gyereket hoztak a világra. Nekik köszönhető, hogy a kilencvenes évek közepéig lényegében nem csökkent a gyerekek száma Magyarországon.
Pongrácz Tiborné: Érdekes, hogy a születések száma az összes volt szocialista országban zuhanórepülésbe kezdett az átmenet után. Legutoljára nálunk – talán annak köszönhető a késés, hogy a gazdasági nehézségek ellenére sokáig nem változott a családpolitika.
Kopp Mária: 1998-ban végeztünk egy felmérést a tizennyolctól huszonnégy éves lányok körében: házasságban élve ők két-három gyereket neveztek kívánatosnak. Egy korábbi vizsgálat eredménye szerint a férfiak is hasonló gyerekszámot tartanának ideálisnak, tehát ha a kívánt gyerekek megszületnének, nem lenne baj Magyarországon. Ugyanakkor minden második nő bűntudatról számolt be, ami azt bizonyítja, hogy nagyon nehéz összeegyeztetniük a kitolódott iskolai szakaszt és a karrier utáni vágyat a gyerekvállalási kedvvel. Mindenhol úgy érzik, hogy nem tudnak eléggé teljesíteni.
Pongrácz Tiborné: A harminc év alatti nők közül százból hatvan egyetért a tradicionális családmodellel, vagyis ha tehetné, nem dolgozna, hanem a családnak, a gyereknevelésnek szentelné az életét. Minden bizonnyal azért is, mert ők már kulcsos gyerekként nevelkedtek fel, és tisztában vannak ennek a hátrányaival.
Tóth Pál Péter: Elfogadom ezeket az érveket, de úgy gondolom, a ma még kényszerű – nem tudatosan vállalt – gyerektelenség lassan tudatos gyerektelenségbe megy át. A termékenység motivációja hihetetlenül bonyolult dolog, nehéz egy-két okra leszűkíteni, de véleményem szerint az elmúlt hetven-nyolcvan évet – amelyben az értékek összezavarodtak és a politika száznyolcvan fokkal fordult többször is – nem lehet kihagyni az értékelésekből.
Klinger András: Ezzel nem értek egyet. Mi azért harcolunk, azt próbáljuk megértetni a döntéshozókkal, hogy nincs speciális magyar oka a csökkenésnek. Jugoszlávia az elmúlt években borzalmas helyzetbe került, háború volt, szétdarabolták, ennek ellenére ma a gyerekszám ötven százalékkal magasabb, mint nálunk.
Tóth Pál Péter: Én mégis úgy gondolom, hogy a politikai presszió hat az egyénre, a családra, és ezt nem szabad kifelejteni az elemzésből. Azt például tudjuk, hogy mentális problémák tömegét okozza a politikai nyomás – akkor miért ne hatna ez a gyerekvállalási kedvre is?
Klinger András: Ha ez igaz lenne, akkor az ötvenes-hatvanas években nem születtek volna gyerekek Magyarországon!
Kopp Mária: Azt azért ne felejtsük el, hogy a társadalmi összetartás akkor sokkal nagyobb volt!
Tóth Pál Péter: Folytatva a gondolatot: a művi terhességmegszakítás 1956-os liberalizálása kulcskérdés ebben a folyamatban. Azóta hétmillió legális abortusz volt Magyarországon! Egy másik vizsgálat azt mutatja, hogy ma minden újabb gyerek vállalása újabb lehetőség az elszegényedésre. A családok többségének azzal a dilemmával kell szembesülnie, hogy vállalja-e a következő gyermeket, rontva a már meglévők esélyeit, vagy inkább a biztonságra játszik, és nem vállal többet. A rendszerváltozás csak élezte a problémát, hiszen akkor nyílt ki a társadalmi olló. Másfelől, aki máról holnapra él, nem gondol nősülésre vagy gyermekvállalásra. Társadalmunkra az a legjellemzőbb, hogy nincs határozott jövőképünk.
Klinger András: A demográfiai átmenet a világ összes fejlett országában bekövetkezett, például minden országban csökkent a házasságkötések száma.
Tóth Pál Péter: Csakhogy mi több mint húsz éve fogyunk!
Klinger András: Németországban 1960-ban egy családra átlagosan másfél gyerek jutott, míg Magyarországon ugyanekkor ez az arány két gyerek volt, pedig nekik volt jövőképük, jövedelmük, szabad volt az abortusz. Az általános tendencia ma minket sem kerül el.
Kopp Mária: Ugyanakkor mindenütt komoly társadalmi változásnak lehetünk tanúi, ami az értékrenddel függ össze. Két komoly befolyásoló tényező van: az egyik a születésszabályozás lehetőségei (Kelet-Európában az abortuszt is születésszabályozási módszernek tartották), a másik a fogyasztói kultúra elterjedése.
Magyar Nemzet: Magyarországon milyen tényezők befolyásolják a nőket, amikor az abortusz mellett döntenek?
Pongrácz Tiborné: 1990-ben Európa nyugati és keleti fele megoszlott az abortusz szempontjából. A legrosszabb helyzetben a FÁK-országok vannak, ahol a nők átlagosan legalább két abortuszon esnek át. Magyarországon az abortusz liberalizálása után – amikor még nem voltak jó minőségű fogamzásgátló eszközök – kialakult értékrend a mesterséges terhességmegszakítást fogamzásgátló eszközként fogadta el. Az abortuszok száma 1990 óta évről évre csökken, tavaly ötvenhatezer volt. Ez a szám európai összehasonlításban középmezőnyt jelent. Az abortuszok száma nem csak az anyagi helyzettel és a jövőképpel függ össze, és nem függ okvetlenül az iskolai végzettségtől sem, bár a nyolc általánosnál kevesebbet végzetteknél magasabb, mint a képzettebbeknél (a középiskolát vagy egyetemet végzők között már nincs nagy különbség). A rendszerváltozás előtt az abortusz vallási és morális kérdéseiről nem lehetett beszélni, csak egészségügyi hatásairól. 1990 után végre az emberek szembesültek azzal, hogy a terhességmegszakítás nem foghúzást jelent. 1998 óta végre a fiatalok körében is csökkent az abortuszok száma, és ez nagyon jelentős változás.
Magyar Nemzet: Milyen a terhességüket megszakító nők kor szerinti megoszlása?
Klinger András: Sok az abortusz a fiatalok között, akik még nem élnek tartós párkapcsolatban, szintén sok az idősebbek között, akik már esetleg több gyermeket is szültek, majd nem védekeztek megfelelő módon. A gond az, hogy Magyarországon az abortusz és a védekezés közötti választás anyagi kérdés is: olcsóbb ma abortálni, mint fogamzásgátlót vásárolni. Mindenféle kezdeményezés volt a fogamzásgátlás ingyenessé tételére, de ezek sajnos a gyakorlatban nem valósultak meg.
Kopp Mária: Felméréseinkből az derült ki, hogy a legalacsonyabb rétegekben is tudnak már a fogamzásgátlás modern formáiról, de nem élnek vele. És még nem beszéltünk a házasságkötések számának óriási mértékű csökkenéséről – igaz, ez is európai tendencia.
Pongrácz Tiborné: Fél éve készítettünk egy felmérést, amelyből kiderült: attól függetlenül, hogy valaki házasságban vagy élettársi kapcsolatban él, mégis az előbbit tartja a legjobb formának. Érdekes, hogy megnőtt a házasság előtti együttélések száma.
Tóth Pál Péter: Tegyük fel a kérdést: egészségi állapotunknak semmi szerepe nincs a termékenységben? A stressznek, a rossz általános egészségi mutatóknak?
Kopp Mária: A társadalom ezen a téren is kettészakadt. Tény, hogy a depressziós nőknek kevesebb gyerekük van. Aki bízik a jövőben és számít a társára, szívesebben vállal terhességet. A gyermekvállalási kedvet vizsgálva furcsaságra bukkantunk: a jobb anyagi helyzet majdhogynem fordított arányban van a gyerekek vállalásával (az egészségi állapotnál ez nincs így, a gazdagabbak egészségesebbek). Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy a gyerek mint önmegvalósítás, a kevésbé iskolázott nőknél talán fontosabb. Az utóbbi években ennek az ellenkezője is megfigyelhető, az, hogy a diplomás nők közül sokan tudatosan vállalnak több gyermeket.
Magyar Nemzet: Készültek statisztikák valaha a romák gyerekvállalási kedvéről?
Klinger András: Voltak ilyen mérések, de ezek nem pontosak, mert önbevallásra alapulnak, magyarán a nyilatkozó nem mindig vállalta nemzetiségét. A hatvanas években durván azt lehetett mondani, hogy a romák háromszor annyi gyereket vállaltak, mint az ugyanott élő nem romák. A különbség aztán fokozatosan csökkent, a legutolsó vizsgálat (amely a kilencvenes évek elején készült) negyven-ötven százalékos differenciát mutatott ki.
Magyar Nemzet: Térjünk rá a halálozási okok vizsgálatára! Abban egyetérthetünk, hogy e kategóriában sokkal rosszabbul állunk az európai átlagnál (2000-ben ezer lakosra 13,5 haláleset jutott), csak Bulgáriában és egyes FÁK-országokban drámaibb a helyzet.
Kopp Mária: Elöljáróban szögezzük le, hogy mindez nem annak köszönhető, hogy mi, magyarok úgymond sérülékenyebbek vagyunk más nemzeteknél. A hatvanas években ugyanis a magyar népességen belül kifejezetten jók voltak a mutatók, például a szív- és érrendszeri halálozásban, amikor Finnország vagy Amerika nagyon rosszul állt. A hatvanas évek végétől a nyolcvanas évekig rendkívüli rosszabbodás következett be, ennek eredménye a jelenlegi állapot.
Klinger András: Így van, az első világháború előtt és a két világháború között nagyon rosszak voltak a mutatók, de azután volt jó korszakuk a magyaroknak 1945–1965 között.
Tóth Pál Tibor: Ebben az időszakban küzdötték le a fertőző betegségeket, mert ezen a területen gyakorlatilag együtt haladtunk a Nyugattal. Mi akkor kezdtünk lemaradni, amikor ott a krónikus betegségek ellen is sikerrel vették fel a harcot, mert ez nálunk nem sikerült. Igazán nem is törekedtek rá, az egészségünkkel kapcsolatban a szemléletünkből hiányzik a betegség megelőzésének gondolata.
Klinger András: Abban sem álltunk rosszul. Inkább azt lehet mondani, hogy a jólét hozta ezt a helyzetet. A javuló életviszonyok, a több étel és ital.
Kopp Mária: Ez nem ilyen egyszerű. Óriási társadalmi változások voltak akkoriban.
Tóth Pál Tibor: Emlékezzünk csak: akkor kezdték az embereket a téeszekbe erőszakkal bekényszeríteni. A depresszió, az alkoholizmus és más problémák akkortól jelentkeztek tömegméretekben.
Kopp Mária: Magyarországon leginkább a középkorú férfiak halálozási aránya emelkedett. Ma többen halnak meg közülük, mint az 1930-as években. Ez tragikus. Ha valaki megéri a 65-70 évet, már hasonlók az életkilátásai a nyugati országokban élő férfitársaiéhoz. Ebből az következik, hogy a jelenséget nem magyarázhatjuk az egészségügy helyzetével. Érdekes, hogy az érettséginél magasabb végzettségű férfiak várható élettartama majdnem kétszerese, mint az alacsonyabb végzettségűeké. Ez azt jelenti, hogy a leszakadó rétegek vannak a legrosszabb helyzetben. Az alacsony végzettségű, középkorú férfiak rövid élete csak fele részben magyarázható a hagyományos kockázati tényezők emelkedésével, az alkoholproblémával, illetve a dohányzással.
Klinger András: Ez sem csak magyar jelenség, az összes volt szocialista országban ugyanez következett be. Legrosszabb a helyzet a FÁK-országokban. Oroszországban tíz év alatt ugyanennyi évvel csökkent a férfiak születéskor várható élettartama!
Magyar Nemzet: Mi az oka annak, hogy a rendszerváltás óta még rosszabbak a halálozási mutatók?
Kopp Mária: Magyarországon a korai halálozás emelkedése a nyolcvanas évek végéig volt a legerősebb, azóta csökkent a rosszabbodás mértéke. A hirtelen társadalmi átalakulás és a társadalmon belüli különbségek növekedése szorosan összefügg a halálozási mutatók roszszabbodásával, tehát a lemaradó rétegekben nagyobb az egészségi állapot romlása.
Klinger András: Érdekes, hogy az előző öt évben a hozzánk hasonló országokban (Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában) és Magyarországon is egy évvel nőtt a születéskor várható élettartam (a férfiaknál hatvanhatról hatvanhétre emelkedett, a nőknél hetvenötről hetvenhatra), de a férfiak esetében ez így is tíz évvel kevesebb, mint az európai átlag!
Magyar Nemzet: A társadalmi különbségek miért befolyásolják az élettartamot?
Pongrácz Tiborné: A létbizonytalanság miatt. A szocializmusban – igaz, alacsony szinten – tudtak előre tervezni az emberek. Tudták, hogy idővel lehet Trabantjuk és telkük, fizetésük elég a következő hónapig, így kevesebb volt a stressz.
Magyar Nemzet: Vannak nálunk szegényebb országok, amelyekben jobbak a halálozási arányok.
Kopp Mária: Igen, Albániában például kifejezetten jók a mutatók, s ez azt bizonyítja, hogy a szegénység önmagában nem komoly kockázati tényező, de az igen, ha valaki úgy érzi, lemaradt, másoknál kisebb értékű.
Tóth Pál Péter: Sokáig azzal magyarázták az 1956 utáni magas halandóságot, hogy elkezdtünk enni, inni és egészségtelen életmódot folytatni. Úgy gondolom, ennek háttere érdekes, az ilyen életmódra ösztönző pszichikai tényező. Miért kezd tömény szeszt fogyasztani az a nép, amely ezt előtte nem nagyon tette? Miért fojtja zsírba és alkoholba az életét, miért nem mozog eleget? Szerintem ezek következmények, nem okok. A gazdasági rendszerváltásnak voltak negatív hatásai, például a jólét utáni lihegésünk. Élni nem tudunk, hanem kiéljük magunkat abban, hogy tegnapi életszínvonalunkat próbáljuk megőrizni, ennek következtében önkizsákmányolást folytatunk. Feloldhatatlanok azok a pszichés problémák is, amelyek a munkahely elvesztésével járnak. Önmagunkat sem érdekel a saját egészségünk, de sajnos a pártokat és a politikusokat sem.
Klinger András: Az emberek egészségének javítása hosszú távú befektetést igényel, melynek csak harminc-negyven év múlva látszik meg a hatása. Magyarországon száznegyvenezer-százötvenezer ember hal meg évente. Ha meg tudnánk közelíteni az európai átlagot, akkor ez a szám negyvenezerrel kevesebb lenne.
Kopp Mária: A régi magyar borivó szokások egészségesek voltak, de ma rossz minőségű töményet iszunk, sokszor egyedül, nem csupán étkezéshez. Ennek következtében ma mi vezetünk a világon az alkohol okozta halálozásban. De a legfontosabb kérdés, hogy miért iszik valaki kóros mértékben, miért nem tud leszokni a dohányzásról. Ennek hátterében az alapvető probléma a kontrollvesztés élménye: sokan úgy érzik, saját helyzetüket nem tudják megoldani, értékrendjükben az anyagi javak dominálnak. A hatvanas évekig nem az volt a legfontosabb, hogy mikor vehetnek jobb kocsit.
Klinger András: Húsz-harminc évvel ezelőtt az iskolázottság sem számított kockázati tényezőnek. A hatvanas évek óta egyértelmű a magyarok egészségi állapotának romlása, de a társadalom azóta nem tett semmit. Nyugaton ugyanilyen tendencia kezdődött, de felismerték és tettek ellene. Mi gyógyszerárakon vitatkozunk, ágyszámokon, privatizáción, de a megelőzésről és az egészséges életmódról jóval kevesebbszer esik szó.
Kopp Mária: Finnországban a hatvanas években a nők elmentek tüntetni az egészségügyi minisztérium elé „Nem engedjük, hogy meghaljanak a férjeink!” jelszóval. Közösségi programokat szerveztek, amelyeknek az volt a lényegük, hogy a kis falvakban – az egyházak és az iskolák bevonásával – figyeltek egymásra az emberek, támogatva és így felemelve a leszakadókat. Amikor a faluban észrevették, hogy valaki a kocsmában tölti a napjait, akkor ezt közös ügynek tekintették.
Magyar Nemzet: Egyes egyházak ma is próbálnak segíteni a kontrollvesztett embereken.
Kopp Mária: Ez nem a kisegyházak, hanem a társadalom feladata lenne. Magyarország átvehetné a Nyugaton jól bevált kölcsönös segélyegyletek modelljét. Ezekbe az egyletekbe bevonják az embereket, így ők nemcsak tagjai, hanem tulajdonosai is lesznek az egészségpénztáraknak. A 2000. évi egészségügyi világjelentésben sorba rendezték az országokat, hol használják fel legjobban az egészségügyre fordított kereteket. Franciaország állt az élen, ahol szinte mindenki tagja a pénztáraknak.
Klinger András: Érdekes, hogy Franciaországban a leghosszabb a várható élettartam, pedig ott is sokat isznak. A japánok dohányoznak a legtöbbet, mégis ők élnek a legtovább. A rossz egészségi állapot nemcsak az egészségügyi ellátáson és színvonalon múlik, hanem azon a filozófián is, ahogyan az egészségügyhöz viszonyulunk. Amíg egy orvos jövedelmét az határozza meg, hogy milyen műtétet végzett, nem pedig az, hogy körzetében csökkent-e a halandóság, addig nem oldhatók meg ezek a problémák.
Tóth Pál Péter: Magyarországon a népesség eltartó képessége egyre rosszabb. Az előrejelzések szerint 2030-ra egy aktív keresőre három eltartott jut. Az is köztudomású, hogy az egészségügyre fordított összegnek több mint hatvan százalékát a hatvan éven felüliek használják. A fiatalkorúak egészségi állapota sokkal rosszabb, mint amire életkoruk alapján gondolni lehet, ám e nemzedék egészségmegőrzésére alig jut pénz, így nekik még rosszabbak a kilátásaik.
Magyar Nemzet: Magyarországon a bevándorlók száma javít-e a népességi mutatókon?
Tóth Pál Péter: Nem tudjuk, mert nincs információnk arról, hogy hányan mennek el az országból. Az előző tíz évben nagyjából százezren vándoroltak be hazánkba, és telepedtek le többé-kevésbé végleges szándékkal. Valószínűleg nyolcvanezren mentek el, tehát nem beszélhetünk a migrációnak köszönhető komoly népességnövekedésről. A bevándorlók kor szerinti összetétele is romlott, ugyanis egyre jelentősebb számban érkezik az idősebb nemzedék Magyarországra. Ők leginkább Kárpátaljáról és Erdélyből érkeznek, valószínűleg gyermekeiket követve, és olyanok is akadnak szép számmal, akik nyugdíjaséveiket élvezni telepednek haza nyugatról.
Pongrácz Tiborné: Hogy mondjunk valami jót is végszóként: a magyarok sok szempontból pozitívan reagálnak a változásokra. A keletnémet nők például 1990-ben, amikor elvesztették munkahelyüket, nem szültek gyereket. A magyar nőket nem viselte meg annyira a munkanélküliség, könnyebben megváltoztatták értékrendjüket.
Kopp Mária: Az előző évtized az agy évtizede volt. A társadalomnak végre fel kellene ismernie, hogy az agy, azon belül a pszichés funkciók alapvetően befolyásolják életműködésünket, különösen az egészségi állapotunkat. A megelőzés, az egészségmegőrzés, a közösségi alapú programok jól működnek Nyugaton – ezekből a példákból kellene tanulnunk.
Tóth Pál Péter: Ki kellene dolgozni egy hosszú távú stratégiát, de a legsürgetőbb egy rövid távú hatásos program megalkotása a középkorú férfiak halálozásának megállítására.
Klinger András: A közösség könnyen befolyásolhatja negatívan az egészségi állapotot, pozitív változásokat annál nehezebb előidézni. Fontos, hogy a magyar társadalom és politika – ha már segíteni nem tud – legalább ne rontsa a tragikus egészségügyi helyzetet.

Klinger András az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán címzetes egyetemi tanár, 1973 óta a demográfia oktatója. A demográfiai tudományok kandidátusa. 1950-től dolgozik a Központi Statisztikai Hivatalban a népesedés- és társadalomstatisztika területén, főosztályvezető, majd elnökhelyettes. Nyugdíjazása óta tudományos szakértő. Elnöke volt az MTA demográfiai bizottságának, a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaságnak. 1980 óta főszerkesztője a Demográfia című folyóiratnak.
***
Kopp Mária orvos, pszichológus, egyetemi tanár, MTA-doktor, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének igazgatója 1993 óta. 1973 óta dolgozik a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a Pszichiátriai Klinikán a Pszichofiziológiai Laboratórium és a klinikai epidemiológiai munkacsoport vezetője, valamint a pszichoszomatikus ambulancia megszervezője volt
***
Pongrácz Tiborné Hüttl Marietta demográfus, szociológus. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa, az MTA demográfiai bizottságának tagja. Kutatási területe: családdemográfia, a gyermekvállalási magatartást befolyásoló társadalmi-gazdasági, értékrendi tényezők, a gyermekvállalás és a kereső tevékenység összeegyeztetésének konfliktusai, a családpolitikai és a demográfiai folyamatok kölcsönhatása, a termékenység szempontjából sajátos népességcsoportok..
***
Tóth Pál Péter szociológus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az MTA demográfiai bizottságának titkára. Tagja a román–magyar történész vegyes bizottságnak, szerkeszti a Magyar Tudomány szociológia és interjú rovatát. Főbb művei: A magyar értelmiség története a két világháború között I–II., Messiások…, Ítéletidő, Nemzetközi vándorlás – Magyarország, Haza csak egy van?, Szórványban.

erdély ma - Támadások a család ellen

erdély ma - Támadások a család ellen

www.dnyem.hu/ujsag/pdf/oromhir_I_2.pdf

www.dnyem.hu/ujsag/pdf/oromhir_I_2.pdf

Referenciák | www.tiszater.hu

Referenciák | www.tiszater.hu

Japán felhívás imára

Az alábbi üzenet jött Japánból, segítséget kérnek!
Aki kéri, szívesen lefordítom.
A Japanese Monk Sent this Prayer Request
EGY JAPÁN SZERZETES KÜLDTE AZ ALÁBBI MANTRA/IMA KÉRÉST:
The damage of the earthquake in Japan is devastating.
A FÖLDRENGÉS NAGYON SÚLYOS PUSZTÍTÁST VITT VÉGBE JAPÁNBAN.
Unable to cool down the reactor, we are facing a possibility of nuclear
transplant explosion.
AMENNYIBEN NEM SIKERÜL LEHŰTENI A NUKLEÁRIS REAKTORT, EGY ROBBANÁSSAL NÉZÜNK SZEMBE.
Please join our prayer. Feel free to forward this prayer request to anyone.
It would be great if more people can pray.
KÉRÜNK, CSATLAKOZZ AZ IMÁNKHOZ, BÁTRAN TOVÁBBÍTSD MÁSOKNAK IS EZT AKÉRÉST, HATALMAS SEGÍTSÉG LESZ, HA SOKAN IMÁDKOZUNK.
Here is a translation of a message/oracle from the Ise Shrine in Japan:
EZ A FORDÍTÁSA AZ EREDETI ÜZENETNEK/IMÁNAK, AMI JAPÁNBÓL ÉRKEZETT, ISE SHRINE-TŐL:
After sunset we need strong power of prayer.
AMIKOR A NAP LENYUGSZIK, AKKOR VAN ERŐS IMÁRA SZÜKSÉGÜNK.
Please let me deliver the message to as many as possible.
KÉRLEK, SEGÍTS ABBAN, HOGY MINÉL TÖBBEKHEZ ELJUSSON EZ AZ ÜZENETEM!
We can stop this earthquake with our prayers, but right now the nuclear
plant is in danger.
MEG TUDJUK ÁLLÍTANI A FÖLDRENGÉST AZ IMÁINKKAL, DE MOST AZ ATOMERŐMŰ VAN VESZÉLYBEN.
Please heal the suffering, sadness, anger, worry about nuclear
plants.
KÉRLEK, SEGÍTS GYÓGYÍTANI A SZENVEDÉST, SZOMORÚSÁGOT, DÜHÖT ÉS AGGÓDÁST AZ ATOMERŐMŰVEKKEL KAPCSOLATBAN.
Please do not think that this accident will bring justice.
KÉRLEK, NE GONDOLD, HOGY EZ A BALAESET MAJD IGAZSÁGOT SZOLGÁLTAT!
Please care for each other.
KÉRLEK, TÖRŐDJETEK, TÖRŐDJÜNK EGYMÁSSAL!
The energy toward conflict and fight is also fueling the things happening
right now.
HA A KONFLIKTUSSAL ÉS A HARCCAL FOGLALKOZUNK, AZ CSAK TÁPLÁLJA A MOST TÖRTÉNŐ (NEGATÍV) ESEMÉNYEKET.
Please stop the conflict and stop the fight and change the worrying voice
to the power of prayer.
KÉRLEK, ÁLLÍTSÁTOK MEG A KONFLIKTUST, HAGYJUK ABBA A HARCOT, ÉS VÁLTOZTASSUK MEG AZ AGGÓDÓ HAGOT AZ IMÁKBAN.
Please pray that as many people as possible can be saved.
KÉRLEK, IMÁDKOZZ AZÉRT, HOGY MINÉL TÖBBEN MEGMENEKÜLJENEK!
We will be O.K.
MI RENDBEN LESZÜNK ÍGY.
If our hearts start connecting with each other the earth will be healed.
HA A SZÍVEINK KAPCSOLATBA KERÜLNEK EGYMÁSSAL, A FÖLD MEG FOG GYÓGYULNI.
There are the sounds/vibrations that can release the karma of earth.
VANNAK OLYAN HANGOK/VIBRÁCIÓK, AMIK FELOLDHATJÁK/MEGVÁLTHATJÁK A FÖLD KARMÁJÁT.
Anyone who can make a prayer sound, anyone who can do reiki,
anyone who can do long distance healing,
please direct your energy to the center of Japan .
BÁRKI, AKI TUD REIKIVEL VAGY TÁVOLSÁGI GYÓGYÍTÁSSAL DOLGOZNI, KÉREM, IRÁNYÍTSA AZ ENERGIÁIT MOST JAPÁN KÖZEPÉRE, PONTOSAN HECHIRO GATAHOZ, AKITA PREFEKTUSBA!
The exact location is above the Hachiro gata, Akita Prefecture .
If you can sing, please sing.
HA ÉNEKELNI TUDSZ, KÉRLEK ÉNEKELJ!
Humming is fine too.
A ZÜMMÖGÉS IS JÓ LESZ NEKÜNK!
Let the earth listen to the sound.
Please send gratitude to the earth.
If mother earth wakes up, everything will stop.
ENGEDD, HOGY A FÖLD MEGHALLJA A HANGODAT, ÉS KÜLDJ NEKI HÁLÁT, KÖSZÖNETET! HA A FÖLDANYA FELÉBRED, MINDEN RENDBEN LESZ.
The word Song/Sing writes in Japanese Kanji - small possibilities
support a big lack.
AHOGYAN A JAPÁN DAL IS ÍRJA: A KIS LEHETŐSÉGEK A NAGY HIÁNYBAN JELENTENEK TÁMOGATÁST!
Please send your prayer to the Earth to wake up the Spirit.
KÉRLEK, KÜLDD IMÁDAT A FÖLDNEK, HOGY FELÉBRESSZÜK SZELLEMÉT!
I will be in meditation after the sunset.
I will pray for the light shining in the sky even in the darkness.
May everyone be safe.
ÉN MEDITÁLNI FOGOK NAPLEMENTE UTÁN, IMÁDKOZNI FOGOK A FÉNYÉRT ÉS A RAGYOGÁSÉRT MÉG A SÖTÉTSÉGBEN IS. LEGYEN MIDNENKI ÉPSÉGBEN!
Thank you for supporting my heart at this very difficult time.
Gratitude for our life.Fuma
SZÍVBŐL KÖSZÖNÖM A SEGÍTSÉGETEKET EZEKBEN A NAGYON NEHÉZ IDŐKBEN, ÁLDÁS AZ ÉLETÜNKRE: FUMA








--
Szép napot!

Ildikó

Végig a Via Dolorosán

Feloldozlak bűneid alól.
Mondta gyóntató Atyám, gyónásom befejeztével.
Elégtételként, a keresztút egyik állomását imádkozz végig!
Hazatérve a szentmiséről, most erre gondolok.
Életem meghatározó élménye volt az a nap.
Robi körül ültünk Csíksomlyón, a Szent Ferenc Alapítvány önkénteseinek felkészítésén.
Ebéd után voltunk.
Délutáni programunk, egy kellemesséta lesz, a keresztúton, a Hármashalom oltárhoz.
Sétáim során, már láttam, milyen meredek emelkedő visz fel az oltárhoz.
Még alig tudtam járni.
Csak egy év telt el agyvérzésem óta.
Már az is hajmeresztő halálugrásnak számított, hogy egyedül elindultam a számomra ismeretlen erdélyi település felé.
Isten segedelmével gond nélkül érkeztem.
Tizenöt, húszfőnyi csapatunk délután kettő óra tájban nekiindult a meredélynek.
Kicsit szédültem. Bukdácsolva haladtam az elsők között.
Lábam nehezen mozogtak, mintha mélytengeri búvárként ólomnehezékekkel ellátott ruhát viseltem volna.
Gyöngyözött a homlokom.
Kapkodva vettem a levegőt.
Kicsit le kell ülnöm.
Mondtam a mellettem állónak.
Ültömben nagyokat slukkoltam, a friss, fűillattal teli, hegyi levegőből.
Angéla arca jelent meg előttem.
Vagy te mész el innen, vagy mi megyünk el!
Arca haragtól piroslott.
Így esett, hogy egyedül maradtam.
Miután kiszuszogtam magam, nehézkesen feltápászkodtam.
Botorkáltam a többi, fiatal társam között.
Minden lépésnél arra gondoltam, vajon bírni fogom, a végéig?
Nehezen fogytak a méterek.
A gyepből, itt- ott, kövek tűntek elő.
Nem láttam azokat, gyakran megbotlottam bennük.
Ilyenkor, kezemet letéve, szinte négykézláb haladtam.
Azután, hirtelen elsötétült előttem a világ.
Újra leültem a fűre.
A piciny,tiszadobi bérlakás képe jelent meg előttem.
Csend, és magány.
Társaim, élénk csacsogással haladtak előttem.
Ájulás környékezett, a szokatlanul nehéz erőfeszítések miatt.
Oly távoli még a vége!
Gondoltam, kétségbe esve.
Mellettem Ernő haladt, a Szászvárosi Otthon vezetője.
Maga is Csaba Testvér gyermeke volt.
Látta rajtam, hogy mindjárt össze fogok esni.
Elővette vizes flaskáját, megkínált.
Nagyot kortyoltam belőle.
Közben, a lányok tanácsára locsolták a fejem, a vízzel.
Egyre meredekebb lett, a hegyoldal.
Szégyenkezve néztem társaimra.
Nem fogok tudni, felmenni!
Ernő, a hónom alá nyúlt.
Összeszedtem minden erőmet.
Lépéseim, szinte önkívületben követték egymást.
Eszembe jutott hihetetlen vállalkozásom.
Az agyvérzést követő, magányos életem, az erdélyi utam, amikor valamibe úgy kezdtem bele, hogy nem terveztem meg aprólékosan minden mozzanatát, csak Mennyei Atyámra bíztam magam.
Eddig működött!
Csodálkoztam.
Ernő kezét fogva megpillantottam a hegytetején, a tisztást.
Gyönyörűen ragyogott, a májusi napsütésben.
Felettem bárányfelhők tarkították, a fenyvesekkel teli szemhatárt.
A Hármashalom Oltár, még így , keresztalja nélkül is káprázatos volt.
Megtettem, amit korábban, ép ésszel el sem lehetett gondolni.
Csak bízni kell!
Bízni és hinni!

Böjte Csaba: Az engedelmesség öröméről

Halálugrás

Emlékszem, milyen nehezen hagytam ott a biztos, kényelmes karbantartó állásomat a kis műhelyben, hogy elmenjek a bányába segédmunkásnak. Magam sem értettem, hogy pontosan miért kell lépjek, de éreztem, - ott bent, a lelkem mélyén - hogy menni, lépni kell.

Csodálom Máriát! Életerős fiatal lány, tele álmokkal, tervekkel a jövővel kapcsolatosan. Szeretem magam elé képzelni, ahogyan jegyesével, Józseffel együtt vannak, csacsognak, szövik a terveket, bejárják Názáret szép tájait, hogy megálmodják kis családjuk otthonát.... És akkor jön az angyal egy hatalmas kéréssel, egy ismeretlen, életre szóló feladattal, Isten akaratával.

Mária nagysága abban áll, hogy igent tud mondani a jó Istennek. Képes elengedni mindazt miben addig hitt, mit addig kis szívében építgetett, és ki tudja mondani Teremtőjének az igent.. Ez olyan, mind amikor az akrobata, fent a magasban elengedi a kezében lévő biztos trapézt, és bukfencet vetve a levegőben, egy halálugrással társa karjai közé veti magát. Mária bizalommal, mindent elengedve repül, és a jó Isten gondviselő karjai felfogják őt.







Csodálatos az Istenben bízó ember bátorsága! Mi is érezzük, - különösen ilyenkor nagyböjtben - hogy ezt-azt el kellene engedni, és hatalmas lendülettel bele kellene vetni magunkat abba amiben hiszünk, mit értékesnek, fontosnak, Isten akaratának látunk! A kérdés, hogy megvan bennünk a Boldogságos Szűz Anya bátorsága, hatalmas életereje, lendülete? El merjük-e engedni azokat a megszokott, hozzánk nőtt beidegződéseket, kényelmes szokásainkat, melyek visszafogják szárnyalásunkat?

Emlékszem, milyen nehezen hagytam ott a biztos, kényelmes karbantartó állásomat a kis műhelyben, hogy elmenjek a bányába segédmunkásnak. Magam sem értettem, hogy pontosan miért kell lépjek, de éreztem ott bent, a lelkem mélyén, hogy menni, lépni kell. Dolgoztam a föld alatt keményen, és aztán egy év múlva, egy tavaszi szép napon éreztem, hogy megértem a továbblépésre. Éreztem, hogy menni kell, életemet, az egyetlent, egy bátor lendülettel Istenem kezébe kell tennem. Rég érlelődő vágyamtól vezetve, jelentkeztem a teológiára.

Hihetetlenül nehéz volt elengedni a barátokat, a megszokott életet, megannyi ismerőst, a kényelmet, és egy hatalmas halálugrásban ellendülni az ismeretlen, titokzatos jövő felé, hinni azt, hogy Isten szeretete felfog, és nem lesz halálos zuhanás vakmerő tettemből. Csodálatos volt a teológián szinte lélegzet nélkül repülni az ismeretlen, új világba. Ma is beleborzongok az akkori élménybe! Huszonévesen mindent elengedni, és az egyházüldöző kommunista rendszer csápjai között, bizalommal suhanva, repülni a szeretet Istene karjai közé... Aztán mint felszentelt pap, ifjúsági lelkész, elengedni egy nyugodt, konvencionális papi életkeretet, és befogadni a gyermekeket, belezuhanni a szeretet "törvényen kívüli" végtelen távlataiba. Hogy mondjam el? Minden egyes új döntés egy biztos halál, de ugyanakkor egy végtelenül erős, jóságos, továbblendítő erőnek a megtapasztalása.

Hihetetlen öröm van bennem, mert megtapasztaltam, hogy Isten erős kézzel, jóságos karral felfog, felemel, újból és újból értelmet ad a hitből fakadó döntéseknek. Idő kellett megérteni, hogy életünk nem más, mint folyamatos halálugrás, mert minden új lépé, valaminek a bátor elengedése, es zuhanás a gondviselő Isten karjai közé. Egy új munkahely, családalapítás, gyermekvállalás, de még egy új kapcsolat, szövődő barátság is, minden de minden kisebb vagy nagyobb halálugrás, melyek előtt ha megtorpanunk, életünk kibontakozása leáll, és Szent Péter példájára mi is elkezdünk süllyedni létünk háborgó, galileai tengerén.

Most ezekben a szent nagyböjti napokban, imádkozom bátorságért, hogy a soron következő halálugrásainkat - mit tőlünk kér az Úr, – merjük megtenni... Merjük elengedni a kényelmes, talán már rég kinőtt állomásainkat, és Istenben bízó lélekkel nekilendülni az előttünk lévő, a szeretet tiszta vágya által szívünkbe felvázolt nemes cél felé.

Lehet, hogy csak egy jogosítvány megszerzése vagy egy idegen nyelv elsajátítása a cél, de lehet, hogy egy rég elkezdett tiszta kapcsolat házasságba torkolló beteljesülése, vagy a csodálatos szerzetesi, papi hivatás a te célod...　Nem tudom a te utadat, de az biztos, hogy Isten a továbblépés, a mozgás, a kibontakozás Istene. Ő a dinamikus haladás, kiteljesedés útján akar vezetni bennünket. Egészen biztos, hogy a te célod a végtelen, és így mindig van tovább. Tudnod kell, nincs célba érés ezen a földön, csak lélegzetvételnyi pihenés, vagy halálos megtorpanás.

Társad, családod van? Ez nem ok a tunya sodródásra. Egyeztess és induljatok együtt bizalommal. Egy újabb kisbaba tudatos vállalása, talán a következő halálugrás számotokra? Rég megálmodott családi otthonotok alapjainak kiásása? Nem tudom! A jó Isten a szívetek visszatérő vágyai által akar vezetni. A legszebb álmotok az Ő szent akarata!

Én, a te kisebb testvéred, csak biztatni, bátorítani tudlak. Nefélj!

Egyetlen életed van, ne köss a langyos semmittevésben kompromisszumokat, a megszokott kényelemben ne poshadj el! Merd elengedni a biztos fogást, az állást, és merd elkezdeni a legszebb vágyad valóra váltását. Bízzál! Ha szíved indít, engedd el a trapézt, és zuhanj bele akár a tátongó semmibe! Legyen hited az élő Istened karjai közé vetni magadat! Nem könnyű tudom, de az élet ura, kinek nevében saját vágyaidra igent mondtál, nem veszi le rólad a szemét, passzívan nem hagy leesni, összetörni, Ő felfog és biztos kézzel tovább vezet... És ez a mindig tovább, - látod-, ez az élet! Léted egy bátor nekilendülés, újabb és újabb halálugrás, kibontakozó repülés a Végtelenbe!! Ne félj! Testi halálod utolsó ugrásod lesz ezen a földön, elszakadás a földi trapéztól, egy beteljesedés, bátor repülés Istened karjai közé.
Forrás: mindennapi.hu

Ezekkel a gondolatokkal bátorítalak, biztatlak 2011. nagyböjtjében, és kívánok mindannyiatoknak Istentől megáldott, szép Húsvéti ünnepeket.

Kisebb testvéri szeretettel:

Csaba testvér

Megszállottak... és más gyermekbetegségek

A tiszadobi gyermekek debreceni előadására készülve, csendesen elmélkedem, mint Platón tette, sétái alatt.
Arankára, és azokra gondolok, akik megszállottként hisznek munkájuk, hivatásuk értelmében.
Nem anyagi haszon, még csak nem is köszönet motíválja Őket.
Maguk szerényen, mondhatom szegényen, esetleg nélkülözve élnek.
Hit hajtja Őket.
Nem mindig Istenbe vetett hit, csak az emberi jóságba.
Aranka és már pszichológus nagylánya, Nóra is, a lovakban talált segítőtársakat, hogy a gondjaikra bízott, hátrányos helyzetű, magatartás zavaros cigány gyermekeknek életre szóló útravalót adjon.
De ugyanezt teszi, a nemrégiben megismert Ritók Nóra is.
Böjte Csaba Atya, Erdélyben, a ferences hit alapján teszi ugyanezt.
Tanulságképpen Mamvas Béla írását idézem.
A filozófus király – az örök filozófus

Mialatt csaknem egy évig beszéltek a filozófiáról, most az összefoglalás is elhangzott, és csak most, végül szóltak magáról az örök filozófusról. A mulasztást negyedóra alatt helyrehozni nem lehet. Hogy az emlékezésnek nyoma legyen, hadd következzék ez a talán nem is egészen valótlan történet:
Képzeljék el, hogy Akadémos kertjében az öreg Platón tanítványaival sétál. Egészen ősz és meghajlott. Jó néhány esztendő telt el már azóta is, hogy utoljára Szicíliában volt, még egyszer megkísérelte felépíteni a Politeiát, de Dionysios zsarnok ösztönén is az értelmetlen tömeg tudatlanságán elbukott. Visszatért Athénbe, s azóta csendesen sétál a város mellett a platánok alatt, leül a fehér kövekre néhány fiatal fiú közé s halkan beszél.
Egy napon az egyik fiú azt kérdezi:. Mondd, isteni, nagy kudarcod után is vallod azt, hogy államot csak úgy lehet kormányozni, ahogy megírtad és hirdetted? Nem jutottál jobb belátásra most, miután semmit abból, amit gondoltál, megvalósítani nem tudtál?
Platón még a szokottnál is csendesebben válaszolt: Nem. És elmondom neked, hogy más belátásra miért nem jutottam.
Kis szünetet tartott, hogy emlékeit összeszedje, aztán így folytatta az árnyékos platán alatt: Mikor évekkel ezelőtt Szicíliában hajóra szálltam és láttam, hogy minden akaratom, szándékom elveszett, nem saját tehetségtelenségemen, hanem mások irigységén, botorságán csúfosan zátonyra jutott, kétség vett rajtam erőt. A hideg szél az árbockötelek között sípolt, de kint voltam a fedélzeten egész éjszaka, hogy megalázott lángoló szívemet lehűtsem. Önkéntelenül Sókratést, holt mesteremet hívtam, vádoltam is. Azt kérdeztem tőle, amit te most tőlem: vajon van-e értelme még tovább tartani oly állam képét, amelyet az idea nevében csak egy ember kormányozhat, a filozófus király. Sötét és szakadékos percek voltak azok ott a hullámokon imbolygó hajó fedélzetén a szélben egyedül és éjszaka. S mikor már vagy huszadszor mondtam magam elé csaknem értelmetlen zavaromban ugyanazt, hogy: szólj, Sókratés, van értelme még? - akkor hirtelen úgy tűnt, mintha a vitorlák közül előlépett volna ő, Sókratés. Arca nyugodt volt, életében sohasem láttam ilyen nyugodtnak. Szája körül a hamiskás mosolyt, amiért annyira szerettük, hiába kerestem. Közelebb jött és leült. Egész lényében volt valami, amire szót hiába keresek. Csak amióta ezt' a lényt láttam, tudom, hogy mi a halál. Barátságos volt, de éreztem, ha itt látom is, tulajdonképpen megmérhetetlenül távol van. Elakadtam és annyit tudtam még kinyögni:
Szólj, Sókratés.
Mire ő bólintott és megszólalt. Hangját a szél fütyülésétől alig lehetett elválasztani: Kevély vagy Platón. De, így van rendjén. Az emberben titánok vére folyik. És kell, hogy ilyen legyen. Kimondtad azt, hogy államot más nem kormányozhat, csak bölcs, aki király és a király, aki bölcs. Kevélységedben mindjárt fel is akartad építeni. S most itt szenvedsz letiporva, szegény Platón. Várj egy kicsit. Hidd el, jót mondtál. Másképpen nem lehet. Soha boldog állam nem lesz, csak ha azt filozófus kormányozza. De nem te fogod megteremteni. Te csak kimondtad. Maguknak kell megcsinálni. Hogy mikor? Megmondom neked: amikor akarják. Most? Száz, ezer, százezer év múlva? Mindegy. Nekik kell megcsinálni és akkor, amikor akarják, megcsinálják és meg kell csinálniuk, mert boldogok másként nem lehetnek és soha boldog állam nem lesz, csak amit filozófus kormányoz. Várnak? Várjanak. Szenvednek? Véreznek? Éheznek? Boldogtalanok? Ők akarták. Rendetlenség, viszály, zavar, méreg, gyilkosság, erő-szak kell nekik? Tehetek ellene valamit? Te kimondtad. Igazad volt és van és lesz. A filozófus a világ királya, s az emberiség boldog csak a bölcs uralma alatt lehet. Mert csak az uralkodik helyesen, akinek a hatalom nem szenvedély, inkább teher. Ne bántson a kétely, Platón. Te nem tudtad megcsinálni, talán éppen azért, mert még volt benned szenvedély. Majd ha lesz valaki, aki el fog bújni az uralom elől, a feladat arra vár. De a népnek kell akarni. S amíg a nép inkább éhezik, gyűlölködik, zajong, lázong, hódít, öldös, kapzsi, erőszakos, hiú, addig úgyis hiába. Nyugodj meg Platón.
Az árnykép fölkelt, megérintette homlokomat s aztán, mintha a szél elfújta volna, eltűnt.
Íme, barátom, ez történt velem a hajó fedélzetén, éjszaka, mikor Szicíliából ismét visszatértem kudarcom után ide Athénbe.
Az ifjú csak későn válaszolt: Mondd, isteni, lehetségesnek tartod, hogy majd, ha filozófus leszek, megcsinálom én?
Platón egyszerre nagyon komoly lett és azt mondta: A filozófus azért a világ királya, mert az ő feladata az isteni élet képét és követelményét az emberiségben őrizni és fenntartani, és ha ideje elé az isteni életet megvalósítani.
Aztán tovább sétáltak az árnyékos platánfák alatt.

Athenaeum, 1941

HamvasBéla.org

HamvasBéla.org

Magyar jezsuiták a cigány keresztény értelmiségi rétegért | Magyar Kurír

Magyar jezsuiták a cigány keresztény értelmiségi rétegért | Magyar Kurír

www.zakuszkatanya.hu/blog

www.zakuszkatanya.hu/blog

Négylábú terapeuták Tiszadobon

A páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet.
Ló-mediált pszichoterápia, illetve gyógypedagógiai lovaglás a súlyos magatartászavarral küzdő, gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekek esetében.
A tudatos lovasterápia 30-40 évvel ezelőtt jelent meg előszörNémetországban és Nagy-Britanniában. Magyarországon még gyermekcipőben jár ez a terület, de az utóbbi időben hazánkban is egyre elterjedtebbé válik. Korábban inkább csak a hippoterápiát alkalmazták a mozgáskorlátozottak, látás- és hallássérültek, illetve az értelmileg akadályozottak esetében mozgásrendszerük és érzékszerveik fejlesztésére. A legújabb tapasztalatok szerint azonban a lovasterápia számos más probléma esetén is óriási segítséget jelenthet – gyerekeknek, fiataloknak felnőtteknek egyaránt.

A lovasterápiának az évek során több fajtája alakult ki. Az egyik a gyógypedagógiai lovaglás, ennek során a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használják fel nevelő, fejlesztő célzattal. Ez a forma eredményesen használható értelmileg és tanulásban akadályozott, autista, hiperaktív, vagy magatartásproblémás egyéneknél.
A legfiatalabb ág a ló-mediált (vagy ló-asszisztált) pszichoterápia, melyben a ló segíti, erősíti a terápia folyamatát. Ebben a pszichoterápiás formában tehát a terapeuta, a páciens és egy terápiás ló vesz részt. Így a páciens nemcsak a terapeutával, hanem a lóval is bizonyos ideig intenzív, egymásra hangolódó, bizalommal teli kapcsolatba kerülhet. A terápia folyamán a ló többféle szerepet is betölt. Van egy „jégtörő funkciója”, ennek segítségével hamar megtöri a páciens védekező mechanizmusait, de fontos motiváló szerepe is van; a ló továbbá egy elfogadó, őszinte társ, aki erőt, biztonságot sugároz. Magára irányítja és megtartja a páciens figyelmét, erősíti az ént és az önkontroll érzetét. Emellett a ló kommunikációs partner is: fejleszti a szociális készségeket. A terápia során jól használható jellemzője még, hogy „viselkedéses tükörként” funkcionál, ami azt jelenti, hogy hűen tükrözi lovasa lelkiállapotát, annak legkisebb rezdüléseire is azonnal reagál.
A ló-mediált pszichoterápiával jelentős pozitív változásokat értek el többek között különféle magatartászavarokkal küzdőknél, szorongásos zavarok, személyiség- és viselkedészavarok esetén, affektív kórképekben szenvedőknél, szenvedélybetegeknél.
A tiszadobi Gyermekvédelmi Központ vezetője, Illésné Áncsán Aranka több mint két éve taníttatja lovagolni az állami gondozott gyerekeket. Ebben az otthonban nagyon sok nehezen kezelhető, enyhébb vagy súlyosabb magatartászavarokkal küzdő gyereket nevelnek.
2006 őszén a Nyíregyházi Fedeles Lovarda vezetője, Pócsik Gábor felajánlotta az otthonnak, hogy ingyen lovagolhatnak nála a fiatalok. Persze a gyerekek nem csupán lovagolnak, hanem elvégeznek mindenfajta feladatot a lovak körül, mint például a lovak befogása, ápolása, felszerelése. Emellett gyakran besegítenek az etetésnél, az istálló és lovarda kitakarításánál is.
Eleinte a legsúlyosabb problémákkal küzdő növendékek jártak a lovardába heti 1-2 alkalommal. A gyerekek nagyon hamar rájöttek arra, hogy a lovak közelében csak fegyelmezetten, higgadtan viselkedhetnek, különben saját magukat sodorják veszélybe. Néhány alkalom után pedig az is világossá vált számukra, hogy ha meg akarnak tanulni lovagolni, illetve ha biztonságban akarják érezni magukat a lovon, figyelembe kell venniük azt az élőlényt is, akinek a hátán ülnek, és nem tekinthetnek rá úgy, mint egy élettelen eszközre. Emellett figyelniük kell az oktatóra – és hallgatniuk is kell rá, csak így tudnak eredményt elérni. A Gyermekvédelmi Központnak ez óriási lehetőség volt, a gyerekek még ma is rendszeresen járnak Nyíregyházára.

Egy évvel később azonban még nagyobb vágya teljesülhetett az otthonnak: sikerült három saját lóra szert tenni. Már több éve gyűjtögetett az intézmény egy saját hátasra, de valahogy csak nem akart összegyűlni a pénz, pedig a hely, az istálló már adott volt, mivel évekkel ezelőtt pónikat tartottak itt.
2007 augusztusában azonban megérkezett Tim Cope, egy ausztrál kalandor, aki már több mint három éve úton volt három lovával. Mongóliából indult lóháton Magyarország felé, a célja az volt, hogy átélje a nomád népcsoportok vándorlását, megismerje életmódjukat.Tiszadobon is megszállt egy éjszakára, a lovait pedig a Gyermekvédelmi Központ szállásolta el. Már ekkor nagyon megtetszett Timnek a tiszadobi környezet, később még többször visszajött videofelvételeket készíteni, fotózni – és egy fantasztikus előadást tartani a gyerekeknek az útról. Az utazás ünnepélyes befejezése Ópusztaszeren zajlott, ahová a gyermekotthon lakói is hivatalosak voltak. Tim az ünnepség végén elmondta, hogy az út igazi hőseit, a lovakat itt hagyja Magyarországon, mert már nem tudja magával vinni őket – de eladni sem akarja, mert mint mondta, az ember nem adhatja el a barátait. Végül bejelentette, hogy a Tiszadobi Gyermekvédelmi Központnak ajándékozza a három lovat, mivel tudja, hogy az intézmény már régóta szeretne saját hátast növendékeinek.
A gyerekek öröme leírhatatlan volt. Ennél csak akkor voltak boldogabbak, amikor egy héttel később a három ló megérkezett Tiszadobra. Hamar megszokták a helyet, megnyugodtak a sok izgalom után, és pár nap múlva már teljesen otthon érezték magukat. Nemsokára egy nagy legelőt is kialakítottak nekik, ahol eleget mozoghatnak, és szabadon legelészhetnek.
Az otthon az összegyűjtött pénzt felszerelésekre tudta költeni, emellett adományként is kapott nyergeket és kantárokat Lóska Jánostól, a Magyar Lovasturisztikai Szövetség elnökétől (aki egyébként is nagyon sokat segít az intézménynek, hogy a lovakkal minden „rendben menjen”). Így két héttel a lovak megérkezése után elkezdődhetett a munka – s ők minden várakozást fölülmúltak. Nem csupán alkalmasak új feladatukra, de nagyszerű terápiás lovak. Nyugodtak, jóindulatúak, kitűnő természetűek.
A gyerekek rövid idő alatt nagyon megszerették őket, és mára rengeteget tanultak tőlük. Elsősorban fegyelmezettséget, önkontrollt, felelősségérzetet, kötelességtudatot (mely jellemzők sok esetben hiányoznak ezeknél a gyerekeknél), továbbá kitartást, együttműködést, céltudatosságot. A lovaglás, a lovakkal való foglalkozás emellett fejleszti gondolkodásukat, figyelmüket (néhány gyerek szinte teljesen képtelen volt figyelme összpontosítására). Fejlődik kommunikációs készségük, kapcsolatteremtési képességük (a lóval, az oktatóval, a társakkal, környezetükkel). Türelmesebbé, nyugodtabbá válnak.
Fontos még, hogy a gyerekek így kellemesen és hasznosan töltik szabadidejüket, miközben sikerélményeket szerezhetnek. Növekszik önbizalmuk (ami szinte valamennyi növendéknél gondot jelent), bátorságuk, ügyességük és fizikai erőnlétük. Emellett bővül élmény- és tapasztalati körük, új ismereteket szereznek.
Szert tehetnek a hatékony önérvényesítés képességére, miután megtapasztalják, mely viselkedésformákkal érhetik el céljaikat, és melyek nem alkalmasak rá. A lovakkal szemben sem a passzív visszahúzódás, sem az agresszió nem vezet eredményre, ezek a fiatalok pedig többnyire csak ezeket ismerték.
A gyerekek a lovaglás hatására jelentős emocionális fejlődésen mennek keresztül. Megélhetik a feltétel nélküli elfogadást, ami nagyon sok állami gondozott gyerek életéből hiányzik.
Természetesen a lovaglás, a lovakkal való foglalkozás nem lehet kizárólagos terápia. Önmagában nem oldja meg az állami gondozott gyerekek problémáit, nem szünteti meg egy csapásra magatartászavarukat. De kétségkívül hatalmas segítség, és nagyszerű kiegészítése lehet más jellegű terápiáknak. Sajnos azonban csak akkor működik, ha a gyerek érdeklődik iránta, szeretne vele foglalkozni. A Gyermekvédelmi Központban sok olyan gyerek, fiatal van, aki nem akar, nem mer lóra ülni. Ám így, hogy az intézmény saját lovakat tart, ezekre a növendékekre is jó hatással lehetnek az állatok. Ők is elidőznek néha a lovaknál, megsimogatják őket, megnéznek egy-egy lovas foglalkozást.
Idővel egyre több gyerek kezdett el lovagolni tanulni a tiszadobi gyermekotthonban. Vannak, akik egy idő után abbahagyták, néhányan csak időnként lovagolnak egy kicsit. De akadnak olyanok is szép számmal, akik annyira megszerették, hogy az első alkalomtól kezdve folyamatosan járnak. Akkor is mennek, ha éppen nem lehet lovagolni, csak segíteni a lovak körül. Néhányan közülük mára igazi lovasokká váltak, és a rajtengedély-vizsgára készülnek.
Fantasztikus élmény nézni ezeket a gyerekeket lovaglás közben. Akikkel régebben nem lehetett bírni, akik soha nem tudtak viselkedni, agresszivitásukkal, dühkitöréseikkel nem tudott mit kezdeni környezetük, most átszellemült arccal ülnek a lovon, fegyelmezettek, komolyak, büszkék – és közben nagyon jól érzik magukat, élvezik a lovaglás minden pillanatát…

Simon István: Mirza

Ahogy első gazdája hívta,
mi is csak így becéztük: Mirza.
Sejtelmünk se volt, mit jelent a szó,
mit magával hozott a kiscsikó,
mikor egy tavaszi vásár után
udvarunkba vezette apám.

Mirza, Mirza... mint rejtelmes talány
csendült a szó nagyanya ajakán.
Sehogy se akart békülni vele,
aztán ráhagyta: ,,Egye a fene
ezt a bolondos, furcsa szót."
S így hívta ő is a kiscsikót,

kinek deszkából tákolt kaloda
volt istállónkban külön otthona.
Nappal persze ficánkolt nagyon,
játszott a tyúkokkal az udvaron.
Nyihított, dobbantott, majd megszaladt,
űzte a bugó szarvasbogarat.

Nagyanyát leste: ölbe fát ha vitt,
hát elkísérte a konyhába is.
Meglátta és kiáltott sikítva:
"Hej, de megijesztettél, te Mirza!"
S ráveregetve a kampós nyakra,
kockacukorral kicsalogatta.

Vasárnap, ha ballagott misére,
lányok között a csikó kisérte.
Kert alól, ha paprikát hozott,
mögötte Mirza ugrándozott
s selymes füvön, petrencék között,
így szerzett nagyanyának örömöt.

Örömöt, kedvet... Aztán egy napon
ebédnél így szólt apám: eladom,
sok az adó, lassan a sírba visz,
és télire majd kell a csizma is.
Ült némán a megrémült család,
mindenki letette a kanalát.

S kinek neve talány maradt, titok,
elvezették a kedves kiscsikót.
Áthajolva a pudvás kapufán,
nézte a távozót még nagyanyám,
és halkan suttogta, szepegte sírva,
mint legszebb szót a földön: Mirza, Mirza.

Ferences Tube

Kedves Testvérkék!

Mint azt legtöbben tudjátok, a múlt szombaton a Tamás Alajos Közösségi házban országos képzési találkozó zajlott.

Több résztvevő részéről, - egészen a "legmagasabb szintig" - felmerült annak igénye, hogy az Internet adta lehetőségeket jobban kihasználhatnánk annak érdekében, hogy még inkább közös húron pendülhessünk. Röviden szóba került az email listák helyes használata és az egyéb lehetőségek keresése, kincseink, örömeink-bánataink megosztására stb.

Ettől ösztönözve kísérleti jelleggel ástam egy "jutub csatornát" és beletöltöttem a március hónap folyamán spontán módon a telefonomba belekerült videókat.
Ezáltal létrejött egy felület, amelyen nagyon könnyen, egyszerűen és hatékonyan lehet közkinccsé tenni bármiféle tanulságos, hasznos, vagy kedves kép és hang anyagot.
Aki ilyennel rendelkezik, és szeretné megosztani, nem kell mást tenni, mint egyszerűen feltölti a youtubra és emailben, vagy az új csatorna üzenőfalán jelzi az elérhetőségét (url) és már fel is kerülhet a megfelelő kategóriába.

Az vfr album címe: http://youtube.com/fvrhu

További áldott nagyböjtöt!

Pisti

YouTube - fvrhu csatornája

YouTube - fvrhu csatornája

Tiszadobi gyermekek előadása

Magyarországon megközelítőleg 20 ezer gyermek él a családjától elszakítva, gyermekotthonokban, vagy nevelőszülőnél.

A gyermekotthonokban nem árva gyermekek élnek, többségének van családja. Annak, hogy ezek a gyermekek nem élhetnek otthon, legfőbb oka a szegénység.
A szegénység, ami kilátástalanná teszi az emberek életét. A szegénység nem csak azt jelenti, hogy nincs mit enni. A tehetetlenség dühöt, agressziót, alkoholizmust szül. Ennek a helyzetnek legnagyobb vesztesei pedig a gyermekek, akik semmiről sem tehetnek.

A gyermekotthonokban nincsenek nyugodt éjszakák. A gyermekeket nyomasztó álmok gyötrik, melyekben megjelennek az elszenvedett pillanatok.

Néha azonban szépek az álmok. Ilyenkor boldog felnőtt életet álmodnak maguknak….

Freevlog - Via Dolorosa

Freevlog - Via Dolorosa

Laudetur Kincsek: KERESZTÚT

Laudetur Kincsek: KERESZTÚT

A szentség egészséges- böjti beszélgetés Pál Feri Atyával

Katolikus showman és mélyen lelki ember egy személyben, előadásait százak hallgatják hetente. Feri atya böjtre készítő gondolatait osztotta meg velünk.
– Meg kell-e tagadnunk az emberi természetünket, a személyiségünket ahhoz, hogy szentekké váljunk?

– Az emberi természetnek az ösztön, az erkölcsiség és a spiritualitás egyaránt része. Akkor tudunk egészséges szentek lenni, ha ezeket a dimenziókat egyaránt fontosnak tartjuk. Úgy tűnhet, hogy életünk döntési helyzeteiben az a kérdés, hogy az úgynevezett személyiségfejlődésünk irányába haladunk-e, és emiatt erkölcsi, spirituális veszteségeket élünk át, vagy az életszentség útján haladunk, és emiatt személyiségünk nem tud kibontakozni. Ehelyett kereshetjük az életszentségnek azt az útját, ami az emberi természetünkkel és annak mindenféle dimenziójával harmóniában lehet. Ne hozzunk az emberi természetünkkel szemben áldozatokat ott, ahol még nem kell, de hozzuk meg az áldozatokat ott, ahol már meg kell hozni!

– A pap és a mentálhigiénés tanácsadó nem kerül konfliktusba egymással, amikor ezt az egységet megpróbálja megtalálni?

− Bizonyos kértelemben ez a konfliktus nem elkerülhető, de ez sosem a mentálhigiénés tanácsadó és a papi hozzáállás közti dilemma, hanem az emberi lélekben eleve fönnálló feszültség vagy paradoxon; legfeljebb ebben a két szerepben ez a dilemma nyilvánvalóvá válik.

– Nem lehet elkerülni ezt a feszültséget?

− Nem is kell, hiszen akkor érik a személyiségünk, ha tudunk a dilemmákkal együtt élni, akár feszültségben maradni, és az önmagunkban levő ellentmondásokat elviselni. Ha erre nem vagyunk képesek, akkor inkább átbillenünk az egyik irányba. Így a dilemmát látszólag megoldottuk, de valójában kikerültük. Ennek viszont később meglesznek a következményei. Mondok egy aktuális példát; nemsokára nagyböjt kezdődik, és sokan azt mondják, akkor most lássunk neki, végezzünk önmegtagadást, kezdjünk bele valamilyen erénygyakorlatba. Mi lesz ennek a következménye? Ha a lélektan felől nézzük, akkor az illető a lelki egyensúlyát felborítja, hiszen a kávézás, a teázás, az esti tévénézés, a séta, az úszás, a tánc vagy bármi más ennek része volt. Ha az egyensúlyomat felborítom, de nem jutok el a forrásig, ami mélyebb harmóniát tud bennem teremteni, nagyböjt végére egyensúlyvesztett állapotba kerülök, és magam sem értem, miért vagyok feszültebb, ingerlékenyebb, miért csattanok föl, és pont nagyböjtben úgy fest a helyzet, mintha a kísértő támadásai erősebbek lennének, mint máskor.

− Mondhatjuk, hogy hiábavaló áldozat az ilyen?

– Nem szívesen minősítem az áldozatainkat. Ha ez lehetőséget ad arra, hogy valamiképpen Isten Szentlelkével tudjunk találkozni, akkor lehetőségünk nyílik egy szilárdabb egyensúly megtalálására. De ha semmilyen más utat nem járunk be, pusztán elindultunk egy irányba, és ott az egyensúlyvesztésig jutunk, az hosszú távon nem tudja gazdagítani az életünket.

– Mit lehet tenni azért, hogy a böjt valóban tartalmas legyen?

− Nem hiszem, hogy a böjt egyetlen értelmezése az erénygyakorlat vagy aszketizmus, bár úgy is hordozhat értéket. Edzettebbé válhatunk, el is juthatunk valamiféle tapasztalatra, de így e folyamat eredményessége nagyon kétséges. Kutatásokból tudjuk, hogy ha az ember függőségben van valamitől (kávé, tea, internet vagy bármi egyéb), és megtartóztatja magát tőle, az a függőséget nemhogy gyógyítaná, hanem elmélyíti, mert utána még nagyobb éhséggel fog ráugrani mindarra, amiben böjtöt tartott. A böjt valódi spirituális üzenete nem önmagában az aszketikus gyakorlat, hanem az arra való nyitottság, hogy az életemben Isten jelenvaló legyen, akár úgy is, hogy alapvető szükségleteim maradnak kielégítetetlenül. Azért emelek ki az életemből bizonyos dolgokat, hogy ne legyenek akadályok Istennel való találkozásomban. A böjtnek óriási jelentősége van az Isten-kapcsolatunk személyessége szempontjából.

– Nagyon sokan mondják azt is, hogy milyen nagyszerű a böjt, mert tisztul a szervezet.

– Persze lehet ilyen haszna is, de nem ez a fő célja.

– Életében mikor és hogyan érkezett el az Isten-kapcsolat személyes megtapasztalása?

– Nagyon sokat jelentettek számomra a közvetítők: a papokkal, a hívőkkel való találkozás. A legszemélyesebb istenkapcsolathoz is közvetítőkön keresztül jutunk el, ezek vagy külső személyek, vagy az emberi lélek azon rétegei, amelyek áteresztik és közvetítik a találkozás élményét. Annyit vagyunk képesek felfogni, megsejteni Istenből, amennyit az emberi természetünk lehetővé tesz. De attól, hogy az emberi természet közvetítő, ez a találkozás nagyon személyessé tud válni, és azt gondolom, nekünk embereknek ez elég is. A lelkemen és embereken keresztül egyre mélyebbé vált a tapasztalat, amire aztán azt mondtam, hogy igen, itt valamiképpen Isten tárja fel magát nekem.

– Ha találkoztunk is Istennel, sokszor ítélkezőek vagyunk másokkal szemben. Miért?

– Az ítélkezés általában segít egy pillanatnyi egyensúlyi állapot elérésében, indulataink kifejezésében, segít önmagunk előtt jobb színben feltűnni. Megerősít bizonyos erkölcsi szemlélet elfogadásában: igen, amit gondolunk, az helyes. Az ítélkezésnek tulajdonképpen rengeteg rövid távú előnye van. Ha valakivel szembeállítjuk magunkat, az alkalmassá tesz arra, hogy világosabban megfogalmazzuk, kik vagyunk, mik az értékeink másokhoz képest. Az ítélkezés megszilárdít bennünket önazonosságunkban, azonban sok a káros hatása, hiszen ez a megszilárdulás mások rovására történik. Ennek bennünk is meglesznek a következményei, hiszen ellenségességet, negatív érzéseket táplál másokkal szemben. Aki fölött ítélkezünk, arról azt is állítjuk, hogy mi egyáltalán nem hasonítunk egymáshoz, mert én jó vagyok, ő pedig rossz. Ez pedig abszurdum, mert ő is ember. Minél súlyosabb ítéletet mondok valaki fölött, és jelentem ki, hogy egyáltalán nem vagyok olyan, mint ő, ez egyre inkább irreális világ- és emberlátáshoz vezet.

– A mások megítélése helyett inkább bűntudatunknak kéne lennie?

– A bűntudatnak van reális és irreális, egészséges és egészségtelen formája. Akkor reális, ha van mögötte bűn. Ha nincsen, azt a lélektani szakirodalom neurotikus vagy irreális bűntudatnak nevezi. Ezentúl a bűntudat lehet nagyon egészséges, ha segít egy bűnöm felismerése után bocsánatkérésre, bűnbánattartásra, jóvátételre, megtérésre és megváltozásra. De nagyon egészségtelen, ha nem tud feloldódni; amikor valaki bent reked a folyamatos önvádban, miközben Isten már föloldozná, csak az illető nem tudja ezt elfogadni.

– Gyakran tapasztalom, hogy nem tudok magamnak megbocsátani.

− Nagyon fontos, hogy tudjuk: Isten felajánlotta nekünk bűneink bocsánatát, de ez nem jelenti azt, hogy Isten meg tud bocsátani nekünk saját magunk helyett. A kettő között akár egy életen át tartó feszültség keletkezhet.

– Hogyan tudjuk az elmélyült önvádat feloldani magunkban?

– Amikor önmagunkat kárhoztatjuk, vádoljuk, és nem bocsátunk meg magunknak, akkor tulajdonképpen istenítjük magunkat, hiszen a nem múló önváddal felülbíráljuk az Ő irgalmát. Az önvád feloldásának spirituális útja az alázaton és az önátadáson keresztül vezet.

Forrás: Laudetur Klub

Mécs László: Pató Pál: a madár, fiaihoz

(Elôadás a rádió számára)

Fiaim, csak énekeljetek!
,,Mirôl énekeljünk, Pató Pali bácsi?''
-- Hogy lassan tovább érsz,
s hamar megöregszik, ki nagyon kíváncsi.

Fiaim, csak énekeljetek,
hogy kihajolgatni vonatból veszélyes,
hogy nyáron meleg van,
télen hideg, s keskeny az, ami nem széles.

Fiaim, csak énekeljetek,
arról, hogy a Marsban mit esznek estére,
s Óperencián túl
kék-e a tündérek tiszta mágnás-vére.

Fiaim, csak énekeljetek,
hulló falevélrôl, ôszi violárul,
s hogy szép látvány az, ha
a Föld s egy nép szeme álmodásra zárul.

Fiaim, csak énekeljetek

a télrôl, mely úgy szép, ha a Földön végig
minden erô szunnyad,
s álmát fagy-csendôrök jég-szuronnyal védik.

Fiaim, csak énekeljetek
altatóport, másról ne zengjen a dal már,
aludjon az ország, aki alszik, boldog!
Minden tavasz-nyitó fecske: forradalmár!

Budapest, 1941 március
Kéziratból

KUL Alapítvány

KUL Alapítvány

Ima Égi Édesanyámhoz

Életem újra kereszteződéshez érkezett.
Már gyermekkorom óta nem kérhetek segítséget, vigasztalást mástól, csak az Égi Édesanyánktól.
Most, amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony Napját ünnepeljük, újra ezt teszem.
Szeretettel gondolok vissza, 2009- ben történt első találkozásunkra.
Letérdeltem a Csíksomlyói Madonna szobra elé és könnyezve mondtam imámat:
MA A CSíKSOMLYÓI SZŰZ MÁRIÁHOZ

Üdvözlégy Csíksomlyói Szentséges Szűz Mária,
Keresztény híveidnek Segítő Anyja!
Íme kegyszobrod előtt térdelve, mély alázattal
Mutatom be tiszteletemet és hódolatomat.
Te általad ajánlom fel magamat Istennek, és
Remélem, hogy általad elnyerem mindazokat
A kegyelmeket, amelyekre oly nagy szükségem van.
Irgalmas Jó Anyám, tekints reám, fogadj engem
Anyai Jóságoddal és megértéseddel.
Bizalommal jöttem ide, mint édesanyámhoz,
Hatalmas pártfogómhoz, életem vezércsillagához.
Végy anyai oltalmadba és nyújtsd felém kezedet,
Mely engem gyámolítson, vezessen és oltalmazzon.
Hallgasd meg buzgó kérésemet, segíts minden ügyemben,
Vigasztalj szenvedésemben és bánatomban,
Oltalmazz a veszélyben, ments meg a bűnre vezető
Kísértésektől, légy betegségemben ápolóm és
Halálomkor vigasztalóm.
A te kegyes oltalmadba ajánlom, nem csak önmagamat,
Hanem szüleimet, testvéreimet, rokonaimat,
Barátaimat, jótevőimet és mindazokat,
Akikért imádkozni tartozom.
Nyerd meg mindnyájunk számára a Mennyei Atya
Irgalmát és az Úr Jézus szeretetét és a Szentlélek
Kegyelmét, hogy testben - lélekben megszentülve
Éljünk e világon, holtunk után pedig veled együtt
Örvendezzünk az Örök boldogságban.
Csíksomlyói Segítő Szűz Mária, könyörögj érettünk!
Óh, Babba Mária
Jézus Krisztus anyja
Könyörögj érettünk
Védd tovább nemzetünk.

Szent István királyunk
Rád bízta országunk,
Ne hagyj el bennünket
Mentsd meg nemzetünket!

Mi elhagytunk téged
Hitehagyott néped
Mégis fohászkodik,
Hozzád imádkozik.

Egyesítsed újra
- Óh, Babba Mária -
Széjjelhúzó néped
Egyesítsed, kérlek!

Térjen meg országod
Hulljon lábaidhoz,
Tisztuljon meg újra!
Óh, Babba Mária!

Imám meghallgatásra talált.
Ma is itt vagyok, telve életkedvvel, hálával.
Csaba Testvér felhívását olvasva Mária Kertjének építéséről, elhatároztam, augusztusban magam is elzarándokolok Hozzá.
Húsvét ünnepe előtt, töredelmesen megvallom, hogy életem, a könnyebbik oldalról akartam folytatni.
Nehéznek találtam keresztemet, meg akartam mással osztani.
Ma, fogadom, keresztem türelemmel, kitartással hordozom.
Apróság ahhoz képest, amit Megváltónk Értem is tett.

Boldogasszony - Galéria - Forrás Galéria

Boldogasszony - Galéria - Forrás Galéria

Boldogasszony Kiállítás

Makovecz Imre
megnyitó beszéde
Forrás Galéria, 2010. március 4.
A paradicsomi életfa koronájának baloldalán a Nap ragyog. Alatta a földön egy
férfiember áll, jobboldalán fenn a koronán a dagadó Holdat látjuk, alatta az
asszony áll.
A fa alatt nem látjuk a fa gyökerének koronáját, a sötét koronát, mert belenı a
föld sötétségébe, a föld közepe felé vonva ágait.
Ki az, aki a fától jobbra letépi az elsı gyümölcsöt a fáról? Ki az, aki ebben a
jelben az elsı birtokló mozdulatot megteszi az égig érı fával szemben? Ki az,
aki nem tud élni az élet eredete nélkül? Ki az, aki szőzen megfogan, s világra
hozza a fa másik oldalát, aki szőzen meghaladja a nemek világát?
Az Isteni Asszonyban bízunk. Fohászkodunk, énekelünk, könyörgünk neki
évezredek óta, mi magyarok.
Mi, magyarok, mindenkor a többi nép keserő győlöletét, átkát viseljük, egyre
kevesebben, gyerekek nélkül, és mégis minden pusztítás hiábavaló most is. Ma
pedig arra kényszerítenek bennünket, hogy vágjuk ki almafáinkat, szıleinket, az
önellátás minden formáját megszőntették. Hazugok és tolvajok vezetik az
országot, a pénz háttérvilágának alkalmazottjaiként, de van Forrás Galéria,
Forrás táncház, Kurultáj, és az élet, az igébıl született élet nem szőnik meg,
mert az ünnepelt és szívünkben élı Asszony nem hagy el bennünket. A mai
napig szól a dal: „Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk…”

BoldogasszonyVándorkiállítás

Boldogasszony alakját elevenítik meg azon a képzőművészeti tárlaton, mely a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában nyílik. A vándorkiállítás hatodik helyszíne Sepsiszentgyörgy.



A 26 alkotást bemutató vándortárlatot már láthatta a magyarországi és erdélyi közönség egy része, de Sepsiszentgyörgyön kedden kerül bemutatásra. A budapesti Forrás Galéria által rendezett, Boldogasszony című képzőművészeti kiállítás 2011. február 15-én, kedden 18 órakor nyílik meg. Az ábrázolások éppoly sokfélék, mint a technikák, melyekkel készültek, a tematikus kiálltáson huszonhat kortárs képzőművész egy-egy reprezentatív alkotása tekithető meg. A mai kor meghatározó művészei olajfestmény, grafika, szobor, relief által mutatják be Boldogasszony alakjának, az ősi eredetű kulturális jelképnek az útját, változatait és személyes értelmezéseit. A boldog szó gazdagot, egyes feltételezések szerint szentet jelentett régen, és a kiállítás asszonyi alakjait áldott, boldog állapotban ábrázolták a művészek.

A szervezők szándéka, hogy e tárlat művészi és szakrális üzenetével is elősegítsék a térség szellemi egységét, ezért az alkotásokat egy nyolcnyelvű katalógus kíséri, valamint egy dokumentumfilm is készül a húsz helyszínről, melyek között Sepsiszentgyörgy a hatodik állomás. A kiállítás március 20-áig látogatható.
Forrás: Székelyhon.ro

Kocsis István Tamás fotográfus

Kocsis István Tamás fotográfus

Napi evangélium - Evangélium 365

Napi evangélium - Evangélium 365

Mária kertje Csíksomlyón

Tavalyelőtt, 2008-ban, Szászvároson felépítettük a Szent Ferenc Emlékparkot a nyári építő lelkigyakorlatos munkahetünk alatt. Nemrég voltam ott, öröm volt hosszan járni, Szent Ferenc atyánk útját, melyet az ottani kollégák, gyermekek szépen rendben tartanak. Tavaly Tusnádon a Szent László emlékpark és Szovátán, az "Élet Út" körvonalazódott ki. Szovátán a keresztény családalapítást, gyermekvállalást elmélkedtünk át az egy hetes lelkigyakorlatban. A fizikai munkát nem sikerült befejeznünk, de sínre tettük, és hiszem, hogy ott is valami maradandót tudtunk létrehozni a családjaink lelki épülése céljából.

Az idén az építő lelkigyakorlatos hét, augusztus 15- 22 között lenne Csíksomlyón. Máriát, a Szépszeretet anyját szeretnénk lelkivezetőnknek felfogadni, és az ő csendes názáreti életét szeretnénk átelmélkedni, Mária szép kertjét Erdély földjén kétkezünkkel építeni. 14-én szombaton lenne az érkezés Csíksomlyóra. Vasárnap reggel nyolc órakor lenne a lelkigyakorlat kezdő szentmise a Csíksomlyói Kegytemplomban. Utána, a szép vasárnap során kellene imádkozva, elmélkedve a hetes munka terveit véglegesíteni, mindent jól kitalálni és megtervezni. A hét során szeretnénk minél nagyobb százalékban a terveinket kivitelezni. Ez egyfelől azt jelenti, hogy kb. 15 elmélkedésben (napi két elmélkedés) hosszan meditálnánk Mária életét, és közben napról napra építenénk egy valós "kertet" is. A jó idöért külön imádkozunk. Majd ugyancsak Mária lábánál, a kegytemplomban, lenne a hálaadó befejező szentmise augusztus 22-én.

A lelkigyakorlathoz mindenki erejének megfelelően járul hozzá, akár anyagiakkal, akár kétkezi munkájával, akár alkotó tehetségével. A célunk, hogy bennünk is, de körülöttünk is épüljön a szépszeretet anyjának, Máriának a jelenléte, a Szépeszeretet kertje. Az elmélkedésekkel szeretnénk hosszan menni a Szentírás fényénél a történelmi Mária életútján, de szeretnénk megemlékezni arról is, hogy Mária ma is köztünk él: Ezért lennének olyan állomások is mint pl.

Szent István felajánlotta a koronáját a Magyarok Nagyasszonyának, Mária a Ferenc rend királynője. Szeretnénk egy állomást szentelni a csodálatos jelenések asszonyának, egy Lourdesi barlanggal, és talán az utolsó állomás II. János Pál állomása lenne, hol szentéletű Pápánkkal, mi is kimondhatnánk, hogy Totus Tuus! Egészen a tieid vagyunk Mária!

E pár gondolat, csak az én javaslatom, nagyon kíváncsi vagyok, hogy bennetek milyen elképzelések fogalmazódnak meg. Tárjátok ki a szíveteket Isten felé, és építsünk egy kis mennyországot e földre. Olyan sokan szeretik a Csíksomlyói Máriát, építsünk neki egy nagyon szép kertet. Minden szívből jövő segítséget, adományt szeretettel fogadunk.Szép lenne, ha a lelkigyakorlat alatt Máriának a kertjében legalább 1ooo rozsatő, és sok sok más szép virág, bokor, fa csemete ültetődnek el.. Legyen neked is egy virágod, fád, bokrod Mária kertjében!

Szeretettel várlak, Csaba t.

Megbékélés

pe a társadalmi megbékélésben Közép-Kelet-Európában” címmel rendeztek konferenciát Budapesten, 2011. március 10-12. között. A “Közép-Európa, mint a vallási sokszínűség modellje” alcímet viselő eseményt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT), a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti szervezete, valamint a Reconciliation in South East Europe Alapítvány szervezi a „Healing of Memories” projekt keretében és a magyarországi történelmi egyházak, valamint az ausztriai, romániai, szerbiai, szlovákiai és ukrajnai egyházak közötti ökumenikus párbeszéd jegyében. A MEÖT lágymányosi központjában tartott konferencia a Magyarországi Református Egyház kiemelt EU-elnökségi rendezvénye is. Forrás: reformatus.hu / Csepregi Botond, fotó: Kalocsai Richárd



A konferencián többek mellett felszólal Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke; Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke; Christoph Klein, az erdélyi szász evangélikus egyház nyugalmazott püspöke; Rüdiger Noll, az Európai Egyházak Konferenciája Egyház és Társadalom Bizottságának igazgatója; Tony Peck, az Európai Baptista Szövetség elnöke; Markus Meckel volt német külügyminiszter.

A konferencia nyitónapján tematikus köszöntők hangzottak el a közép-európai történelmi és kulturális sokszínűség, mint társadalmi és egyházi kihívás témakörében, valamint pódiumbeszélgetésre kerül sor az egyházi vezetők és a meghívott politikusok között.

A második napon Közép- és Délkelet-Európa 20. századi politikai változásait tekinti át előadásában Ion Zainea nagyváradi és Marjanucz László szegedi professzor, valamint Baráth Magdolna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára osztályvezetője. Majd a “20. század történelmi eseményeinek jelentősége az egyházak számára” címmel valamennyi résztvevő egyház képviselői tartanak előadásokat.

A konferencia harmadik napján a résztvevő országok egyháztörténészei munkacsoportokban folytatják a tanácskozást. A téma a 20. század történelmi eseményeinek jelentősége a különböző egyházak identitásában és ekkléziológiájában, valamint kapcsolataik a régió többi egyházával lesz. A háromnapos tanácskozás pódiumbeszélgetéssel zárul az egyházak együttéléséről.

„Mindenki érti, hogy a konferencia négy alcíme mögött egy cím húzódik meg: Trianon. Politikailag is érzékeny téma ez, merész felvetésnek számít, de a korrektség jegyében szeretnénk erről szót ejteni" – jelentette ki a román Vasile Grajdian professzor a tanácskozás első napja után tartott tájékoztatón. Hozzátette, nem véletlen, hogy a keresztyén egyházak mernek hozzányúlni egy ilyen problémához: ők az egyetlenek, akik képesek hittel ehhez a problémához viszonyulni. Vasile Grajdian kijelentette: „Ha van megoldás, akkor hisszük, hogy ez a keresztyén hit oldaláról érkezhet."

Ódor Balázs, az MRE Zsinati Hivatala külügyi irodavezetője arról beszélt, hogy a konferencia alkalom arra, hogy felfedezzék a közös alapokat, amelyek a résztvevők közös hitében benne foglaltatnak. De ezen túl közösen tanúskodhatnak arról, ami a világról szól: a megbékélés evangéliumáról. „Van egy eljövendő reménységünk, ami a megbékélésről szól. Ez eljön, ha hisszük, ha nem" – mondta Ódor Balázs.

„A konfliktusoknak mindig van történetük, a megoldás csak ennek a történetnek az ismeretében lehetséges. A megbékélés még ezen is túlmutató, ennél is magasabb lépcsőfokot képvisel. Megbékélni sem lehet a történet ismerete nélkül" – jelentette ki Dieter Brandes, az Egyházak Világtanácsának képviselője.

A Healing of Memories (HoM) projekt az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) és az Európai Protestáns Egyházak Közössége – Leuenbergi Egyházi Közösség (CPCE) közös kezdeményezése, mely a CEC, az Európai Katolikus Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE), illetve az Egyházak Világtanácsának (WCC) az Ökumenikus Chartában 1998-ban megfogalmazott feladatait vállalja fel azzal a céllal, hogy a többségi és kisebbségi egyházak között még fennálló, évszázadok alatt kialakult félreértések és előítéletek megszűnjenek. A program keretében 2004 óta számos konferenciát szerveztek Kárpát-medence-szerte, és az európai partneregyházak közreműködésével egyházi alkalmazottak, önkéntesek, lelkigondozók számára továbbképzéseket tartottak a lelkigondozás, a kommunikáció, a mediáció és a csoportmunka területén. A régió valamennyi történelmi egyházának részvételével helyi Healing of Memories tudományos értekezletet bonyolítottak le.

MécsLászló: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld

Május. Rózsálló reggel. Remény, ígéret, harmat.
A szélbe fütyörészem a hajnalos vigalmat.
Kószálni jött ma kedvem: apostolok lovára
kapok s vaktában érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólben pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a fészemére vak és helyén gödör van vésve,
haja nyíratlan, félősz, bozontos, mint szakálla,
bakkancsa és kabátja dróttal van összezárva.
A reggelt ráköszöntöm, mert testvér-mód kíváncsi
vagyok sorsára s kérdem: Mi jót csinálgat, bácsi?
Zord, bömbölő beszéde minden zugot betölt:
"Vadócba rózsát oltok, hogy sezbb legyen a föld!"
Nagy kert. S amerre nézek, száz rózsa rózsa hátán,
ráfutva fára, falra, ribizkén ül, salátán,
vad összevisszaságban, befonva minden ösvény,
s bimbó bomol belőlük özönnel, egy se fösvény.
Közöttük ül, szemezget e félszent, félig őrült
s beszélni kezd, lemetszve egy vadhajtást a tőrül:
---Az Élet mosolyogva száguldott hajnal-hintón,
harmatja, csókja égett minden új ember-bimbón:
s diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését... a földet letarolták...
fiam, szemem kilőtték... s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog...
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!"
Testvéri szánalomból a szívem rádorombo:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliomból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!

Kaplonyi Barátok Gyümölcsoltó Boldogasszony Napján

Bevezető:
Mécs Lászlónak, az egyik legnagyobb magyar papköltőnk versei közt van egy sor, mely így hangzik: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. Mennyire illik ez a mai ünnepen a jó Istenre, aki Jézus megtestesülésekor az emberiség romlott természetébe a Szűzanya által beleoltotta az isteni természetet. A mai ünnep nemcsak Mária istenanyaságának, hanem Jézus megtestesülésének ünnepe is. Jézus megtestesülését azonban nem fogantatásakor, hanem születésekor, karácsonykor ünnepeljük. Így lett egyre inkább a Szűzanya ünnepe Gyümölcsoltó Boldogasszony.

Kt.
Gyümölcsoltó Boldogasszony, az angyali üdvözlet, illetve Urunk születésének hírüladása, vagy latinul: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis) – ezek a mai ünnepnek nevei.
Az ünnep lényege, a megtestesülés, Isten Fiának Mária szűzi méhében történt fogantatása, azaz 9 hónappal Jézus születése előtti nap, Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét (angyali üdvözlet).
Először az ünnepet 692-ben említik, amikor a trullai zsinat helyesnek ítélte nagyböjtben történő ünneplését. Eszerint már hosszú ideje ünnepelhették.
Az ünnepet 150-200-ban a Jakab ősevangélium és azaz üdvtörténeti elgondolás készítette elő, hogy a világ teremtése, Krisztus fogantatása és kereszthalála ugyanazon a napon, a kereszthalál napján, III. 25-én történt.
A történeti gondolkodás Jézus születésétől visszaszámlálva határozta meg az ünnep dátumát: így lett az ünnep december 25-től visszaszámolva március 25.
Érdekes az ünnep megnevezése a különböző kódexekben. A Müncheni kódex naptárában Máriának hirdetett napja, a szegedi eredetű Lányikódexben Testfogadó Boldogasszony, az Érdy-kódexben Asszonyunk Szűz Máriának szeplételen foganatja, a lőcsei kalendáriumban (1642) Boldogasszony fogadása, de már az 1506-ból származó Winkler-kódex naptárában és a Debreczeni-kódexben Gyümölcsoltó Boldogasszony.
A hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy a gyümölcsoltás, szemzés hagyományos napja volt.
Kt. Az ünnepi szentmise litániájához Padányi Bíró Márton, veszprémi püspök följegyzése szerint hozzátartozott a leborulás szép régi magyar hagyománya, amiből mára annyi maradt meg, hogy a szentmisében, amikor a nagy Hiszekegyben a „Megtestesült a Szentlélek erejéből”, vagy a rövidebb hitvallásban: „aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától” szavakat mondjuk, térdet hajtunk. Egyébként a liturgikus előírások értelmében ezt kell tennünk Karácsonykor is.
Az imént említett, 1750-es évekből származó püspöki följegyzésben, ezt olvashatjuk: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli”.
Ebből az ünnepből forrásozik kedvenc imádságunk, az Üdvözlégy és az Úrangyala is.
Kt. Visszatérve a mai ünnep elnevezéseihez, meg kell állapítanunk, hogy sajnálatos módon annak ellenére, hogy nagyon sokat mondanak az ünnepről, még sem képesek visszaadni annak lényegét. Szép és gazdag tartalmú a magyar: Gyümölcsoltó Boldogasszony elnevezés, de nyilvánvaló, hogy március 25-e nem Mária-ünnep, bár Mária személye „kikerülhetetlen” ezen a napon.
A hivatalos megnevezés „Urunk születésének hírüladása” is csak arra utal, hogy az „Úr ünnepei” közé tartozik ez a nap, de a „hírüladás” gondolata sem fejezi ki ennek a nagy üdvtörténeti eseménynek a jelentőségét.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az ünnep a kereszténység lényegére döbbent rá bennünket. Mert a kereszténység nem valami eszmerendszer, amit az ember gondol el, vagy talál ki, ahogy ez az elmúltnapokban is megfogalmazódott és kihangsúlyozást nyert Balázs atya részéről.
A kereszténység sokkal inkább az élő Isten tette mivelünk: az, amit ő, a kegyelem élő, háromszemélyű egy Istene megváltásunkkal, igazzá tevésünkkel ad nekünk. Minthogy azonban Isten nemcsak teremtett adományait, hanem elsősorban önmagát adja nekünk, azért a kereszténység egyszerűen az örök Isten műve, aki a Fiú, a második isteni személy megtestesülésével eljön hozzánk, és kegyelmével állandóan jelen akar lenni közöttünk és bennünk. Ezért bizony nagyon nagy hálával tartozunk Neki, az embert teremtő és üdvözíteni akaró Istennek.
Kt. Akkor mondhatjuk magunkat kereszténynek, ha az élő Istennek ezt az adományát, magát a megváltó Fiú-Istent, Isten kegyelmi segítségével és a hit által befogadjuk, mint Mária tette az angyali üdvözlet alkalmával.
Ebben az összefüggésben Mária a keresztény vallásosságnak egy konkrét, érthető megvalósulása. Ha a tökéletes kereszténység az örök, háromszemélyű Isten Jézus Krisztusban megjelenő üdvösségének befogadása, akkor Mária "a tökéletes keresztény", mert hitével és áldott méhével, tehát testben-lélekben, vagyis egész lényével befogadta az Atya örök Igéjét.
Az Ige úgy lett emberré, hogy egy Szűz a mi emberi fajtánkból meghajlott az angyal üzenete előtt, és szívének szabadságában, teljesen ráhagyatkozva Isten akaratára így szólt: „Legyen nekem a te igéd szerint”. Isten azt akarta, hogy teremtményének ez a szabad szeretete legyen az a "kapu", amelyen át az Atya örök Igéje bevonult a világba, hogy mindörökre befogadja e világot saját életébe. Így akart e világra jönni. Ezért Mária, ez az egyszerű názáreti lány az örök Irgalom kapuja, a mennyország ajtaja – ahogy a Lorettói litánia fogalmaz –, amelyen át Isten megváltó kegyelme elért bennünket, s így újra odakapcsolhatjuk életünket Isten életéhez.
Természetesen Máriának ez a szabadsága, engedelmes hitének szava – illetve a világ beleegyezése Mária személyében saját megváltásába –, mindez maga is megint csak Isten kegyelme. Máriát az Isten kegyelme tette képessé az "igen" kimondására. Az isteni kegyelem tette őt méltóvá az istenanyaságra. Mindez mégsem jelenti azt, hogy Mária nem szabadon mondta ki igenlő válaszát. A Szent Szűz anyasága tehát Isten kegyelmének köszönhető, de a kegyelem szabadságában döntő Mária szerepe sem elhanyagolható.
Kt. Ezen az ünnepen arra is gondolunk, hogy Mária a megváltó Jézus anyja lett. Ezt a viszonyt azonban nem szabad csupán szűk testi értelemben felfogni. Mert Mária hitének szabad "igen" szavával fogadta szívébe Isten Fiát, és méhéből ajándékozta meg azzal a földi léttel, amelynek birtokában ő tagja lehetett az új emberi nemnek, s így megváltója is.
Isten Fia személyes egységben van a Máriától kapott emberi természettel, azért Mária valóban "az Úrnak Anyja"(Lk 1,43), Isten Anyja (efezusi zsinat 431). Istenanyasága hitéből fakadó valóság (Lk 1,45), tehát nemcsak biológiai folyamat. Hitének ez a következménye nem csupán magánéletére kiható esemény, hanem istenanyaság, tehát az egész üdvtörténet központi eseménye.
Ez a csodálatos anyaság, mint szabad akaratú foganás a megtestesülésben, Isten ajándékaként az ő kegyelmének befogadása a világ számára, mégpedig úgy, hogy Mária valóságos "partner" az Isten és az ember közötti nagy párbeszédben.
A Szentírás úgy állítja őt elénk, mint a szó teljes értelmében vett "asszonyt", mint második Évát és a megváltottak anyját, (Jn 19,25-27), aki a maga módján közreműködik a megváltás művében. A kereszt alatti jelenetből is látjuk, hogy ő egész életében betöltötte azt a feladatot, amely mint Jézus anyjának sajátos hivatása: az üdvösség befogadását.
Kt. Amikor ezen az ünnepen Máriát köszöntjük, akkor egyúttal, vagy még inkább dicsőítjük az embert üdvözítő Istent, és hálát mondunk Neki azért az egyetlen, mindent átfogó nagy kegyelemért, amit a megtestesülés misztériuma által az emberiségnek adott. Amikor arra gondolunk, amit Mária tett, és ami benne Isten igéje működésének eredményeképp megvalósult, akkor is magasztaljuk és áldjuk Isten kegyelmét! A "kegyelemmel teljes" erre a magasztaló hálaadásra is megtanított minket.