Az Áncsán klub építése során, ma egy kép villant emlékezetembe.
Újfehértón, iskolába igyekeztem unokatestvéremmel, Jánossal.
Ő rámutatott egy fiúra:
Őt is úgy hívják, mint téged!
De nem rokonunk.
Csalódott lettem.
Úgy gondoltam, akit Áncsánnak hívnak, rokonom.
Ma is így érzek.
Elveszítette a jelentőségét, hogy vérrokon- e.
Én egy nagy családhoz tartozóként kezelem.
Visszaemlékezem az örömre, amit akkor éltem át, amikor kapcsolatba kerültem András unokatestvéremmel, akiről azelőtt semmit nem tudtam.
Ma is ezt az örömet élem át, amikor egy új Áncsánnal kerülök kapcsolatba.
Talán a József keresztnévből adódik ez az atyáskodó mentalitás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése