Nem újkeletű mániám az Áncsánok kutatása.
Ma, Krisztus megkeresztelkedése ünnepén azon elmélkedem, honnan ez a késztetés?
Gyermekkorom óta érdekelt, honnan származom, kik voltak őseim, elődeim.
Mit jelent a nevem?
Mert amikor valaki meghallotta, először is nem értette, értetlenül, idegenül nézett rám.
Most, amikor már megfejtettem a vezetéknév jelentését, tudom, a rejtvény kulcsát éppen nevemmel kaptam őseimtől.
Az erdélyi örmény gyökerek igazolására elég csak a tükörbe pillantanom, vagy nagyapám, apám képét megnéznem.
Arcbőrünk az átlagosnál sötétebb, azt mondanám, kreol, ha ez nem nyert volna pejoratív értelmet.
Büszke vagyok rá.
Hajszínünk feketébe hajló, sötétbarna.
Szőke, vagy vörös Áncsánnal még életemben nem találkoztam.
Arcvonásaink is emlékeztetnek e sokat szenvedett nép jellegzetességeire.
Csak a véletlen műve, hogy sok évvel ezelőtt, Sárbogárdon vendégül láttuk Romot és feleségét, Aranka húgom örmény barátait.
Nem sokkal ezután, az örmény fővárost földrengés pusztította el, Rom felesége, pici gyermeke meghalt, Rom eltűnt a látókörünkből.
Szeretettel gondolok Rájuk, értük is folytatom kutatásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése