Elvadult világban élünk.
Ezzel, gondolom, semmi újat, érdekeset nem mondtam.
Elég csak a híradásokra odafigyelni, sorolhatjuk:
Több, mint ötvenen fagytak halálra az idén.
Gyermekes anyát bántalmaztak, aláztak meg, egy szadomazo pornófilm forgatásán.
Idős bácsit vertek halálra fiatalok, köztük 13 éves gyermek, néhány üveg befőttért.
Nem sorolom, nem értékelem.
Az én szelídségemmel nehezen érthető a világ.
Nem is kell megérteni.
De tenni ellene, szükséges.
Ezért kerestem kapcsolatot ferences testvéreimmel.
Vagyunk néhányan, Debrecenben is, akik így imádkozunk:
"aki (én-ként) meghal, az felébred az örök életre!"
Uram, tégy engem a békéd eszközévé,
hogy szeretetet hozzak oda, ahol gyűlölet van,
hogy a megbocsátás szellemét hozzam oda, ahol széthúzás van,
hogy harmóniát hozzak oda, ahol hamisság van,
hogy hitet hozzak oda, ahol kételyek vannak,
hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság lakik.
Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának,
hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg,
hogy szeressek inkább, minthogy engem szeressenek.
Mert aki elfelejti magát, az találja meg,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az felébred az örök életre!
Tehát vagyunk, akik másként gondolkodnak.
Ha a körülöttünk élők azt mondják ránk, megháborodtunk, mosolygunk, vállaljuk.
Utat mutatunk, szívesen fogjuk meg mások kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése